Végjáték (Rongybaba 3.) 88% 210 csillagozás

Sok szeretni való ebben a könyvben: a sunyi cselekmény, az okos párbeszéd, a fantasztikus jellemzés, mindaz, amire számítottam. Itt-ott megcsillanó sötét humora nagyszerűen egészíti ki nyomasztó légkörét, koncepciója pedig elismerésre méltó. A szerző egyértelművé tette, hogy nem akarja újrarajzolni az első és a második részben történteket, ezáltal teljes egészében, megingathatatlan határozottsággal áll a saját lábán, tudja, mit akar, hogyan akarja, és eszébe se jut a jól bejáratott mankóira támaszkodni. De volt valami, ami megakadályozta, hogy ötcsillagos élmény legyen. Hibát követtem el, amikor nem emlékeztem az előző két könyvre. Nem tetszett az az érzés, amikor a nyelved hegyén van, de éppen elérhetetlen. Nem tudtam mindent felidézni, ezáltal volt néhány interakció és jellemhelyzet, amelyek elvesztették hatásukat, mert nem emlékeztem arra, hogyan kerültek oda: az összefüggésekre, a személyes küzdelmekre, a túlélt traumatikus eseményekre, stb. amelyek mind megteremtenék a könyv mélységét. De így természetesen az én hibám, az én felelősségem.

Bajban ismerszik meg a jó barát

Vannak olyan döntések, amik visszafordíthatatlanok és vannak olyan tettek, amire nincs magyarázat. A befejező rész egy barát elvesztéséről és döntése meg nem értésével kezdődik. Egy olyan eset megfejtése, ahol nincsenek szemtanúk és minden bizonyíték az ellenkezőjét tanúsítja nehéz feladatnak bizonyul. A nyomozó csapat újra összeáll, hogy együttesen megfejtsék a bűncselekmény elkövetését és annak elkövetőjét.

A heves, lendületes és sorozatos halálesemények hullámait követően a befejezés egy nyugalmi vizeken evező álcázott bűncselekmény felderítéséről szól. Az okozat adott, az ok könnyen megfejthető, mégis izgalmas. Nagyobb hangsúlyt kap a nyomozás s nem a halál minél visszataszítóbb bemutatása. A történet klasszikus elemeket hordoz, ezért az eset nem egyedi, a szereplők és a párbeszédek miatt válik különlegessé. Zavaros ugyanakkor, hogy óriási a különbség a jelenlegi és az előző részek között.

A történet a maga feszült hangulatával humoros és sötét.

https://anigersbooks.blogspot.com/2021/07/daniel-cole-v…

Nagyon örültem, hogy Wolf végre visszatért, a második részből nekem hiányzott. Végre itt már újra éreztem azt a lendületet, amit az elsőben is szerettem. Nem volt annyira pörgős, de valahogy jobban olvastatta magát. Sőt talán ez még jobban tetszett a humora miatt. A szereplők már régi ismerősök voltak. Tetszett a befejezés, hogy minden és mindenki a helyére került. Örülök neki, hogy újra olvastam az előző részeket, mert így kerek egész a történet egymás után olvasva a három rész.

Egy sorozat befejező részeként fogtam kezembe ezt a könyvet. Egy öngyilkosságnak álcázott bűntènyt nyomoznak ki a történet szereplői. Izgalmas volt ès nèhol humoros volt,ami most nagyon jól esett a lelkemnek a hangos felnevetèsek. 2 esemènyszál váltogatta egymást. Az egyiknèl megismerhettük az előzmènyeket,hogy mi volt az a törtènès a múltban,ami a jelenkori helyzethez vezetett. Magába szippantott a hangulata,izgalma a könyvnek. Sajnálom,hogy befejeződött a sorozat.

A kör a bezárult, de nagyon bízom benne, hogy a sorozat még nem, de ha mégis akkor viszont megemelem a kalapom Cole előtt, hogy ilyen egyedi karaktereket felvonultató trilógiát alkotott. Nekem a tavalyi év nagy kedvence volt a Rongybaba és a Hóhér is. Azért ezekhez képest elég éles váltás lett ez a harmadik, hol vagyunk már az első részben olvasott brutális gyilkosságoktól, nem beszélve a vérgőzösre sikeredett második kötettől, de így legalább az író bizonyította, hogy nem csak trancsírozós krimit tud írni, emiatt egy újabb elismerést érdemel Daniel.
Ahol az előző rész befejeződött a Végjáték ott folytatódik, Wolf visszatér bujkálásból, hogy mentora látszólagos öngyilkossága ügyében nyomozzon, és bár körözött személy, de van a tarsolyában olyan információ amellyel nyélbe tud ütni egy egyezséget, hogy mégis nyomozhasson kicsit Finlay halála ügyében. Két idősíkon játszódik a történet a múltban Finlay és Christian múltját ismerhetjük meg, a jelenben pedig drukkolhatunk hőseinknek, hogy el tudják kapni a gyilkost.
Ennek a könyvnek a legnagyobb pozitívuma, hogy az eddigi részekben megismert pozitív karaktereket felvonultatja és egy csapattá kovácsolja őket a nyomozás alatt. Annyira jól el lettek találva a párbeszédek, a szúrka -piszkák, maga az egész nyomozás. Nekem egyetlen egy dolog miatt van hiányérzetem és ami miatt levontam a fél csillagot az a lezárás és itt nem az epilógusra gondolok, mert az nagyon jó, hanem a gyilkos elfogása. A Rongybabában és a Hóhérban is olyan grandiózus végjáték volt a könyv végén, tele feszültséggel és akcióval amihez én már hozzászoktam, hogy itt nagyon furcsa volt ez a lezárás és ez a rész is megérdemelt volna egy hasonlót, de ez privát vélemény. Ettől függetlenül a Végjáték egy ismételten nagyon jól sikerült Daniel Cole regény, ami erősen építkezik az előző kötetekre így sorban ajánlatos olvasni, krimi-thriller kedvelőknek pedig erősen ajánlott a sorozat.

Teljesen vakon voltam……..értem ezalatt, hogy nem emlékeztem az előző részre. Ez két okból lehetett, első: öregszem és felejtek, második: annyira nem volt jó az előzmény, hogy ne szelektálta volna a memóriám a sok könyv közül.
Én a másodikra tippelek, hisz ha valami jó, arra emlékszik az ember. Láttam Máté nálad is voltak memória gondok:) Így ez is megerősített a szelektációban:)
A szereplők jók voltak, Igaz Rouche vagy hogy hívják, nem jött elő nálam, a többiek igen, és érdekes mert az első rész is bevillant, de a következő eltűnt a feledés homályában. Így sajnos, annyira nem tudtam miről van szó, most jól jött volna valami összefoglaló ezekről, mert néztem már vagy 3 éve olvastam.
Ha külön sztoriként kezelem ezt a részt, akkor nem volt rossz, igaz néha amilyen következtetést levontak és ahogy cselekedtek, nem volt tiszta számomra, de gondolom a fent említettek miatt.
Amúgy vicces, könnyed hangulatú könyv ez, de senki ne hagyjon sok időt a részek olvasása közben! Nem tudom ez meddig marad meg, mert azért na, vannak sokkal jobb krimik e sorozatnál.

Ez volt a legjobb rész nekem. Bár a gyilkos kiléte hamarabb kiderült, és az áldozat sem egy patyolat, de a szereplőket megszerettem nagyon, na jó nem mindenkit. De Baxter és Fawkes, Maggie és Holly és Rouche….. sorolhatnám. Azt írta az író lesz ennek még folytatása, igaz máshogy. Ha kezem ügyébe kerül biztos el fogom olvasni. Itt minden rendeződött, szegény Thomast sajnáltam, nagyon szimpatikus figura volt végig, de hát ha nem ő akkor nem ő…. A végén az esti mesés résznél nagyot mosolyogtam:))) Sajnálom hogy vége…:(
Aki szereti a krimiket nyugodtan olvashatja a trilógiát, nem egy eget verő mű, nem lélegzetelállító, nem rohan, nem….. mégis meg tud fogni, megszereted a végére a szereplőket, mintha a családod része lennének és szurkolsz Baxteréknek mindenben, még ha nem is győz mindig az igazság, de úgy érzed így helyes. Jó volt.

Nagyon érdekfeszítő volt ez a befejező rész. A végére még egy kicsit sikerült Baxtert is megkedvelni és Wolf is visszatért nyomozni.
A vége nagyon meglepett, nem ilyen befejezésre számítottam, bár magam se tudom igazán, hogy milyen befejezést kepzeltem el… Ebben a részben végre egy kis humor is szerepet kapott.

Ezt a sorozatot szívesen megnézném megfilmesítve is.

Hirtelen nem is tudom, mit írjak. Viszonylag tetszett, de egyáltalán nem olyan volt, mint amire számítottam. A sorozat első két kötete komorabb hangulatú és komolyabb is volt, főleg a nyomozások szempontjából. Itt úgy éreztem, hogy az író inkább egy karakterközpontú regényt írt nem kevés humorral, ami megdöbbentett (mivel nem erre számítottam), viszont tök jót tett a lelkemnek. Szeretem, amikor olvasás közben is meg tudnak nevettetni. Ez már régóta hiányzik az életemből. A fő cselekményszál gyengébbre sikeredett, igazán nem is az foglalkoztatott végig kivételesen, az csak úgy ott volt mellékesen, mert ott kellett lennie. Az író teljesen felkeltette a figyelmem a szereplők közti kapcsolatára, jellemvonásaira, fejlődéseire. Szóval, a lényeg, hogy nem dobtam tőle egy hátast, de kellemes olvasást nyújtott. :) Várom Daniel Cole következő köteteit, kiváncsi vagyok, hogy még mit fog kihozni ebből.

Méltó befejezése a sorozatnak. Ebben volt a legtöbb őrült, vicces, már-már bohózatba illő jelenet, nagyon tetszett. Amikor Baxter lakásán összegyűlik mindenki, Wolf szülei is; vagy Wolf saját készítésű prezentációja..
A trilógia lezárása remekül működött, tetszett a bezárt szobás rejtély. Minden apró, előző kötetekből maradt szál el lett varrva, minden részlet értelmet nyert, minden a helyére került.