A ​hetedik hullám (Gyógyír 2.) 409 csillagozás

Daniel Glattauer: A hetedik hullám

A Gyógyír északi szélre folytatása! Egyetlen ember nem adhat meg mindent a másiknak. De akarnia kell. És soha nem adhatja fel, hogy legalább megpróbálja. Leo és Emmi véletlenül kezdenek e-mailezni egymással, s noha egyetlenegyszer sem találkoznak, szenvedélyesen egymásba szeretnek. Csakhogy Leo váratlanul Amerikába távozik, levélváltásuk megszakad. A férfi egy év után tér vissza Bostonból, s újra levelezni kezdenek. Mindketten érzik, hogy még mindig vonzódnak egymáshoz. Talán mégis jó lenne találkozni, hogy végre kiderüljön, hogyan tovább.

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Park, Budapest, 2012
246 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635309214 · Fordította: Kajtár Mária
>!
Park, Budapest, 2010
246 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635309030 · Fordította: Kajtár Mária

Kedvencelte 63

Most olvassa 15

Várólistára tette 89

Kívánságlistára tette 63


Kiemelt értékelések

egy_ember>!
Daniel Glattauer: A hetedik hullám

Címzett: danglatt@gmail.com
Tárgy: folytatás

Tisztelt Glattauer úr! Kedves Daniel!

Bocsásson meg, hogy ismeretlenül zavarom. Az az érzésem, hogy nem haragszik a kéretlen levelek miatt.
Most fejeztem be a „gyógyír” második részét, és szeretném megosztani önnel az érzéseimet.
Kedves Daniel! (Maradjunk akkor ennél.) Én is úgy éreztem, hogy van ebben még lehetőség, hogy a történet érdemes a folytatásra, sőt szinte kiált utána. A sztorival nem is volt semmi bajom, bár a vége borítékolható volt, de ez nem zavart. Volt benne svung. Azt is mondhatnám: faltam.
DE! Mi történt a szereplőivel, Daniel? Mi történt Emmivel és Leoval? Úgy elszállt belőlük a kraft, mint elfüstölt szerverből az elektronikus levelezés!
Magyarázatot kérek!

Minden jót kívánva:
egy_ember, akinek az első rész sokkal jobban tetszett

4 hozzászólás
ggizi P>!
Daniel Glattauer: A hetedik hullám

A végpont egyértelmű volt, hiszen nem készült volna el ez a kötet, ha szintén úgy végződik, ahogy az első. Mármint én ezzel a szemmel követtem végig a levélváltásokat, amiket újfent kettős érzéssel olvastam. Egyrészt nagyon tetszett amilyen választékosan és bő lére eresztve fejezték ki magukat. De ennek a választékos, szőrözős, szinte kötözködős stílusnak is megvolt a hátulütője, mert emellett elég idegesítő is tudott lenni. Főleg Emmi, aki megragadott dolgokat és képtelen volt elengedni, amíg meg nem kapja amit akar. Megint csak egymást kerülgették, ezerszer visszakérdeztek, vélt és valós hangsúlyokba és gondolatokba kötöttek bele tisztánlátás címén és képtelenek voltak lemondani egymásról. Az első könyvnek megvolt a maga gyönyörű íve, az abszolút személytelen és idegen hangvételtől eljutottak egy nagyon is személyes és érzelemdús (bár csak virtuális, de) kapcsolatig, de most megakadt egy szinten az egész, a se-veled-se-nélküled szintjén, amiből nem tudták kirobbantani magukat. Pedig próbálkozásból nem volt hiány. Az nagyon tetszett, hogy a szerzőnek sikerült úgy megírnia ezeket a leveleket, mintha valóban csak kettőjük kommunikációja lenne. Nem voltak benne fölösleges magyarázatok, hogy az olvasó is megértse azokat a részeket, amiről éppen lemaradt, de mégis kaptunk apró utalásokat, amikből levonhattunk bizonyos következtetéseket. Annyira nem tetszett mint az első rész, de nagyon is élveztem (bár néha fogcsikorgatósan) ezt a könyvet is.

Bélabá>!
Daniel Glattauer: A hetedik hullám

Ezúttal is igaz az a megállapítás, miszerint a sorozatok folytatása nem mindig éri el az első könyv színvonalát. (Például: pasi a szomszéd sír mellől) Ez volt a helyzet A hetedik hullám esetén. Leginkább talán az okozott hiányérzetet, hogy a stílus nem keltett bennem úgymond revolúciós azaz „forradalmi” érzést. Jó, végül is ez egy ilyen történet. A számítógép mellől lejátszott udvarlás, amiben most is megvolt helyenként a mosolyogtató félénkség. Ez tipikus, élethű, azt gondolom. Glattauer ezúttal jobban megkavarta kártyáit, bejött a képbe Pamela. Így némileg szövevényessé vált a sztori. Egy fokkal gyengébb az első könyvnél, ezért 4-esre csillagozom (4,1 pont). Összességében kellemes kikapcsolódás, jó agymosás a sorozat. Nem bántam meg az olvasást.

Linszyy P>!
Daniel Glattauer: A hetedik hullám

Azonnal kezembe vettem az első rész után a folytatást, nagyon vártam, hogy néhány hónap csend után hogyan találnak újra egymásra a szereplőink.
De sajnos csalódott vagyok, mert ez a rész nagyon szomorú, letargikus, dühős és elkeseredett hangvételű volt. Amit persze meg is értek, de ez nem javult, csak a legvégén.
Mindkét szereplőnk megváltozott, talán az elhidegülésük miatt, de gyanítom, hogy előjött belőlük a rosszabb oldaluk a sok viszontagság elviselése után. Sajnos nagyon tudtam azonosulni Emmivel, kirekesztődött Leo életéből, és nagyon türelmetlen és féltékeny oldalát hozta. Leo pedig elásta valahová a romantikus és aranyos oldalát.
A találkozásaik kiábrándítóak voltak, de ezen nem igazán csodálkoztam. Főleg, miután kiderült az első rész végén történt titok, elég rossz fordulatot vett a történet. Ami a legjobban zavart, az az, hogy egyik szereplőnk se vette a fáradtságot, hogy leírja, amit érez. Az első részhez képest itt csak tereltek, homályosan fogalmaztak, de elvárták, hogy a másik fél ezt egyenes vallomásként értékelje. Így a szimpátiámból is veszítettek.
A beszélgetéseik – bár még mindig izgalmasak voltak – mindig ugyanarról szóltak, és úgy éreztem, hogy sokkal értelmesebb lenne ezt a sok e-mailt arra használni, hogy jobban megismerjék egymást, ami már az első részben is elmaradt.
A lezárás tetszett, nagyon reméltem, hogy nem hiába olvastam végig ezt a részt, és megkapjuk, amire vágytunk. De elég csúnya utat tettünk meg ezért ebben a könyvben, jobb szerettem volna, ha felnőtt módon még az első rész végén tesznek pontot a történetük végére, persze hasonló végkifejlettel.
Örülök, hogy megismertem ezt a duológiát, jóleső olvasás volt. :)
https://www.youtube.com/watch…

robinson P>!
Daniel Glattauer: A hetedik hullám

Ez az idézet pontosan visszaadja a könyvet.Az összes nyűglődést, a másikat elviselni, vigyorogni neki, ha fáradt vagy, ha másra vágynál… Ne csak titokban lehess önmagad.
És mennyivel érdekesebb lenne, ha így lehetne. Persze, ez helyzet függő.
„Időnként elgondolkodom azon, vajon tényleg illenek-e egymáshoz a nők és a férfiak. Talán jobb lenne, ha csak szomszédok lennének, és időnként átugranának egymáshoz.”

Katharine Hepburn

2 hozzászólás
buzavirág>!
Daniel Glattauer: A hetedik hullám

Az első résznél még újdonságként hatott ez a virtuális vonzalom, mostanra azonban már vártam volna egy személyes párbeszédet. Jó lett volna őket igazi valójukban „látni”. A levelek hozták a színvonalat, sokszor nagyon szellemes volt, tele volt célzásokkal, nem kimondott szavakkal, érzésekkel. Emmi kicsit sok volt, Leo pedig nagyon határozatlan, de a végére kitisztultak az érzések, pont úgy ahogy elvártam volna.

Rits>!
Daniel Glattauer: A hetedik hullám

Recept:
1. áltassuk magunkat és másokat is kapcsolatainkban
2. csodálkozzunk az eredményen
3. szenvedjünk
4. csináljuk másképpen
5. csodálkozzunk az eredményen
6. éljünk boldogan, míg meg nem halunk

Niko_oka>!
Daniel Glattauer: A hetedik hullám

Leszögezném: élveztem. Ha nem is annyira, mint az első részt…
Említettem, hogy ama bizonyos vulkánként előtörő, teljesen természetes emberi reakciónkat, mint amilyen a cinikusság, félre kell tenni. De azt nem mondtam, hogy olvasás után nem lehet magunkra ölteni, mint egyfajta védekezési mechanizmust…
Amit az első részben gálánsan megbocsátottam, itt nem tudtam. Szò szerint besok(k)altam Emmitől. Ha lenne harmadik rész, még Leo kedvéért sem olvasnám el. Az egész személyisége taszít, habár -Leoval ellentétben ( „Az érzelem soha nem megcsalás, kedves Emmi. Csak akkor, ha kiéljük, és ettől a másik szenved, csak akkor járunk el helytelenül.”) -egy dologban neki volt igaza: „Megcsalni a másikat azt jelenti, hogy eltitkoljuk előle az érzelmek cseréje során másvalakivel kiélt (iránta érzett) érzelmeinket.” Talán erre korábban is rájöhetett volna…
Leo minden tekintetben okosabb, érettebb, korrektebb, mint Emmi spoiler. Sok mindenben egyetértettem vele, de egyvalamiben különösen: „A realitás: egyetlen ember nem adhat meg mindent a másiknak. Az illúzióm pedig: "De akarnia kell. És soha nem adhatja fel, hogy legalább megpróbálja."” Ámen!

2 hozzászólás
Violet_Finch_PMónika P>!
Daniel Glattauer: A hetedik hullám

Persze egyszerű kitalálni a végét. Ez egy kicsit már nem volt annyira cuki. Szerintem kicsit túl is lett ez „magyarázva”. (Emmitől néha falra akartam volna mászni. )De ami jo az jó.

chhaya P>!
Daniel Glattauer: A hetedik hullám

Kicsit olyan érzés volt Leo és Emmi levelezését olvasni, mintha ők maguk sem ragaszkodtak volna a Gyógyír északi szélre folytatásához. Sok-sok virtuális kínszenvedésbe telt, mire sikerült kibogozniuk azt az érzelmi gubancot, amibe ügyesen belekavarták magukat… És bár a történet lezárása egészen szépre sikerült, az eleje sajnos merő nyűglődés. (De megérte elolvasni, ezt nem tagadom.)


Népszerű idézetek

egyperces>!

Ó, semmi, felejtsd el! Ez csak egy kis viccelődés köztem és köztem.

23. oldal

9 hozzászólás
Miamona>!

Emmmmmmmmmmmi, részeg vagyok. És magányos. Súlyos hiba. Soha ne legyen az ember a kettő egyszerre. Legyen vagy magányos, vagy részeg, de a kettő egyszerre soha. Súlyos hiba.

51. oldal

6 hozzászólás
Miamona>!

Az ember mindig csak előrenéz, a vélelmezett cél felé, és soha nem oldalra, ahol azok a pillanatok vannak, amelyekért érdemes útra kelni.

103. oldal

3 hozzászólás
Miamona>!

Csak a legjobbat akartam neked. Sajnos nem jutott eszembe, hogy én magam lehetnék a legjobb.

157. oldal

1 hozzászólás
madárka>!

Ha józan vagy, igyál. Ha hallgatag vagy, beszélj. Ha tanácstalan vagy, kérdezz.

119. oldal

Miamona>!

A realitás: egyetlen ember nem adhat meg mindent a másiknak. Az illúzióm pedig: „De akarnia kell. És soha nem adhatja fel, hogy legalább megpróbálja.”

189. oldal

Miamona>!

A menekülés soha nem a végpont, mindig csak a tétovázás elnyújtása.

77. oldal

anni_olvas>!

"Szeretném tisztázni, Emmi:
1. Hogy mit jelentesz nekem, az nekem legalább annyit jelent, mint az, hogy én mit jelentek neked.
2. Épp azért, mert te olyan sokat jelentesz nekem, jelent nekem az sokat, hogy lehetőség szerint én is sokat jelentsek neked.
3. Ha nem jelentenél nekem annyit, mindegy volna, hogy én mit jelentek neked.
4. De mivel ez nekem egyáltalán nem mindegy, ez azt jelenti, hogy nekem oly sokat jelentesz, hogy nem lehet mindegy, mennyit jelentek én neked.
5. Ha tudnád, mennyit jelentesz nekem, akkor megértenéd, hogy miért nem akarom, hogy ne jelentsek neked semmit.
6. Tehát először is: nyilván nem tudtad, hogy mennyit jelentesz nekem.
7. Másodszor pedig: most már talán tudod.
8. Fáradt vagyok. Jó éjszakát.

2 hozzászólás
encsy_eszter>!

Nem tudok párhuzamosan érezni. Lineárisan érzek. És lineárisan szeretek. Egyiket a másik után. De mindig csak egyet.

Miamona>!

Miből lesz a boldogság? Mondd meg, úgy szeretném tudni!!!

Biztonságból, meghittségből, közös dolgokból, önzetlen odaadásból, élményekből, megérzésekből, eszmékből, elképzelésekből, kihívásokból, célokból. És a lista még korántsem teljes.

48. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Meggin Cabot: A fiú a házból
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Jean Webster: Nyakigláb Apó
Choderlos de Laclos: Veszedelmes viszonyok
Benedek Elek: Egy szalmaözvegy levelei
B. Kiss Andrea: S.O.S. Elváltam!
Bojan Ljubenović: Levelek Szerbiából
Ellis Weiner: Levelek Alaszkából
Richard Katz: Kutyaposta