A ​kuflik és a szélposta (Kuflik 10.) 92% 101 csillagozás

Ez megint irtó cuki volt. Különösen a második tetszett nagyon, tobzódott benne a fantázia. Mindenféle hülye nevek meg dolgok, és amikor azt mondják, hogy valaki ezt biztos csak kitalálja. :D Az első meg azért volt jó, mert a szélről szólt, ami jelenleg is itt tombol, ha kinézek a kertbe. Jó a szél, szeretem, még ha valószínűleg nem is annyira normális ez így február végén.

Mondhatnám azt is, hogy ez most nagyon időszerű, hiszen mikor működik a legjobban a szélposta, mint ősszel, sőt a mai napon szerintem gőzerővel dolgozik, mindenféle szelek közlekednek a mi kertünkben is.
A szélposta és könyv másik története, Béla bá távcsöve a szokásos kuflis, vidám stílusban, csak jót tudok mondani róla. :)
http://konyvutca.blogspot.com/2018/10/daniel-andras-kuf…

Ez megint aranyos volt, kevésbé érezni rajta a kifáradást. Imádtam a lények neveit.:-)

Mi még mindig imádjuk ezeket a fura kis lényeket és Dániel Andrást, amiért megalkotta őket!

Ezek időszerű (főleg az első) és kedves történetek.

Nem átallottam elmenni a könyvesboltba, hogy végre utolérjem magam a Dániel András kitüntetéshez. Így már csak az itthon meglévő Margarétás mesekönyv van vissza. Hű, és ha… Ha ezt a kötetet veszem elsőként kézbe, akkor rögtön beleszeretek a kuflikba, mert hűű, de jó is volt ez! Az első, címadó mese egy igazi őszi történet, s talán direkt időzítette mostanra ezt az ötletét a szerző. Kint is hullanak a levelek, s időnként bele belekap a szél egy-egy kupacba. Ötletességben és persze humorban nem volt hiány! Tetszett, hogy két helyen is olvasható egy-egy vers pár sora, vagy csak szava.
Eddig az volt a tapasztalatom a kuflis könyvekkel, hogy ha tetszett az egyik mese, akkor a másik nem. Ezúttal nem ez történt, mert a másikon is jót szórakoztam, ott a könyvesbolt polca előtt, állva olvasva. Most már én is kezdem úgy érezni, jó, hogy valaki egy bizonyos Dániel András kitalálta ezeket a furcsa lényeket. Lehet, hogy nem ártana egy-két általam is kedvelt kötetet beszerezni itthonra? Mindenesetre egy nénike ma begyűjtött egyet, de nem figyeltem melyik részt. Csak arra lettem figyelmes, hogy megkérdezi az eladótól, merre találja a kuflis könyveket. :D

Ismét jól szórakoztam az elhagyatott réten, nem tudom megunni a kuflikat! A szélfútta kalandok heves lökései levettek a lábamról és Bélabá csavaros története is elszórakoztatott mind látványilag, mind szövegileg. Már az előző kötetnél is eszembe jutott, amire a jelenlegi mesék csak ráerősítettek: valakinek írni kellene egy kufli-filozófia könyvet. :-)

Nagyjából a hetedik oldaltól szétvihogtuk a mesét, mert folyamatosan vissza-visszamondogatták az unokáim, amit ott olvastam:
ŐSZ HÚRJA ZSONG,
JAJONG, BUSONG
A TÁJON…

(Most ezzel várjuk, hogy a gyerekek anyukája hazajöjjön.)

És még az Elfújta a szél is benne van. :)

Nem értem a kufli-rajongást…még most sem, de jár az 5*
Ez a két mese, ami a könyvben található, most nagyon jól esett… kikapcsolódásként két áfa-önellenőrzés benyújtása között

Ilyen kellemes hülyeséget ritkán olvas az ember, mint például ez a történet. Őszintén szólva, irigylem a szerzőt, hogy egy ilyen szellemes, cuki dolgot ki tudott találni, mint ez a sorozat, nem csak olvasni szórakoztató, szerintem Dániel András halálra röhögi magát írás és rajzolás közben.