Imádom, imádtam. Lehengerlő könyv volt. Alig várom a harmadik részét. De abban igaza volt Colenak, hogy aki igazán élvezni akarja, annak tényleg el kell olvasnia a Rongybabát is. Mondjuk tény és való, hogy a két könyv külön – külön is élvezhető, de ahogy Cole mondta a könyv végi interjúban, tényleg sikerült megugrania az első könyv sikerét és szépen áthelyezni, más kontinensre az ügyeket, ugyanazzal a fojtott hangulattal, mint ami a Rongybabát kísérte. Míg ott William Arthur Leyton Fawkes nyomozóra és az ő pokoljárása nyomán létrejött gyilkosság sorozatra épült maga a könyv itt egyértelműen, a fő szálat Emily Baxter nyomozóra tette a könyv írója, mindezt úgy, hogy a karaktere, talán csak még árnyaltabb lett az első könyv után. Talán, még jobban át látta az ember, hogy Baxternek mivel is kell megküzdenie, az elutasító új közegen és az új üggyel járó stresszen kívül. Ugyanúgy ott lebegett előtte Wolf hiánya és ugyanúgy megvoltak a saját démonjai. Mégis ez az egész légkör, megadta a kellő lökést a könyvnek ahhoz, hogy sodorja magával az olvasót
Természetesen, mivel a könyv túlnyomó része a másik kontinensen történt eseményeket dolgozza fel, így csak érintőlegesen tűnik fel sok régi ismerős karakter az első könyvből mégsem éreztem úgy, hogy igazán kikerült volna bárki is a történetből. Edmunds még mindig a kedvenc karakterem, Vanita még mindig idegesítő volt. S persze, mint ahogy a jó könyvek tanúsága, itt is a végén jött a csattanó.
Imádtam, hogy lapokon át nem jöttem rá, hogy most éppen egy újabb nyomra vagy esetükben egy újabb holttestre bukkannak. Őszintén szólva, ha azt mondtam a Rongybaba idején, hogy minden fejezetben egy halál volt, akkor itt öt oldalanként akár egy egész teremnyi embert képesek voltak szinte halál közeli állapotba tenni.
Maga a könyv témája és tanúsága pedig jelentősen túl mutat a karaktereken. Mutatja, hogy egy releváns korábbi nemzeti drámára építve, mennyire új és mai szemmel aktuális kicsengése lehet a könyvnek, hogy bizonyos veszteségek, mekkora fanatikus bosszúszomjat váltanak ki az emberekből. S azt, hogy bizonyos döntések, ha végbe mennek, mekkora pusztítást tudnak véghez vinni, akár ártatlan emberek árán is. A könyv végig a terrorizmus, és a szervezett terror cselekmények árnyékában játszódik, melyek persze ténylegesen gyilkosságok, de sem a méretük sem a folytatólagosságuk nem koncentrálódott tisztán arra, hogy itt csak egy, két ember hal meg. A mai világban igen érzékeny téma ez, így mivel ezzel mélyen volt a könyv átitatva, nagyon is részesnek érezte magát az ember olvasás közben. Hiszen már láttunk ilyet nem egyszer, még ha csak közvetve is. Európa is hozzászokott az effajta cselekményekhez. Bravúros könyv. Ajánlom.