Szellemváros 98 csillagozás

Dan Wells: Szellemváros

Dan Wells hazánkban is óriási sikert aratott a később hatkötetesre bővült Nem vagyok sorozatgyilkos-trilógiával, mely John Wayne Cleaver, egy potenciálisan sorozatgyilkos tini rendkívül egyedi hangulatú története.

A szerző újabb, felnőtteknek szóló thrillere is merőben más és újszerű hangon szólal meg.

Michael Shipman paranoid skizofréniában szenved. Különböző tévképzetek és hallucinációk kínozzák, elméje hol borzalmas kínzásoknak veti alá, hol őrült üldözésekbe taszítja. Ha ez még nem lenne elég, egy kegyetlen sorozatgyilkos szedi áldozatait, és az első számú gyanúsított maga Michael.

Mit tennél, ha az általad látott szörnyetegekről egyszerre kiderül: néhányuk nagyon is valóságos? Kiben bízhatsz, ha a saját elméd sem elég megbízható, és úgy érzed az egész világ ellened fordult?

Eredeti mű: Dan Wells: The Hollow City

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Fumax, Budapest, 2017
334 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634700036 · Fordította: Rusznyák Csaba

Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Michael Shipman · dr. Ambrose Vanek · Devon · Dr. Little


Kedvencelte 13

Most olvassa 11

Várólistára tette 147

Kívánságlistára tette 159

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Dan Wells: Szellemváros

Dan Wells valóban sokoldalú szerző. Kevesebb, mint tíz év alatt megírta a posztapokaliptikus háttérre építkező, minőségi YA trilógiáját, a Partialst, kétszer három kötetben megfestette az önmaga démonai által üldözött, de igazán kedvelhető szociapata „nem sorozatgyilkos”, John Wayne Cleaver spoiler történetét, és elkövetett még néhány stand-alone kötetet is. Tipikus bestseller szerző, minden kötete zajos siker.

A nálunk frissen kiadott Szellemváros című munkája pedig egy igazán kreatív ötletre épülő, ügyesen, csavarosan szerkesztett regény. Az ifjú főszereplő, Michael Shipman paranoid skizofrén személyisége, összeesküvés-elméletbe hajszolt üldözési mániája és a történet farvizén megúszó gyilkosságsorozat, mint az események háttere, együttesen kiválóan megalapozza a misztikus thriller vonulatot. De minél többet tudunk meg főhősünk gyermekkori, családi hátteréről, minél többször és minél ellentmondásosabban jelentkeznek kínzó hallucinációi és a „fejében élő valóságok”, annál inkább kezdjük érezni, hogy a szerző az eredeti vonalvezetést a paranormális vonalról szisztematikusan helyezi át a science-fiction irányába. Ráadásul ez a sci-fi vonulat a regény végére a maga sajátos természettudományos magyarázatával, egy különös, idegen (vagy jóval inkább alternatív intelligencia) történetbe involválásával egyfajta keretet rajzol (vagy talán erőszakol) az egész regényre.
A szerző izgalmas, akciódús kalandokon keresztül vezeti végig a főhőst, miközben Michael folyamatosan küzd környezetével, vélt/valós üldözőivel, és nemkülönben önmagával, hallucinációival, személyiségének repedéseivel, és Wells a történet végére szépen lekerekíti a cselekményt, a lehetőségekhez képest elvarrja a szálakat.

Összességében nem vagyok meggyőződve róla, hogy zsánerét tekintve mit is olvastam, de az tagadhatatlan, hogy Dan Wells sziporkázóan ötletes szerző és ez a regénye, az eddigiekhez hasonlóan – még a néha erőltetettnek tűnő irányváltásokkal együtt is – kellemesen szórakoztató és néhol kifejezetten gondolkodásra késztető olvasmány.

2 hozzászólás
>!
AniTiger MP
Dan Wells: Szellemváros

Érdekes volt, hogy egy idő után elbizonytalanodtam abban, hogy kicsoda igazi és ki hallucináció a férfi körül lévő emberek közül. Létezik-e Dr. Vanek, Lucy vagy a ripoter csaj? Ahogy haladtam előre a történetben, úgy lett nekem is – akárcsak Michaelnak – mindenki egyre gyanúsabb. Tetszett, hogy ennyire bevont a történet, bár nem örülnék egy hasonló embernek a környezetemben, mint ő.

Annyira jól ábrázolta az író Michael elmebaját, hogy néha szinte hallottam, ahogy szétcsúsznak a fejében a dolgok – vagyis láttam szétgurulni a gyógyszereit, hogy stílusos legyek. :))

Őrület, hogy micsoda őrültet kaptunk!

A legizgalmasabb az volt, amikor a végén összefutottak a szálak és letisztultak a dolgok annál a borzalmas, weird szektánál, a Föld Gyermekeinél. Szinte bekezdésenként kérdezgettem – jobb híján magamtól –, hogy: Mi van? Mi van? Mi van?

Micsoda beteg történet.
Micsoda beteg lezárás.

Dan Wells-fanatizmus a blogon:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2017/09/dan-wells-…

>!
Fumax, Budapest, 2017
334 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634700036 · Fordította: Rusznyák Csaba
3 hozzászólás
>!
mate55 
Dan Wells: Szellemváros

A thriller könyvek köztudottan sok irdatlan „vadhajtást” növesztettek. Zsákutcák tömkelege, melyek eredménytelenségüktől függetlenül is zsánerré váltak, és amik egyedi bájuk miatt sokszor kultikussá avanzsálódtak. Mert ugye nem a termék dönti el, hogy hova jut, hanem az adott közízlés, a réteg, ami megítéli. Valami szörnyen, csodálatosan rossz Dan Wellsnél. Valódi tudatmódosító thriller, amely lehet vagy nem, egy instabil ember mentális konstrukciója. Michael (főszereplő) paranoiája olyan furcsán fertőző, mint Wells írása, de hamarosan olyan nevetségessé válik, hogy majdnem letettem a könyvet. Ahogy egyes szám első személyben olvastam „főhősünk” gondolatait, engem is átitatott egyfajta mélyről fakadó bizonytalanság. Ugyanis egészen a könyv végéig nem tudtam meg, hogy mi is történik, fogalmam sem volt, hol szűnik meg a valóság, és az őrület. Mennyi Michael hallucinációja és mennyi a tényleges történés. És a vége spoiler Olyan érzésem volt, mintha véres csomóba csomagolva csendben ültem volna egy ereszcsatornában türelmesen várakozva, hogy valami végre a rémálmok ellen történjen. Felesleges pocskondiázásra nincs nagy szükség, hisz az elvakult rajongókat arról úgysem lehet meggyőzni, hogy a jó thriller (inkább sci-fi) nem itt kezdődik, a fröcsögés pedig értelmetlenebb, mint Michael üres erőlködése a pszichiátriai intézet falain belül.

9 hozzászólás
>!
Ferger_Jolcsi P
Dan Wells: Szellemváros

Huhhh…. Ez aztán a felkavaró és agyament történet! A sztori első részében annyira lázasan kattogott az agyam a történéseken, hogy már én magam sem tudtam elválasztani az igazságot a hallucinációtól. Annyira jól megírta Dan Wells ezt a történetet, hogy nem lehet kibogozni belőle semmit, amíg ő azt nem akarja, hogy tisztába kerüljünk a valósággal. Ebben a kötetben semmi sem igazi, bármennyire is annak tűnik, utána kiderül, hogy ismét csak egy hallucinációról van szó, aztán egy újabb esemény rávilágít rá, hogy ja, ez mégis a valóság volt és így tovább a végtelenségig. Egészen a történet végéig nem lehet eldönteni, hogy csak egy őrült skizofrén beteggel van dolgunk, vagy valóban lát és hall dolgokat Michael. Annyira izgalmas és pörgős a cselekmény, hogy alig bírtam letenni, hogy egyek, vagy aludjak. Annyira érdekelt a történet vége, hogy csak olvastam és olvastam, mert annyira lázba hozott engem. Újra megállapíthatom, hogy Wells egy zseni, egy őrült zseni, mert másképpen nem tudom, hogy tudna ilyen beteg történeteket kitalálni nekünk. :D

>!
Lisie87 P
Dan Wells: Szellemváros

Hűha, hát ez a könyv nagyon durva volt!
Nem is annyira maga a cselekmény, hanem a mélységei, ahogy belesüllyedtünk Michael elmebajába, amilyen részletességgel felvázolta az író a skizofréniát, és mit élhet át a beteg. Mi a valóság, mi a látomás? Szörnyű lehet ez a létforma, hogy ami számodra a valóságnak tűnik ,az a többi ember szerint nem létezik, és senki sem hisz neked, senki sem fogad el. Az olvasó is azzal a tudattal olvassa a könyvet, hogy áh, szerencsétlen össze-vissza hallucinál, beteg, ezek a dolgok nem léteznek. Aztán hoppá…ahogy egyre megyünk bele a végkifejletbe, már magunk sem tudjuk, hogy ki az igazi, ki a hallucináció.
A vége, hát nem is tudom, tetszett is, meg olyan furcsa volt. Mert a könyv nagy részében egy skizofrén fejébe és életébe pillanthatunk bele, és a gyilkos szál csak úgy lóg a levegőben, egy aprócska mellékszál, ahogy a spoiler Utána, egyre jobban előtérbe kerül, és rájövünk, hogy van más is a háttérben…egy kis misztikum, természetfeletti…
Mindezek ellenére a lezárás végül tetszett, mert spoiler

>!
ggizi P
Dan Wells: Szellemváros

ÁÁ, kész vagyok!! Ez az elmejáték eszméletlen jó volt!
Az alaphelyzet eleve iszonyú érdekes volt, hiszen a húsz éves Michael szemén keresztül közvetlenül láthatunk bele a skizofrénia tévképzetekkel és összeesküvés elméletekkel teli hihetetlen világába – pontosabban Michael fejébe –, és követhettük nyomon a betegsége pszichés tüneteit, majd a gyógyszeres kezelések különböző hatásait is. Nagyon érdekes volt maga a gyógyulási szakasz is, csakúgy, mint azok a logikus levezetések, amik végig kísérték az egész folyamatot. És aztán kezdett izgalmassá is válni a dolog. Mert minden, ami addig valamennyire letisztult, most újra összezavarodott és rendesen felpörögtek a (vélt vagy valós) események – teljes bizonytalanságban tartva az olvasót. Az elmejáték egy másik szintre lépett – és nem mellesleg szembejött néhány sziporkázó beszólás is, ami nálam nagyon betalált. De ez az egész őrület…?! Gyilkosságok, hallucinációk, szektás csoport – így együtt, egy csokorban, Wells tollából – nekem nagyon bejött!

>!
ViraMors P
Dan Wells: Szellemváros

Érdekes regény, bár meglehetősen vegyes érzelmek kavarognak bennem így nem sokkal a vége után.
Elég sokszor elkapott az érzés, hogy én most az Amit a skizofréniáról feltétlenül tudni kell kézikönyvet olvasom, ami egyik oldalról tökjó, Wells láthatóan elvégezte a háziját, és a tudomány mai állása szerint elég hiteles és nyugtalanító (kór)képet rajzolt az említett betegségről. A magyarázó részek alatt viszont nem egyszer már megint az motoszkált bennem, hogy én ehhez túlképzett vagyok. Jahh, így jár, aki összeolvas minden francot :D Azért viszont adtam egy jó pontot, hogy csupa olyasmi hangzik el, amit az E/1 nézőpontkarakter sem tud, vagyis nem csak azért mesélnek, hogy az olvasó biztosan tudja a hátteret.
Tetszett, ahogy elindult a klasszikusnak tekinthető egy őrült, egy tévképzet, egy diliház, sok hulla, egy gyilkos alaphelyzetből, és elért… valami nem kifejezetten szokványoshoz. Ügyes volt a szektás vonal, a gyilkosnak viszont a változatosság kedvéért nem sikerült meglepnie. spoiler Amivel viszont kiemelkedően jól játszott az író az a valóság és kényszerképzetek összemosása volt. Tényleg kihívás volt rájönni, hogy ki vagy mi valóságos vagy sem. Mert valljuk be: Wells-ről beszélünk, tehát kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy a megoldás nem lehet hétköznapi.
A szó szoros értelmében vett befejezés, azaz az epilógus határozottan tetszett, az utolsó pár fejezetet viszont kissé elnagyoltnak éreztem.

Összességében jó volt, bár az arányokat tekintve nem érzem magamat teljesen elégedettnek.

>!
tmezo P
Dan Wells: Szellemváros

Nagyon sokáig bizonytalanságban tartott. Vajon igazak Michael állításai vagy nem? Amiket lát azok csak hallucinációk lennének? Tényleg skizofrén?
Érdekes volt az ő szemével nézni a többi szereplőt, én magam sem tudtam mit hihetek el. Izgalmas volt, hogyan változik a kezelések hatására, miként változik a véleménye napról napra.
Szépen lassan tisztult a kép, a végére kaptunk egy kis misztikumot(?), és egy kis akciót.
A végét érzem egy kissé gyorsnak: megtudjuk kik a Föld Gyermekei, mi áll a fura emberek hátterében és ki a sorozatgyilkos.
Hirtelen jönnek a válaszok, idő sincs összerakni a részleteket.

1 hozzászólás
>!
pat P
Dan Wells: Szellemváros

Az első 80 százalékát abszolút, fenntartások nélkül, minden szempontból imádtam. Gyakorlatilag egy ültő helyemben elolvastam, öt csillag, majdnem-kedvenc.

Mert ez annyira érdekes és izgalmas. Sőt, ahhoz képest, hogy ez ugye nem egy dokumentarista-érzékenyítő könyv, hanem egy ijesztgetős-thrilleres, a négyötödéig kifejezetten korrekten és mértéktartóan kezeli a szkizofrénia-elmegyógyintézet témakört. Egészen hitelesnek tűnik,* szkizofrén főhőse teljesen szimpatikus, emberi figura tud lenni, nagyon beleélhető, amiken keresztülmegy, ahogy a világot (vagy mit) érzékeli, ahogy változik a dolgokról alkotott képe, ahogy próbálja kilogikázni, mi is lehet a valóság – Dick mester is büszke lenne rá, merem azt mondani. És valódi tétjét érezni a dolgoknak, és izgalmas, és érdekes, és sokat lehet rajta gondolkozni is – nem csak zsigeri, de intellektuális szinten is mély hatást gyakorol az olvasóra.

No de a könyv vége. Nem is csak gyenge, nem is csak lapos, hanem kifejezetten méltatlan ez a befejezés: klisés, kidolgozatlan, elkapkodott, átgondolatlan, buta, eltúlzott, gagyi, hiteltelen, és még számos szebbnél szebb jelző jutott eszembe.
Szerintem mindenki olvassa el a 261.** oldalig, aztán találjon ki neki egy saját befejezést. :)
spoiler

* Szegény fordító szemlátomást nem is értette néha, bizonyos párbeszédeknél, hogy miről is van szó tulajdonképpen. :)
** Ugye, jól emlékszem, erre jutottunk, @kvzs?

4 hozzászólás
>!
Gothic01 
Dan Wells: Szellemváros

Ez a fickó vagy egy megveszekedett zseni vagy nagyobb őrült, mint az összes általa teremtett karakter együttvéve és megszorozva még minimum tízzel, de az vitathatatlan, hogy ez a könyv ÉSZVESZEJTŐEN jó volt! :o Respect, Mr. Wells és készüljön fel rá, a következő dedikálásakor alaposan, csontropogtatóan megölelgetem – ezt veheti fenyegetésnek, hiszen…nos… a Terv része. *gonosz vigyor*
Vannak azok a videók, amin a magukat rém ügyesnek hívő emberek biciklivel/snowboarddal produkálják magukat, majd belezuhannak végül egy gödörbe, egy tóba meg, amit el tudtok képzelni. Én is egy megközelítőleg hasonló séma alapján estem bele ebbe a történetbe, nem is esett le nagyon, mikor ütött be a „nagy áttörés”, de mire észhez tértem már eltűntek a körülöttem lévő falak és ott voltam a főszereplővel ennek az egésznek a sűrűjében. Nem, nem szedtem be olvasás előtt semmit, csak azt próbálom érzékeltetni mennyire könnyen és visszavonhatatlanul szellemül bele az ember ebbe a sztoriba. Ennek a még Danhez képest is bizarr és eszelős egésznek a sűrűjében. Fogalmam sincs, hogyan tudja ennyire valósághűen, ennyire élőn megjeleníteni E/1-es szemszögből az olyan, sokakból alapvetően ellenérzéseket kiváltó betegségeket ez az ürge, mint a szociopátia és a skizofrénia, de nagyon tud, már-már félelmetes mértékben. Amennyire az őt sújtó nyavalya korlátai engedték, Michael Shipman is legalább annyira összeszedett karakter volt, mint mindenki kedvence: John Cleaver, bár az elején élesebb fenntartásokkal kezeltem a srácot, mint anno John-t. Ami szintén az író bravúros zsenialitását tükrözi. A Szellemvárosban zajló briliáns elmejátékot azt teszi ennyire ütőssé, megragadóvá és szórakoztatóvá, ahogy Dan képes bármikor totálisan körbefordítani a tengelye körül az olvasó meggyőződését az addig történtekről. A könyv első felénél biztosra vettem, hogy szerencsétlen Michael fejében óriási a zavar, hogy nem fenyegeti veszély a betegsége súlyosbodásán kívül, hiszen minden, amit összehordott és, ahogy összehordta azt, röhejes volt. Logikátlan. Aztán felbukkantak a gyanús jelek, amiket mégsem lehetett annyira helytállóan megmagyarázni, a felmerülő magyarázatok hasonló mellébeszélésnek hatottak, mint azok a szónoklatok, amiket Michael korábban az elméletei mellett tartott a skizofréniával szemben és beütött az első fordulat; a regény második felében minden zsigeri megérzés és ésszerű megközelítés afelé kezdett mutatni, hogy Michael barátunknak mégse csak a saját agya az ellensége és tényleg léteznek Ők, akiknek valamilyen rejtélyes oknál fogva nincsen jobb dolguk, mint őt szívatni… És az a legfenomálisabb, hogy a nézőpont fordításoknál nem derültek ki újdonságok, konkrétan ugyanazt mondta Dan és ezáltal Michael, mint korábban is, de a tálalással sikerült mégis gyökeresnek ható változást eredményezni. Ezeknek a változásoknak a folyamatos fenntartásával pedig egy pillanatig se lehetett unatkozni, végig az ölemben volt az állam és bár alvás helyett is azon filóztam sokszor, mi lesz a végkifejlet, nem bírtam kitalálni, mivel rukkolhat még elő Dan, ami túlteljesíti azt, amit eddig mutatott. Hogy egyáltalán lehetséges-e überelni a látottakat. Nos, lehetséges volt és még mindig ámuldozok, ha rá gondolok. Csodálatos, szavakkal leírhatatlan, garantált izgalom, karöltve az örökkön-örökké hajszolt: megrág, kiköp és brutálisan összetapos érzettel. Még hónap eleje van, de azt hiszem, megvan a szeptemberi kedvencem *.* Köszönöm, Dan! Köszönöm, Fumax Kiadó! És köszönöm Michael Shipman, eszméletlen élmény az agyadban lenni, akkor is, ha a kémiai működése kissé rendellenes :D
Teljes értékelés a blogomon:
https://goodbye-agony.blogspot.com/2017/09/dan-wells-ho…


Népszerű idézetek

>!
Fumax KU

– Utálom ezeket a kórházakat.
– Most komolyan, mégis hogy lett magából pszichiáter?
– Nevezzük túlélési mechanizmusnak.
– De hát maga mindenkit utál idebent.
– Mindenkit utálok én odakint is, szóval a pszichiátria sem rosszabb, mint bármi más.
– Remek. – Harapok egyet. – Egyébként meg mit keres itt?
– A pszichózisait. Minél többet tudok meg róluk, annál inkább lenyűgöznek.

81. oldal

Kapcsolódó szócikkek: dr. Ambrose Vanek · Michael Shipman
>!
Fumax KU

– Valóság – fintorodik el Vanek. Előrehajol, és gesztikulálni kezd a kezével. – Gondoljon bele: az emberi agynak nincs közvetlen kapcsolata a valósággal. Sem a magáénak, sem az enyémnek, sem senkiének. Csak azt érzékeljük, ami már átment az érzékszerveink, a szemünk, a fülünk és a többi szűrőjén, és eljutott az agyunkig. Az agyunk fogja az információt, és újrateremti, hogy megalkossa belőle a lehető legpontosabb valóságot. Legtöbbünk számára ez elég is, ám a skizofrénia félreviszi a rendszert: az érzékszerveiből az agyába tartó jel útközben korrumpálódik valahol, így amikor az agya összeállítja a valóságot, az a valóság tele van mesterséges extra információkkal. Egyesek hangokat hallanak, mások arcokat vagy színeket, vagy valami mást látnak. A lényeg, hogy a valóság, amelyet érzékel, nem egyezik meg a tényleges valósággal.

41. oldal

Kapcsolódó szócikkek: dr. Ambrose Vanek
1 hozzászólás
>!
molly_

– Szóval egyszerre vagyok őrült és épelméjű?
– Üdvözlöm a skizofréniában!

47. oldal

Kapcsolódó szócikkek: dr. Ambrose Vanek · Michael Shipman
>!
Fumax KU

Leonard ügynök letérdelt a holttest mellé, közben óvatosan kiemelte a kabátja alját a vértócsából.

(első mondat)

>!
Fumax KU

Túl sokáig éltem itt, túl sok időt töltöttem apám hülyeségei hallgatásával, az előle való bujkálással és a tőle kapott horzsolások pátyolgatásával. Ha sírok, szégyent hozok rá, ha egyetértek vele, az a gyengeségem jele, ha szembeszállok vele, hálátlan, tiszteletlen semmirekellő vagyok. Ha azt mondom, szükségem van a pirulákra, akkor őrült retardált vagyok, aki szégyent hoz az anyjára, ha azt mondom, nincs szükségem rájuk, hazug vagyok, aki elherdálja a pénzt, és megint csak szégyent hoz az anyjára. Nem nyerhetek. Soha nem is nyertem.

229. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Michael Shipman
>!
Gothic01

Ha egyszer a rendszer úgy dönt, őrült vagy, nem sokat tehetsz ellene.

24. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Michael Shipman · őrület
>!
gesztenye63 P

– (…) Ha azt hiszi, hogy a saját tévképzetei rosszak, próbáljon együtt élni valaki máséival, aztán mesélje el, mekkora élvezet.

266. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Michael Shipman · skizofrénia
>!
Gothic01 

– Nem akarok drogokat.
– Akkor ne legyen skizofrén. Jelenleg csak ez a két választási lehetősége van.

47. oldal

Kapcsolódó szócikkek: dr. Ambrose Vanek · Michael Shipman
>!
Gothic01 

– Miért érdekélem magát hirtelen ennyire?
– Mert maga… egy érdekes rejtvény, és nem akarom, hogy összeomoljon, mielőtt megoldom.
– Mint mindig, csak úgy árad magából a szeretet.

149. oldal

Kapcsolódó szócikkek: dr. Ambrose Vanek · Michael Shipman
>!
Static P

Minden éjjel úgy alszom, akár egy hulla, és minden reggel egy végtelen, ősi űrből ébredek fel.

117. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Leah Scheier: Csak a te hangodat hallom
Dennis Lehane: Vihar-sziget
Joanne Greenberg: Nem ígértem rózsakertet
Philip K. Dick: Időugrás a Marson
Stephen King: Bilincsben
Paul Tremblay: Szellemek a fejben
Sebastian Fitzek: A Terápia
Neal Shusterman: Az óceán mélyén
Babits Mihály: A gólyakalifa / Kártyavár
Amélie Nothomb: Ördögi kozmetika