A ​kuflik és a mohamanyi (Kuflik 6.) 94% 112 csillagozás

Azért is szeretem a kuflikat, mert nem akadnak fenn semmin, a világ legtermészetesebb dolgának tartják, ha különös lényekkel találkoznak, mint például egy mohamanyival.

A kötet másik meséje a Gyűjtsél te is Fityircet!, amiből megtudjuk, hogy szinte bármit lehet gyűjteni, a lehetőségek száma végtelen, kufliknál meg pláne.

http://konyvutca.blogspot.com/2018/10/daniel-andras-kuf…

Vannak dolgok, amiket nem kell erőltetni. Így voltam én sokáig a kuflikkal. Valahogy nem tudtunk kuflisodni. Se nekem, se a gyerekeknek nem jött be igazán. Hébe-hóba elolvastuk, ha a kezünkbe került, de ahogy mondani szokták, „nem jött át”. Na, most megérkezett. Itt van, nevettünk sokat, szerettük és együtt örültünk a Kuflikkal, hogy Mohamanyi kétségbeejtő helyzetét megoldották. A második meséből kiderül, hogy mire jók a gyűjtemények és az is, hogy Valér miket fog gyűjteni. Fordulatok, mellékszereplők vicces-fanyar közbevetései, fura ötletek, klassz színek: örültünk nagyon!

Hát, ez annyira jó volt!
Már rég olvastam ilyen jó kufli-történeteket!
Az első is tetszett:
Az elsőben moha után sóhajtozó mohamanyival (nagyon cuki) ismerkedünk meg, spoiler; segítőkész kuflijaink rengeteg helyen böngésznek a mohabetevő után sikertelenül, de a szerencséjük összehozza őket a jószándékú beszélő tuskóval, aki megismerteti a kuflikat a Mókás Moha Mondóka Módszerével, ami egy rizikós-kimenetelű* varázsmondóka – annyira kedvelem ezt a segítőkész tuskót! És ezt a kis szerencsétlen külsejű (akiről valamiért Kis Manyi jut eszembe!) mohamanyit is csak imádni tudom!
… de a második!
Bélabá spoiler gyűjteményét rendezgeti; Valér nagyon cuki módon rácsodálkozik a világra, mert ő is szeretne gyűjtővé válni – az egész kuflitábor nagyon bajtársiasan segít neki tippeket adni, mi is legyen az – Valér nagyon elszánt, már meg is van a gomb a kabáthoz egy különleges doboz a valami-gyűjtemény elhelyezésére… Pofánka tippje a legsegítőkészebb (legalábbis nekem): „Rémesen hízlal, ha ehető dolgot gyűjt az ember!” de a beszélő fatuskó is kimondja a nagyigazságot: „A gyűjtés – ízlés dolga…” A kuflik gyűjtőexpedíciója során Valér tovább okosodik – tudja, hogy nem szeretne olyat gyűjteni, ami pl. szerteszét mászhat, vagy randa, vagy undorító, vagy nagy, vagy ha állandóan változik, vagy ha csak egyetlen egy van belőle stb..
Sétájuk során előkerül Fityirc, aki végül ráébreszti Valért az ő gyűjteményének titkára – és végül kiderül, hogy Valérban rokonlelket talál.
Szép és jó és kifejezetten jó anyagilag a mi ember-életünkben jó ötleteket gyűjteni – és legalább ilyen klassz lehet a kuflivilágban is.
Imádom ezt a történetet!

(*=mókás)

Mindkettő egy sikertörténet!
Bárcsak ilyeneknek lennénk mindig tanúi!

Válaszolj bátran! :-)
https://moly.hu/hozzaszolasok/12292996

2023. november 18. ÚJRAOLVASÁS (és vajon mennyi követi még?)
A kuflik és a mohamanyi egy fantasztikus mese az összefogásról, a jószándékú segítségnyújtásról, egymás segítéséről és barátságkötésről, közösségépítésről – és a zöld szín megőrzéséről. Nagyon kedves! Szeretem.
Gyűjtsél te is Fityircet! valójában elsorolja nekünk, hogy a kuflik közül ki mit gyűjt, segítenek rájönni Valérnak, hogy ő mit is gyűjthetne, de közben rátalálnak az elmélkedő Fityircre – és a felfedezés egyből feledteti vele szürkeségét. Aranyos mese – de most inkább az első mese fogott meg azzal a drága kis mohamanyifigurával. Olyan édeske. Mert Fityircet már szeretem nagyon, jobban már nem is lehetne – viszont hiányoltam az olvasnivalóját, de az is igaz, hogy kaptam helyette találmányokat.
Jah, igen, jól jegyezd meg Pofánka axiómáját: „Rémesen hízlal, ha ehető dolgot gyűjt az ember!” ;-)

Annyira imádom ezt a sorozatot, hoccsaknna!
Mohamanyi mennyire cuki volt már! Örülök neki, hogy ő is odaköltözött, meg a fatörzs is, akinek egyébként zsebe van, csak egyesek hívják odúnak.
Amin egyébként felsírtam, az a két boldog bögre volt.

Nekem a kuflik mindig öt csillagosak. Most is. Imádom őket: a rajzokat, a szereplők „jellemét” és a történeteket is!!!!

Nem tudom megunni a kuflikat és az elhagyatott rétet! Már azt is élvezem a történetükből, amikor még nem történik semmi, csak heverésznek! Segít a sok mellékfigura is a száj fülig szaladásában, és ismét fantasztikus lényeket ismertem meg (versenycsiga, pikkelyes mászócák és sorolhatnám még!)
Felbuzdulva Valér gyűjtőkedvének felbuzdulásán én a kufli-élményeket szeretném még gyűjteni! :-)

Nem tudom hányszor említettem-e már, hogy kufli rajongó vagyok. Imádom Dániel András humorát, a rajzait, az egész kufli-világot. Annyira szuper hogy minden egyes oldal tele van felfedezésre váró apró ötletekkel!
A mohamanyi nagyon cuki volt, kíváncsi vagyok a következő részekben is felbukkan-e, ha már odaköltözött a kuflikhoz. A gyűjtögetés meg hát… tényleg nem egyszerű dolog, de ezt is megoldják. Bár azt hiszem a fura alakú doboz továbbra is üresen árválkodik. ;)

Dániel András kifogyhatatlan fantáziája ugyanúgy szórakoztatja a 3,5 évest, mint engem. Bár lehet, hogy engem egy kicsit jobban. :) De nem én voltam aki a könyvesboltba lépve azonnal ezt a könyvet vette le a polcról: „Anya! Az új kuflis könyvet mindenképp vigyük haza!” Ám legyen.

Dániel András elmondta két éve a Molyfesztiválon a beszélgetésen, hogy nem szereti a sorozatokat. Lehet, hogy ezért éreztem úgy, hogy unja már – a sok kiszólás a szövegbuborékokban eléggé ilyen hangulatú volt nekem.

A nagylány azért változatlanul lelkesedik. Meglátta az asztalon, és szólt, hogy „Anya, nézd, új kufliskönyv!!” Tudom, lányom, én vettem, de sebaj. :-)

Nem ez a kedvenc kuflim, de még mindig imádom ezeket az amorf lényeket. Várom már mikor jelenik meg az, amiben ugródudor-zsibbadás és annak kezelése a fő téma.