A ​kuflik és az elveszett folt (Kuflik 15.) 93% 76 csillagozás

Ismét jól szórakoztam, egyrészt a foltkereső kalandokkal spoiler, másrészt a részleteken kuncogtam nagyokat. Pl. mindjárt az első tavaszi oldalon egy Berzsenyi Dániel fejű négylábú lény szavalja a költő tavaszi versét! Fityirc zsebrádión Neurotic számot hallgat… és a használtcikk kereskedésben H. Moore szobor is kapható!
És jó látni, hogy utánpótlás is van ebben a műfajban, vicces kreálmányaik bármelyik kuflikönyvbe beillenek. Kedvencem a Bárgyúrma szeklény volt!

A kufliktól és Dániel Andrástól megszokott lehetetlen események, a lehetetlen eseményekből következő őrült ötletek, és az őrült ötletek megvalósítása után indult kuflikalandok.

A szokásosan zakkant, vicces, lehetetlen történet, nem is mondok róla többet. Jókat nevetgéltem, mint mindig.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2020/11/szuper-konyvek-gy…

Az unokáim ismerik és szeretik a kuflikat. Amikor a könyvtárban megláttam ezt a könyvet, gondoltam, nem árt, ha én is ismerkedem velük, hogy „képben legyek”, ha szóba kerülnek.
A beszélő neveket már az elején megszerettem. Zödön, Fityirc és Pofánka a kedvenceim lettek. Nagyon szépek a kötet színei, gazdagon rajzolt oldalakat lapozhattam. De maguk a figurák az én elvárásomat nem ütik meg, eléggé torzra sikeredtek. Hosszúkás, ronda fejek, alaktalan testek, torz vigyorok. Nem az én világom.
Igaz, nem is idősödő felnőtteknek rajzolta a szerző. Mégis, úgy gondolom, felelősek vagyunk felnőttként a gyerekek ízlésvilágának alakításában. Ehhez hozzájárul egy – egy gyerekkönyv képi világa, színei, szereplőinek megjelenítése is. Hol vannak már Füzesi Zsuzsa vagy K. Lukáts Kató bájos alakjai ?

Jaj, de hiányoztak!!! Jó volt újra a kuflikról olvasni. Imádjuk őket. Most már, azt hiszem, ez örökre szól!!

Hozta a szokásos színvonalat képi világban is sztorikban is, nagyon tetszettek a külsős rajzok is, de legjobban, mikor ettek. Rém cukik voltak!

Úgy tűnik, hogy én a kuflikat sosem unom meg!:)
Ez most egy hosszabb történet, amit két részben kapunk meg. A történet egyszerű, Zödön szétszakadt nadrágja rózsaszín foltot kíván, úgyhogy kuflijaink össznépileg a keresésére indulnak, miközben nyilván sok mókás dolog történik velük. A melléklények megint csak zseniálisak, és most vannak még a belíveken gyerekrajzok is. És ez az egyik legkirályabb dolog, hogy ez a mese a bumfordi, kiszámíthatatlan megjelenésű lényeivel (pl. négylábú csiga lépcső alakú házzal), olyan fantáziát ad a gyerkőcöknek, amely amellett, hogy mesei, tele van humorral is. A rajzaik alapján ezek a mini kuflirajongók sem a savanyú felnőttek táborát gyarapítják majd húsz év múlva… És megint, mint mindig, a felnőttekhez is szól. Az elrejtett szöveges poénok a popkult utalásaikkal (Neurotic, barátom, Neurotic egy kuflikönyvben! elég underground!:D), a jó helyre bedobott szarkazmusukkal kellően fűszerezik a gyerekeknek szóló történetet. Megint jól szórakoztam. Egy kuflitörténet után a ború is arrébb áll.

Ezer éve nem olvastam kuflikat. (Na jó, csak kettő.) Egészen el is felejtettem, hogy micsoda élővilág és kalandok várnak arra, aki az elhagyatott rétre téved. Ahogy az egyik szereplő kérdezte: „Miért van az, hogy soha de soha nem tud itt semmi normális dolog történni?” Igaz is, mikor beírtam a keresőbe, hogy kuflik furcsa (úgy emlékeztem, hogy A kuflik és a furcsa árnyék volt az első, amit nem olvastam, aztán kiderült, hogy jobban le vagyok maradva), elgondolkodtam picit, hogy elég lett volna annyi, hogy „kuflik”, hiszen náluk minden furcsa.
De azért jó, hogy a sok furcsaság között akadnak fix pontok az elhagyatott réten is, mint például Fityirc lila gombja. És hogy vannak kikacsintások másik mesékre is. És hogy végre kiderült, hogy spoiler.

Egyetlen hosszabb történet a kötet, amely Zödön nadrágjáról, vagyis inkább identitásáról szól.
(ő egyféle kinézettel érzi önazonosnak magát)
Jópofa rész volt, most kicsit komolyabb hangvételű, de nekem tetszett :))

Őszintén szólva jól meglettem volna a részben ruhátlan kuflik látványa nélkül is… O_O
De ezt leszámítva remek kis történet, hozza a szokásos színvonalat. Viccesek a rajzok, és azért akadt fetrengve röhögős poén is benne. Én pedig minden újabb kufli-könyv elolvasása után felteszem magamnak a kérdést, hogy vajon mit szívhat Dániel András, és hogyan lehetne ahhoz a cucchoz hozzájutni. :D

Azt hiszem, az én írói munkásságomban is volt az a pont spoiler, ami most Dániel András életében… „zseb-favágószekerce”? Igen! Még a kuflik is tudnak idegesek lenni! Ez valahol megnyugtató, a kufli is ember… Vagyis nem.
Mindenesetre szívesen megkóstolnám a lepénybokor-kérget vadradírdzsemmel.