Margot ​királyné gobelinjei 50 csillagozás

Dániel Anna: Margot királyné gobelinjei Dániel Anna: Margot királyné gobelinjei

Dániel ​Anna nagysikerű regénye, a Margot királyné gobelinjei 1974-ben jelent meg először, és az írónő második ifjúsági regénye volt. Ezt azóta könyvek egész sora követte, melyek együttesen a József Attila-díj és a nemzetközi Gorkij-díj magas elismerését hozták meg szerzőjüknek. Bármit sugalljon is a most új kiadásban megjelentetett regény címe, nem történeti jellegű könyvet tart kezében az olvasó, hanem egy ízig-vérig mai témájú, mai fiatalokról szóló regényt. Hőse egy zárkózott, kicsit ábrándos gimnazista lány (épp most végezte az elsőt), és a regény cselekménye egy nyári építőtáborban játszódik, hol hősnőnk egy nagyszerű felfedezéssel akarja elkápráztatni társait. Hogy ebben az elkápráztatásban milyen szerepet játszik a réges-rég holt királynő gobelinje, izgalmasan bontakozik ki a feszült, érdekes történet során. Nem is áruljuk el a meglepő megoldást. Elég annyi, hogy Dániel Anna pompásan ismeri a mai fiatalok életét, és mindig tud róluk és nekik valami olyat mondani, ami… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1973

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Csíkos könyvek

>!
Móra, Budapest, 1984
292 oldal · ISBN: 9631136949
>!
Móra, Budapest, 1974
236 oldal · ISBN: 9631101762 · Illusztrálta: Jurida Károly

Kedvencelte 3

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 6

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
vighagika
Dániel Anna: Margot királyné gobelinjei

Talán túl későn olvastam a könyvet, vagy éppen túl fiatal vagyok hozzá. Mindenesetre eléggé untatott, ráadásul az elbeszélésmód is zavaró volt számomra. Ettől függetlenül érthető, hogy anyukám miért vásárolta meg X évvel ezelőtt. Akkor még biztosan szerethető volt, nekem már kissé kevés.

>!
dorothy_emerald I
Dániel Anna: Margot királyné gobelinjei

„My name is P. Smith and I am not very happy.”
***
Hangzik el a Pogány Madonnában ami a hivatalos nyárnyitó filmjeim egyike. Nem kezdődhet nélküle a nyár*. Egy hete pénteken a Balatonhoz vonatoztunk, hogy körbetekerejük, és ahogy megláttam a vonat ablakából a tavat rengeteg emlék és hangulat rohant meg. Erdei iskolák, családi nyaralások, vízibicikli, sajtos-tejfölös lángos. Ami a különös, hogy nemcsak a saját emlékeim, hanem szülőktől hallott, filmben látott, olvasott dolgok emlékei is összekavarodtak és nosztalgiába rántottak egy olyan éra után, amiben sose éltem, ami az általam képzelt formájában valószínűleg sosem létezett csak tévéfilmként és mégis ez a képzelt 70-es 80-as évek hangulat annyira összekapcsolódott a fejemben a Balatonnal, hogy nem tudtam elvonatkoztatni tőle napokig.
Valami hasonló, békebeli, nyugodt és kedves, a nosztalgiámat tápláló könyvet keresgéltem, mikor a Margot királyné gobelinje után nyúltam nagyszüleim polcán. De hiába az iskolaköpeny és az éptőtábor, nem tudja hozni azt a hangulatot. Sok a képzelgés, a hiszti, és a kamaszkori dráma, ami életszerű és teljesen jogos, csak engem most épp kicsit idegesít. Hajjajj, én is túlpörögtem a dolgokat akkoriban. Majd kinövik. Én meg inkább nézek így a nyár zárásaképpen is egy Bujtor filmet.

*Vagy egy másik Ötvös Csöpi film nélkül

>!
Emmus
Dániel Anna: Margot királyné gobelinjei

Első könyvem Dániel Annától A valahogy élni kell… című regénye volt, ami fantasztikus, tanulságos ugyanakkor megrázó. Ezzel a munkájával az írónő teljesen más arcát ismerjük meg. Szépen csordogálnak a dolgok a maguk medrében nincsenek nagy fellángolások, változások. Ami az olvasónak egy kis keserűséget ad az a hazugság, ami még nem is lenne baj, ha ez nem a csládban a szülökkel kapcsolatosan történne. A regény főszereplője egy tini lány aki nagyon okossan, talpraesetten oldja meg a az eléje kerülő „problémákat”.
Ez a könyv nem nekem való, szerintem, már kinőttem a csíkos könyveket. Mégis nagyon szeretem őket időnként olvasni. Ennek egy oka van: nem kell sokat gondolkodni, agyalni rajta, történnek a dolgok én pedig átadom magam az eseményeknek, hiszen nagy megrázkódtatás nem ér, egedem, hogy történjenek a dolgok. Köszönöm.

2 hozzászólás
>!
mdmselle IP
Dániel Anna: Margot királyné gobelinjei

Ez a Lonka egy aranyos. Nagyon-nagyon tetszett! Nem annyira a történet maga, hanem a Lonka lelke.

>!
Lahara ISP
Dániel Anna: Margot királyné gobelinjei

Az egyik legjobb magyar ifjúsági kincskeresős regény. A főhős Lonka, kinek, ki úgy hiszi, élete válságban van, mivel senki sincs, aki igazat mondjon neki, és féltékenységében ezt még a legjobb barátjára is érti. Valóban sok csalódás érte, és ezért bizonyítani akar, akar valamit, meg akarja találni Margot királyné gobleinjeit, amik elvesztek, valahol a régmúltban. Érdekes utazás ez a múltba kétszer is. Először abba a korba, amikor gimnazisták építőtáborba mennek nyáron, dolgozni. Nekem ez már időutazás, egy régmúlt, egy másik kor, és még azt is mondanám, hogy tetszik, de, no lám, Lonka X-kategóriás lett a származása miatt, talán mégsem annyira jó. A másik kor sokkal régebbi, barokk, rokokó. Álklasszicista. Ahogy Lonkában is feltámadt a vágy megtudni minél többet a történelemről, úgy engem is kezdett érdekelni jobban, minél jobban. Engedetlenség és fegyelemsértés, de be kell vallani, ennyi lázadásra szükség van, volt és lesz. Csak valahogy a hangulata olyan szomorkás kicsit. Az egészé. Lonkáé.

(Különben még cameot is fedeztem fel benne, ami korábban fel sem tűnt, most viszont azonnal. Szecsőt megemlít, hogy előző évben eltűnt. Igen, az a bizonyos Szecső, Dániel Anna egy korábbi regényéből, Szecső Irén.)

>!
Gitta_Bry
Dániel Anna: Margot királyné gobelinjei

Nagyon szerettem ezt a könyvet, egy kicsit mintha rólam szólt volna. Biztos szerepe volt abban, hogy elkezdtem gobelineket hímezni… :))

>!
Habók P
Dániel Anna: Margot királyné gobelinjei

Talán későn került a kezembe, de Lonka hisztijei igencsak idegesítettek.

>!
VeresIbi
Dániel Anna: Margot királyné gobelinjei

Érdekes utazás újraolvasni egy könyvet amit még hajdan, tizenéves fejjel olvasott az ember. Mennyire tetszett akkor, és mennyire kiábrándító most ez a könyv. Vajon én is olyan sértődött, és „világutáló” tinédzser lehettem mint Lonka? Nem tudom. Bár tetszett az álmodozó, romantikus lelke, de nem értem a világutálatát. Most már… Lehet, hogy benőtt a fejem lágya? Ki tudja….

>!
szabszev
Dániel Anna: Margot királyné gobelinjei

Ez a könyv is az első 50 oldal „átrágása” után tetszett, de akkor nagyon!!! Én már nem éltem át a nyári építőtáborok hangulatát, de a szüleim sokat meséltek róla, és nagyon jó élmény lehetett. Sok munka, de az idő és a távolság mindent megszépít! Tetszett a fiatalok mindennapjait leíró rész, hogyan dolgoztak, miket gondoltak és milyen is volt abban az időben élni. Igazi könnyed ifjúsági regény!

>!
Félcsi
Dániel Anna: Margot királyné gobelinjei

Jó volt, aranyos volt, de valahogy ha nem is többet, de mást vártam. Azt hiszem, ez most egyszeri olvasás volt…visszaadom a könyvtárnak és a saját példány beszerzése elmarad.


Népszerű idézetek

>!
szabszev

“Mit tudtok ti a barátságról? – gondolja Mari. – Hogy nem vagyunk egyformák? Néha folytatni tudnám, amit Lonka elkezd mondani, és néha ő folytatja azt, amit én gondolok. És az is jó, ha vitázunk. Olykor meg hallgatunk, és mégis olyan, mintha beszélgetnénk. Lonka megértette, milyen nehéz nekem, mert minden vasárnap eljárok misére. Megígértem édesanyának. Kérte, és én megígértem. Ott ülök és térdelek a templomban, és közben egész más dolgokra gondolok. És néha felötlik bennem a gyerekkori imádság: Én Istenem, jó Istenem, lecsukódik már a szemem, de a tiéd nyitva, Atyám. Az ágyban ülve ezt imádkoztam minden este. De már régóta tudom, hogy az égbolt csalóka kékség vagy szürkeség, nincs mögötte mennyország, nincsen odafönn Atya, aki vigyáz a gyerekeire. Csakhogy ezt nem lehet… Erről nem lehet szólni otthon. És a barátság… Az embernek talán nem is lehet sok barátja. Olyan igazi, testi-lelki jó barátja. Csak az a rossz, hogy Lonka most engem is kerül. Lonka sértődött, mint én kisgyerek koromban, amikor be akartam falazni magam. Lehet, hogy én akkor csakugyan hátat fordítottam a világnak, ahogy Lonka mondta. De ő már nem gyerek. Hát érdemes azért a tenyérbemászó srácért meg az otthoni zűrök miatt? Ha Lonka rendesebben tanulna, otthon nem lennének zűrök.”
– A barátságra nincs szabály – mondja Mari. – Az vagy van, vagy nincs. – És belegázolt a vízbe.

8. fejezet

>!
szabszev

“Mi a képzelet?” – kérdi hangtalanul.
Margot királyné ránéz a sötétben. Lonka a lehunyt szemhéján át is látja. Megigazítja a koronáját.
“A képzelet a valóság egy része – feleli. – Hiszen te ezt mindig is tudtad.”

8. fejezet

>!
Lahara ISP

Lonka a tévészobában áll. Itt függtek a falon azok a híres gobelinek. Margot királyné gobelinjei.
Kinyitotta az ablakot, és lekiáltott a kertbe:
– Moldoványiii!
Moldoványi orrhangon mordul egyet kérdő hangsúllyal, olyasformán hogy: Ehm? Állítólag Belgiumban és Franciaországban ez a szokás, és annyit jelent: Na?
– Te láttad azokat a gobelineket Párizsban, tudod, amik ezekre hasonlítanak, vagyis azokra, amik itt voltak.
– Azok meg ezek – mondja Moldoványi. – Csuda világosan beszélsz.
– Na jó, akkor meséld el, hogy mi van rajtuk. Tudod, az egyszarvú meg a lány.
– Nagyon unatkozol?
– Talán igen, talán nem. Te csak mondd el, Moldi!
– Annyi mindent lát az ember. – Moldoványi a lábát rázogatja. – Az egyik faliszőnyegen a lány előtt pitizik az egyszarvú. Oroszlánra is emlékszem.

>!
Anó P

Az igazság, a teljes igazság úgysem közölhető. Nem lehet elmondani anyut és Tomot, a papát,az álmunkásszármazást meg azt, hogy Klárikát jobban szereti, mint őt; azt sem, hogy anyu olyan elviselhetetlenül tökéletes, mindenből jeles, még a deli tartásból is, és Marit se lehet elmondani, a fülbevaló leszerelését, a féltékenységet, mert igenis, a barátságban is van féltékenység, nemcsak akkor, ha egy lány beleesett egy srácba vagy fordítva,vagy akár mind a ketten egymásba; minden erős érzésben van féltékenység, és azt is tudja, hogy ez már soha nem lesz olyan igazi barátság, mint azelőtt, bár Maritól rendes dolog volt, hogy kiállt érte. Az egészet úgyse lehet elmondani, és legkevésbé Margot királynét, de valahogy meg kell magyarázni.

125. oldal

>!
Anó P

Neki lett igaza, nem Zahonyáknak, aki dorgálását így fejezte be:
– Ezentúl tanúsíts több szorgalmat és kevesebb különcködést. Jelszavunk: egy mindenkiért, és mindenki az egyesekért!
A gyerekek röhögéssel küszködtek, mert a mondat vége olyanformán értelmezhető:
„Törekedjetek az egyesekre. Rajta! Minél több elégtelent. Örvendeztessétek meg a szüleiteket minél több gyökérrel.”

124. oldal

>!
Anó P

Lefelé néz. Jobbra a lejtőn sárga és hosszúra nyúlt, szürkéskék virágok. Gyermekláncfű, szamárkóró. És apró szirmú kék virágok, az a kékség, amilyen az Adriai-tenger meg az ég színe a képeslapon, amit Giza néni küldött Dubrovnikból. Megindult a lejtőn, leszakított egyet; valamennyi szirmát mintha gondos kéz munkálta volna ki. Majd ezek a szirmok is lehullnak, elfonnyadnak, akárcsak tavasszal a virágzó hársfáé Leányfalun, a papáék épülő házának a kertjében. De hát akkor mire való ez az egész?

>!
Anó P

A gyerekek nagy része szüleiben a szeretetet és a gondoskodást, a tanárokban az igazságosságot, a világos magyarázatot becsüli; néhányan azt kívánják tőlük, hogy érdekesek legyenek, hogy a feleltetésnél ne türelmetlenkedjenek; sokan azt hangoztatják, hogy a szülők és a tanárok értsék meg a fiatalokat; hogy a szülők adjanak több szabadságot; hogy a lányoknak ugyanannyi szabadságuk legyen, mint a fiúknak; hogy ne szóljanak bele, kivel járnak – erről a kérdésről élénk vita kerekedik. Hogy ne kelljen legkésőbb tíz órára otthon lenni; hogy mért nem engedik el a szülők motorbiciklivel a Velencei-tóhoz azt a lányt, aki már egy fél éve jár egy nagyon rendes sráccal. Mért nem bíznak meg jobban bennük. Satöbbi satöbbi. A barátságban pedig megbízhatóságot, önzetlenséget, megértést és más efféle tulajdonságokat várnak. És ha ők lennének a szülők… Szeretetet és kötelességtudást – ezt kívánnák a gyerekeiktől. Béci írhatta – gondolja Lonka –, ilyen hülyeség csak tőle telik ki.

>!
Anó P

„Keresd! – suttogja Margot parancsolóan. – Valamiben meg kell kapaszkodnia mindenkinek.”

Lonka felül az ágyban. Arcát a tenyerébe rejti.

„Csalódtam Mariban. Benne is csalódtam. Egyedül vagyok.”

„Akinek célja van, az soha sincs egyedül.”


Hasonló könyvek címkék alapján

Thury Zsuzsa: Angéla
G. Szabó Judit: A Madárijesztő-ház
Thury Zsuzsa: Zalai nyár
Kertész Erzsébet: Szamóca-lányok
Kertész Erzsébet: Gyönyörű nyár
Karin Michaelis: Bibi és az összeesküvők
Ann Brashares: Négyen egy gatyában
Kőszegi Imre: Tollas konty
Szabó Magda: Születésnap
Hárs László: Biri és Bori