És ​most elmondom, hogyan lifteztem 52 csillagozás

Dániel András: És most elmondom, hogyan lifteztem

Semmiképp sem ajánljuk ezt a könyvet azoknak, akik feltétlenül szeretnének választ kapni a következő kérdésekre:

o Eljut-e az esőkabátos kisfiú a Kányaháj-szigetekre?
o Mit keres egy finn punkzenész a 19. emeleten?
o Mi történik a Kiskalapúak Hetvenharmadik Világtalálkozóján?
o Segít-e a liftezés az álmatlan krokodilokon?

Továbbá azokat is óva intjük ettől a könyvtől, akik:
o nem szeretnek liftezni,
o sosem utaznának együtt háromszemű varázslókkal,
o úgy gondolják, hogy a zöldbab egy étel.

Ajánljuk viszont mindazoknak, akik:

o unják az óvodai csendespihenőket,
o a plafont bámulják, és kalandos életről álmodoznak,
o nagy korukban szeretnének liftkezelők lenni,
o bármikor felhőtaxiznának egyet a város felett, nézegetésével,
o elmúltak már ötévesek, de még nem töltötték be a százat.

Nekik azt tanácsoljuk, hogy semmiképp se hagyják ki
Dániel András új, különös ötletekkel teli képeskönyvét!
Garantáltan nem bánják meg!
Ja, és éljenek a zöldbabok!

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Pagony, Budapest, 2017
64 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634102373 · Illusztrálta: Dániel András

Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

>!
Uzsonna 
Dániel András: És most elmondom, hogyan lifteztem

És most elmondom, hogyan lifteztem (eddig): egyedüldejó-haladjunk-beneszálljonsenki-lopvapillantásokabetolakodókra… – amikor siettem, máskor azért kellemes csevejjel, viccelődve. (Ahol két lift is van, ott lehet versenyezni! :-))

És most elmondom, hogyan fogok liftezni:
1. Mindig fogom látni lelki szemeim előtt a kifüggesztett tilalmi táblát más-más szövegezéssel! (pl. A liftben hajat növeszteni tilos!)
2. Mindig felmegyek a legmagasabb szintig, hogy meggyőződjek róla, van-e tetőterasz légitaxi állomással!
3. Ha valaki a babokról mesél, inkább bentfelejtődök a liftben, végighallgatom!
4. Megszámolom a ki- és beszállók orrát, kezét, lábát, megfigyelem, nincs-e náluk titokzatos csomag, varázspálca, jogar.
5. Megszámolom a csigákat!
6. A beszállni óhajtó krokodiloktól megkérdezem, biztos-ami-biztos, esznek-e embereket!
7. Elképzelem, milyen csodavilág lehet a liftaknában! (Hiszek Dániel Andrásnak!)
ÉS MOSOLYGOK!!! :-)

12 hozzászólás
>!
csgabi MP
Dániel András: És most elmondom, hogyan lifteztem

Hát ez valami fergeteges volt! Nem emlékszem, mikor olvastam ennyire jó gyerekkönyvet – szépen kívánságlistára is raktam, egyszer a polcomon lesz, az tuti. :-)
Egyszerűen imádtam. A szöveget, a rajzokat, a poénokat, a mindent.
Szerettem, ahogyan az óvodás gondolkodik a felnőttekről abszolút el tudom hinni, hogy egy ötéves így gondolkodik rólunk, még akkor is, ha már nem emlékszem, hogy ötévesen én hogyan gondolkodtam a felnőttekről. :-D

Nem hittem, hogy liftezni ennyire jó is lehet, de innentől, ha liftbe szállok, erre a kis (nagy) könyvre fogok gondolni közben, és nem fogja tudni senki, miért vigyorgok. :-)

>!
worsi ASP
Dániel András: És most elmondom, hogyan lifteztem

Lökött!
Hogy én mennyivel jobban örültem ennek, mint az újabb kufliskönyvnek! Szeretem ezeket az önálló könyveit, annyi ötlet van bennük (ezt például eleve 90 fokkal elfordítva kell olvasni), meg böngésznivaló rajz, meg kiidéznivaló mindenféle, meg… meg…
Csak ízelítőül: szerepel benne Edwárd király, angol király, hét szökevény csiga, krokodil (ennek külön örülök), meg egy kispárna hímzett zöldbabbal.
Ugye lesz még sok könyve Dániel Andrásnak?
Most ez a kedvencem tőle (persze szigorúan Matild és Margaréta után).

2 hozzászólás
>!
sztimi53 P
Dániel András: És most elmondom, hogyan lifteztem

Nekem ez a legjobb DA kötet, még a kuflikat is sikerült überelnie nálam. Lehet kell egy saját példány. Meg egy kuflis bögre.

5 hozzászólás
>!
blueisthenewpink SP
Dániel András: És most elmondom, hogyan lifteztem

Teljesen bolond! :D
Azóta vártuk ezt a könyvet, hogy decemberben, jótékonysági rajzolás közben mesélt róla. Már akkor kidobunk az ablakon minden szokásost és unalmast, amikor el kell fordítani a könyvet, és fentről lefelé lapozva olvasni (és böngészni, természetesen). Még el se kezdtük, máris fülig ér a szánk, és izgatott várakozással nézünk a további eszementségek elébe. Nem is kell csalódnunk! :) Az én kedvenceim az oldalanként változó feliratok a liftben, a hat és fél évesé az, amikor spoiler, a két és fél évesé a krokodil. Ja igen, és vannak itt elrejtett finomságok a felnőtteknek, például spoiler ez: „úgy tűnik, egyenruhában az ember könnyebben ragadtatja magát meggondolatlan kijelentésekre.” Egyetlenegy helyesírási hiba vagy elütés sincs benne. Ugye, hogy meg lehet csinálni! (A többieknek szól.) Nagyon jól szórakoztunk. Kérünk még ilyeneket!

2 hozzászólás
>!
robinson P
Dániel András: És most elmondom, hogyan lifteztem

A liftesfiúnak állt ötéves óvodás kalandjai zseniálisak. Dániel András egyedi világa, humora és ehhez illeszkedő képei egységet alkotnak.

https://gaboolvas.blogspot.com/2018/11/es-most-elmondom…

>!
Hintafa P
Dániel András: És most elmondom, hogyan lifteztem

Dániel András írói munkássága kapcsán sokan elmerengtek már, hogy honnan veszi a jobbnál-jobb ötleteit. A napokban kiderítettem, úgyhogy megmdonom: a GEREBLYE a kulcs! Komolyan. Minderről ki más tájékoztatott volna, mint P. Fiacskámnak, meglátva Dániel András legújabb És most elmondom hogyan lifteztem c. könyvét az alábbi mondat hagyta el a száját: „Hé, ezt a gereblyés bácsi írta! Ezt feltétlenül el kell olvasnunk!”
A szerző -szokás szerint- könnyedén és biztos kézzel mozog a humor és a fantázia birodalmában, így már az első oldalakon elbűvölte mindkét gyerekemet a könyv. Sőt, már akkor beindult a varázslat, amikor meglátták, hogy még lapozni sem a megszokott módon kell, hanem az oldalára fordítva. Így az egész olyan hatást kelt, mintha maga a könyv lenne a lift. Lelkesedésük pedig engem vett le teljesen a lábamról, mert nagyon ritka, ha ugyanabban az időpillanatban mindkét gyerek osztatlan figyelmében részesül egy történet.

A történet fő csapásiránya pedig mi lehetne más, mint a jókedv, a humor és az az elementáris élmény, hogy a könyvek nagyon is menő kalandokat tartogatnak. Szinte minden oldalon van valami böngészhető újdonság. A lift-etikettre vonatkozó szabályoktól kezdve a liftaknában meghúzódó kisebb-nagyobb lények megjegyzésein át az illusztrációk legutolsó részlete is azt a célt szolgálja, hogy megmosolygtassa, elszórakoztassa az olvasót. A fantázia ilyen tobzódását látva mi sem természetesebb annál, hogy mi is kitaláltuk a magunk kis játékát. (Remek munkamemória csiszoló.) Fel kell sorolni, hogy a lift utasai közül kik szálltak ki- és be. Illetve T-nek a téri orientáció gyakorlásához csodás alkalom volt elmesélni, hogy melyik szereplő áll a tortát szorongató bácsi mögött/jobbra/balra.

A kötet képi világa is ámulatba ejtő. Az utasok vidám színei és a liftakna sötétebb, barnás árnyalatai izgalmassá, élethűvé varázsolják a kalandot. A fura fejformákat és váratlan megoldásokat látván először elgondlkodtam, hogy mennyire fogják tudni ezt a fajta abszurdot a gyerekek értékelni. De azt látom, hogy teljesen az ő világuk. Nyilván a fantáziájuk és a szerepjátékoknál létfontosággú képzelőerejük még olyan erős, amivel csodásan összecseng Dániel András képi világa. A szöveg sem gyengül el az erős képek mellett, az öntudatos ötéves kissrác stílusa roppant decens és mulatságos. Ezt talán a felnőttek fogják jobban érzékelni, de jól van ez így, mert ez is egy olyan könyv, amiért papa-mama-gyerekek együtt fognak rajongani. Bár a kulfikra még csak most kezdünk ráhangolódni, ezt a könyvet csak dicsérni tudom. Az egy lapra jutó mosolygások száma, a szöveg stílusa a szereplők sokszínűsége egyformán lehengerlő.

És hogy az egész kaland a délután alvás álomszüleménye volt, azt döntse el inkább a legközelebbi 5 éves.
Bővebben itt:http://hintafa.blog.hu/2017/06/07/daniel_andras_es_most…

>!
ziara P
Dániel András: És most elmondom, hogyan lifteztem

Mi, családilag Dániel András rajongói vagyunk, de igazán. Ezt a könyvet egyelőre egyedül olvastam, és nem annyira fogott meg. Lehet, hogy túl kevés időt szenteltem neki tegnap este. A Kicsikémnek mondtam is, hogy nem vagyok teljesen elégedett, de megnyugtatott, hogy várjam ki a végét, majd együtt inkább… Lehet, hogy tényleg így lesz, esélyt biztosan adok még neki.
(De a zöldbabos mesét nem hiszem, hogy meg fogom szeretni…)

>!
bonnie9 +SP
Dániel András: És most elmondom, hogyan lifteztem

Nagyon szeretjük a kufli könyveket és Jakab is levett a múltkor családilag a lábunkról, de a liftezéssel kapcsolatban @dianna76 véleményét osztom: „ez nem lett a kedvencem Dániel Andrástól”.
Pedig van benne sok dolog, amit értékelek. Tetszik a függőlegesen, liftezősen olvasható mód, felfelé természetesen, ahogy ők is haladnak. Tetszik, hogy feltűnnek benne Dániel abszurd (és nem kifejezetten szép, de mindenképpen érdekes és ötletes) figuráin kívül egészen barátságos, szemnek kedves alakok is (pl.: a kisfiú vagy a zöldbabok) és egy-két vidámabb színű oldal is a lift sötét szürkesége mellett. Még mindig szeretem böngészni a részletgazdag illusztrációit (a lift változó szövegezését, az akna életét, a különös figurái változásait, ahogy haladunk előre) – és kedvencem lett a muslinca. Szeretem a más könyvekből felbukkanó szereplőket is megtalálni. Szeretem a könyvben felbukkanó „nagy igazságokat”, bölcs megjegyzéseket. És legalább olyan kíváncsian hallgattam a zöldbabos mesét, mit az utasok.
Mégis valahogy most azt érzem, ez a könyv nem talált meg igazán sem engem, sem a célkorosztály gyerekeim (5, ill. 6,5 évesek). Nem találtuk annyira humorosnak és lebilincselőnek, mint szerettük volna.
Viszont annak ellenére, hogy a sokemeletes liftes házunkból már elköltöztünk és a mindennapjainkból ez a csoda kiesett, arra talán azért mégis jó lesz, hogy kevesebb fancsalisággal és több érdeklődéssel figyeljük utastársaink kedves különcségeit, varázslatos dolgait – mert Jakab óta (is) tudjuk, mindenkiben kell, hogy legyen valami szép (de legalább érdekes).

4 hozzászólás
>!
Chöpp 
Dániel András: És most elmondom, hogyan lifteztem

Nagyszerű mese! Csodálatos, vicces, nagyobbak számára is abszolút élvezhető. Ezt várjuk Dániel Andrástól, sohasem kevesebbet, csak a megszokott nívót.


Népszerű idézetek

>!
worsi ASP

     – Talán pont ezért jó ötévesnek lenni: még minden sarkon meglepetések várják az embert.

>!
worsi ASP

     – Szép történet – szólalt meg valaki más. – De mi a tanulsága?
     – Nem gondolom, hogy minden történethez feltétlenül jár egy tanulság is – mondtam. – Ez olyan lenne, mintha az összes lottószelvényhez előre megvehetnénk a biztos nyereményt. Hová lenne akkor az izgalom?

4 hozzászólás
>!
worsi ASP

A történetek különös dolgokra képesek! Állítólag egyszer egy nagymama egyetlen mesekönyv felolvasásával képes volt megállítani egy szakadék felé száguldó gyorsvonatot.

>!
csgabi MP

Azzal a hónom alá kaptam a kispárnámat, és – mielőtt Hédi néni egy szót is szólhatott volna – kisétáltam a Fondorka Emília utcai óvoda kapuján. Nem kedveltem a túl érzelmes jeleneteket,
A párnám sarkára hímezve velem jött a jelem: egy zöldbab. Bizton hittem, hogy én vagyok a világ egyetlen óvodása, akinek zöldbab a jele. Kétlem, hogy tévedtem volna. Ez a tény kellő magabiztossággal vértezett fel a jövőre nézve. Én és a zöldbab: legyőzhetetlen páros vagyunk!

4 hozzászólás
>!
csgabi MP

– A tizenötödikre! – mondták egyszerre.
A gombokra sandítottam.
– Ezer örömmel! – feleltem nekik. – Bár van egy kis gond.
Gond?! – bámultak rám, mint egy egészen szokatlan kinézetű növényre.
– Nem érem fel a 15. emelet gombját – vallottam be férfiasan. Már akkoriban is úgy véltem, vannak esetek, amikor elkerülhetetlen az őszinteség.

>!
worsi ASP

– Több liftbaleset történt befejezetlen történetek, mint eltört fogaskerekek miatt!

>!
Chöpp 

– A történetek különös dolgokra képesek! Állítólag egyszer egy nagymama egyetlen mesekönyv felolvasásával képes volt megállítani egy szakadék felé száguldó gyorsvonatot.
– Ez sok mindent elmond a nagymamákról és a mesekönyvekről! – bólogatott az utas.

Kapcsolódó szócikkek: nagymama
>!
worsi ASP

Az úgy történt, hogy ötévesen liftkezelőnek álltam.

(első mondat)

>!
csgabi MP

Nem sokat teketóriáztam hát, kisvártatva ott álltam a Le Pattant hotel igazgatója előtt.
– Hány éves vagy? – kérdezte valahonnan asztala túloldaláról az igazgató.
– Öt – válaszoltam, és határozott mozdulattal az orra elé tartottam a kispárnámat. – És zöldbab a jelem!
– Ez már igen! – csettintett az igazgató. – Megfelelsz az összes feltételnek!…


Hasonló könyvek címkék alapján

Janikovszky Éva: Velem mindig történik valami
Janikovszky Éva: Már megint
Janikovszky Éva: A Hét Bőr
Elekes Dóra: A muter meg a dzsinnek
G. Szabó Judit: Megérjük a pénzünket!
Nógrádi Gábor: Hogyan neveljünk?
Gerald Durrell: Istenek kertje
Marcello D'Orta: Ha nem volna nagyapám, ki kéne találni
René Goscinny: A kis Nicolas nyaral
Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs