Robinson ​Crusoe 1117 csillagozás

Daniel Defoe: Robinson Crusoe Daniel Defoe: Robinson Crusoe Daniel Defoe: Robinson Crusoe Daniel Defoe: Robinson Crusoe Daniel Defoe: Robinson Crusoe Daniel Defoe: Robinson Crusoe Daniel Defoe: Robinson Crusoe Daniel Defoe: Robinson Crusoe Daniel Defoe: Robinson Crusoe Daniel Defoe: Robinson Crusoe Daniel Defoe: Robinson Crusoe Daniel Defoe: Robinson Crusoe Daniel Defoe: Robinson Crusoe Daniel Defoe: Robinson Crusoe Daniel Defoe: Robinson Crusoe Daniel Defoe: Robinson Crusoe Daniel Defoe: Robinson Crusoe Daniel Defoe: Robinson Crusoe Daniel Defoe: Robinson Crusoe Daniel Defoe: Robinson Crusoe Daniel Defoe: Robinson Crusoe Daniel Defoe: Robinson Crusoe Daniel Defoe: Robinson Crusoe Daniel Defoe: Robinson Crusoe Daniel Defoe: Robinson Crusoe Daniel Defoe: Robinson Crusoe Daniel Defoe: Robinson Crusoe Daniel Defoe: Robinson Crusoe Daniel Defoe: Robinson Crusoe Daniel Defoe: Robinson Crusoe Daniel Defoe: Robinson Crusoe Daniel Defoe: Robinson Crusoe Daniel Defoe: Robinson Crusoe Daniel Defoe: Robinson Crusoe Daniel Defoe: Robinson Crusoe Daniel Defoe: Robinson Crusoe

A történet minden új és új generációt meghódít, amióta Defoe Robinsonja megszületett. Robinson hajótörése, élete a lakatlan szigeten, leleményessége ahogyan mindennapjait megszervezi, a művészek, pedagógusok, tudósok kimeríthetetlen példa- és hasonlattára, amikor arról kell szólniuk, hogyan alkotta meg a munka az ember életét, hogyan tette egyre tökéletesebbé magát az embert. Ne fosszuk meg gyermekeinket ettől az élménytől, Robinson magányos küzdelmének tanulságától – adjuk kezükbe ezt a könyvet – megannyi olvasónemzedék első feledhetetlen élményét.

Eredeti mű: Daniel Defoe: Robinson Crusoe (angol)

Eredeti megjelenés éve: 1719

>!
Európa, Budapest, 2016
408 oldal · ISBN: 9789634055075 · Fordította: M. Nagy Miklós
>!
Európa, Budapest, 2012
340 oldal · ISBN: 9630795296 · Fordította: M. Nagy Miklós
>!
Holnap, Budapest, 2011
294 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633467251 · Fordította: Vajda Endre · Illusztrálta: Boromisza Zsolt

49 további kiadás


Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Robinson Crusoe


Kedvencelte 90

Most olvassa 39

Várólistára tette 226

Kívánságlistára tette 58

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
Nikolett0907 P
Daniel Defoe: Robinson Crusoe

„Ki a középutat választja, csöndben, nyugalomban megy végig élete útján, s életét nem teszi tönkre erején fölüli fizikai vagy szellemi munkálkodással, nem adja el magát rabszolgának mindennapi betevő falatjáért, s nem zaklatják oly életszövevények, melyek megfosztanák lelkét nyugalmától, testét a pihenéstől; az ily embert nem emészti irigység, sem nagy dolgok iránti titkos, perzselő becsvágy. Kellemmel környezetten, könnyedén siklik át e világon, okosan megkóstolva az élet ízeit, ám a keserűt kihagyva a sorsból; érzi, hogy boldog, s mindennapos tapasztalataival gyarapodván mind tisztábban tudja is.”

Érdekes mennyit változott az ízlésem az évek alatt.
Anno mikor kötelező olvasmány volt elkezdtem, de erre pontosan emlékszem, egy betűt nem tudtam visszaidézni belőle annyira nem kötött le és nem is érdekelt.
Úgyhogy ha azt vesszük, most először olvastam, és most már értettem és nagyon élveztem.
Érdekes történet, sokszor túl lassan haladó számomra, majd jön egy váltás (gondolom ébresztőnek szánás) és pörgősebbnek érzem.
De ami a legjobban tetszett, hogy ad egy bizonyos élet szeretet érzést, és ,hogy valójában mi az érték igazán.
Nagyon jó választásnak érzem most, újra lendületet kaptam tőle.

Ajánlom!

>!
gabiica P
Daniel Defoe: Robinson Crusoe

Noha nem igazán nyerte el a tetszésemet – köze lehet hozzá, hogy sosem szerettem azt olvasni, amit rámkényszerítenek –, magát az alaptörténetet kiválónak tartom. Talán ha újraolvasnám, lehet, hogy jobban megszeretném.

>!
Zsófi_és_Bea P
Daniel Defoe: Robinson Crusoe

Robinson Crusoe a mindenkori kedvenc kötelező olvasmányom! Imádtam, úgyhogy nagyon jó lenne újraolvasni! :) /Zsófi/

>!
Ninácska P
Daniel Defoe: Robinson Crusoe

Érdekes, mert annak idején, amikor szerepelt az ajánlott olvasmányok listáján, elkezdtem olvasni, de letettem már az első oldalak után, ugyanis valamiért nem nyerte el a tetszésem. Most újból nekikezdtem, és azt kell mondjam, nagyon megnyert magának. Kevés kötelező olvasmány van, amelyet élvezettel olvasok, de ez mindenképpen azok közé tartozik!
Izgalmas, egyedi, frappáns.
A kijelentő mondatok sokasága egy idő után fárasztó lehet, de ez semmit sem ront a minőségén.
Azért is volt jó olvasni, mert tanít egyfajta életszeretetet az ember számára. Robinson túlélési képességei igazán példamutatóak.

>!
Sapadtribizli P
Daniel Defoe: Robinson Crusoe

Be kell valljam, unalmasabbra számítottam, spoiler Aztán kezdte felépíteni Robinson a világát, és elkezdtem olyasmik miatt izgulni, hogy vajon, hogy fog kenyeret készíteni, vagy kosarat fonni! Olyan volt, mint egy vagány stratégiai-túlélő számítógépes játék, ahol egyik cselekedet/munka szüli a másikat, és ahol lépésről-lépésre kell haladni, hogy túlélje az ember – a legalapvetőbb dolgokkal kell kezdeni: a kenyeret a búza magjánál! (Bár falun nőttem fel, én nem hiszem, hogy tudtam volna búzából kenyeret készíteni… Bár a kényszer nagy úr)
Ugyanakkor – a kenyér mellett, mely örök élményem lesz számomra a könyvvel kapcsolatban ;) – elgondoltam, hogy vajon én mit csináltam volna. Lehet, nem vagyok elég félős, vagy kitartó, vagy előrelátó – és egy hiba (majdnem?) egy életbe kerül… spoiler
Bár nem nőtt túlságosan a szívemhez Robinson karaktere, mégis szerettem az elmélkedéseit. Azt hiszem nem lehet máshogy ekkora magányt és elszigeteltséget túlélni, csak ha az élet fenntartása mellett / előtt az életen túl mutató dolgokra koncentrál az ember.

5 hozzászólás
>!
Midoriko
Daniel Defoe: Robinson Crusoe

Gyerekkorom óta imádom ezt a könyvet. Szerintem neki köszönhetem, hogy imádok olvasni!!!:)

3 hozzászólás
>!
augumaug MP
Daniel Defoe: Robinson Crusoe

Szerettem a történetet, szerettem Robinsont, és főleg szerettem azokat a részeket, mikor a főhős Péntekkel ketten tartózkodott a szigeten.
Mondjuk az kicsit különös volt, hogy Crusoe-nak körülbelül csak egy napig fájt a felismerés, hogy egyedül van egy lakatlan szigeten, utána rögtön talpra állt és szinte el is kezdte kiépíteni birodalmát. Nem mintha különösebben számított volna megmentésre.
Elég kettős ez a könyv. Az elején, Robinson apjának a hozzáállásáról rögtön eszembe jutott, hogy az öreg bizonyára nagy Horatius-fan lehet, legalábbis az arany középszer elmélet jól megy neki. Fia, a tipikus lázadó, kalandvágyó típus útnak indul, nyakába veszi a világot, persze bajba jut, egy percig gondol szüleire, tényleg csak épp egy percig és innentől mintha nem is léteznének számára az elkövetkezendő majd 30 évben. Mégis: ahogy Robinson megtapasztalja a sziget és a saját maga nyújtotta lehetőségeket, egy idő után – bár mindig valami újon munkálkodik, – talán épp maga is beleesik a horatiusi csapdába. Szerencsére mikor először megjelennek a szigeten a vadak, az teljesen kirántja ebből.
Pénteket imádtam, nagyon szeretetreméltó figura,és nem utolsó sorban ellőtte kb. az év könyves poénját nálam. spoiler Van az a mondás: kutyából nem lesz szalonna. Itt végül lett, de az már más kérdés.
Mindent összevetve nekem nagyon átjött, hogy mitől olyan alapmű ez, milyen eszközökkel dolgozik, és miért volt akkora mérföldkő az angol regény fejlődéstörténetében; épp ezért érzem igazán leértékeltnek.
spoiler

>!
brigi11 P
Daniel Defoe: Robinson Crusoe

Sokszor kezdtem már bele ebbe a könyvbe, de soha nem sikerült még a közepéig se eljutnom. Valamiért az rémlett, pedig a filmet se láttam, hogy Pénteknek sokkal nagyobb szerepe van a történetben. Az eleje nagyon tetszett, a fiatal világcsavargó, aki nem képes megülni a fenekén, a vége nagyon szerethetőre sikerült, a közepén viszont sokszor untam. Azt azért el kell ismerni, hogy van benne kaland, túlélés, siránkozás, és hittérítő részek, viharokkal megtarkítva. Az alaptörténet tényleg jó, de nekem ezt Verne sokkal jobban megírta igaz, ott többen is voltak a túlélők.

>!
Nojcsi8 
Daniel Defoe: Robinson Crusoe

Ha jól belegondolunk, tulajdonképpen mindannyian Robinson Crusoek vagyunk egy kicsit. Kalandozgatunk az élet tengerén, saját utunkat keressük. Próbálunk minél több dolgot felfedezni a világból. Defoe bácsi pedig számos tanáccsal vértezi fel hajóinkat a hosszú útra, s főhősünk történetéből okulva érdemes megfogadnunk ezeket az atyai jó tanácsokat. Kormányozzunk tehát az arany középút felé, vitorlaként szolgáljon a Gondviselés, és ha netalán nem úgy alakulna az utunk, ahogyan azt elterveztük, akkor is keressük a jót a legrosszabban.

Defoe könyvének tanításai a mai napig nem vesztettek értékükből, Robinson Crusoe életútja pedig minden korosztály számára tartogat még mondanivalót.

1 hozzászólás
>!
Viktoria_0014
Daniel Defoe: Robinson Crusoe

„A kiadó meg van győződve róla, hogy e mű tények hiteles rögzítése; a regényességnek nyoma sincs benne; úgy véli egyúttal, hogy mivel az effajta könyveket úgyis mindenki egy szuszra olvassa el, az olvasó mulatságát és okulását így éppoly jól szolgálja; ily módon azt gondolom tehát, hogy bár a világ kegyét nem kereste, mindazonáltal nagy szolgálatot tesz neki e történet közreadásával.”

Nos… Nem is tudom mit írhatnék erről a könyvről.
Lévén, hogy kötelező olvasmány, azért olvastam csak el, mert muszáj.
Az elején rettentő lassan haladtam vele. Valahogy sehogy sem tudott úgy igazán megfogni a szöveg és maga a történés. Azonban a kezdeti lassúságot, azért némiképp a második és harmadik napon sikerült valamiképp legyőzni. Utána pedig – immáron az utolsó nap – nem is tudom, talán azért, mert tudtam, hogy már nem kell sok és végzek vele, nekifeküdtem és estére meg is voltam. Ez persze jórészt annak is köszönhető, hogy időközben valamiképp mégis magába szippantott a történet, amit – így utólag visszatekintve –, nem is bánok.
Összegezve tehát, annak ellenére, hogy kötelező olvasmány, nem volt rossz. Hiszen, azért egy Robinson Crusoe-nál olvastunk mi már sokkal förtelmesebbet is. Szóval igen, azt hiszem, hogy ajánlom ezt a könyvet. Mert, ha nem tenném, akkor talán megfosztanék valakit attól, hogy kézbe vegye és elolvassa.


Népszerű idézetek

>!
Gólyanéni

(…) a veszélytől való félelem tízszer kínosabb, mint maga a veszély. Az aggodalom nagyobb teherként nehezedik az emberre, mint a valóságos rossz.

Kapcsolódó szócikkek: aggódás · félelem · veszély
>!
megan29

Mert az ember sohasem látja helyesen a sorsát, míg az ellenkezőjét is nem tapasztalja! És csak azt tudja igazán értékelni, ami már elveszett.

>!
Sapadtribizli P

Egy reggel, mikor éppen nagyon elbúsultam, a Bibliát felnyitva ezt olvastam: „Én sohasem hagylak el téged.” Azonnal arra gondoltam, hogy ezek a szavak nekem szólnak, különben miért pont itt nyílt ki a könyv abban a pillanatban, mikor helyzetemen szomorkodtam, úgy érezve, hogy Isten és ember elhagyott.
     – Nos – mondtam –, ha Isten nem hagy el, akkor mit árthat nekem, ha az egész világ elhagy is; hiszen tudván tudom, hogy összehasonlíthatatlanul nagyobb veszteség érne, ha Isten kegyelmét és áldását veszíteném el!

113. oldal (Európa, 1981)

Kapcsolódó szócikkek: Biblia · Isten · könyv
1 hozzászólás
>!
Zonyika P

Elmosolyodtam a pénz láttán: – Ó, haszontalan holmi! – szólottam. – Ugyan mire vagy te jó? Annyit sem érsz, hogy lehajoljak érted. Egyetlen kés becsesebb nekem, mint e halom arany. Nem használhatlak semmire, maradj hát ott, ahol vagy, süllyedj a tenger fenekére, miként az a lény, kinek élete annyit sem ér, hogy megmentsék!

69. oldal Európa Diákkönyvtár

3 hozzászólás
>!
atalant I

Itt az a veszély fenyegetett, hogy másodszor is hajótörést szenvedek, ami nagyon érzékenyen érintett volna.

>!
ptagi P

…a rossz dolgok eljövetelétől rettegni kínosabb, mint átélni azokat.

>!
zoja

Azóta többször megfigyeltem, milyen következetlen nemegyszer az ember, különösen ha fiatal. Nem szégyelli a vétket elkövetni, de szégyelli megbánni.

Első fejezet

>!
Dombi_Petra

Ki a középutat választja, csöndben, nyugalomban megy végig élete útján, s életét nem teszi tönkre erején fölüli fizikai vagy szellemi munkálkodással, nem adja el magát rabszolgának mindennapi betevő falatjáért, s nem zaklatják oly életszövevények, melyek megfosztanák lelkét nyugalmától, testét a pihenéstől; az ily embert nem emészti irigység, sem nagy dolgok iránti titkos, perzselő becsvágy. Kellemmel környezetten, könnyedén siklik át e világon, okosan megkóstolva az élet ízeit, ám a keserűt kihagyva a sorsból; érzi, hogy boldog, s mindennapos tapasztalataival gyarapodván mind tisztábban tudja is.

9. oldal

>!
ptagi P

Különös, hogy az embert számtalan veszély fenyegetheti úgy, hogy nincs tisztában vele, és ilyenkor nem is zaklatja fel a helyzet, ha azonban egyet felismer, rögtön magába omlik.

>!
Ninácska P

Itt szüntelenül menekülésemről ábrándoztam.

23. oldal


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Bodó Géza: Barlang a szigeten
Hector Malot: A tengerész fia
Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai
Bear Grylls: A leopárd búvóhelye
Dieter Ott: Az ördöngös Caprioli
Jules Verne: Utazás a Föld középpontja felé
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A próbák palotája
Bogáti Péter: Az ágasvári csata
Rick Riordan: Percy Jackson görög hősei
Margaret Peterson Haddix: Az utolsó kulcs