Eldorádó ​nyomában 3 csillagozás

Daniel Florion: Eldorádó nyomában

Napjainkban, a XXI. században évről évre útra kel pár száz ember mindig ugyanabban az évszakban, mindig ugyanott, egy perui kisváros mellől indulva, hogy meglelje az inkák kincsét. Majdnem ötszáz éve keresik az emberek azt a hatalmas kincset, amit az inkák a spanyol hódítók érkezése előtt és után ismeretlen helyekre rejtettek. Nemegyszer már csak egy lépésre voltak a céltól. Hogyan keresték évszázadokon keresztül azt a kincset, amelynél többet az emberiség történetében még soha, sehol nem gyűjtöttek össze és nem rejtettek el? Ötszáz év szenvedései, kutatásai, szerencsés és balszerencsés pillanatai. Hány ezren adták már életüket azért, hogy megtalálják Eldorádót, azaz a mérhetetlen gazdagságot – és még hányan fognak odaveszni ezen a kalandos, izgalmas, de életveszélyes úton?

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Pro-Book, 2009
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639936171

Várólistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
Éva95
Daniel Florion: Eldorádó nyomában

Engem nagyon magával ragadott a könyv!
Eldorádó legendájának eredete, hogyan alakult ki? kérdésre választ kapunk!
Aranyláz, kincsek, spanyolok, inkák, királyok, ősi népek.
Kapzsiság, irigység, hazugságok, kalandorok.
Legendák és roppant érdekes feltételezések!
Elgondolkodtató könyv volt.
Részletes munka és tanulságos is.
Megérte megvenni és elolvasni!!!
Sokat tanultam.

>!
nariagnuhtseab
Daniel Florion: Eldorádó nyomában

Könnyű nyelvezetű így olvasmányos, és nagyon informatív könyv. Jó munkát végzett a szerző.

>!
Pro-Book, 2009
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639936171

Népszerű idézetek

>!
psych P

Mindenkinek volt egy „biztos” információja, hogy hol lehetne még több aranyhoz jutni még könnyebben – hangoztatták, hogy hallották az indiánoktól: hogy itt, meg ott meg amott vannak aranybányák, és valahol talán van egy olyan település is, ahol még a házak teteje is aranyból van! Érdekes módon ezek az arany háztetők aztán olyannyira belekerültek a mindennapi szóhasználatba, hogy elég volt, ha egy kesergő nyomorult bárhol kiejtette a szót: háztetők, máris mindenki a napfényben vakítóan csillogó, színarany tetőket látta maga előtt. Ami azért is érdekes, mert tizenöt-húsz évvel később Peruban valóban találtak olyan épületeket, amelyeket az inkák aranylemezekkel borítottak be, igaz, nem csak felülről, de az oldalát is.

18-19. oldal

>!
psych P

    Később aztán megszületett a legenda, már „El Dorado” néven. A spanyolok hallották az indiánoktól, hogy létezik valahol egy indián törzs, amelyiknek tagjai minden évben egyszer a főnököt – vagy valaki mást, a történet hol így, hol úgy szólt – tetőtől talpig aranyporral keni be, és nagy ünnepséget rendeznek egy tó partján vagy egy szigeten. Ennek tetőpontja az, hogy színarany áldozati edényeket dobálnak a tó mély vizébe. Ezek mindegyike egy vagyont ér: ez már spanyol szempont volt persze, mert az indiánoknak az aranyedény sokszor csak annyit jelentett, mint a tűzben kiégetett mintás agyagkorsó vagy tányér – talán annyit sem, mert csak dísznek lehetett használni. Végül a főnököt, az „aranyozott embert” – spanyolul El Dorado – lemossák, és a rengeteg aranypor is persze a tófenékre süllyed.

21. oldal

>!
psych P

Eldorádó – azt jelenti: a hely, ahol boldog leszel. Eldorádó: ha oda eljutsz, életed legnagyobb teljesítményét viszed véghez. Eldorádó: utad vége, maga a CÉL.

22. oldal

>!
psych P

A mohóság is éppen olyan csodákra képes, mint az igaz(nak vélt) hit.

38. oldal

>!
psych P

    Egyesek Atlantisz pusztulását is ehhez a dátumhoz kötik, ami nonszensz – hogyan pusztulhattak volna el a sokkal fejlettebb emberek, akik, lám, egy évvel korábban már tudtak a közelgő csapásról? Ha ezek a primitív törzsek is fennmaradtak (hála az ő figyelmeztetésüknek, amikről számos törzs ősei számoltak be, és amelyek szóban és írásban máig fennmaradtak), akkor ők, a fejlettek, a nagy tudásúak teljes bizonyossággal túlélték a csapást.
    Nos, ezek az „atlantisziak”, vagyis egy előző emberi civilizáció tagjai lehettek ezek a „mennydörgő madarakon” érkező idegenek. Ma már tudjuk azt is, hogy úgy Cortez Mexikóban, mint Pizarro Peruban paradox módon éppen ezeknek az „atlantisziaknak” köszönhették győzelmüket. A szakállas idegenek, akik korábban mindig segítettek a törzseknek, most a vesztüket okozták – igaz, akaratukon kívül. Amikor ugyanis felbukkantak a fehér emberek az említett két helyen, az indiánok, és főleg királyaik meg voltak győződve, hogy ismét eljöttek a jóságos istenek, és engedelmeskedni kell nekik…
    (Közbevetőleg: a maja indiánok szent könyve, a Popol Vuh [Gondolatok Könyve], amit voltaképpen a kicse indiánok írtak valaha kicse nyelven, és csak egy földrajzi név félreértelmezése folytán nevezték őket aztán majáknak, éppen erről is szól. Mármint az eredeti kiadásokban, ahol említés történik ezekről az „istenekről” is. Az 1984-es magyar kiadásból gondosan kigyomlálták ezeket az utalásokat, ahogyan azt a könyv két szerkesztője az utószóban be is vallja – nem akartak táptalajt adni holmi „tudománytalan atlantiszi” érvelésnek…)
    Szóval már századok óta szóltak a legendák, hol itt, hol ott bukkant fel a történet arról, hogy valahol a dzsungelben él egy törzs, amelynek tagjai fehér bőrükkel tűnnek ki a többi indián közül. És talán ezért, vagy más okból, de nincsenek is velük a legjobb viszonyban. Arról is regéltek, hogy ezek a fehér indiánok az amazonasi őserdő legnehezebben megközelíthető, vagyis gyakorlatilag meg sem közelíthető tájain élnek, ezért elérhetetlenek. Nagy néha találkozott velük valaki, vagy messziről látta őket felbukkanni egy-egy pillanatra – ennyi volt a „kapcsolat” köztük és a külvilág között…

216-218. oldal

>!
psych P

A valóság túlszárnyalhatja legmerészebb álmainkat is – és ez Eldorádó tekintetében nagyon is így van, így lehet.
    Így lesz.

271. oldal

>!
psych P

    A spanyol kisnemesek, akik családjukban sokadik fiúgyermeknek születtek, birtokot tehát nem örökölhettek, még ha volt is, meg akik teljesen elszegényedtek, az értelmesebbek, az írni-olvasni tudók, de főleg a kardforgatók igyekeztek mihamarabb átjutni az óceánon. Vállaltak minden veszélyt, ráadásul gondolkodás nélkül. Akiknek otthon már nem volt maradásuk, mert csak a nyomor várt rájuk, nekvágtak. A nyugat csábította azokat is, akik otthon a társadalom legalján vegetáltak. (A célzás Francisco Pizzaro későbbi perui alkirályra vonatkozik, aki otthon egyszerű disznópásztor volt, analfabéta, de nagy akaratú és erőszakos ember – ő volt az, aki az 1530-as évek elején meghódította az inka birodalmat, és a legtöbb aranyat szerezte úgy magának, mint társainak, no meg a spanyol királyi kincstárnak. Ilyen minőségében ő volt az Eldorádó-legenda egyik létrehozója, pedig mi sem állt tőle távolabb, mint a legendák világa.)

16. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?
Faludy György: Pokolbeli víg napjaim
Wass Albert: Kard és kasza
Szabó Magda: Für Elise
Bán Mór: A Holló háborúja
Bán Mór: A félhold tündöklése
Spiró György: Fogság
Tormay Cécile: Az ősi küldött
Bogáti Péter: Édes Pólim!
Temesi Ferenc: Por I-II.