Nem ​vagyok sorozatgyilkos (John Cleaver 1.) 86% 1543 csillagozás

Egy kihívásra sorsolták nekem ezt a könyvet és mivel a könyvtárban megtaláltam az első három részt tartalmazó kötetet, így nem haboztam és belevágtam. Gondoltam, ha nem jön be az első rész, akkor sem vagyok köteles elolvasni a további részeket.
Őszintén szólva nem néztem rá a fülszövegre, nem néztem meg molyon a címkéket és a borítón található „misztikus thriller” felirat is elkerülte a figyelmemet. Talán pont emiatt ért nem kis csalódás. Első körben teljesen elvitt magával a hangulat és sztori, de ahogy bejött a misztikus / fantasy szál ebbe a thriller / horrorba, úgy múlt el számomra a varázsa. Annyira súlytalanná és egyszerűvé silányodott az amúgy sok jó ötlettel és izgalmas megoldásokkal operáló történet, hogy teljesen kizökkentem. Totálisan gyermetegnek éreztem a megvalósítást és azt gondolom, hogy ez tényleg a főhős 15 éves sráccal egy korosztályba tartozóknak lehet csak igazán érdekes és izgalmas. Én ebből már kinőttem és inkább felnevettem a trancsírozós jeleneteken, mintsem hogy rettegtem vagy borzongtam volna. Bocsi, de ez nem az én világom. Köszönöm, elég volt belőle ennyi is. Azt azért pozitívumként meg kell említenem, hogy könnyen és gyorsan lehet haladni vele.

Ez beteg, nagyon beteg.
De pont ettől lesz jó. Már az alaptörténet is messze nem szokványos. Balzsamozás? Szerintem még csak fel sem merült sosem a gondolataim között a 22 évem alatt.
Nagyon érdekes, hogyan működik egy szociopata agya, milyen gondolatok keringenek benne, illetve a fal mögé rejtett Szörnyeteg úr mivolta is.
A történet végig fent tartja a figyelmet, nincsenek felesleges leírások – bár néha már sok volt John monológjában az ismétlés.
Amikor kiderül, hogy a spoiler, ott egy kicsit megütköztem, de a címkéket gyorsan megnézve már láttam, hogy ott figyel a fantasy felirat is, s gyorsan átformáltam a fejemben a könyvhöz való hozzáállásomat.
Rövidsége ellenére teljes kerek történet.
Azoknak ajánlott, akik nem mindenhol a szerelmi szálat keresik – és azt tartják fontosnak – és akiknek erős gyomruk van. :)

Ez óriási volt! Pár óra alatt befaltam, szinte fájt letennem a könyvet, annyira magával ragadott ennek a szociopata kissrácnak a története!

Már egész fiatalon rákattantam a Sírhant Művekre, amiben egy hullaházat üzemeltető család tagjai a főszereplők, később pedig megjelent a többi hullás, pszichopatás, sorozatgyilkosos sorozat Magyarországon (Dr. Csont, Gyilkos elmék, stb.), amiket már felnőttként kezdtem el nézni. Mainstream dolog lett, na. Szóval mondhatni gyerekkorom óta érdekelnek a hullaházas és pszichopatás sztorik, de ez a könyv a legelső találkozásomra emlékeztetett a Sírhant Művekkel: ijesztő, borzongató, sötét, izgalmas és érdekes történet, amelyben nem éppen szerethetőek a karakterek és az ember lánya mégis kíváncsi rájuk.

Nagyon jók John gondolatai, tetszettek a beszélgetései Maxszel és Dr. Neblinnel, és borzalmasan gusztustalanok a hullaházas részek! Imádtam! A legmegdöbbentőbb az volt, hogy Wells ebbe a komor történetbe sikeresen belecsempészett épp annyi humort, ami kizökkent néha a sötétségből, ami Szörnyeteg úr miatt szinte folyamatosan jelen van…

A sorozatgyilkos kiléte és miértje meglepett, mert egy egyszerű sorozatgyilkosos ifjúsági krimit vártam. Pofára esés.

Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/03/dan-wells-j…

Néha nagyon nehéz és fájdalmas szembenézni beteljesületlen vágyainkkal. Küzdünk ellenük, győzködjük magunkat értelmetlenségükről és próbálunk a realitások talaján maradni. Pontosan így van ezzel ifjú főhősünk, John Cleaver is, aki a lelke mélyén sorozatgyilkos szeretne lenni.
De nem lehet, jaj, nem, bármilyen kedves is ez a gondolat számára, ő inkább elszántan küzd, hogy a helyes úton maradjon, hiszen az élet kegyetlen és csupa lemondás.
Véleményem szerint a sorozat sikerének titka John személyiségében keresendő. Dan Wells ugyanis az amerikai kisvárost rettegésben tartó gyilkosságsorozat felderítését egy olyan 15 éves fiúra bízza, aki maga is saját pusztító belső démonaival harcol, és ennek a bűncselekmény típusnak a megszállottja. Az olvasó így sosem tudhatja, hogy a következő oldalon ki lesz a veszélyesebb: az elkövető vagy a kedvenc szereplő.
A morbid helyszín, John családjának halottasháza szintén telitalálat, sőt, még az itt folyó tevékenységet, a balzsamozást is egészen részletesen megismerhetjük, és egyre kevesebb kétségünk támad, hogy itt dolgozva hogy is válhat valaki közveszélyes szociopatává.
Kezdetben tartottam tőle, hogy ez egy ifjúsági regény, és a misztikus szál is kicsit furcsának tűnt, de meggyőzött a bizarr, feje tetejére állított perspektíva, és a sok-sok írói ötlet eredetisége.

Meglepően jó volt. Igaz, ami a fülszövegben van írva. Ha valaki Dextert szereti, ezt is fogja.
Kissé meredek volt számomra az elején, hogy egy 15 éves gyerek halottasházban segít az anyjának, még akkor is ha szociopata. Véleményem szerint ezek a részek is nagyon hitelesek voltak. Érdekes volt John gondolatait olvasni.
Tetszett, hogy a krimi kicsit meg van spékelve valami természetfelettivel. Egyáltalán nem vártam bármiféle lény felbukkanását.

Már az ajánlásnál felcsillant a szemem, hogy Brandon Sanderson ösztönözte a könyvre. Ha Wells-nek is olyan jól sikerül a sorozat nyitánya, mint Sanderson-nál a Ködszerzet, már elégedett leszek! :)
A maga nemében ez sikerült, teljesen megvett magának az író, és a sorozat is!
Dexter óta imádom a sorozatgyilkosokról szóló sorozatokat.
John karaktere teljesen olyan volt, mint egy fiatal kori Dexter, ahogy viaskodik szörnyeteg úrral, olvasni a gondolataiban, vajon mi játszódhat le egy sorozatgyilkosban, vagy egy arra hajlamos személyben. Fantasztikus írói munka volt így elhitetni velem, hogy ő valóban egy 15 éves szociopata, és mindezt E/1-ben.
Érezhető, hogy nagyon sok kutató munka van mögötte, betekintést nyerhettünk egy halottas ház titkaiba. Engem személy szerint a hideg is kirázott ettől! :)
Fordulatos, sodró lendületű regény, alig tudtam letenni és ez nálam nagy szó! :)
Remek kezdés volt Wells-től, új kedvenc írót, sorozatot és karaktert is avathatok!
A történetről nehéz spoiler mentesen írni, egy véres sorozatgyilkos szedi áldozatait John kisvárosában, de emberére akad John-ban, hisz mindent tud a halottakról és a sorozatgyilkosokról. Viaskodik szörnyeteg úrral, de vajon ki lesz a nyertes?!
A gyenge idegzetűek azért ne olvassák, mert vannak benne durva jelenetek.
Remélem termékeny író lesz, ahogy Sanderson barátja is! :)

Nem bántam meg, hogy emellett a könyv mellett döntöttünk a közös olvasáskor @Rodwin-nal! *-* Nagyon tetszett, olvasmányos volt és nehezen letehető!
Johnt tényleg olyan ifjúkori Dexternek éreztem, tehát egyértelmű volt, hogy rögtön megszerettem. Nagyon bírom a szociopata szereplőket, és imádok belelátni a fejükbe. Néha én is kicsit antiszociális vagyok és legszívesebben mindenkit kinyírnék! XD
Az elején már rögtön egy kedvenc, szívemhez közel álló téma került elő, a halottasház, bár boncolás nem volt, de nagyon érdekes volt, ahogy bemutatta a család munkáját. Újabb ismeretekkel bővültem, hogyan is végzik a holttest elkészítését a temetésre.
Majd kicsit jobban megismerjük Johnt, a gondolkodását, a szörnyetegét, a szabályait. Itt volt egy kis Dexter-feeling.., de egyáltalán nem volt zavaró. ^^ A pszichológust egészen megkedveltem.
A sorozatgyilkos, a gyilkosságok, John nyomozása a tettes után már csak hab volt a tortán! Külön örültem a misztikus szálnak. Nagyon jól szórakoztam, az író nagyon jól megalkotta ezt a könyvet, biztos, hogy folytatom! :))

Na ennél a könyvnél sem azt kaptam amire számítottam :)
Ahogy elkezdtem olvasni, nagyon megtetszett…aztán jött az a furcsaság, ami miatt azt hittem, hogy nem is fog már tetszeni és érdekelni tovább…de azért persze eszembe sem jutott abbahagyni :D
Aztán ahogy haladtam tovább, úgy rántott be magával és nagyon élveztem.
Nagyon tetszett a karakter, és, hogy milyen csodaszépen és konzekvensen van megalkotva minden gondolata. (erről beugrott, hogy találtam egy hibát xD Szilvesztereztek és utána az én könyvemben azt íjra, h július 5-én kapták meg a testet)
na szóval nem tudom, hogyan kell spoilerszűrőzni, ezért is nem szoktam olyan részletes beszámolókat írni HÁTHA más is látja,aki még nem olvasta :D
de na, tetszett….talán majd valamikor folytatom is, de egyelőre nem most :)

Meglepődtem milyen hamar végigolvastam. Nem hosszú igaz, és egyáltalán nem is unalmas.
Nagyon olvasmányos volt, csak úgy faltam a sorokat.
A főszereplő személyisége, és gondolkodás módja egyedi, ez a legnagyobb varázsa a könyvnek. Ahogy az ő fejében vagyunk, az teljesen más mint egy kb. normálisabb emberé. Sok mindenkivel megesik, hogy nem tud kezelni egyes embereket, helyzeteket. Persze mivel szociopata neki ez sokkal nehezebb.
Az az egyik legjobb, hogy nem irritált egy szereplő sem, nálam ez ritka. De persze nem is lehetne túlszárnyalni Johnt. De akit utálni, gyűlölni kellene az is kedvelhetővé van téve. Ez szerintem jó húzás. Mivel nemszeretem a túl démonizált faék „gonoszokat”.
Se az ifjúsági, se a young adult címke ne rémisszen el senkit az olvasásától.
Ez egy jó könyv!

Beteg! Nagyon beteg! Nagyon, nagyon beteg! Menthetetlen! A Dexter és társai után vártam már egy efféle könyvet, biztos van közege, de túl komoly fölnött vagyok, túl sok gyásszal a hátam mögött, hogy élvezni tudja a halottasház émelyítően jellegzetes levegőjét.
Nem fogom megszeretni, úgy látszik eljutottam a tabuim határához, nekem itt is most volt az elég! azt hittem nincs ilyen pont, de úgy látszik azért mégis vannak korlátaim (ami nem is baj) Hányingerrel vegyes fejrázást leszámítva semmi bajom nem volt Jonnyval. Szerencsre következő olvasmányom egy édes semmiség, jól fog esni a sok ravatalozói trükkleírás után.