A ​kuflik és a vándorkaktusz (Kuflik 18.) 92% 65 csillagozás

Eredeti, abszurd, formabontó, kifogyhatatlan ötlettár, tele nyelvi leleményekkel és csak erre a sorozatra jellemző, egyedi hangú kreativitással. A kuflik ismét teljes pompájukban bukfenceznek, ez a kötet ismét a korlátokat nem tűrő, a dobozon kívül gondolkodni képes találékonyság kútfeje. Kreativitás és magas szintű nyelvi rugalmasság határok nélkül. Nagyon ajánlom!

Dániel András tudja még fokozni. Megint írt egy szokatlanul szokásos, eszement kuflitörténetet. A humor maradt a régi, szóban, képben egyaránt. A legmélyebb pontja talán az volt, hogy a vándorkaktusz kufli mesekönyvet olvasva talált rá az elhagyatott rétre, bár a beszélő felhők is tudtak még nevetést okozni. Ez a könyv (főként a második történet) abban különbözik a többitől (amit olvastam), hogy kissé szomorkás. De ettől persze még ugyanolyan jó.

Már sokszor írtam, de nekem mindig felüdítő egy-egy új kuflitörténet, imádom az apró bogárkákat, beszélő felhőket és mindenféle apró kis miszmuszokat és az elnevezéseiket is.

Ebből a kötetből nagy kedvencem lett egy Zödön kiabálás (káromkodás? )

– Azt a kiszáradt cickányfa korhadt odvába szorult fogatlan mókusát neki!

Bővebben: http://www.konyvutca.hu/2022/04/gyerekeknek.html

„– Utazni jó, de otthonra lelni sem akármi!”

Nehéz kicsit erről a kötetről bármit is írnom, ugyanis meghatódtam. Biztos sokan furán néznek majd rám ezek után, de képes vagyok egy mesekönyvtől is pityeregni néha. Nem tudom elmagyarázni, csupán annyit írnék, hogy nagyon tetszett. Persze ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen nagy kedvencem ez a sorozat.

Legyél felnőtt, gyermek, vagy egy felnőttnek álcázott örök ifjú, vedd kézbe ezt a könyvet! A kacagás mellett igazán megható is egyben. És ahogy a vendég mondta: „– Mindig erre vágytam, csak nem tudtam róla!”

Kedvenc!

A kuflik és a vándorkaktusz: ****
Jó utat, mohamanyi! *****

„– Egy zseb-eltévedésgátló – magyarázta Fityirc, mikor a kaktusz kibontotta az ajándékot.
– Mindig erre vágytam, csak nem tudtam róla! – mondta meghatottan az utazó.”

Fagyivosztok az egyik új kedvenc helységnevem!
Kicsit rólunk is szólt ez a könyv, pont buli lesz ma, ahova sokan megyünk, ami egyben nekem az elbúcsúzás is a családtól, mert utazom vissza Londonyba pár nap múlva. Szóval mink is vagyunk!

Mint tudjuk, elfogult vagyok a kuflikkal, de még ezzel együtt is, az első történet valami zseniális, és szintet ugrottak a képeken átsétáló különclények beszólásai is, a popkult utalásokról már nem is beszélve. Ezt hallgattuk meg legutóbb élőben Dániel Andrástól júniusban… A második sztori, csak az átlag klassz történet… Kicsit sajnálom, hogy Mohamanyitól és a Fatuskótól búcsúzunk. Jó arcok voltak.

A szokásos kufli színvonal, nem tudok 5 csillagnál kevesebbet adni!
És már indulnék is Fagyivosztokba!!!!

Kicsit merülni látom már én is ezt a hajót. Ennél a résznél már egyszer sem sikítottam nevetve, és a könnyeim sem potyogtak! Mi lesz a következő? Simán elolvasok egy kuflis könyvet? Érzelmek nélkül?!

Ezúttal igazi íz-, szín-, poén-, lény-, és érzelemkavalkádba csöppenünk az elhagyatott réten. Hiába tudom nagyjából, hogy mire számítsak egy-egy kufli könyvben, most nem győztem kapkodni a fejem, tényleg mindenhol felbukkant valami mókás dolog. Az első mese világjáró kalandozásra hív, a másodikból pedig megtudhatjuk, hogy barátaink nem csupán vicceskedni tudnak, a kuflitest valódi érző szívet is takar.