Dániel András nevéről a legtöbbünknek a kuflik jutnak eszébe, és hasonlóan vidám, zakkant történetre számítunk, amikor A nyúlformájú kutyát kézbe vesszük. Legalábbis ezt gondolom a molyos értékelésekből, mert csodálkozva vettem észre, hogy ez a könyv mindössze 67 %-os a molyon.
/Blogbejegyzésemkor 67 %-os, most 70%-on áll. :)/
Igaz, az értékelések között vannak 5 csillagosok is, és vannak jóval kevesebbek is. Már a könyv első oldala után éreztem, hogy nekem tetszeni fog Dániel András kutyája, azaz nyúlban kutyája. Vagy kutyanyula.
Önelfogadásról, saját magunk megismeréséről szól Károly története, aki igazán benne él ebben a könyvben, a rajzolt házak és gondolatok között, megpróbál ismerkedni a többi könyvbe rajzolt alakkal, de kutyanyusziként, nyuszikutyaként, nyutyaként vagy kusziként is elég nehéz, talán, ha saját magával tisztába jöhetne, akkor megtalálná a választ, hogy ki is ő valójában.
Ha egyáltalán fontos, hogy kik vagyunk. Mert az fontosabb, hogy bárkik vagyunk, fogadjuk el magunkat. És találjuk meg magunkban a hitet, hogy nagyon fontos Valakik vagyunk.
Szia. Szervusz. Szevasz. Hogy vagy? Köszi.
Bea vagyok. Jelenleg egy anyabőrbe bújt farkas. De tegnap például egy szorgos méhecske bőrébe bújt lajhár voltam, ami azt hiszem elég nagy ellentmondásra utal, és van még mit dolgoznom nekem is magamon, akárcsak Károlynak.
Bővebben: https://konyvutca.blogspot.com/2018/08/daniel-andras-ny…