Shattered ​Glass 90% 10 csillagozás

Austin Austin te tiszta bolond vagy de jó értelemben. Én annyit de annyit kacagtam és hangosan Austin belső monológján, hogy már az arcom fájt. Ilyen főszereplővel nem igazán találkoztam még könyvben. Austin olyan volt mint egy tűzhányó csak úgy szórta magából a sok viccesebbnél viccesebb mondatokat. Ha izgatott volt azért, ha szomorú volt azért, ha mérges volt azért. Mindenre volt egy olyan mondata, hogy szakadtam meg. Eszméletlen egy szereplő volt és Péter is. A két szereplő közt a tűz annyira de annyira forró volt, hogy még nekem is melegem volt közben. Annyit kacagtam azon, hogy Austin mennyire bele zúgott Péterbe. Jó volt a krimi szál is nagyon, viszont a végéért haragszom az írónőre. Szerettem volna ha van legalább egy fejezet arról amikor Péter és Austin először szerelmeskedik úgy igazából. Volt egyébb minden de ez hiányzott. A prológusba volt szó csupán erről, de az sem úgy hogy le van írva minden, a fenébe. Még most értékelés írása közben is mosolygok Austinon. Jesszus bolond fiú.

Atyagatya!
Hát ez valami hihetetlen volt!

Az elején egy nagy katyvasznak tűnt az egész, egyik jelentből ugrottunk a másikba (széljegyzet: odavoltam a címekért!), de egyáltalán nem volt zavaró, Austin csapongása inkább szórakoztatott. A történet jó ha két hetet felölel, de milyen intenzív két hét az, tyű!

Nem is tudok hirtelen kiemelni egy fontosabb történést, mert valójában mindennek jelentősége van, a kezdeti tanácstalanság, amit olvasóként éreztem, a végére elmúlt, és szép kerek egésszé állt össze a történet, ami nem is olyan egyszerű azokkal a családi kesze-kusza kapcsolatokkal.

Peter nem gyenge figura, Austin bajban is van jó néhányszor az iránta érzett vonzalom-vágy-szerelem-kíváncsiság érzelembomba miatt, amivel Peter itt-ott vissza is éldegél. De azért nem nagyon, szóval írható mindez a körülmények számlájára. Elég jól megismerhetjük a többi szereplőt is, én Peter kisöccsének lettem a rabja kb. rögtön az első feltűnésekor. Nem mondom, hogy nem érdekelt a történet, mert nagyon is, de onnantól legjobban az ő jeleneteit vártam.

Húú, sok értelmes dolgot nem tudtam írni, de asszem mindez híven tükrözi azt zavarodottsággal vegyes ámulatot és izgalmat, amit a könyv kiváltott belőlem. Tuti újraolvasom hamarosan és tuti, hogy benevezek a következő részekre is. Tutira tuti!
Főleg, hogy Cai jön – az író betegsége miatt ugyan jócskán megkésve, de most már remélhetőleg hamarosan.

Első olvasás alkalmával totál el voltam szállva ettől a zavaros, minden összefügg mindennel, mindenki ismer mindenkit (mert Denver icipici város) típusú könyvtől. Ezek a negatívumok másodszorra még inkább nyilvánvalóak, de ettől függetlenül most is imádtam minden sorát, annak ellenére, hogy egyértelműen túlírt.
Austin viselkedése gyakran megkérdőjelezhető, nőkkel és örömfiúkkal egyaránt, de a végén mégsem tudtam elítélni, főleg, hogy okult a hibáiból, és ez a lényeg, nem? Tehát van egy jó kis karakterfejlődés, önmegtalálás, kitűnő fordulatok, és az elmaradhatatlan happy end. Természetesen egyik fő témája a románc, és azon a téren pláne nem okoz csalódást. Ritkaság számba megy, hogy a love interest „rossz” tulajdonságai is ki vannak emelve. Ezek persze azok a jellemzők, amik emberivé teszik a karaktert. Peter nem tökéletes arca, tourette-szindrómája, mártírhajlama – végre nem egy genitáliával rendelkező Ken baba lett a főszereplő erotikus(szerű) olvasmányomban? Egyértelmű győzelem! A másik pedig a kapcsolat felépítése, ami minden eddigi tapasztalatom ellenére mégis tetszett. Nem szeretem az insta love-ot és a rövid idő alatt játszódó románcokat; ez mindkettő, és mégsem tudok rá panaszkodni. Gondolom, kivétel erősíti a szabályt és a többi…

Körülbelül ez az értékelés is olyan zavaros, mint a könyv. Biztosan nem mindenkinek ízlése, szóval kétlem, hogy bárkinek ajánlanám, de nekem egyik titkos kedvencem.

Az I’ll be your drill soldier óta nem nevettem ennyit könyvön. Te jó ég! Valami eszméletlenül jó humora van az írónak. Komolyan, Dunát lehetne rekeszteni azzal a rengeteg idézettel, amit feljegyeztem. Igyekszek majd szelektálni, de előre is elnézést kérek az áradatért. :D

Kezdem az egyetlen dologgal, ami nem tetszett a könyvben: elnyújtott volt a történet. Nem tudok konkrétan rámutatni jelenetekre, amik feleslegesek voltak és ki lehetett volna hagyni őket, de határozottan az az érzésem, hogy túl van írva. Gondolkodom, hogy emiatt levonjak-e egy fél csillagot, de igazából nem nagyon van szívem ilyet tenni. :) De akkor is meg kell tennem, sajnálom.

A cselekmény időnként vontatott volt, máskor meg pont megfelelő tempóban haladt. Szerettem volna sürgetni a fiúkat, hogy minél hamarabb közel kerüljenek egymáshoz, ugyanakkor már így is észveszejtő tempóban estek szerelembe. :) A nyomozással kapcsolatos dolgok bevallom, nem kis fejtörést okoztak. Rengeteg volt az ismeretlen szó, és nem kevés időnek kellett eltelnie, mire felfogtam, miről is van szó. Asszem legalábbis, hogy most már átlátom. :)

A hangsúly számomra a szereplőkön volt, akik mind egyedi és szerethető karakterek. Peter és Austin egyértelműen kedvenc, bár Austin időnként eléggé seggfejként viselkedik. De szerencsére Peter remekül kezeli őt. :) Nem is kell mást tennie, csak belebújnia a jó kis nyuszis papucsába. (Azért nem bántam volna, ha kicsit több szerep jut annak a bizonyos papucsnak. XD) Cai karaktere szinte azonnal megfogott, egy igazán érdekes, különleges személyiség. Sanszos, hogy el fogom olvasni az ő könyvét is. :) Főleg ennek a kötetnek a vége miatt. Az bizony nagyot ütött. :) És Tinkerbelle Darryl története is nagyon érdekel. Nem mondanám kifejezetten szerethetőnek őt az első kötet alapján, legalábbis az én szívembe nem sikerült belopnia magát, épp csak bedugta a buksiját, de valami mégiscsak van benne, amiért rá is kíváncsi vagyok.

A borító kifejezetten nem tetszik, eléggé gyenge montázs. Valamelyest javított változata látható a puhakötésű kiadáson, de még mindig nem az a fajta, amely magához vonzana. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a könyv magánkiadásban jelent meg. (Hát, hol van a kiadók esze???) Ez időnként a belső tartalmon is meglátszik, sajnos.

Zeneajánló:
Chet Faker – I’m into you
http://www.youtube.com/watch…

Érdekes és bonyolult cselekmény, remek humor.
SAjnos a szereplőket nem tudtam maradéktalanul megkedvelni.