Végjáték (Rongybaba 3.) 136 csillagozás

Daniel Cole: Végjáték

Egy bezárt szoba.
Egy holttest.
Egy sírba vitt titok.
Amikor a nyugalmazott rendőr őrmestert, Finlay Shaw-t holtan találják egy bezárt szobában, mindenki elkönyveli, hogy öngyilkosság történt. A kegyvesztetté vált William „Wolf” Fawkes nyomozó azonban másra gyanakszik.
Korábbi társával, Emily Baxter nyomozóval és Edmunds magánnyomozóval közösen Wolf kutakodni kezd Shaw múltjában. Vajon tényleg olyan feddhetetlen volt, amilyennek hitték? Vagy mégis folt esett a becsületén?
Ám nem mindenki örül Wolf visszatérésének, és ahogy nyomozása során egyre sötétebb titkokra derül fény a rendőrségi korrupcióról, úgy sodorja magát egyre nagyobb veszélybe. Hamarosan már nemcsak a karrierje forog kockán, hanem a hozzá legközelebb állók élete is…

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Libri Insomnia Libri

>!
Libri, Budapest, 2020
436 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633109793 · Fordította: Illés Róbert
>!
Libri, Budapest, 2020
436 oldal · ISBN: 9789634336587 · Fordította: Illés Róbert

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Emily Baxter · William Oliver Layton-Fawkes (Wolf) · Damien Rouche


Kedvencelte 14

Most olvassa 8

Várólistára tette 58

Kívánságlistára tette 81

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

mate55 P>!
Daniel Cole: Végjáték

Sok szeretni való ebben a könyvben: a sunyi cselekmény, az okos párbeszéd, a fantasztikus jellemzés, mindaz, amire számítottam. Itt-ott megcsillanó sötét humora nagyszerűen egészíti ki nyomasztó légkörét, koncepciója pedig elismerésre méltó. A szerző egyértelművé tette, hogy nem akarja újrarajzolni az első és a második részben történteket, ezáltal teljes egészében, megingathatatlan határozottsággal áll a saját lábán, tudja, mit akar, hogyan akarja, és eszébe se jut a jól bejáratott mankóira támaszkodni. De volt valami, ami megakadályozta, hogy ötcsillagos élmény legyen. Hibát követtem el, amikor nem emlékeztem az előző két könyvre. Nem tetszett az az érzés, amikor a nyelved hegyén van, de éppen elérhetetlen. Nem tudtam mindent felidézni, ezáltal volt néhány interakció és jellemhelyzet, amelyek elvesztették hatásukat, mert nem emlékeztem arra, hogyan kerültek oda: az összefüggésekre, a személyes küzdelmekre, a túlélt traumatikus eseményekre, stb. amelyek mind megteremtenék a könyv mélységét. De így természetesen az én hibám, az én felelősségem.

2 hozzászólás
EssentialHencsi P>!
Daniel Cole: Végjáték

Befejeződött Wolf és Baxter története, és valóban így a harmadik rész végére bezárult a kör. Azt kell mondjam, hogy a trilógia legjobb része ez volt, pedig se sorozatgyilkos, se trancsírparti, csak egy klasszikus holttest a bezárt szobában rejtély. Ráadásul a gyilkost is ki lehetett találni két pillanat alatt, meg le is lepleződött a közepe táján. De nem is emiatt volt jó ez a könyv. Az előző két részben feltűnt összes főbb szereplő megfordult benne, és kedves ismerősként lehetett üdvözölni őket. És nem elhanyagolható szempont, hogy esetenként rendkívül vicces spoiler.
Tehát a kör bezárult, de Daniel Cole-nak még tervei vannak ezzel a brigáddal. Üdvözlöm az ötletét.
A végére annyit ajánlanék, hogy aki teheti, olvassa egymás után mind a három részt, vagy legalábbis frissítse fel az emlékeit a Hóhérról, mert ez a rész pontosan onnan indul, ahol az befejeződött.
És ha minden női nyomozós sorozatban olyanok lennének a csajok, mint Baxter, nem fulladna unalomba a negyedik-ötödik rész után az egész. Egyedül Kim Grace ilyen belevaló, de Emily rajta is túltesz.

6 hozzászólás
dagikám>!
Daniel Cole: Végjáték

Egy sorozat befejező részeként fogtam kezembe ezt a könyvet. Egy öngyilkosságnak álcázott bűntènyt nyomoznak ki a történet szereplői. Izgalmas volt ès nèhol humoros volt,ami most nagyon jól esett a lelkemnek a hangos felnevetèsek. 2 esemènyszál váltogatta egymást. Az egyiknèl megismerhettük az előzmènyeket,hogy mi volt az a törtènès a múltban,ami a jelenkori helyzethez vezetett. Magába szippantott a hangulata,izgalma a könyvnek. Sajnálom,hogy befejeződött a sorozat.

PRicsmond>!
Daniel Cole: Végjáték

A kör a bezárult, de nagyon bízom benne, hogy a sorozat még nem, de ha mégis akkor viszont megemelem a kalapom Cole előtt, hogy ilyen egyedi karaktereket felvonultató trilógiát alkotott. Nekem a tavalyi év nagy kedvence volt a Rongybaba és a Hóhér is. Azért ezekhez képest elég éles váltás lett ez a harmadik, hol vagyunk már az első részben olvasott brutális gyilkosságoktól, nem beszélve a vérgőzösre sikeredett második kötettől, de így legalább az író bizonyította, hogy nem csak trancsírozós krimit tud írni, emiatt egy újabb elismerést érdemel Daniel.
Ahol az előző rész befejeződött a Végjáték ott folytatódik, Wolf visszatér bujkálásból, hogy mentora látszólagos öngyilkossága ügyében nyomozzon, és bár körözött személy, de van a tarsolyában olyan információ amellyel nyélbe tud ütni egy egyezséget, hogy mégis nyomozhasson kicsit Finlay halála ügyében. Két idősíkon játszódik a történet a múltban Finlay és Christian múltját ismerhetjük meg, a jelenben pedig drukkolhatunk hőseinknek, hogy el tudják kapni a gyilkost.
Ennek a könyvnek a legnagyobb pozitívuma, hogy az eddigi részekben megismert pozitív karaktereket felvonultatja és egy csapattá kovácsolja őket a nyomozás alatt. Annyira jól el lettek találva a párbeszédek, a szúrka -piszkák, maga az egész nyomozás. Nekem egyetlen egy dolog miatt van hiányérzetem és ami miatt levontam a fél csillagot az a lezárás és itt nem az epilógusra gondolok, mert az nagyon jó, hanem a gyilkos elfogása. A Rongybabában és a Hóhérban is olyan grandiózus végjáték volt a könyv végén, tele feszültséggel és akcióval amihez én már hozzászoktam, hogy itt nagyon furcsa volt ez a lezárás és ez a rész is megérdemelt volna egy hasonlót, de ez privát vélemény. Ettől függetlenül a Végjáték egy ismételten nagyon jól sikerült Daniel Cole regény, ami erősen építkezik az előző kötetekre így sorban ajánlatos olvasni, krimi-thriller kedvelőknek pedig erősen ajánlott a sorozat.

2 hozzászólás
smetalin>!
Daniel Cole: Végjáték

Teljesen vakon voltam……..értem ezalatt, hogy nem emlékeztem az előző részre. Ez két okból lehetett, első: öregszem és felejtek, második: annyira nem volt jó az előzmény, hogy ne szelektálta volna a memóriám a sok könyv közül.
Én a másodikra tippelek, hisz ha valami jó, arra emlékszik az ember. Láttam Máté nálad is voltak memória gondok:) Így ez is megerősített a szelektációban:)
A szereplők jók voltak, Igaz Rouche vagy hogy hívják, nem jött elő nálam, a többiek igen, és érdekes mert az első rész is bevillant, de a következő eltűnt a feledés homályában. Így sajnos, annyira nem tudtam miről van szó, most jól jött volna valami összefoglaló ezekről, mert néztem már vagy 3 éve olvastam.
Ha külön sztoriként kezelem ezt a részt, akkor nem volt rossz, igaz néha amilyen következtetést levontak és ahogy cselekedtek, nem volt tiszta számomra, de gondolom a fent említettek miatt.
Amúgy vicces, könnyed hangulatú könyv ez, de senki ne hagyjon sok időt a részek olvasása közben! Nem tudom ez meddig marad meg, mert azért na, vannak sokkal jobb krimik e sorozatnál.

7 hozzászólás
Cs_N_Kinga>!
Daniel Cole: Végjáték

Ez volt a legjobb rész nekem. Bár a gyilkos kiléte hamarabb kiderült, és az áldozat sem egy patyolat, de a szereplőket megszerettem nagyon, na jó nem mindenkit. De Baxter és Fawkes, Maggie és Holly és Rouche….. sorolhatnám. Azt írta az író lesz ennek még folytatása, igaz máshogy. Ha kezem ügyébe kerül biztos el fogom olvasni. Itt minden rendeződött, szegény Thomast sajnáltam, nagyon szimpatikus figura volt végig, de hát ha nem ő akkor nem ő…. A végén az esti mesés résznél nagyot mosolyogtam:))) Sajnálom hogy vége…:(
Aki szereti a krimiket nyugodtan olvashatja a trilógiát, nem egy eget verő mű, nem lélegzetelállító, nem rohan, nem….. mégis meg tud fogni, megszereted a végére a szereplőket, mintha a családod része lennének és szurkolsz Baxteréknek mindenben, még ha nem is győz mindig az igazság, de úgy érzed így helyes. Jó volt.

beasechoes P>!
Daniel Cole: Végjáték

Hirtelen nem is tudom, mit írjak. Viszonylag tetszett, de egyáltalán nem olyan volt, mint amire számítottam. A sorozat első két kötete komorabb hangulatú és komolyabb is volt, főleg a nyomozások szempontjából. Itt úgy éreztem, hogy az író inkább egy karakterközpontú regényt írt nem kevés humorral, ami megdöbbentett (mivel nem erre számítottam), viszont tök jót tett a lelkemnek. Szeretem, amikor olvasás közben is meg tudnak nevettetni. Ez már régóta hiányzik az életemből. A fő cselekményszál gyengébbre sikeredett, igazán nem is az foglalkoztatott végig kivételesen, az csak úgy ott volt mellékesen, mert ott kellett lennie. Az író teljesen felkeltette a figyelmem a szereplők közti kapcsolatára, jellemvonásaira, fejlődéseire. Szóval, a lényeg, hogy nem dobtam tőle egy hátast, de kellemes olvasást nyújtott. :) Várom Daniel Cole következő köteteit, kiváncsi vagyok, hogy még mit fog kihozni ebből.

Orsolya_Mojzer P>!
Daniel Cole: Végjáték

A legjobb befejezés! Végig izgultam az egész könyvet, pedig az előző két résznél sokkal diszkrétebb volt. Itt már megjelent némi humor is. Baxtert is sikerült megkedvelni. A vége totál meglepett, egészen a börtönös, interjús résztől kezdve.

buzavirág>!
Daniel Cole: Végjáték

Érdekes fejleményekkel zárult a Végjáték, újra együtt a csapat, ezúttal egy barát öngyilkossága miatt futnak össze, és kő kövön nem marad. Meglepően alakult a szereplők jelleme, egy-két szereplő döbbenetes átalakuláson esett át, annyit elárulok hogy pozitív irányban. A bűntettben nem volt semmi különleges, viszont ahogy véghez vitték az egyáltalán nem volt hétköznapi. Jó néhányszor felpörgette a jelenteket az író egy-egy vicces poénnal vagy éppen a múltból csepegtetett értékes morzsákat, így a közepe táján sok mindenre fény derül. Mégsem írom ezt az író számlájára, szerintem tudatosan történt így.

cintiatekla P>!
Daniel Cole: Végjáték

Olyan érzésem volt, hogy a karakterközpontúság kicsúcsosodott ebben a regényben, sokkal inkább a nyomozók magánélete, az egymáshoz fűződő viszonyuk, és az elveik kerültek előtérbe ahelyett, hogy egy vérengző gyilkost hajszolnának – emiatt lehet nem igazán vonzó ez a kötet –, számomra viszont pont ez adta meg a varázsát, ugyanis a kétkezi gyilkosok helyett itt az öltönyös gyilkosok kaptak főszerepet, az erő helyett pedig a gondolkodásra került át a hangsúly. Kicsit talán lassabb, megfontoltabb, mondjuk úgy észjáték ez a regény, és ugyan annyira – ha nem jobban – élveztem, mint a felvezetést.

Bővebben: http://www.teklakonyvei.hu/2020/05/daniel-cole-vegjatek…


Népszerű idézetek

EssentialHencsi P>!

A férfi az asztalon heverő tálra pillantott.
– Ez a növény haldoklik.
– Az az ebédem.

szangi P>!

-Hogyhogy életben vagy még? – kérdezte Rouche, megnevettetve ezzel Kellyt.
– Legtöbbször volt valaki odafönt, aki vigyázott rám.
– Úgy érted… Isten?
– Nem. Úgy értem, hogy egy mesterlövész.
– Ó.

389. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Damien Rouche
Mónika_T>!

– Finlay egyszer azt mondta, hogy akinek nincs mit veszítenie, annál csak az veszélyesebb, aki mindent elveszíthet.

253. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Finlay · William Oliver Layton-Fawkes (Wolf)
EssentialHencsi P>!

Wolf lerakta elé az IC432-R, ismertebb nevén a „köhögjétek fel a biztonsági kamera felvételét, rohadékok” nyomtatványt, amit Vanita elolvasás nélkül aláírt.

4 hozzászólás
Mónika_T>!

– Sokat gondolkodtam a tisztességről az elmúlt napokban – kezdte Christian. – Hogy az nem egy állandó valami. Nem egy jellemvonás, ami előre elrendelt módon a személyiséged része. Sokkal inkább egy… törekvés, ami mindig hadilábon áll a valósággal, próbára tesz minket, kibaszik velünk, és a színfalak mögött mindig ott van ez az egyensúlyozás: tisztesség kontra, amit akarunk, miközben azt akarjuk, hogy tisztességesek legyünk… Egy nagy katyvasz az egész.

268. oldal

kékteknősbéka>!

Ahogy a bőr megfeszült, mielőtt a kampós tűvel átszúrták, egyszerre volt lenyűgöző és gyomorforgató.
– Mozgalmas hetük volt – jegyezte meg az orvos, akinek szavait félig elnyelte bozontos bajusza. – Kész is vagyunk – mondta, azzal levágta a megmaradt cérnát, és megcsodálta művét. – Gyönyörű.
Christian lenézett a sebre. A „gyönyörű” ezek szerint azt jelentette, hogy az ember úgy néz ki, mintha egy játék vonat síndarabkáját ragasztották volna az oldalára.

5. fejezet

kékteknősbéka>!

…amikor félrehúzták a függönyt, és egy gyönyörű, fiatal ápolónő lépett be tálcával a kezében…
– Melyikük Finlay? – kérdezte.
Mint egy királynő, aki a kérők között válogat.
– Ugyan már, ennyire nehezet kérdeztem? Finlay? Nincs jelentkező?
– Én… én vagyok Finlay – szólalt meg Finlay, igyekezve leplezni erős glasgow-i kiejtését.

Az ápolónő … kedvesen elmosolyodott, majd lekevert egyet Finlay-nek.
– Aú! – szisszent fel Finlay.
– Az orvos utasítása – felelte a nő a megbánás legkisebb jele nélkül. – Legközelebb ne hanyagolja el a sérüléseit. Ezzel csak több munkát csinál nekünk.
– Basszus! – sziszegte Finlay, nem értette, hogy tud az a nyakleves ennyire fájni.
– És csak semmi káromkodás! – tette hozzá az ápolónő. – A nővér utasítása.

Finlay visszatartotta a lélegzetét, bánta már az ebédre elfogyasztott hagymás-sajtos lepényt.

– A barátja nagy kópé, igaz?
– Az bizony – felelte Finlay mogorván, mert azt gyanította, nem ugyanazt értik „kópén”.
– Oké, Fin. Magával végeztem.
Fanyar mosollyal Christian felé fordult, aki engedelmesen lefeküdt az ágyra.
– A magáé vagyok! – jelentette ki Christian.
– Örültem! – nyögte ki hirtelen Finlay. – Mármint hogy megismerhettem.
Az ápolónő hátrapillantott, és kissé meglepődött, hogy a férfi kezet nyújtott neki…
– Számomra a megtiszteltetés, hogy megismerhettem! – mondta huncut csillogással a szemében. – Maggie vagyok.

5. fejezet

kékteknősbéka>!

Mielőtt becsukhatta volna maga után az ajtót, a taxis a gázra taposott, és jeges latyakot fröcskölve, lengedező ajtóval eltűnt a sarkon. Wolf azonnal megbánta, hogy borravalót adott a tolakodó spiclinek.

Prológus

My_favorite_books P>!

– Ó – üdvözölte Wolf a jól öltözött idegent. – Azt hittem, egy hölgy az.
Az ezüsthajú férfiért étlenül nézett rá, homlokán mély barázdák jelentek meg.
– De maga nem hölgy – tájékoztatta Wolf segítőkészen.

17. oldal

Lipóczi_Noémi>!

Még a legvadabbul lobogó tűznek is az a sorsa, hogy kihunyjon egyszer.


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Galbraith: A selyemhernyó
Paula Hawkins: A lány a vonaton
Lesley Kara: A pletyka
John Marrs: The One – A tökéletes pár
S. J. Watson: Amnézia
S. J. Watson: Mielőtt elalszom
Frei Tamás: 2015
Louise Candlish: Mi házunk
Chris Carter: Halállista
J.D. Barker: Az ötödik áldozat