Merre ​jártok, kuflik? (Kuflik 14.) 87% 52 csillagozás

Ha Dániel András a kuflik találkoznak a varázsgombákkal, az eredmény egy tuti pszichedelikus mese, mely izgalmasan lazán (lásd még: posztmodernül) áll hozzá ehhez a nyelv dologhoz. Egyik legfőbb bajom az irodalommal, hogy ha egy trend bejön, addig nem szabadulunk, amíg legalább egy tucatnyi bőrt le nem húznak róla. Mintha sokkal több lenne a valami másról lehúzott bőr, mint az eredeti ötlet, itt márpedig eredetiség esete forog fenn. Merjünk kitörni a szokásos mederből, és kitalálni valami annyira újat, ami még egyáltalán nem létezik.
A kuflik élete márpedig dúskál az ilyenekben. Lewis Carroll abszurd költészetének találkozása a drMáriás-i dadaizmussal, ovisoknak. Végtelenül kreatív, merész, szellemes, ötletes, és ráadásul még napjaink kütyücentrikus világából is kicsalogat a természet lágy ölébe. Kuflikat olvasni mindenkor érdemes, főleg, ha nincs kéznél egyéb tudatmódosító szer!

„– Az élet ismétli önmagát.”

Nem gondoltam volna, hogy egyszer szerelembe esem egy mesesorozat iránt.
Próbálok nem becsavarodni, de a kuflik világa maga az őrület és mivel ez a egyik legkedvesebb „helyem” nehéz visszatérni a valóságba egy-egy kötet után.
A mostani könyv két története rendhagyó módon vicces, picit tanulságos és természetesen izgalmas.
Szokás szerint az első mese lett a kedvencem és egy bizonyos ebéd készítésénél sírva nevettem.
Nincs mit tagadni nagy kedvencem lett és hamarosan újra kézbe fogom venni!
Kedvenc!
♥

Ez újra egy helyes kis része a sorozatnak. Nem mindegyik tetszik, mert néha telítődöm, de ez bejött, aranyos volt.

Dániel András zseni, ez nem is kérdés:)))

Hát én ebbe a kufli-könyvbe teljesen beleszerelmesedtem… nem mintha a többibe ne lennék, de ebbe most egy kicsit jobban. Hangosan kacarásztam a mellékszereplők beszólásain. Mer'aszongya: „Mára virradóra megkunkorodott a farkam!” és hozzá a kép egy lila kunkori izéről.:D De remek új (legalábbis számomra) állatfajokkal is megismerkedtünk, személyes kedvencem a kávédarálós csiga:D, de a zöldpöttyös csupszok, a kéreglakó sodorkák és a potrohos makvacok se semmik.:D Szerintem itt az ideje egy Kis (láthatatlan réti) Növény- és Állathatározónak!:D

Hiába 14. kuflikönyv, akkor is élveztem minden oldalát (beleértve a borító belső oldalait is!!!)
Míg kíváncsian követtem Fityirc és Valér eltévelyedését, megállapítottam, hogy ez a kaland újabb színfolttal gazdagította az egyszer megírandó Dániel András filozófiájának létkérdései c. művet spoiler És ha a két kíváncsi kufli tévelygése nem úgy sült el, ahogy szerették volna, egy dolog teljesen eltévedt ebben a mesében: az IDŐ!
1. mondat: https://moly.hu/idezetek/1320050
Pár oldallal később, ugyanaz nap, ebéd előtt: https://moly.hu/idezetek/1320051
A filozófusok felköthetik azt a bizonyos gatyamadzagot….

A második mese pedig szófacsaró kuflirajongóknak egyenesen kötelező olvasmány! Ezt a tételt igazolják az idézetek! :-)
Az egész játék hatalmas ötlet, valamint a mellékalakok és beszólásaik is nagyon jók!
spoiler
Aki még nem fáradt bele a kuflizásba, tartson most is velük!

Micsoda nyelvteremtés – is – folyik itt!

    Élvezetes volt mindkét történetet hallgatnom-olvasnom. (Nagyi, elolvasom neked.) off

    Nagyon szeretni valók a már régóta ismerős, filozofikus hajlammal is megáldott barátok-címszereplők mellett a korábbi mesékből fel-felbukkanó mellékszereplők és az újabb epizodisták is. (Csak nekem tűnik úgy, mintha valami összegzésféleséggel találtam volna magam szembe?)

    Bevallom, én bírom ezt a kufliságot, még akkor is, amikor egyikőjük távoztában nem ugródudoron fordul, hanem csak nemes egyszerűséggel sarkon. :)

    És hogy mi mindenre valók ezek a mesék?
    Elűzik az unalmat, továbbá rengeteg, végtelen sok játékot találhat meg és ki mindenki, akinek csak köze van, lesz hozzájuk: először a szereplők, aztán majd maguk az olvasók is, hiszen a rajzok mellett a legfontosabb játékszer is a birtokunkban lehet, és ez nem más, mint a fantáziánkkal gyúrható-gyömöszölhető, alakítható, formázható és formálható nyelv.

Számomra ez a jobb részek közül való. Mindkét mese játék a szavakkal, ahogy az már csak lenni szokott. Az első meséből megtudhatjuk milyen az amikor a kuflik, vagyis csak Figyirc és Valér próbálnak eltévedni. A második mese pedig arra ad lehetőséget, hogy a semmit nem jelentő szavak mégis jelentsenek valamit. Mindkettő viccesre sikerült, amit a már védjegyé vált kis megjegyzések csak még fokoznak. Nem egyszerű felolvasni, de megéri.

Hááát, ettől az eltévedős játék gondolatától is kiakadtam, el se akarom képzelni. Komfortzónán kívüli játék ez.

Amúgy nem szeretek a kuflikat, nekem túl pszichedelikus az egész, de lányaim rajonganak értük.
A könyvben a rajzokon található irodalmi- és kevésbé irodalmi utalások és inside joke-ok tömkelege a legjobb :)