Noumar ​parancsára (Soraabia 5.) 9 csillagozás

Jó volt egy kicsit nosztalgiázni.
Igen, nosztalgia volt, újra olvasni ezt a kis regényt, ugyanis még tizenhat-tizenhét éves koromban csaptam le rá, amikor éppen valami lovagos kalandregényre vágytam és még nem igazán voltam tisztában azzal, hogy amit keresek az tulajdonképpen a fantasy műfajába tartozik (benne van életem első három fantasy könyvében).
Nem is tudom, hogy mit kéne írjak.
Szóval Parker egy hihetetlen hangulatos történetbe röpít el bennünket, ahol a fogadókban magányos vándorok keverednek közös asztalhoz, időnként kiderül, hogy közös célok vagy érdekek hajtják őket, mint a bosszú a vagyon, az igazság. Egyesek barátok, mások szövetségesek lesznek, megint mások ellenségek.
Adott egy szerzetes-lovag, aki szerettei gyilkosán kíván bosszút állni istene nevében, egy boszorkány akit meggyalázott egy haramia, és egy nincstelen, zsoldos… Kész is a társaság. Indulhat a fordulatokban gazdag macska-egér hajsza, két város, vagy inkább két fogadó közt, -ahol minden árnyékos zugban veszély leselkedik (utonállók, orvgyilkosok, szekta tagok, és ismeretlen lények)- kincsekért, bosszúért, és persze egy ezeknél sokkal fontosabb dologért, egy vár és a hozzá tartozó uradalom jogos birtokosának megtalálásáért. Közben barátok jönnek, majd halnak szörnyűséges halált, otthonok válnak földdé, ártatlanok halnak meg, de a célokat ezek mit sem befolyásolják,
spoiler…..

Nem volt rossz könyv, de a Könyörület éjszakája jobban megragadott.