Pofánka ​és a szőrmöncök 85% 55 csillagozás

A kuflik már megjelentek lapozókban is. Ez a rész a színekről szól, a színek megismerését segíti a legkisebbeknek. Pofánka talál egy rakás szürke szőrmöncöt, akik színesek szeretnének lenni, és ahogy haladnak a réten, minden szőrmönc kiválasztja, milyen színű szeretne lenni, Pofánka pedig kifestí őket.

Egyszerű történet, semmi bonyolultság, csak Pofánka, a szőrmöncök és a színek. Nekem tetszett.
https://konyvutca.blogspot.com/2020/03/kuflik-kuflik-es…

Lehet, hogy igaza van az ellentábornak, én mégsem érzem ezt a lapozó-kezdeményezést x-edik lehúzásnak – addig, amíg élvezhető, szórakoztató, és amíg keresik az olvasók.
Mert az van, hogy keresik.
Én meg meg is értem: ma megkóstoltam, mert kuflihiányom volt, de időhiányom is, ezért nem pakoltam a reggeli visszaosztásnál vissza a helyére, hanem helyzeti előnyömet kihasználva, ma én olvastam először.
Nem bántam meg :-)
Nem vártam bonyolult és kacagtató történetet, mert a borító jobb alsó sarkában található jelzés már orientálja a tudatot, és sejteti, hogy itt valami színekkel foglalkozó, rövid, pár kemény oldalon megírt tanmesére számíthatunk – amiből az is kerekedett. A feladatát mini-méretben betöltötte, színek felelevenítése és összevonása megtörtént, de ami a lényeg: A boldogság!
Pofánka (ez az édes, drága, boldogságbonbonokkal díszített ruhájú hölgykezdemény) a napi rutinfeladatát félredobva boldoggá teszi zsebtemperakészletének köszönhetően a szomorúan sírdogáló szürke szőrmöncöket (amúgy ezek kik is, mikor bukkantak fel a kuflik elhagyatott rétjén??)
Szeretnivaló történet, mert a kedvesség, jócselekedet és a jótét árad a málnacukor színű Pofánkából. És ha csak ennyi is a küldetése – vigyék, olvassák, mert a küldetését minden alkalommal be fogja tölteni. A gyerekek szemében mindenképp – ha a nagyoknak ijesztő, borzasztó, szörnyű, üres és lehúzó, akkor nekik hagyni kell, a maradék felnőtt meg hűen továbbra is értékelni fogja az illusztrációkban megbúvó „szellemet” – pl. spoiler.

Ha a kicsik kíváncsian keresik, engedjük meg nekik…
…mert itt keresik, és én hagyom, keressék csak sokáig.

Hogyaszongya: „A kuflizást nem lehet elég korán kezdeni!” … és ez milyen igaz!
Ormányos szőrmöncök és a szőrös szivárvány, no meg a fagyi bokor.
Pofánka egy szál hajaszála és a kunkorodása über trendi.
Ez itt, mint ahogy az összes: zseniális… csak másképpen. Nem a szöveg, nem a nyelvi humor, hanem az elbújt részletek.

Nekem tetszik ez a lapozó is! Persze nem vártam el tőle azt az abszurd filozófikus humort, mint a kétmesés könyveknél, hiszen a kisebbek még valószínű, hogy nem értenék. Igen, hiányoztak még a mellékszereplői beszólások is. De volt itt is repülő, pillangók, felhő(k) (aminek nem tudtuk most meg a vágyait…). Nekem nagyon hiányzott még az időjárást és a réti állapotokat tükröző bevezetés.
De itt is voltak különös lények, már a címadó szőrmöncök is ilyenek, és ott a jelenlegi kedvencem a spoiler!!
Kuflikedvelő utánpótlás nevelésére kiváló ez a-lapozó.
És várom a következőt, mert spoiler! :-)

Imádtam!
A maga egyszerûségében is remek volt!

Ez egy olyan kis lehúzós könyv. Ha már beindult a Kufli üzlet, akkor hozzuk ki belőle a maximumot:) A történet olyan semmilyen, a rajzokért pedig változatlanul rajongok…

18 oldalon, nagyjából 25 mondat az egész kis történet. A legjobb a mellékszereplők neve (szőrmönc, zseniális), illetve az a rajz, amin Pofánka nyelvét kidugva pingálgat, mint egy igazi kisgyerek :))

Ez majdnem jó. :)
Vagyis sok szempontból jó, de igazából mégis semmilyen a történet. Jópofa, ahogy a színeket tanítja, de valahogy ez a vonal, ahogy Pofánka megoldja a felmerülő problémát, túlságosan lapos. Oké, nem egy varázslény, de akkor is… a fikció berkeiben elég profán megoldást választott. Szóval nekem kicsit ült a sztori. De nyilván, nem is én vagyok a célcsoport, nekik meg színtanulásra meg barátságmesének jó.

Aranyos, kedves mese, szokás szerint zseniális illusztrációkkal. Csak az a bajom, hogy kétszázadik bőr lenyúzása érzésem kezd lenni kufli ügyben. Pedig tényleg szeretem őket és ahogy nő a gyerek, egyre több poén jön át neki is és fedezünk fel újra egy-egy kufli sztorit. Úgyhogy nem is finnyogok. Majd csak azokat olvassuk, amikhez kedvünk van.

Egynek elmegy, csak túl rövid. Ettől elvész a szokott humor, és kissé bárgyúnak hat a végeredmény. Szerintem kufliék maradjanak a mesekönyv terjedelemnél, nem áll jól nekik a lapozó.