Rongybaba (Rongybaba 1.) 589 csillagozás

Daniel Cole: Rongybaba

Hat ember maradványaiból összevarrt egyetlen holttestet találnak egy londoni lakásban.

Az áldozatot Rongybabának nevezik el. Ki követhette el ezt a borzalmat? Van-e összefüggés a bizarr eset és a pár évvel korábbi gyilkosságsorozat közt, amely miatt William „Wolf” Fawkes nyomozót kényszer-gyógykezelésre ítélték?

William és társa, Emily Baxter őrmester nyomozását levakarhatatlan sajtóhiénák hada követi – a „Rongybabás gyilkos” eközben bestiális listát küld a vérszagra gyűlő újságíróknak: hat ember neve szerepel rajta, és a meggyilkolásuk tervezett időpontja…
Mi kapcsolja össze a hat áldozatot?
Miközben Wolfék versenyt futnak az idővel, a gyilkos valahol a közelben lapul…

Daniel Cole váratlan fordulatokban bővelkedő thrillerét eddig 30 nyelvre fordították le. Ahogy Jo Nesbø vagy Stieg Larsson regényei, a Rongybaba is kitörölhetetlen nyomot hagy az olvasóban. Folytatás 2018-ban!

Eredeti megjelenés éve: 2017

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Libri Insomnia Libri

>!
Libri, Budapest, 2017
496 oldal · ISBN: 9789634332527 · Fordította: Illés Róbert
>!
Libri, Budapest, 2017
492 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633109779 · Fordította: Illés Róbert

Enciklopédia 29

Szereplők népszerűség szerint

Emily Baxter · Alex Edmunds · William Oliver Layton-Fawkes (Wolf) · Finlay · Terrence Simmons

Helyszínek népszerűség szerint

hullaház


Kedvencelte 51

Most olvassa 22

Várólistára tette 281

Kívánságlistára tette 236

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

MissFortune>!
Daniel Cole: Rongybaba

Az eleje érdekesen indul, csak kár, hogy ez utána alábbhagy. A könyv röviden és tömören arról szól, hogy találnak Londonban egy holttestet, amelyet 6 ember maradványaiból varrt össze a tettes. Így születik meg a Rongybabás gyilkos, aki után őrült tempóban kutatni kezd a rendőrség.
Nekem kicsit sok volt benne az üresjárat, illetve hiába a váltott szemszög, nagyrészt csak Edmundsot sikerült megkedvelnem. Ezenkívül Andrea szemszöge például teljesen hidegen hagyott, feleslegesnek éppen nem mondanám, de időhúzásnak annál inkább.
A legrosszabb mégis az, hogy a könyv felénél rájöttem kinek lehet köze a gyilkosságokhoz. Innentől még inkább untam, a végkifejlet sem lett így kifejezetten izgalmas számomra.
Hiába voltak jobb pillanatok, így is csak egyszer olvasósnak mondanám.

_Eriii>!
Daniel Cole: Rongybaba

Ez a könyv teljességgel megérdemli az öt csillagot, mert piszok egy jó krimi volt. Feszültséggel, véres jelenetekben gazdag történet, ahol egy percre sem lankad az olvasó figyelme, mert egyszerűen nincs benne üresjárat. Mindig történik valami a szereplőkkel. Nagyon bírtam a váltott szemszöget. Nagyon-nagyon tetszett minden a történetben. Az, ami az utolsó 30 százalékon történt, engem megdöbbentett. Nem gondoltam volna ezt a végkimenetelt, bármennyire is sejtettem, hogy honnan fog a gyilkos kikerülni. Csak ajánlani tudom…

2 hozzászólás
Regina_Elek>!
Daniel Cole: Rongybaba

Ember embernek farkasa.

A halál nem mindennapi formája manifesztálódik a történetben, ami egy tévesen hozott felmentő ítélettel kezdődik. Rémséges tettek végeláthatatlan sorozatát olvashatjuk, melynek során mindvégig azon morfondírozunk, hogy kik a rongybaba áldozatok, és miként kerültek a gyilkossági nyomozás színterévé. A másik vonulat pedig a halállista, melynek tudomásul vétele, hogy napjaid megszámlálhatóak idegőrlő lehet.

Elsősorban a nyomozás és gyilkosságok eredete kap hangsúlyt, azonban a kényszer-gyógykezelés alatti időkről is olvashatunk, ahol a téboly elszabadul, önálló lényként élve az épület falaiban, a betegek mentális önkontrollját megfosztva.

Az ismert mondás miszerint a jó elnyeri jutalmát, míg a gonosz meglakol, ebben a történetben nem tud érvényesülni, hiszen minden egyes személyben kimutatható egyfajta infernális jellemvonás. Elgondolkodtatóvá válik jelen műben a gonosz értelmezése, valamint az áldozati állapot megítélése. Felmerülhet a kérdés, hogy mikor válik a tettes áldozattá és ugyanígy fordítva.

Egy hátborzongató, befejezéstől mentes történet, ahol végig megmarad a lidérces hangulat.

>!
Libri, Budapest, 2017
492 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633109779 · Fordította: Illés Róbert
2 hozzászólás
gabiica P>!
Daniel Cole: Rongybaba

A kezdés után kicsit jobbra számítottam. Nagyon megtetszett az elején, kíváncsi voltam, hogy mi sülhet ki ebből.
Aztán nekem kicsit ellaposodott a dolog, nagyon sokáig azt éreztem, hogy ebből nem lesz semmi. A végére pedig kicsit jobban felpörögtek az események. De mégsem tudtam teljesen megszeretni. Sokkal jobb kifejtésre számítottam, számomra nem volt elég összetett a dolog. Izgalmas volt, sokat vártam tőle, sajnos nem teljesen azt kaptam, amit szerettem volna, de alapvetően nem volt rossz.

Bleeding_Bride IP>!
Daniel Cole: Rongybaba

Dilemmában vagyok.
Ez a kötet valami eszement zseniális, alig kezdődött el már felkavarta a gyomrom és pörgött, lapról- lapra, a karakterek is egyenként különleges figurák.
Bíz isten, már mindenkire gondoltam, aki csak egyszer felmerült a történetben, hogy na majd ő a tettes, de amikor hirtelen flash-back-elt egyet a múltba, lelőtte az egészet és egy keserű szájízt hagyott maga után. (nem spoilerezek, csak érzéseket adok át :)) )
Izgalmas volt és minden, a lezárás az fenomenális, de ugyanakkor egy nagy EH reakciót váltott ki belőlem.
Ok, láttam, lesz folytatás, de ha ezt a sztori-vonalat viszi tovább, akkor lehet elszúrja az egész ízét, ha meg csak a főszereplőt követjük nyomon, akkor remélem nagyon meglep a szerző és nem hoz be egy suta kanyart az egészbe.
Összességében egy nagyon izgalmas krimi, kerek a sztori, logikus meg minden, csak nekem akkora hiányérzetem van, amit egy második rész sem tud betölteni.

2 hozzászólás
Madama_Butterfly>!
Daniel Cole: Rongybaba

A szerző első könyveként a történet teljes mértékben megállja a helyét – pörgős volt, izgalmas, néhol véres és cseppet sem erőszakmentes – szóval amilyennek egy kriminek és pszicho-thrillernek lennie kell.
DE…
A végjáték miatt van egy kis hiányérzetem, egy remek alapsztori és felvezetés után nekem kicsit egyszerűnek, összecsapottnak hatott…vártam a csattanót, de sajnos nem jött. Ettől még tetszett, igaz némi csalódással csuktam be a könyvet a végén – de ez az alapötlet zsenialitásából, és a könyv gördülékeny és jó stílusából alig vesz vissza.

Milli88 P>!
Daniel Cole: Rongybaba

” Egyikük sem tudta, hogy szörnyeteg járkál köztük.
    Egy báránybőrbe bújt farkas.”

Hogy is kezdjem? Nem vagyok egy hatalmas krimi szakértő és abban is biztos vagyok, hogy a krimi fanok találnának benne hibát, de én a hibái ellenére is szerettem ezt a könyvet.
A romantika és a szívszerelem után valami másra vágytam, hogy ne kapjak csömört a sok rózsaszín ködtől. Garantáltan jó választás volt.

Az elején kicsit zavaró volt a rengeteg szereplő. Kicsit több időt vett igénybe, hogy elhelyezzem a buksimban, hogy ki kicsoda, milyen szerepet tölt be a könyvben, de az első pár fejezet után már minden oké volt. Kifejezetten tetszett, hogy a különböző nézőpontok ugyan nincsenek név szerint megjelölve, de az egyes bekezdések első sora után azonnal kattant az agyam és már tudtam, hogy kinek a nézőpontjából is szemlélődöm tovább.

Hátborzongató volt a Rongybaba leírása, örülök, hogy „személyesen” nem kell összefutnom vele. Viszont felmerült bennem pár kérdés, amikre nem feltétlenül kaptam választ a könyvből. Például oké, hogy ez a baba 6 különböző ember testrészeiből van összetákolva – fej, torzó, két kar és két láb. Számomra kicsit zavaró volt, hogy a végtagokhoz azonosított embereket is spoiler
Az elmegyógyintézeti jeleneteknél valamiért mindig jobban borzongtam, mint a valódi nyomozás alatt. A Szent Anna kórház légköre számomra annyira realisztikus volt, hogy folyton a hideg rázott tőle.

A szereplők kidolgozottak, mindegyiknek külön személyisége van, amit az olvasó pár oldal alatt megszerethet, vagy éppen ki nem állhat. Tetszettek a szélsőséges viselkedések, és az is plusz pont, hogy a számomra nagyon megkedvelt karaktereknek – például Emily Baxter és Alex Edmunds – is voltak hibái.

A vége zseniális lett. Még maradtam volna abban a helyiségben 1-2 oldal erejéig. A sztori lényegében így is teljes lezárást kapott, nincs ott a mindent felemésztő függővég. De mégis nyitva hagyja a kiskaput, mint a régi horrorfilmekben. Úgy is fogalmazhatnék, hogy soha nem tudhatod, hogy mikor nyúl ki a darabolós gyilkos az ágyad alól és húz be magával. :D

A második rész garantáltan azonnal olvasós lesz.

Roszka>!
Daniel Cole: Rongybaba

Na kérem szépen! Ezt a könyvet csak az vegye kézbe, akinek ideje van épp olvasni, mert letehetetlen! Nem érdekelt semmi házimunka, csak olvastam.
Annyira pörgős, teli cselekménnyel, hogy nem tudod azt mondani, hogy innen folytatom! A jelszó inkább az, hogy „csak még ezt az oldalt”! Igazi vérbeli krimi. Mostanában nem olvastam ennyire izgalmas, pörgő, és nagyon sokáig lapuló, ki nem található gyilkossal rendelkező krimit. Kb az utolsó 100 oldalnál volt egy tippem, végül talán a hátralévő 60 oldalnál már kitaláltam a felét. Még időben, mielőtt kinyomozták. :D

dagikám>!
Daniel Cole: Rongybaba

Kifejezetten pörgős, izgalmas krimi volt. Sose lankadt a figyelmem. A könyv címéből ítélve igaz másra számítottam, de így sem okozott csalódást. Ahogy a halállistán haladtunk előrefelé, úgy vált egyre érdekfeszítőbbé. A végkifejleten egy kicsit megdöbbentem, de összességébe véve szerintem ütősre sikeredett.

mate55>!
Daniel Cole: Rongybaba

Daniel Cole első könyve, az elvileg a figyelem felkeltésére szolgáló leírás alapján nem tűnt különösebben érdekesnek. Annak ellenére sem, hogy az összegzésben felvázolt történet kivételesen nem festett egy századszorra is lerágott, és az ilyenkor szokásos: „megreformálta a krimi műfaját” maszlaggal nyakon öntött, csont újbóli felböfögésének. Bár hamar beigazolódik, hogy darabolós, gyilkolásos, de véletlenül sem hasonlít azokra a megszokott thrilleráriákra, amikor az a lényeg, hogy adott idő alatt minél több humanoidot széttrancsírozzon egy mechanikus horrorferkó. Ez a könyv idővel elkanyarodik minden korábban ismert kliséktől, hogy kialakíthassa az egyedi szájízű történetet, ami számomra leginkább olyan volt, mint egy sótlan mogyoró (a sósat szeretem). Mint amikor Neil Cross: Luther – ja találkozik Michael Connelly: Harry Bosch nyomozóval, és kézen fogva, valami sötét, régi vidéki folklór klubba betévednének. Sikerült egy már agyonismételt témát feldolgoznia úgy, hogy az mégis újszerű legyen és a legtöbb ilyen jellegű alkotással ellentétben ne közömbösséget, hanem továbbgondolást váltson ki.

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

oofi P>!

– Mi a helyzet az arcfelismerő szoftverrel?
– Viccel? – nevetett Baxter. – Eddig háromszor jelzett, hogy megtalálta Wolfot. Az egyik egy kínai öregasszony volt, a másik egy tócsa, a harmadik meg egy Justin Bieber-poszter.

2 hozzászólás
mate55>!

Áruld hát el, ha te vagy az ördög, akkor én mi vagyok?

Kapcsolódó szócikkek: William Oliver Layton-Fawkes (Wolf)
Angele>!

– Bármely gyáva képes csatába menni, ha biztos a győzelemben, de mutass nekem valakit, aki a harcot választja, amikor tudja, hogy veszíteni fog.

469. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csata · George Eliot · gyávaság · győzelem · harc
FreeAngel P>!

– A nagyapám mindig azt mondta: „Akinek nincsenek ellenségei, annak elvei sincsenek.”

312. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ellenség · elv
FreeAngel P>!

Egyre frusztráltabbnak érezte magát. Makacsul nem volt hajlandó bevallani, hogy fogalma sincs, hogyan kell lejátszani a pendrive-on levő videót a televízión.
– A tévé oldalán van egy lyuk – mondta a nála tizenöt évvel idősebb Finlay, amikor belépett a szobába. – Nem, nem ott, lent… add ide, majd én bedugom.
Finlay kivette a pendrive-ot a televízió szellőzőnyílásából, és rádugta az USB-csatlakozóra.

117. oldal

Kapcsolódó szócikkek: pendrive
2 hozzászólás
Regina_Elek>!

Egyszer már hagytam, hogy egy sorozatgyilkos tönkretegye az életemet. Nem fogom engedni, hogy egy másik döntse el, mikor ér véget.

297. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sorozatgyilkos
adibandi>!

– Mi van a zacskóban? – kiáltott a fegyveres rendőr a férfira, aki felnézett Wolfra és a polgármesterre. – Tekintetet a padlóra! Lefelé nézzen! Mi van a zacskóban?
– Reggeli! – ordította a halálra rémült férfi.
– Miért futott?
– Húsz perces késésben vagyok, az IT-részlegen dolgozom.
A Diplomáciai Őrszolgálat embere továbbra is a földön hasaló férfira szegezte a fegyverét, miközben a zacskóhoz lépett. Óvatosan leguggolt mellé, majd nagyon, nagyon lassan belenézett.
– Valamilyen tekercs – jelentette Wolfnak,mintha egy gyanús külsejű szerkezetet azonosított volna.
– Milyen ízű? – kérdezte Wolf.
– Milyen ízű? – vakkantotta a rendőr.
– Sajtos-sonkás – kiabálta kétségbeesetten a padlón fekvő férfi.
Wolf elvigyorodott.
– Elkobozzuk.

Judit_56 P>!

[…] ha elég sokan mondják, hogy őrült vagy, és közben gyógyszerekkel tömnek tele, egy idő után óhatatlanul is elgondolkodsz rajta, hogy lehet benne valami igazság – sóhajtotta Baxter. […]

cintiatekla P>!

– Basszus. Majdnem elfelejtettem. Amikor Khalid távozott a börtönből, egész biztosan megvolt a feje?
A parancsnok megrökönyödve bólintott.
– Igen.

42. oldal

Angele>!

– Hányszor kell valakinek „személyiségétől elütő” dolgot csinálnia, mire végre belátják, hogy ilyen a személyisége?

40. oldal

Kapcsolódó szócikkek: személyiség

A sorozat következő kötete

Rongybaba sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Søren Sveistrup: A gesztenyeember
M. J. Arlidge: Ecc, pecc
Robert Galbraith: Gonosz pálya
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Sharon Bolton: Halj meg kétszer!
J.D. Barker: A negyedik majom
M. W. Craven: A bábuk tánca
Paula Hawkins: A lány a vonaton
Chris Carter: Kivégzés
Steve Cavanagh: Tizenhárom