Micsoda ​elmék 74% 10 csillagozás

Dennett filozófus, és már a a kezdetén figyelmeztet minket, hogy ne várjunk kész válaszokat a könyvében: ő csupán értelmes kérdéseket akar feltenni. Amire én azt felelem: egy filozófustól nem is vár többet az ember, az éppen elég, ha érthetően beszél, és nem csupán nagypofájú szakhablattyal önti nyakon a rémült olvasót.

S Dennett betartja a szavát, sőt, többet is nyújt: tesz néhány – szerintem helytálló – megállapítást. A kötet célja, hogy feltérképezze: hogyan alakult ki az emberi elme; mi az a választóvonal, amelynek mentén elválaszthatóak egy jól szervezett, komplex állati idegrendszer magas szintű reakciói az emberi elme öntudatos, önreflexív, gondolatkísérletekre is képes viselkedésétől.

Dennett bevezeti az intencionális alapállás fogalmát, a fizikai és a rendeltetésszerű alapállás mellett. Ez egy rendszer (fizikai tárgy, gépezet vagy élő szervezet) viselkedésének megjóslására vonatkozó alapállás. A fizikai elv alkalmazása azt jelenti, hogy vizsgálatunk tárgyának 'viselkedését' a fizika (tágabb értelemben: a természettudományok) törvényeinek alkalmazásával előre kiszámíthatjuk (nagyon primitív példa: feldobunk egy követ, és az visszaesik a földre, a gravitáció hatására). A rendeltetésszerű elv legtöbbször az ember alkotta gépezetekre vonatkozik: ha tudjuk, hogy egy szerkezet mire való, kb. megjósolhatjuk, mi fog történni (egy vekkeren beállítjuk az ébresztést, s a megadott időben majd csörög; egy autóban, ha ráadjuk a gyújtást, beindul az indítómotor, majd a belsőégésű motor). Végül az intencionális elv is jóslatot tartalmaz a jövőre nézve: a vizsgált rendszer, élőlény racionális, a józan ésszel is elvárható viselkedést mutat (pl. feldobok egy – persze nem döglött vagy beteg – verebet, és az elrepül). Az így vizsgált viselkedési mód látszatra a szándékosság jegyeit mutatja, de nem bizonyítja, hogy a vizsgált rendszer/élőlény valóban szándékosan cselekszik, és nem csupán beépített programja vagy merev reflexei irányítják. Hiszen játszhat remekül egy sakkozóprogram, de tudatot nem tulajdonítunk neki, és egy pók is reflexszerűen, nem pedig tudatos tervezéssel szövi meg – esetenként igen bonyolult geometriájú – hálóját. Ebben az értelemben az állatvilág képviselőinek jelentős része nem tudatos elme, hanem biorobot, és az egykori emberősök zöme is az volt. Dennett egy helyen le is szögezi: robotoktól származunk.

Ezekután egy elég hosszú fejezetben az idegrendszer evolúcióját követi nyomon, kiemelve az emberi agy fejlődésének két fontos mérföldkövét: a belső modell megalkotásának képességét, mely modellen az emberi agy gondolatkísérleteket végez, illetve a beszéd képességét, mely – úgy tűnik – fajunk egyedi sajátossága. (Az állati kommunikáció is lehet nagyon gazdag és sokszínű, de minőségben nem mérhető az emberi beszédhez). Ez a fejezet elég hosszú, és nekem csalódást okozott. Egyfelől, mert ez nem egy filozófiai, hanem egy evolúcióbiológiai kötetbe való, másrészt pedig Dennett adós marad a legfontosabb kérdésre adandó válasszal: hol billen át az emberi idegrendszer 'robotpilóta' üzemmódja a 'tudat által vezérelt' üzemmódba (Marx szavaival élve: mikor csapnak át az idegrendszerben halmozódó mennyiségi változások minőségi változásba)? Végül még a két üzemállapotot elválasztó határvonal is homályban marad; bár a szerző kísérletezik az érzelmek és a pszichikai fájdalom megjelenésével, mint vízválasztóval, de nem valami meggyőzően.

Summa: néhány érdekes gondolat és érthető előadásmód, versus nyitva maradt kérdések és túl sok darwinizmus. Nekem így együtt közepes; de kíváncsiaknak, mint kóstoló Dennettből, hasznos lehet.

Kétszer olvastam. Először még „tudományos könyv olvasó korszakom” elején. Akkor úgy gondoltam, hogy nagyon érdekes, és rengeteg új, fontos gondolatot tartalmaz. Másodszor évekkel később, sok-sok témába vágó könyv után. Ekkor azt gondoltam, hogy teljesen egyértelmű dolgokat taglal, és szörnyen untam, mert minden gondolata annyira magától értetődő ("és vélhetően mások számára is triviális") igazságnak tűnt. :)

Egyelőre csak annyit tudok írni, hogy untam.

Bár tudományos szöveg, de azért annyira nem nehéz. Egy-két szóval össze kell barátkozni (ágens, intencionális, stb.), de aztán simán olvasható, élvezhető.
Nagyon jók a példák, sokat segítenek, a robotos részek főleg tetszettek.