Matild ​és Margaréta, avagy boszorkányok a Bármi utcából 94% 92 csillagozás

Tüneményes! A mesék, a boszik, a ház többi lakója, a kalamajkák, a humora, az illusztrációk!
Megkockáztatom: lázárervines. (Ez nálam nagy dicséret..)
Olvassátok (f)el!

UPDATE 2019: Most is nagyon élveztem a két bűbájos boszi kalandjairól olvasni, a humorával, a szójátékaival egyetemben! Bátran merem állítani, hogy a jelen állás szerint (2019.07.26.), ez a kedvenc könyvem Dániel Andrástól! :-) ^_^ <3

Imádtam ezt a két boszorkát!! Ha még nem olvastátok, tényleg el kell olvasnotok. Felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt jó szórakozás. Már az első történet címe: Szöszkommandó, avagy lehet-e képzeletben takarítani? :D Rokonlelkek, már itt rájöttem. :D
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2019/07/gyerekek-gyerekek…

Másodjára olvastuk el, és Juditka másodjára is azt mondta rá: Ez nagyon jó volt!
Úgyhogy kérem szépen, ezek a mesék kétszeresen vannak lemeózva általunk és ezennel kétszeresen is megerősítettük: Ezek a mesék tényleg nagyon jók!

Engem az iro mar a Kulfikkal megvett kilora. Ez sem okozott csalodast. Rengeteget nevettunk rajta a lanyommal. Hasonlo stilus. Hasonlo agyament dolgok de roppant szorakoztato! Imadtam! :)

Bűbáj! :D <3

Jáááj, ez milyen czukker! Drágám, ahogy szólítják egymást. :D Meg a további lakók. Remélem ennek is lesz folytatása egyszer. :)
5-10 éveseknek? Baromság! Illetve kikérem magamnak! :D

2019.
Tita lázas volt és nyűgös és torokfájós, de egy nap alatt elmeséltette magának az egészet. „Tudod, ezt a visszahangosmesés bácsi írta.” és már mehett is a „boszorkányos”. (Lásd: Smorc Angéla)
A Beszélő Kavicson konkrétan kacarászott. Lázasan.

Az egyik legjobb Dániel András-könyv, amit eddig olvastunk! Már megcsillan benne a kuflik humora, de még nem olyan fergeteges. Itt a hangsúly a hosszabb történetmesélésen van, amibe beleszövi a sajátos, csak rá jellemző vicces elemeket. A történetek abszurdak, de mégis teljesen logikusnak tűnnek a Bármi utca és az Akárki köz sarkán.
Matild és Margaréta mint tűz és víz – remekül kiegészítik egymást; kell is, ha az ember boszorkánya évszázadokig lakik együtt egy fedél alatt.

Nagyon rendben volt ez a könyv. Megfelelő hosszú fejezetek, kedves, vicces, teljesen abszurd. Imádtuk!
Megtanította a legyeket beszélni! Pontosabban verset szavalni. Hát kinek jut ilyen eszébe? :))

Molyfesztiválos szerzemény. Az olvasási élményhez még hozzáadott az is, hogy meghallgattam a beszélgetést a szerzővel, akiről egyébként addig elég keveset tudtam, de azonnal kíváncsi lettem a műveire.

Szeretnivalóak ezek a boszik, amúgy is szeretem a jószándékú, kicsit ügyetlen, mindenféle kalandokba keveredő meseboszikat, talán Otfried Preußler
A kis boszorkány című meseregénye óta (valamiért nem linkesül, úgyhogy így mutatom: http://moly.hu/konyvek/otfried-preussler-a-kis-boszorkany), amit még gyerekkoromban olvastam.

A mesék alapötlete mindig kreatív, játékos, a szereplők kedvesek, és külön tetszett, hogy nincs benne semmiféle ellenség, amivel küzdeni kellene (tudom, nem ritkaság ez a meséknél, de nekem most valahogy külön jólesett).

A rajzok is hoznak egy egyedi és jellegzetes hangulatot.

Egyedül a nyelvezeten éreztem, hogy nem mindig gördülékeny, voltak szófordulatok, megfogalmazások, amik néha kizökkentettek, de ez tényleg csak apróság, és nem is volt ezekből sok.

Nagyon jó volt, hogy volt „ürügyem” elolvasni a könyvet, mert jót tett a lelkemnek. :)

Megjegyzem, azt hittem kicsik leszünk hozzá, mert elég hosszú egy-egy mese és nem tudtam leköti-e ennyi ideig Pocakot. Hát a boszi ikertesók, százéves tölgyfának mindentbele tortát sütő, legyeket kórusra tanító, felhőket és szöszmöszöket gyámolító párosa, egyértelműen igen. :) Nagyon megszerettük őket, pont ilyennek-olyannak, amilyenek: Egy ásítozó kérdőjel és egy kócos pont, két álmosan kanyargó mondat végén. :) Ahogy az a Faltól falig unalom, avagy meddig nől a horkolás? című mesében szerepel.