Szellemváros 123 csillagozás

Dan Wells: Szellemváros

Dan Wells hazánkban is óriási sikert aratott a később hatkötetesre bővült Nem vagyok sorozatgyilkos-trilógiával, mely John Wayne Cleaver, egy potenciálisan sorozatgyilkos tini rendkívül egyedi hangulatú története.

A szerző újabb, felnőtteknek szóló thrillere is merőben más és újszerű hangon szólal meg.

Michael Shipman paranoid skizofréniában szenved. Különböző tévképzetek és hallucinációk kínozzák, elméje hol borzalmas kínzásoknak veti alá, hol őrült üldözésekbe taszítja. Ha ez még nem lenne elég, egy kegyetlen sorozatgyilkos szedi áldozatait, és az első számú gyanúsított maga Michael.

Mit tennél, ha az általad látott szörnyetegekről egyszerre kiderül: néhányuk nagyon is valóságos? Kiben bízhatsz, ha a saját elméd sem elég megbízható, és úgy érzed az egész világ ellened fordult?

Eredeti mű: Dan Wells: The Hollow City

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Fumax, Budapest, 2017
334 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634700036 · Fordította: Rusznyák Csaba

Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Michael Shipman · dr. Ambrose Vanek · Devon · Dr. Little


Kedvencelte 15

Most olvassa 12

Várólistára tette 147

Kívánságlistára tette 165

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Dan Wells: Szellemváros

Dan Wells valóban sokoldalú szerző. Kevesebb, mint tíz év alatt megírta a posztapokaliptikus háttérre építkező, minőségi YA trilógiáját, a Partialst, kétszer három kötetben megfestette az önmaga démonai által üldözött, de igazán kedvelhető szociapata „nem sorozatgyilkos”, John Wayne Cleaver spoiler történetét, és elkövetett még néhány stand-alone kötetet is. Tipikus bestseller szerző, minden kötete zajos siker.

A nálunk frissen kiadott Szellemváros című munkája pedig egy igazán kreatív ötletre épülő, ügyesen, csavarosan szerkesztett regény. Az ifjú főszereplő, Michael Shipman paranoid skizofrén személyisége, összeesküvés-elméletbe hajszolt üldözési mániája és a történet farvizén megúszó gyilkosságsorozat, mint az események háttere, együttesen kiválóan megalapozza a misztikus thriller vonulatot. De minél többet tudunk meg főhősünk gyermekkori, családi hátteréről, minél többször és minél ellentmondásosabban jelentkeznek kínzó hallucinációi és a „fejében élő valóságok”, annál inkább kezdjük érezni, hogy a szerző az eredeti vonalvezetést a paranormális vonalról szisztematikusan helyezi át a science-fiction irányába. Ráadásul ez a sci-fi vonulat a regény végére a maga sajátos természettudományos magyarázatával, egy különös, idegen (vagy jóval inkább alternatív intelligencia) történetbe involválásával egyfajta keretet rajzol (vagy talán erőszakol) az egész regényre.
A szerző izgalmas, akciódús kalandokon keresztül vezeti végig a főhőst, miközben Michael folyamatosan küzd környezetével, vélt/valós üldözőivel, és nemkülönben önmagával, hallucinációival, személyiségének repedéseivel, és Wells a történet végére szépen lekerekíti a cselekményt, a lehetőségekhez képest elvarrja a szálakat.

Összességében nem vagyok meggyőződve róla, hogy zsánerét tekintve mit is olvastam, de az tagadhatatlan, hogy Dan Wells sziporkázóan ötletes szerző és ez a regénye, az eddigiekhez hasonlóan – még a néha erőltetettnek tűnő irányváltásokkal együtt is – kellemesen szórakoztató és néhol kifejezetten gondolkodásra késztető olvasmány.

2 hozzászólás
>!
joopsy P
Dan Wells: Szellemváros

Először is leszögezném, hogy a pszicho-thriller nem a kedvenc műfajom, ezért nem is értek hozzá különösképpen. Azonban a skizofrénia és az elme egyéb megbetegedései nagyon érdekelnek, ezért is került a könyv a kívánságlistám élére.
A könyvet @Niitaa -val kezdtük közösen, de én sajnos lemaradtam, így egy idő után már nem tudtam követni a kiakadásait a könyvvel kapcsolatban, mert neki nem igazán tetszett a könyv. De nekem igen, nagyon is. (Bár, mint írtam, az én véleményem a műfaj kedvelői számára nem feltétlenül mérvadó.):))

Wells számomra kimagaslót alkotott a vizualizálható élmények kapcsán. Minden, amit olvastam élesen megjelent az agyamban és olykor már én is a diliházban voltam egy beteg elmébe zárva. Rettenetes élmény volt. :D Aztán néha elvesztem, mert tényleg nem tudtam, mi igaz és mi nem. Ki igazi és ki nem az.
A főszereplővel nehéz nem szimpatizálni, hiszen néha valóban olyan, mintha ő mi magunk lenne. Néha elgondolkoztam én is, hogy amit látok, az igazi-e és vajon más is úgy látja, ahogy én? Vajon hol a határ az egészséges és a bomlott elme között?
Az események nagyon szépen fel vannak építve, pedig olvasás közben olyan, mintha folyton csak csaponganánk és rögtönöznénk, pedig itt mindennek így kellett történnie.
A történet vége – mivel a krimi műfajban sem vagyok otthon – engem nagyon meglepett. Elképzelésem sem volt, hogy ki lehet a Vörös Vonalas, csak azért szorítottam, hogy ne legyen gagyi a megoldás. Számomra nem is volt az. :)
A szekta pedig! Te jó ég! Micsoda ötlet. Wells vagy örült, vagy egy zseni. Bár úgy tudom, e kettő között sincsenek éles határok. :D Örülök, hogy olvashattam és még sok ilyet szeretnék. :))
Ha voltak benne hibák (nyilván voltak), annak okát Wells nagyon okosan rá tudja fogni arra, hogy az egész történetet egy bomlott elme látószögéből olvashatjuk. Hát persze, hogy nem hibátlan. :D
Ud.1.: @halimarcsi köszönöm, hogy ezt a könyvet választottad nekem ajándékba 1 évvel ezelőtt. :)
Ud.2.:@Niitaa jó volt megint közösen olvasni. Most már végre el tudom olvasni az értékelésedet. :)
Ud.3.: Most már nagyon érdekel a Nem vagyok sorozatgyilkos sorozata is az írónak. A Részlegesek trilógia számomra nem nyújtott tökéletes élményt.

8 hozzászólás
>!
AniTiger MP
Dan Wells: Szellemváros

Érdekes volt, hogy egy idő után elbizonytalanodtam abban, hogy kicsoda igazi és ki hallucináció a férfi körül lévő emberek közül. Létezik-e Dr. Vanek, Lucy vagy a ripoter csaj? Ahogy haladtam előre a történetben, úgy lett nekem is – akárcsak Michaelnak – mindenki egyre gyanúsabb. Tetszett, hogy ennyire bevont a történet, bár nem örülnék egy hasonló embernek a környezetemben, mint ő.

Annyira jól ábrázolta az író Michael elmebaját, hogy néha szinte hallottam, ahogy szétcsúsznak a fejében a dolgok – vagyis láttam szétgurulni a gyógyszereit, hogy stílusos legyek. :))

Őrület, hogy micsoda őrültet kaptunk!

A legizgalmasabb az volt, amikor a végén összefutottak a szálak és letisztultak a dolgok annál a borzalmas, weird szektánál, a Föld Gyermekeinél. Szinte bekezdésenként kérdezgettem – jobb híján magamtól –, hogy: Mi van? Mi van? Mi van?

Micsoda beteg történet.
Micsoda beteg lezárás.

Dan Wells-fanatizmus a blogon:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2017/09/dan-wells-…

>!
Fumax, Budapest, 2017
334 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634700036 · Fordította: Rusznyák Csaba
3 hozzászólás
>!
Szücsi
Dan Wells: Szellemváros

Dan Wells az egyik kedvenc íróm. Korábban már olvastam tőle a John Wayne valamint a Partials sorozatot. Mind2 eszméletlenül ötletes volt és kétség sem férhet hozzá hogy imádtam.
Nem is tudom ki az őrültebb. Dan Wells amiért ilyeneket tud írni. Vagy én amiért nekem ezek marhára tetszenek. Kész rejtély :D
Ép ezért már nagyon régóta vártam ezt a könyvét. Ugyanúgy imádni akartam mint a korábbi könyveit de nem igazán jött össze. Szimplán csak tetszett és egy olvasásnak jó volt.
A történet nagyon ötletes és érdekes volt. Micheal skizofrén és gyilkosággal vádolják. Hát nem fantasztikus? Ezek után azt vártam volna hogy Micheal elkezd majd maga nyomozni az ügyben. Kideríti ki az igazi gyilkos és bebizonyitja ártatlanságát. De olvasó tervez, író végez. Dan Wells ezt a történetet úgí megcsavarta hogy miután befejeztem a könyvet csak pislogni tudtam magam elé hogy. Akkor. Most. MIVAAAN???
Nem volt rossz, sőt tetszett is, de nekem a régebbi könyvei sokkal jobban tetszettek :)

>!
mate55
Dan Wells: Szellemváros

A thriller könyvek köztudottan sok irdatlan „vadhajtást” növesztettek. Zsákutcák tömkelege, melyek eredménytelenségüktől függetlenül is zsánerré váltak, és amik egyedi bájuk miatt sokszor kultikussá avanzsálódtak. Mert ugye nem a termék dönti el, hogy hova jut, hanem az adott közízlés, a réteg, ami megítéli. Valami szörnyen, csodálatosan rossz Dan Wellsnél. Valódi tudatmódosító thriller, amely lehet vagy nem, egy instabil ember mentális konstrukciója. Michael (főszereplő) paranoiája olyan furcsán fertőző, mint Wells írása, de hamarosan olyan nevetségessé válik, hogy majdnem letettem a könyvet. Ahogy egyes szám első személyben olvastam „főhősünk” gondolatait, engem is átitatott egyfajta mélyről fakadó bizonytalanság. Ugyanis egészen a könyv végéig nem tudtam meg, hogy mi is történik, fogalmam sem volt, hol szűnik meg a valóság, és az őrület. Mennyi Michael hallucinációja és mennyi a tényleges történés. És a vége spoiler Olyan érzésem volt, mintha véres csomóba csomagolva csendben ültem volna egy ereszcsatornában türelmesen várakozva, hogy valami végre a rémálmok ellen történjen. Felesleges pocskondiázásra nincs nagy szükség, hisz az elvakult rajongókat arról úgysem lehet meggyőzni, hogy a jó thriller (inkább sci-fi) nem itt kezdődik, a fröcsögés pedig értelmetlenebb, mint Michael üres erőlködése a pszichiátriai intézet falain belül.

9 hozzászólás
>!
Ferger_Jolcsi P
Dan Wells: Szellemváros

Huhhh…. Ez aztán a felkavaró és agyament történet! A sztori első részében annyira lázasan kattogott az agyam a történéseken, hogy már én magam sem tudtam elválasztani az igazságot a hallucinációtól. Annyira jól megírta Dan Wells ezt a történetet, hogy nem lehet kibogozni belőle semmit, amíg ő azt nem akarja, hogy tisztába kerüljünk a valósággal. Ebben a kötetben semmi sem igazi, bármennyire is annak tűnik, utána kiderül, hogy ismét csak egy hallucinációról van szó, aztán egy újabb esemény rávilágít rá, hogy ja, ez mégis a valóság volt és így tovább a végtelenségig. Egészen a történet végéig nem lehet eldönteni, hogy csak egy őrült skizofrén beteggel van dolgunk, vagy valóban lát és hall dolgokat Michael. Annyira izgalmas és pörgős a cselekmény, hogy alig bírtam letenni, hogy egyek, vagy aludjak. Annyira érdekelt a történet vége, hogy csak olvastam és olvastam, mert annyira lázba hozott engem. Újra megállapíthatom, hogy Wells egy zseni, egy őrült zseni, mert másképpen nem tudom, hogy tudna ilyen beteg történeteket kitalálni nekünk. :D

>!
Niitaa P
Dan Wells: Szellemváros

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2018/09/dan-wells-szell…

"Egyszerre vagyok boldog és szomorú. Van egy nagyon jó alaptörténetünk, erős kezdésünk, jól felépített karakterünk és egy hihetetlenül nehéz mentális problémánk. Mindezt a szerző úgy fonja az olvasó köré, hogy mire feleszmélünk már rég csapdába estünk, melyből csak akkor szabadulhatunk, ha az utolsó szóig elérünk. Ám miután erős, masszív hálóval vont körbe minket, elkezd a vállunknál fogva rázni és rázni, mindaddig, míg el nem szédülünk. Míg az elején fel sem tűnt, hogyan kerít hatalmába, addig a végén minden oldalnak, minden mondatnak teljes tudatában vagyunk. Bánom, hogy nem tudta tartani végig ezt a feszes és zavart világot, mely annyi potenciált tartalmaz.
Szeretném azt mondani, hogy csak én nem olvastam elég figyelemmel, ám azt kell mondanom, hogy a háromnegyed részénél összecsapott lett, s hiába kaptunk egy egyedi befejezést, ekkora már savanyú lett a tej a szánkba.
Főként az első kétharmada miatt mondanám, hogy érdemes vele megpróbálkozni. Nem ez lett Dan Wells fő műve, ám nem is lett szörnyű. Középszerű regénynek mondanám, átmenet két sikeres alkotás között."

1 hozzászólás
>!
Lisie87 P
Dan Wells: Szellemváros

Hűha, hát ez a könyv nagyon durva volt!
Nem is annyira maga a cselekmény, hanem a mélységei, ahogy belesüllyedtünk Michael elmebajába, amilyen részletességgel felvázolta az író a skizofréniát, és mit élhet át a beteg. Mi a valóság, mi a látomás? Szörnyű lehet ez a létforma, hogy ami számodra a valóságnak tűnik ,az a többi ember szerint nem létezik, és senki sem hisz neked, senki sem fogad el. Az olvasó is azzal a tudattal olvassa a könyvet, hogy áh, szerencsétlen össze-vissza hallucinál, beteg, ezek a dolgok nem léteznek. Aztán hoppá…ahogy egyre megyünk bele a végkifejletbe, már magunk sem tudjuk, hogy ki az igazi, ki a hallucináció.
A vége, hát nem is tudom, tetszett is, meg olyan furcsa volt. Mert a könyv nagy részében egy skizofrén fejébe és életébe pillanthatunk bele, és a gyilkos szál csak úgy lóg a levegőben, egy aprócska mellékszál, ahogy a spoiler Utána, egyre jobban előtérbe kerül, és rájövünk, hogy van más is a háttérben…egy kis misztikum, természetfeletti…
Mindezek ellenére a lezárás végül tetszett, mert spoiler

>!
ggizi P
Dan Wells: Szellemváros

ÁÁ, kész vagyok!! Ez az elmejáték eszméletlen jó volt!
Az alaphelyzet eleve iszonyú érdekes volt, hiszen a húsz éves Michael szemén keresztül közvetlenül láthatunk bele a skizofrénia tévképzetekkel és összeesküvés elméletekkel teli hihetetlen világába – pontosabban Michael fejébe –, és követhettük nyomon a betegsége pszichés tüneteit, majd a gyógyszeres kezelések különböző hatásait is. Nagyon érdekes volt maga a gyógyulási szakasz is, csakúgy, mint azok a logikus levezetések, amik végig kísérték az egész folyamatot. És aztán kezdett izgalmassá is válni a dolog. Mert minden, ami addig valamennyire letisztult, most újra összezavarodott és rendesen felpörögtek a (vélt vagy valós) események – teljes bizonytalanságban tartva az olvasót. Az elmejáték egy másik szintre lépett – és nem mellesleg szembejött néhány sziporkázó beszólás is, ami nálam nagyon betalált. De ez az egész őrület…?! Gyilkosságok, hallucinációk, szektás csoport – így együtt, egy csokorban, Wells tollából – nekem nagyon bejött!

>!
ViraMors P
Dan Wells: Szellemváros

Érdekes regény, bár meglehetősen vegyes érzelmek kavarognak bennem így nem sokkal a vége után.
Elég sokszor elkapott az érzés, hogy én most az Amit a skizofréniáról feltétlenül tudni kell kézikönyvet olvasom, ami egyik oldalról tökjó, Wells láthatóan elvégezte a háziját, és a tudomány mai állása szerint elég hiteles és nyugtalanító (kór)képet rajzolt az említett betegségről. A magyarázó részek alatt viszont nem egyszer már megint az motoszkált bennem, hogy én ehhez túlképzett vagyok. Jahh, így jár, aki összeolvas minden francot :D Azért viszont adtam egy jó pontot, hogy csupa olyasmi hangzik el, amit az E/1 nézőpontkarakter sem tud, vagyis nem csak azért mesélnek, hogy az olvasó biztosan tudja a hátteret.
Tetszett, ahogy elindult a klasszikusnak tekinthető egy őrült, egy tévképzet, egy diliház, sok hulla, egy gyilkos alaphelyzetből, és elért… valami nem kifejezetten szokványoshoz. Ügyes volt a szektás vonal, a gyilkosnak viszont a változatosság kedvéért nem sikerült meglepnie. spoiler Amivel viszont kiemelkedően jól játszott az író az a valóság és kényszerképzetek összemosása volt. Tényleg kihívás volt rájönni, hogy ki vagy mi valóságos vagy sem. Mert valljuk be: Wells-ről beszélünk, tehát kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy a megoldás nem lehet hétköznapi.
A szó szoros értelmében vett befejezés, azaz az epilógus határozottan tetszett, az utolsó pár fejezetet viszont kissé elnagyoltnak éreztem.

Összességében jó volt, bár az arányokat tekintve nem érzem magamat teljesen elégedettnek.


Népszerű idézetek

>!
Fumax KU

– Utálom ezeket a kórházakat.
– Most komolyan, mégis hogy lett magából pszichiáter?
– Nevezzük túlélési mechanizmusnak.
– De hát maga mindenkit utál idebent.
– Mindenkit utálok én odakint is, szóval a pszichiátria sem rosszabb, mint bármi más.
– Remek. – Harapok egyet. – Egyébként meg mit keres itt?
– A pszichózisait. Minél többet tudok meg róluk, annál inkább lenyűgöznek.

81. oldal

Kapcsolódó szócikkek: dr. Ambrose Vanek · Michael Shipman
>!
molly_

– Szóval egyszerre vagyok őrült és épelméjű?
– Üdvözlöm a skizofréniában!

47. oldal

Kapcsolódó szócikkek: dr. Ambrose Vanek · Michael Shipman
2 hozzászólás
>!
Fumax KU

– Valóság – fintorodik el Vanek. Előrehajol, és gesztikulálni kezd a kezével. – Gondoljon bele: az emberi agynak nincs közvetlen kapcsolata a valósággal. Sem a magáénak, sem az enyémnek, sem senkiének. Csak azt érzékeljük, ami már átment az érzékszerveink, a szemünk, a fülünk és a többi szűrőjén, és eljutott az agyunkig. Az agyunk fogja az információt, és újrateremti, hogy megalkossa belőle a lehető legpontosabb valóságot. Legtöbbünk számára ez elég is, ám a skizofrénia félreviszi a rendszert: az érzékszerveiből az agyába tartó jel útközben korrumpálódik valahol, így amikor az agya összeállítja a valóságot, az a valóság tele van mesterséges extra információkkal. Egyesek hangokat hallanak, mások arcokat vagy színeket, vagy valami mást látnak. A lényeg, hogy a valóság, amelyet érzékel, nem egyezik meg a tényleges valósággal.

41. oldal

Kapcsolódó szócikkek: dr. Ambrose Vanek
1 hozzászólás
>!
Fumax KU

Leonard ügynök letérdelt a holttest mellé, közben óvatosan kiemelte a kabátja alját a vértócsából.

(első mondat)

>!
Gothic01

Ha egyszer a rendszer úgy dönt, őrült vagy, nem sokat tehetsz ellene.

24. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Michael Shipman · őrület
>!
Fumax KU

Túl sokáig éltem itt, túl sok időt töltöttem apám hülyeségei hallgatásával, az előle való bujkálással és a tőle kapott horzsolások pátyolgatásával. Ha sírok, szégyent hozok rá, ha egyetértek vele, az a gyengeségem jele, ha szembeszállok vele, hálátlan, tiszteletlen semmirekellő vagyok. Ha azt mondom, szükségem van a pirulákra, akkor őrült retardált vagyok, aki szégyent hoz az anyjára, ha azt mondom, nincs szükségem rájuk, hazug vagyok, aki elherdálja a pénzt, és megint csak szégyent hoz az anyjára. Nem nyerhetek. Soha nem is nyertem.

229. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Michael Shipman
>!
Niitaa P

Azt állítják, őrült vagyok: mi van, ha igazuk van?

110. oldal

>!
gesztenye63 P

– (…) Ha azt hiszi, hogy a saját tévképzetei rosszak, próbáljon együtt élni valaki máséival, aztán mesélje el, mekkora élvezet.

266. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Michael Shipman · skizofrénia
>!
Gothic01 

– Miért érdekélem magát hirtelen ennyire?
– Mert maga… egy érdekes rejtvény, és nem akarom, hogy összeomoljon, mielőtt megoldom.
– Mint mindig, csak úgy árad magából a szeretet.

149. oldal

Kapcsolódó szócikkek: dr. Ambrose Vanek · Michael Shipman
>!
Gothic01 

– Nem akarok drogokat.
– Akkor ne legyen skizofrén. Jelenleg csak ez a két választási lehetősége van.

47. oldal

Kapcsolódó szócikkek: dr. Ambrose Vanek · Michael Shipman

Hasonló könyvek címkék alapján

Leah Scheier: Csak a te hangodat hallom
Joanne Greenberg: Nem ígértem rózsakertet
Philip K. Dick: Időugrás a Marson
Stephen King: Bilincsben
Paul Tremblay: Szellemek a fejben
Sebastian Fitzek: A Terápia
Neal Shusterman: Az óceán mélyén
Babits Mihály: A gólyakalifa / Kártyavár
Amélie Nothomb: Ördögi kozmetika