Hóhér (Rongybaba 2.) 45 csillagozás

Daniel Cole: Hóhér

Egy nyomozó, aki senkiben sem bízhat.
Egy gyilkos, akinek nincs vesztenivalója.

Másfél év telt el a „Rongybaba-gyilkosságok” és William „Wolf” Fawkes nyomozó eltűnése óta, amikor Emily Baxtert váratlanul két FBI ügynök keresi fel az irodájában egy New York-i gyilkosság miatt.
Az áldozatot a Rongybaba alakját idéző testtartásban találták meg a Brooklyn hídra felakasztva, ezért arra gyanakodnak, hogy az elkövető a híres esetet másolva akar ismertségre szert tenni. Ám amikor kiderül, hogy a holttest mellkasába egy üzenetet karcoltak, nyilvánvalóvá válik, hogy többről van szó…
Baxternek semmi kedve ismét egy őrült után nyomozni, ám nincs más választása, ugyanis a következő holttesten újabb üzenet várja. Az amerikai és brit nyomozókból álló csapat kétségbeesetten lohol az információk után. Baxter nem engedheti meg magának, hogy gúzsba kösse a gyász és a félelem, ha meg akarja állítani a gyilkost, mielőtt túl késő lenne…

>!
Libri, Budapest, 2018
500 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633109786 · Fordította: Illés Róbert
>!
Libri, Budapest, 2018
504 oldal · ISBN: 9789634333876 · Fordította: Illés Róbert

Kedvencelte 3

Most olvassa 6

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 57


Kiemelt értékelések

>!
mate55 
Daniel Cole: Hóhér

Mindenképpen csak sorrendben, mivel ez is egy bonyolultan megírt könyv, mely több szállal kötődik az első részhez. Megint egy alkoholista, spoiler lelki beteg nyomozó. Én szóltam spoiler. Ez még itt nem spoileres, de hamarosan az lesz. Szokatlan oka a halál és a pusztítás megteremtéséhez. A humornak határozott sötét hangzása van, mégis ott van, üdvözlendő és, mint egy horror lavina ereszkedik le az oldalakra. Szigorúan! spoiler De közben azt éreztem, hogy Cole túlzottan beleszeretett a saját alapanyagába. És emiatt valahogy nem akart összeállni egy egésszé, és hogy ennél is pontosabb legyek: akármennyire is szerettem volna, nem sikerült elkapnom a könyv fonalát. Bár nem voltak igazán kiemelkedő csúcs- vagy mélypontjai, az mindenképpen örvendetes, hogy a végére megkopó lelkesedésemet sikerült felráznia, köszönhetően annak, hogy több ponton is kimozdította a történetet arról a pályáról, ahol eddig köröztünk. Tisztában vagyok a csapdahelyzettel is, hogy sztoriból nem nagyon lehet sok extrát kihozni, mert azok hatásával úgy kell számolni, hogy ne nagyon vigye félre az alapot, ha viszont nincs hatásuk az olvasókra, akkor hamar öncélúvá válna. Nem állítottam, hogy könnyű feladat, de olvasói szempontból mégis okoz egy kevés hiányérzetet, főleg egy ilyen erős kezdés után.

2 hozzászólás
>!
smetalin
Daniel Cole: Hóhér

Nem győzött meg……
Olyan érzésem volt( na tessék, már megint ezzel jövök) olvasás közben, mint mikor még lánykoromban elmentem egy zenés szórakozó helyre, megittam pár pohár italt és már sprinteltem is a mosdó felé, ahol természetesen kilométeres sor állt, én meg ott toporogtam és minél hamarabb szerettem volna bejutni………
Itt is toporgás volt rendesen, a sztori nem haladt semerre, én viszont már nagyon szerettem volna „bejutni”, szerettem volna ha valami történik is. Sajnos nem történt semmi érdemleges, ami meg mégis, azt úgy kellett kiráncigálni a sorok közül, de hát…………..Szerintem az író túlvállalta magát, mondom szerintem, mert lesznek és vannak követői akik nem ilyen finnyásak mint én.

3 hozzászólás
>!
Magdi1017
Daniel Cole: Hóhér

Nagyon kesze-kusza volt az eleje nem értettem, ki kicsoda hirtelen,talán a prológus miatt, vagy csak a figyelmetlenségem az oka, de a Rongybabához hasonlóan tetszett. Igaz, a vérengzés ebben a részben jobban ki lett fejtve, de ez nem volt hátrányos a regényre nézve. A templomos/színházas résznél egy picit félre kellett tennem, mert úgy éreztem, arra fel kell készülni lelkileg. Legalábbis nekem. Elég durva volt.
Sajnáltam Rouche-t a tragédiája miatt, spoiler de ha össze is tört, nem vált megszállott elmebeteggé.
Olvastam, hogy trilógia lesz, nos a vége miatt mindenféleképpen muszáj lesz elolvasni, mert ugyanúgy az első részhez hasonlóan itt is maradtak kérdőjelek!

>!
PRicsmond
Daniel Cole: Hóhér

Daniel Cole első könyve megvett kilóra, nagyon kíváncsi voltam, hogy a folytatás megtudja-e ugrani azt a bizonyos lécet amit az első felrakott. Hát nem érte el az első rész szintjét, de annyira azért nem maradt el tőle.
Baxter visszatér másfél év után a Rongybabás gyilkossal való találkozás után. Finlay nyugdíjba vonult, Edmunds a visszatért a gazdasági bűncselekményekhez, miközben New York-ban a Rongybabá-hoz hasonló teste feszítenek ki a Brooklyn híd alatt. Baxter-t felkéri az FBI, hogy segítsen a nyomozásban, azonban újabb bizarr gyilkosságok történnek New Yorkban és Londonban, két fronton is hadat üzentek a rendőrségnek, akik fejüket kapkodva próbálják előkeríteni a tettest, miközben újabbnál újabb megpróbáltatásokon esnek keresztül.
Baxter új társat kap Rouche személyében, teljesen más személyiség, mint amilyen az első részben megismert Wolf volt, bár az ő múltja is súlyos tragédiával terhelt.
Igazából a könyv felétől lesz igazán izgalmas a történet, főleg emiatt is vontam le fél csillagot, mert nagyon zavaros volt az eleje, tény, hogy kaptunk hullákat, meg fejtörőt, hogy mi is az áldozatokban a közös és mivel kapcsolódik a rongybabás esethez, de valahogy sehogy sem akart összeállni a kép, nagyon zavaros volt ez a felvezetés. Aztán egyszer csak elkezdte kibontani a szálakat és az események kezdtek értelmet nyerni, amin a könyv vége nagyon sokat dobott, a záró jelenet miatt pedig már nagyon várom a 3. részt. Tény, hogy az első részt nem szárnyalta túl, de nagyon jó kis történet ez, az akció jelenetek megint nagyon izgalmasra és drámai sikerültek, a templomi jelenet óriási volt, ahogy a végjáték is, a kezdeti visszaesést szépen sikerült megmenteni és nem veszett oda a történet.
Külön dicséret a szerkesztésnek, mivel a végén olvashatunk egy kis interjút az íróval, aki elárulta már dolgozik a 3. részen. Én már türelmetlenül várom.

>!
Libri, Budapest, 2018
504 oldal · ISBN: 9789634333876 · Fordította: Illés Róbert
>!
Niko_oka
Daniel Cole: Hóhér

Azt gondolom, fejlődött az író, fejlődtek a karakterek. És ennek ellenére sem egy ellaposodott történetet kapunk, ami próbál hajazni a Rongybaba-gyilkosságokra, sőt: megtévesztően jót. Az elején rémesen untam Baxter szerencsétlen turistáskodását a két bohócügynökkel. Épp azon gondolkodtam, elnyomva egy ásítást, vajon hogyan gondolhatta komolyan, hogy egy ekkora sablon működni fog, amikor beütött az első igazi esemény, ami teljesen meg- és kifordította az eseményeket és karaktereket látszólagos önmagukból.
Sajnos azt a megàllapítást kell tennem, hogy Baxteren kívül mindenki más szimpatikus :))), viszont Edmunds fejlődése és Rouche karakterisztikája különösen megragadott.
Az utolsó csavar pedig további, csodálatosan fordulatos résszel kecsegtet – biztosan elolvasom!

19 hozzászólás
>!
buzavirág P
Daniel Cole: Hóhér

Hol van Wolf? Nekem felettébb hiányzott, bár kaptunk helyette Baxter-t, a maga különc viselkedésével és kimondhatatlan nevű Rouche ügynököt. A Rongybaba jelegű gyilkosságok folytatódnak, ezúttal a tengerentúlon is. A hullák meg egyre csak gyűlnek, izgalmas lehetne ez egész, de valahogy nem kapott el történet. Voltak benne feszültséggel teli részek, mint például a börtönben és a templomban történtek, csak valahogy olyan valótlan volt, hogy ennyi spoiler. A végén spoiler remélem alaposan felrázza a következő részt.

>!
szofisztikáltmacska
Daniel Cole: Hóhér

A tapasztalataim azt mutatják, hogy a több kötetes thrillereknél nagyobb esély van arra, hogy a folytatások nem ütik meg a kezdő rész színvonalát, vagy ha mégis, akkor ritkán mutatnak újat az előzőhöz képest. Nos, azt kell mondanom, hogy a félelmeim ellenére a Rongybaba második részében egyáltalán nem kellett csalódnom.
Természetesen az emberek ebben a történetben is durva tempóban halnak, ráadásul itt kettesével, úgyhogy unalmasnak semmiképp nem nevezhető a történet, mégis úgy éreztem, hogy nagyjából a közepéig csak bemelegítettünk. Érdekes volt, haladtam vele, de nem éreztem azt, mint a Rongybabánál, hogy mostazonnaltudniakarommiavége, pedig már itt is voltak iszonyúan izgalmas részek, például a börtönös jelenet még egészen az elején. Na de a közepe után! Durván, nem viccelek, durván beindultak a dolgok és őszintén szólva nem emlékszem, hogy olvastam valaha is vérfagyasztóbb és betegebb szituációt könyvben, mint az a bizonyos templomos jelenet volt a Hóhérban, amiről most nem fogok többet elárulni, mert nem lövöm le a lényeget, mindenetestre még most is beleborzongok ha eszembe jut, mennyire váratlanul és hirtelen csap le az a rész a gyanútlan olvasóra. Onnantól pedig tényleg elszabadul a pokol, csak kapkodtam a fejem és szinte el sem akartam hinni, hogy ennyi izgalmat bele lehet sűríteni egy könyvbe.
Bővebben: https://szofisztikaltmacska.blog.hu/2018/10/01/daniel_c…

>!
Deersandowls
Daniel Cole: Hóhér

Imàdtam és imádtam. Letehetetlen, morbid, sok helyen gyomorforgató, és mégis folyamatosan azt mondja hogy ‘olvass tovább’. Aki szerette az első részt, az most sem fog csalódni.

>!
Marta_Kotai_Szabone
Daniel Cole: Hóhér

az elején utáltam ezt a könyvet is mint az élőzőt, aztán ezt is imádtam mint az előzőt =D alig várom a következő részt!


Népszerű idézetek

>!
mate55

Mi van, ha van Isten?
Mi van, ha van mennyország?
Mi van, ha van pokol?
És mi van, ha… mi van, ha…
már mindannyian ott vagyunk?

180. oldal

>!
mate55

– Nem ítélem el azokat, akik segítséget keresnek, mindnyájan ezt tesszük. Én abban a modellben nem hiszek, hogy megbízunk valakiben, aki pénzt kap azért, hogy meghallgasson bennünket.

164. oldal

>!
mate55

Azt hittem, hogy a hit csak a gyengék menedéke, illúzió, ami átsegíti őket a saját nyomasztó életükön…

465. oldal

>!
PRicsmond

– Arra a felismerésre jutottam, hogy nagy általánosságban az emberek idióták – szólalt meg Baxter.

>!
PRicsmond

Curtis lépett oda hozzájuk, és bemutatta Baxtert a helyi FBI-iroda vezetőjének, Rose-Marie Lennox különleges ügynöknek. A nyúzott arcú nő Vanita FBI-os megfelelőjének tűnt: egy ügynöknek álcázott bürokrata jelképes fegyverrel az oldalán arra az esetre, ha valaki megpróbálná ellopni a fénymásolót az irodájából.

>!
PRicsmond

Udvarias nevetés harsant, amikor a rekedtes hangú skót nyomozó viccesen megfenyegette Saunderst, hogy behúz neki még egy utolsót, mielőtt nyugdíjba vonulna. Most mindenki nevetett rajta, de a legutóbbi incidens eredménye egy orrműtét, két fegyelmi és többórányi dokumentáció volt Baxter számára.

>!
PRicsmond

– Igen! Értem. Baxter, részeg vagy?
– Nem. Dehogy. Csak egy kicsit sokat ittam.

>!
PRicsmond

A lányomnak vörös a haja, mint az anyjának. Imád énekelni, de Isten irgalmazzon annak, aki hallótávolságon belül van, amikor rázendít.


Hasonló könyvek címkék alapján

Jane Harper: Aszály
Agatha Christie: Tíz kicsi néger / Gyilkosság az Orient expresszen
M. J. Arlidge: Üsd, vágd
Sophie Hannah: Bántó távolság
Lee Child: Elvarázsolt dollárok
Graham Hurley: Rejtély a tengerparton
T. R. Richmond: Ami maradt
Réti László: Kaméleon
Joël Dicker: Az igazság a Harry Quebert-ügyben