Festménytörténetek 9 csillagozás

Daniel Arasse: Festménytörténetek Daniel Arasse: Festménytörténetek

A ​szerző kitűnő előadó, aki izgalmas képzőművészeti elemzéseit élvezetes rádióadásokban tette hozzáférhetővé a nagyközönség számára. Festménytörténetek című sorozata 2003. július 28. és augusztus 29. között hangzott el a France Culture adóján.
Briliáns elemzést ismerhet meg az olvasó például a Mona Lisáról. Ebben a szerző több meglepetéssel szolgál e számtalanszor leírt festmény hátterével kapcsolatban: felhasználva Leonardo da Vinci legközelebbi munkatársának visszaemlékezését és saját felfedezését a kép és a polihisztor festő térképészeti munkájának kapcsolatáról, megismertet bennünket azzal az összetett szimbólumrendszerrel, amellyel a zseniális művész megkomponálta a boldog fiatalasszony képének hátterét. Megtudjuk, hogy a megrendelő nem kapta meg a festményt, mert annyira megtetszett alkotójának, hogy nem tudott megválni tőle.
A legtöbbet elemzett festő Leonardo da Vinci, mintegy főhőse a tanulmánysorozatnak. De sokat megtudunk Tiziano, Raffaelo vagy a későbbiek… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2004

Tartalomjegyzék

>!
Typotex, Budapest, 2011
286 oldal · ISBN: 9789639664517 · Fordította: Vári Erzsébet, Vári István
>!
Typotex, Budapest, 2007
226 oldal · ISBN: 9789632792460 · Fordította: Vári Erzsébet, Vári István
>!
Typotex, Budapest, 2007
286 oldal · ISBN: 9789639664517 · Fordította: Vári Erzsébet, Vári István

Enciklopédia 3


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 23


Kiemelt értékelések

>!
dontpanic P
Daniel Arasse: Festménytörténetek

Aresse másik hasonló könyvében, a Festménytalányokban, különböző híres képek köré rendezi a megvitatandó témákat, ebben a kötetben pedig a különböző témákhoz rendel egy vagy több festményt. Nem is tudom, melyik formula tetszett jobban, igazából mindkettő jó, amíg izgalmasak a képek és a témák. :)

Olyan kérdéseket vet fel ebben a könyvben, mint például a művészettörténész elkerülhetetlen anakronizmusa (soha nem fog tudni igazán belehelyezkedni a festmény elkészülésének körülményeibe), a restaurálás szükségessége, kára, illetve alapvető hiábavalósága, vagy az, hogy vajon lehet-e valaki saját korának művészettörténésze. Ez csak néhány a sok téma közül. Amit sajnáltam, hogy sok kép előkerül, amit már az előző kötetben kivesézett a szerző (ha bármilyen szakértő állandóan mindig ugyanazokkal a konkrét dolgokkal foglalkozik, akkor mindig felmerül bennem a gyanú – ami biztosan sok esetben alaptalan –, hogy a tudása valójában nem is olyan mély, csak ezt a néhány tárgyat ismeri nagyon jól), jobb lett volna újabb képekről olvasni.

Egyébként az az igazság, hogy ha a könyv olvasása előtt valaki megkérdezte volna tőlem, hogy mi látható a Mona Lisa hátterében, akkor csak néztem volna rá, hogy miért, van ott egyáltalán valami, nem csak egy sötétzöld massza? Itt pedig egy egész fejezetet szentel neki a szerző, ami külön izgalmas volt.

Arra pedig, hogy Daniel Aresse egy időben festményeken látható köldököket gyűjtött, csak annyit tudtam reagálni, hogy my kind of man.

8 hozzászólás
>!
Tintapatrónus P
Daniel Arasse: Festménytörténetek

Daniel Arasse írásaival legelőször a Festménytalányok című könyvének oldalain találkoztam, és szinte azonnal feltétlen rajongója lettem. Lenyűgözött, hogy úgy tudott nekem – egy abszolút amatőrnek, aki csak nagyon alap képzőművészeti ismeretekkel rendelkezik – beszélni a festményekről (arról, hogyan kell egy festményt nézni és értelmezni), hogy teljesen érthető volt, mi több: izgalmas, szórakoztató és – az én esetemben legalábbis – ösztönző is.

A Festménytörténetek című könyve tulajdonképpen egy művészettörténeti rádióban elhangzott előadás-sorozat leirata. A fejezetcímeket végigfutva elsőre úgy tűnhet, hogy ezek között nincs feltétlenül összefüggés, de amikor már belemélyed az ember, akkor igenis felfedezi azt a gondolati vonalat, ami egységessé teszi a könyv egyes részeit. Bármi legyen is egy fejezet fő témája, amit olvasunk valójában nem más, mint az Arasse által közvetített látásmód, a képzőművészeti alkotások befogadásának az elmélete. Azáltal, hogy megismerjük, hogyan alakul ki az a nagyon különleges kapcsolat a művészettörténész és a mű között, ami aztán lehetővé teszi számára az adott mű interpretálását, és ennek a megértésnek a közvetítését mások felé, mi is megtanuljuk, hogy kerülhetünk mi magunk, ha nem is ugyanolyan, de mindenesetre hasonló közelségbe azokkal a festményekkel, melyek hatással vannak ránk.

Arasse több fejezeten át foglalkozik a tér megjelenítésével, különösen a perspektívával, különböző megközelítésekből kiindulva, hiszen szerinte: „ Az európai festészetet a XIV. század elejétől a XIX. század végéig jellemzően a természet utánzásának elve határozta meg.” Ezen a témán belül külön részben foglalkozik az angyali üdvözlet motívumát feldolgozó reneszánsz festményekkel, mivel a motívum és a perspektivikus ábrázolásmód elterjedése ugyanabban az időszakban történik. Más fejezetekből megismerhetjük Arasse kedvenc műalkotásait, vagy megtudhatjuk, miért tartja nagyra a maniérizmust (például azért mert a manierizmussal egy időben születik meg a modern művészet elmélet), vagy mi fogta meg Vermeer festészetében, annak ellenére, hogy őt, mint művészettörténész, sokkal inkább az olasz művészek foglalkoztatják. A művészettörténet elméleti hátterébe is komoly betekintést kapunk, amikor az anakronizmusról beszél, mely egyúttal arra is rávilágít, hogy mennyire lényeges a mű befogadásának szempontjából, hogy mikor, hol, milyen körülmények között látjuk, és mennyire ismerjük vagy tudjuk rekonstruálni az eredeti kontextust, amiben létezett. A részletek titokzatos világába is elvezett minket, és olvasó legyen a talpán, aki ezek után még képes lesz úgy festményt nézni, hogy nem reménykedik abban, hogy felfedez egy addig sosem észrevett, vagy egy már ismert, de sosem értelmezett részletet. Innen logikusan eljutunk a restaurálás által felvetett számos kérdést taglaló fejezethez, majd annak a kérdésnek a megvitatása zárja a kötetet, mely azzal foglalkozik, hogy miért nem lehetünk a saját korunk művészettörténészei.

Ez mindenképpen egy referenciakötet, amihez vissza-visszatér az ember, amikor máshol találkozik egy-egy olyan témával, amiről Arasse is írt. A kötet hozza a @Typotex_Kiadó-tól megszokott magas színvonalat, jó néhány festményreprodukcióval kiegészítve az eredetileg rádióban elhangzott, majd írott formában kiadott szöveget; a név és tárgymutató pedig segíti a későbbi visszakeresést, ezt személyesen is tanúsítom, hiszen nekem folyamatosan kéznél van a könyv szinte minden egyes a festészettel kapcsolatos blogbejegyzés írásnál.

Nem tudom mással zárni soraimat, mint azzal, hogy alig várom, hogy kézbe vehessem a következő Arasse kötetet – hátha éppen erre jár a Mikulás, és ezt most elolvassa :)

>!
Imre_Szabó
Daniel Arasse: Festménytörténetek

Bevezetés a klasszikus festészet grammatikájába és szemantikájába.
Nagyon izgalmas. Ez is már egy elfelejtett nyelv volna?

>!
Bene_Klári
Daniel Arasse: Festménytörténetek

Én nem olvastam a Festménytalányokat.
De lenyűgözött ez a művészettörténész, a barangolás a térábrázolás megannyi titka között. Fantasztikus! Eddig soha nem néztem meg igazán a képek hátterét, és el sem tudtam képzelni, micsoda „nyelv” a klasszikus festészet.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
dontpanic P

Mindent be lehet bizonyítani, csak jól kell hozzá érvelni.

>!
Tintapatrónus P

A perspektívát Firenzében találták fel 1420 és 1450 között.

47. oldal

1 hozzászólás
>!
Tintapatrónus P

A perspektívával azt kellett bemutatni, hogy a város, a városállam a humanista és civil történelem színhelye. Mélységesen meg vagyok győződve arról, hogy ez a perspektíva első politikai értelmezése.

105. oldal

>!
Tintapatrónus P

És éppen ez zavar engem a festészetben: anyagai és formái gondolatokat közvetítenek,ám nekem csak szavaim vannak arra, hogy számot adjak erről, tudván tudva, hogy ez épp olyan lehetetlen vállakozás, mint amilyen a Danaidáké volt. Ők repedt korsókban töltöttek szünet nélkül vizet feneketlen edénybe, én pedig hozzájuk hasonlóan hiába próbálom szüntelenül szavakkal leírni, milyen is a festészet, soha nem érem el az érzésnek a festményben rejlő minőségét.

23. oldal

>!
Tintapatrónus P

A XV. század végén Firenzében, a perspektíva par excellence városában, a festészet történetét előrelendítő, legkiemelkedőbb festők többé-kevésbé elveszítették érdeklődésüket a perspektíva iránt. Valójában Firenzében 1490 táján már régimódi eljárásnak számított az aprólékosan kidolgozott mértani perspektíva, mert meghaladták ezt a problémát.

103. oldal

>!
Tintapatrónus P

… az érzés is gondolat, amelyet egy képzőművészeti alkotás láttán átélünk, csak szavak nélküli gondolat.

19. oldal

>!
Tintapatrónus P

„Amikor egy kultúrlény meghal, mindig örökké eltűnik valami, ami létezett: az emlékezetében felhalmozott kincs, amit újra elő kell teremtenünk. Az érzelmi kultúra révén transzcendenssé tett tudás nem örökíthető át” – írta Roland Barthes Gaetan Picon halála alkalmával.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Roland Barthes
>!
kkata76

Többek között az különbözteti meg a manierizmust a barokktól, hogy míg a manierizmusnak mindig volt egy szélsőségesen felfokozott, de ellentmondásosan befelé irányuló mozgása, addig a barokk egy pont felé irányította ezt a manierista mozgást. Ez a pont jelentette a megoldást a mozgás zűrzavarának minden problémájára, és ez a pont Isten, a király, a pápa hatalma volt. A nagy barokk szemfényvesztések oldották meg a terméketlen zűrzavart.

165. oldal, 14. fejezet - A manierizmus rövid történetéhez (Typotex, 2007)

Kapcsolódó szócikkek: barokk · manierizmus
>!
Tintapatrónus P

… a festészet olyan művészet, amely elkápráztat, de nem tudjuk megmagyarázni, miként is hat ránk.

19. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Susan Sontag: A fényképezésről
Fenyő D. György: Poétai iskola
Hetényi Zsuzsa: Nabokov regényösvényein
Székely Éva (szerk.): 7x7 híres mai magyar regény
Andrei Pleşu: A madarak nyelve
Csáki Róbert: Csáki Róbert 2010–2015
Victoria Finlay: Színek
Nyáry Krisztián: Festői szerelmek
Dávid Csaba (szerk.): Dávid Attila emlékalbum
Géczi János: Allah rózsái