Rongybaba (Rongybaba 1.) 264 csillagozás

Daniel Cole: Rongybaba

Hat ember maradványaiból összevarrt egyetlen holttestet találnak egy londoni lakásban.

Az áldozatot Rongybabának nevezik el. Ki követhette el ezt a borzalmat? Van-e összefüggés a bizarr eset és a pár évvel korábbi gyilkosságsorozat közt, amely miatt William „Wolf” Fawkes nyomozót kényszer-gyógykezelésre ítélték?

William és társa, Emily Baxter őrmester nyomozását levakarhatatlan sajtóhiénák hada követi – a „Rongybabás gyilkos” eközben bestiális listát küld a vérszagra gyűlő újságíróknak: hat ember neve szerepel rajta, és a meggyilkolásuk tervezett időpontja…
Mi kapcsolja össze a hat áldozatot?
Miközben Wolfék versenyt futnak az idővel, a gyilkos valahol a közelben lapul…

Daniel Cole váratlan fordulatokban bővelkedő thrillerét eddig 30 nyelvre fordították le. Ahogy Jo Nesbø vagy Stieg Larsson regényei, a Rongybaba is kitörölhetetlen nyomot hagy az olvasóban. Folytatás 2018-ban!

Eredeti mű: Daniel Cole: Ragdoll

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Libri, Budapest, 2017
496 oldal · ISBN: 9789634332527 · Fordította: Illés Róbert
>!
Libri, Budapest, 2017
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633109779 · Fordította: Illés Róbert

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Emily Baxter · Alex Edmunds · William Oliver Layton-Fawkes (Wolf) · Terrence Simmons


Kedvencelte 28

Most olvassa 18

Várólistára tette 189

Kívánságlistára tette 179

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
_Eriii
Daniel Cole: Rongybaba

Ez a könyv teljességgel megérdemli az öt csillagot, mert piszok egy jó krimi volt. Feszültséggel, véres jelenetekben gazdag történet, ahol egy percre sem lankad az olvasó figyelme, mert egyszerűen nincs benne üresjárat. Mindig történik valami a szereplőkkel. Nagyon bírtam a váltott szemszöget. Nagyon-nagyon tetszett minden a történetben. Az, ami az utolsó 30 százalékon történt, engem megdöbbentett. Nem gondoltam volna ezt a végkimenetelt, bármennyire is sejtettem, hogy honnan fog a gyilkos kikerülni. Csak ajánlani tudom…

2 hozzászólás
>!
gabiica P
Daniel Cole: Rongybaba

A kezdés után kicsit jobbra számítottam. Nagyon megtetszett az elején, kíváncsi voltam, hogy mi sülhet ki ebből.
Aztán nekem kicsit ellaposodott a dolog, nagyon sokáig azt éreztem, hogy ebből nem lesz semmi. A végére pedig kicsit jobban felpörögtek az események. De mégsem tudtam teljesen megszeretni. Sokkal jobb kifejtésre számítottam, számomra nem volt elég összetett a dolog. Izgalmas volt, sokat vártam tőle, sajnos nem teljesen azt kaptam, amit szerettem volna, de alapvetően nem volt rossz.

>!
Lénaanyukája P
Daniel Cole: Rongybaba

Teljesen rendben van ez a könyv. Egy kicsit gyorsan váltogatja a szemszöget, de semmi probléma vele.
Thrillerkedvelőknek finom falat lesz. A Rongybaba nagyon ötletes mindjárt az elején, aztán jön a halállista, ami megint izgalmas lesz, szóval csak úgy pörög a könyv, nincs üresjárat. És még vicces is. Arra, hogy Wolfnak miért ez a beceneve, a felénél jöttem rá, mert figyelmetlen vagyok.
Első könyvnek zseniális, reméljem, marad a színvonal, nem csúszik le, mint M. J. Arlidge könyvei.

3 hozzászólás
>!
Madama_Butterfly
Daniel Cole: Rongybaba

A szerző első könyveként a történet teljes mértékben megállja a helyét – pörgős volt, izgalmas, néhol véres és cseppet sem erőszakmentes – szóval amilyennek egy kriminek és pszicho-thrillernek lennie kell.
DE…
A végjáték miatt van egy kis hiányérzetem, egy remek alapsztori és felvezetés után nekem kicsit egyszerűnek, összecsapottnak hatott…vártam a csattanót, de sajnos nem jött. Ettől még tetszett, igaz némi csalódással csuktam be a könyvet a végén – de ez az alapötlet zsenialitásából, és a könyv gördülékeny és jó stílusából alig vesz vissza.

>!
Milli88 P
Daniel Cole: Rongybaba

” Egyikük sem tudta, hogy szörnyeteg járkál köztük.
    Egy báránybőrbe bújt farkas.”

Hogy is kezdjem? Nem vagyok egy hatalmas krimi szakértő és abban is biztos vagyok, hogy a krimi fanok találnának benne hibát, de én a hibái ellenére is szerettem ezt a könyvet.
A romantika és a szívszerelem után valami másra vágytam, hogy ne kapjak csömört a sok rózsaszín ködtől. Garantáltan jó választás volt.

Az elején kicsit zavaró volt a rengeteg szereplő. Kicsit több időt vett igénybe, hogy elhelyezzem a buksimban, hogy ki kicsoda, milyen szerepet tölt be a könyvben, de az első pár fejezet után már minden oké volt. Kifejezetten tetszett, hogy a különböző nézőpontok ugyan nincsenek név szerint megjelölve, de az egyes bekezdések első sora után azonnal kattant az agyam és már tudtam, hogy kinek a nézőpontjából is szemlélődöm tovább.

Hátborzongató volt a Rongybaba leírása, örülök, hogy „személyesen” nem kell összefutnom vele. Viszont felmerült bennem pár kérdés, amikre nem feltétlenül kaptam választ a könyvből. Például oké, hogy ez a baba 6 különböző ember testrészeiből van összetákolva – fej, torzó, két kar és két láb. Számomra kicsit zavaró volt, hogy a végtagokhoz azonosított embereket is spoiler
Az elmegyógyintézeti jeleneteknél valamiért mindig jobban borzongtam, mint a valódi nyomozás alatt. A Szent Anna kórház légköre számomra annyira realisztikus volt, hogy folyton a hideg rázott tőle.

A szereplők kidolgozottak, mindegyiknek külön személyisége van, amit az olvasó pár oldal alatt megszerethet, vagy éppen ki nem állhat. Tetszettek a szélsőséges viselkedések, és az is plusz pont, hogy a számomra nagyon megkedvelt karaktereknek – például Emily Baxter és Alex Edmunds – is voltak hibái.

A vége zseniális lett. Még maradtam volna abban a helyiségben 1-2 oldal erejéig. A sztori lényegében így is teljes lezárást kapott, nincs ott a mindent felemésztő függővég. De mégis nyitva hagyja a kiskaput, mint a régi horrorfilmekben. Úgy is fogalmazhatnék, hogy soha nem tudhatod, hogy mikor nyúl ki a darabolós gyilkos az ágyad alól és húz be magával. :D

A második rész garantáltan azonnal olvasós lesz.

>!
Bleeding_Bride ISP
Daniel Cole: Rongybaba

Dilemmában vagyok.
Ez a kötet valami eszement zseniális, alig kezdődött el már felkavarta a gyomrom és pörgött, lapról- lapra, a karakterek is egyenként különleges figurák.
Bíz isten, már mindenkire gondoltam, aki csak egyszer felmerült a történetben, hogy na majd ő a tettes, de amikor hirtelen flash-back-elt egyet a múltba, lelőtte az egészet és egy keserű szájízt hagyott maga után. (nem spoilerezek, csak érzéseket adok át :)) )
Izgalmas volt és minden, a lezárás az fenomenális, de ugyanakkor egy nagy EH reakciót váltott ki belőlem.
Ok, láttam, lesz folytatás, de ha ezt a sztori-vonalat viszi tovább, akkor lehet elszúrja az egész ízét, ha meg csak a főszereplőt követjük nyomon, akkor remélem nagyon meglep a szerző és nem hoz be egy suta kanyart az egészbe.
Összességében egy nagyon izgalmas krimi, kerek a sztori, logikus meg minden, csak nekem akkora hiányérzetem van, amit egy második rész sem tud betölteni.

2 hozzászólás
>!
mate55 
Daniel Cole: Rongybaba

Daniel Cole első könyve, az elvileg a figyelem felkeltésére szolgáló leírás alapján nem tűnt különösebben érdekesnek. Annak ellenére sem, hogy az összegzésben felvázolt történet kivételesen nem festett egy századszorra is lerágott, és az ilyenkor szokásos: „megreformálta a krimi műfaját” maszlaggal nyakon öntött, csont újbóli felböfögésének. Bár hamar beigazolódik, hogy darabolós, gyilkolásos, de véletlenül sem hasonlít azokra a megszokott thrilleráriákra, amikor az a lényeg, hogy adott idő alatt minél több humanoidot széttrancsírozzon egy mechanikus horrorferkó. Ez a könyv idővel elkanyarodik minden korábban ismert kliséktől, hogy kialakíthassa az egyedi szájízű történetet, ami számomra leginkább olyan volt, mint egy sótlan mogyoró (a sósat szeretem). Mint amikor Neil Cross: Luther – ja találkozik Michael Connelly: Harry Bosch nyomozóval, és kézen fogva, valami sötét, régi vidéki folklór klubba betévednének. Sikerült egy már agyonismételt témát feldolgoznia úgy, hogy az mégis újszerű legyen és a legtöbb ilyen jellegű alkotással ellentétben ne közömbösséget, hanem továbbgondolást váltson ki.

6 hozzászólás
>!
Magdi1017 P
Daniel Cole: Rongybaba

Annak ellenére 5 csillagra értékeltem, hogy itt-ott néha kissé unalmasnak tartottam egyes részeit. Bár tényleg nem volt vészes. A könyv alapötlete szerintem fenomenális, és kellőképpen beteg is. Bizarr… Ahhoz, hogy valaki ilyen gyilkosságokra vetemedjen, abszolút pszichopatának kell lennie.
Nem volt híján a véres jeleneteknek egyáltalán.
Most kíváncsi vagyok, hogy a folytatásban mi lesz, mert maradtak megválaszolatlan kérdések.

>!
Angele P
Daniel Cole: Rongybaba

Hát ez meg mi a franc volt? spoiler Na hú, meg brrr. Kicsit izgultam. Nagyon érdekes lett a vége, na.
Már már félútig azt hittem egy szokásos krimi lesz. Jók ezek a fazonok, kicsit viccesek is, a kapcsolatok adtak egy kis plusz, de hát mégiscsak krimi, a végén elkapják a gyilkost, azt jólvan. Összeborulás.
– függöny –
Erre tessék, most itt van EZ, és el kell olvasni a következő részét.


Népszerű idézetek

>!
mate55 

Áruld hát el, ha te vagy az ördög, akkor én mi vagyok?

Kapcsolódó szócikkek: William Oliver Layton-Fawkes (Wolf)
>!
Lénaanyukája P

– Mi a helyzet az arcfelismerő szoftverrel?
– Viccel? – nevetett Baxter. – Eddig háromszor jelzett, hogy megtalálta Wolfot. Az egyik egy kínai öregasszony volt, a másik egy tócsa, a harmadik meg egy Justin Bieber-poszter.

1 hozzászólás
>!
Angele P

– „Bármely gyáva képes csatába menni, ha biztos a győzelemben, de mutass nekem valakit, aki a harcot választja, amikor tudja, hogy veszíteni fog” –

>!
Lénaanyukája P

– A nagyapám mindig azt mondta: „Akinek nincsenek ellenségei, annak elvei sincsenek.”

>!
Lénaanyukája P

Egyre frusztráltabbnak érezte magát. Makacsul nem volt hajlandó bevallani, hogy fogalma sincs, hogyan kell lejátszani a pendrive-on levő videót a televízión.
– A tévé oldalán van egy lyuk – mondta a nála tizenöt évvel idősebb Finlay, amikor belépett a szobába. – Nem, nem ott, lent… add ide, majd én bedugom.
Finlay kivette a pendrive-ot a televízió szellőzőnyílásából, és rádugta az USB-csatlakozóra.

2 hozzászólás
>!
Angele P

– Hányszor kell valakinek „személyiségétől elütő” dolgot csinálnia, mire végre belátják, hogy ilyen a személyisége?

>!
Angele P

Bármi van is köztetek, arra már ráment a házasságod, és te még mindig csak egy helyben toporogsz, ami azt jelenti, hogy vagy akarod, de túl gyáva vagy hozzá, hogy megmondd neki, vagy nem akarod, és túl gyáva vagy ahhoz, hogy kiadd az útját.

>!
adibandi

– Mi van a zacskóban? – kiáltott a fegyveres rendőr a férfira, aki felnézett Wolfra és a polgármesterre. – Tekintetet a padlóra! Lefelé nézzen! Mi van a zacskóban?
– Reggeli! – ordította a halálra rémült férfi.
– Miért futott?
– Húsz perces késésben vagyok, az IT-részlegen dolgozom.
A Diplomáciai Őrszolgálat embere továbbra is a földön hasaló férfira szegezte a fegyverét, miközben a zacskóhoz lépett. Óvatosan leguggolt mellé, majd nagyon, nagyon lassan belenézett.
– Valamilyen tekercs – jelentette Wolfnak,mintha egy gyanús külsejű szerkezetet azonosított volna.
– Milyen ízű? – kérdezte Wolf.
– Milyen ízű? – vakkantotta a rendőr.
– Sajtos-sonkás – kiabálta kétségbeesetten a padlón fekvő férfi.
Wolf elvigyorodott.
– Elkobozzuk.

>!
cintiatekla P

– Basszus. Majdnem elfelejtettem. Amikor Khalid távozott a börtönből, egész biztosan megvolt a feje?
A parancsnok megrökönyödve bólintott.
– Igen.

42. oldal

>!
Judit_Sike P

(…) ha elég sokan mondják, hogy őrült vagy, és közben gyógyszerekkel tömnek tele, egy idő után óhatatlanul is elgondolkodsz rajta, hogy lehet benne valami igazság – sóhajtotta Baxter. (…)


A sorozat következő kötete

Rongybaba sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Karin Slaughter: Az eltűnt lány
M. J. Arlidge: Ecc, pecc
Pierre Lemaitre: Téboly
Lauren Beukes: Tündöklő lányok
Ania Ahlborn: Vértestvérek
Paula Hawkins: A lány a vonaton
Sharon Bolton: Egyikünk hazudik
John Cure: A gonosz új arca
Thomas Harris: A vörös sárkány