Csak ​a holttesteden át (John Cleaver 5.) 334 csillagozás

Dan Wells: Csak a holttesteden át

Miután John és Brooke magára maradt, városról városra stoppolva vadásznak Amerika közép-nyugati részén a még megmaradt utolsó Sorvadtakra. Csakhogy a Sorvadtak is vadásznak rájuk, ráadásul az FBI is a nyomukban van. Minden újabb várossal, minden újabb kamionos pihenővel, minden újabb autópályával egyre közelebb kerülnek egy olyan kegyetlen gyilkoshoz, akire John semmilyen jól bejáratott analitikus és előrejelző módszere nem alkalmazható. Közben Brooke meghasadt pszichéje az elméjén osztozó több százezer halott személyiségtől túlterhelve tántorog az összeomlás peremén. Hol birtokában van szellemi képességeinek, hol nem, és minden nap új nevek, gondolatok és emlékek törnek felszínre benne, mígnem felbukkan az a személyiség, akire John végképp nem számított: Senki utolsó áldozata, csapdába esve John egyetlen megmaradt barátjának testében.

Eredeti megjelenés éve: 2016

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Fumax Thriller Fumax

>!
Fumax, Budapest, 2016
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155514807 · Fordította: Rusznyák Csaba
>!
Fumax, Budapest, 2016
310 oldal · ISBN: 9786155514876 · Fordította: Rusznyák Csaba

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

John Wayne Cleaver · Brooke Watson


Kedvencelte 39

Most olvassa 11

Várólistára tette 135

Kívánságlistára tette 189

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Mrs_Curran_Lennart P>!
Dan Wells: Csak a holttesteden át

A könyv elején olyan érzésem volt, hogy az első három rész után le kellett volna zárni ezt a sorozatot. John és Brooke meg Kutyafiú városról városra utazgatnak, keresik a Sorvadtakat, ami izgalmas is lehetne, de kicsit leülepedett a sztori. Brooke változó személyiségei voltak a legérdekesebbek.
Igazából a könyv utolsó egyharmada mentette meg a könyvet attól, hogy három és fél csillagot adjak rá. Továbbra is bírom Johnt, de hogy ő meddig fogja még bírni ezt a vándorcigány életmódot, azt majd meglátjuk. Várom a befejező kötetet.

8 hozzászólás
MissFortune>!
Dan Wells: Csak a holttesteden át

Egyszerűen zseniális volt! Nagyon megszerettem ezt a sorozatot.
Az eleje kicsit hepehupás, de basszus, utána alig bírtam letenni, teljesen magával ragadott. Ez a kisvárosi közeg jól illik a történethez, szerettem a lakosokról olvasgatni.
Brooke különféle személyiségei érdekesek. Ahogy sokszor John, én se bírtam megállapítani néha, hogy éppen ki beszél belőle. Kaptunk egy új FBI-os szereplőt is, Mills ügynököt, aki remélem a befejező kötetben is benne lesz, mert megkedveltem.
Amin egyben meglepődtem és kissé zavart is, az a hirtelen lezárás.. Dan Wells nem így szokta lezárni John könyveit, sokkal inkább kifejtős a vége. Most ez elmaradt, amit sajnálok.

Szücsi>!
Dan Wells: Csak a holttesteden át

A könyv elején lehet kicsit lassan indult be a story, de ez engem egyáltalán nem zavart. És miután megtörtént az első gyilkosság, utána szinte le se birtam tenni a könyvet.
Ez van. Dan Wells sose engedi hogy unatkozzak a könyvein. Szerintem ha akarna se tudna olyan unalmas könyvet írni amit ne olvasnék el és imádnék.
És a vége? OMG. Nincs jobb szó rá mint a zseniális.
Boldog vagyok hogy végre a befejező rész jön hiszen nagyon nagyon nagyon kiváncsi vagyok milyen utolsó nagy kaland vár Johnra, ugyanakkor mérhetetlenül szomorú is hiszen az utolsó rész után búcsút kell vennem tőle.
Nem akarom hogy vége legyen :(

gesztenye63 P>!
Dan Wells: Csak a holttesteden át

Dan Wells igazán nem vádolható azzal, hogy a Cleaver fiú kalandjait egy kaptafára húzva szabja ki és teríti elénk. A kezdő trilógiában megismerhettük a sajátos képességeire és vonzódásaira ráébredő kamaszt, aki magányos farkasként indul harcba a démonok ellen, majd Az ördög egyetlen barátjá-ban már egy különc alakokkal megrakott spéci démonvadász egység „külső szakértő”-jeként találkozunk vele. Ebben a regényben pedig az éppen felnőtté érő John párban dolgozik (nyomoz, vadászik és gyilkol) kedvenc személyiséghasadt barátjával/szerelmével/démonával.
Az pedig, hogy ez a játék – a főszereplő jellemének, kapcsolatrendszerének, viszonyulási attitűdjeinek a cselekmény megkövetelte aktuális élethelyzethez alakításával – kinek-kinek mennyire jön be, nos ez már igazán csak gusztus dolga.
Bevallom, számomra ez a kötet kissé a sorozat komfortzónáján kívülre csúszott. Nem azért, mert zavart a lassú történetvezetés (ez a hosszú utazásokat leíró könyvek esetében egyébként is gyakoribb, mint az eszeveszett száguldással övezett gyilok-cunami). Az sem okozott problémát, hogy az író – John szemszögéből – végigmoralizálja az egész utazást (egy több száz oldalban megírt sorozat legfőbb karakterének, a kiskamaszból felnőtté váló fiú sorsának megértéséhez és legfőképp az olvasó érzelmi kötődésének erősítéséhez erre is szükség van).
Az egyetlen – szerkesztésbeli – gondom a regénnyel abból adódott, hogy az egyébként igen ütősre, izgalmasra sikeredett végkifejlet igencsak szűk teret kapott a történetben. Ettől valamelyest felborult számomra a regény egyensúlya. Kicsit olyan érzés volt becsukni a könyvet, mintha valaki egy bődületesen frappáns, rendkívül ötletes csattanóval bíró viccet mesélne, csak hát mire a háromszavas poénhoz érünk, meghallgattuk a mesélő élettörténetét. Hangsúlyozom, hogy nem a regény egészével van gondom, csupán egy kis aránytévesztést érzek.
Kifejezetten tetszett viszont, hogy a morális problémák boncolgatása közben két olyan alapvető életvezetési kérdés is komoly hangsúlyt kapott, amely még akkor is meghatározó lehet egy ilyen ifjú ember jellemfejlődésében, ha a sors furcsa fintora folytán, minden erőfeszítés ellenére sem válna belőle szociopata-démonvadász-sorozatgyilkos. :) Ezek pedig a döntések és a felelősség kérdésköre.

Összességében tetszett a sorozatnak ez a része is, csupán kicsit nehezen tudtam felvenni a szokatlan ritmust.

Szilvi00 P>!
Dan Wells: Csak a holttesteden át

Mindig is úgy éreztem, John magányos farkas és jobb neki, ha egyedül és maga módján, a saját szabályait követve üldözi a Sorvadtak. Nem bántam hát, hogy hátra hagyta az FBI-t. Így viszont borzasztó unalmas és monoton volt az eleje, kínkeservesen küzdöttem át magam a könyv első negyedén. Sok volt a lelkizés, a vívódás, a gyötrődés. John pár hónap alatt sokat változott. Tőle szokatlan, de most törődött és gondoskodott Brooke-ról (és az összes személyiségéről), valamint Kutyafiúról. Ezt örömmel láttam, de közben alig történt valami… Az első brutális gyilkosság után szinte fellélegeztem, úgy megkönnyebbültem. Felpörögtek az események és végre elkezdődött a démon utáni igazi vadászat.

AniTiger P>!
Dan Wells: Csak a holttesteden át

A kezdése nagyon lassú volt, azt hiszem, hogy elszoktam ezektől a sérült lelki állapot fölött merengő történetektől, de amikor beindult a történet – le sem bírtam tenni! Ismét toporogva várom a folytatást és az újabbnál újabb Sorvadtakat / Áldottakat. Ha már a Sorvadtaknál tartok: a Fény Lelke Közösség érdekes közjáték volt, de a következő Sorvadt ellensúlyozta a röpkeségét. Nem tudtam eldönteni, hogy túl egyszerű volt vagy szimplán zseniális. :))

A legjobb az egész kötetben talán a sokféle előbukkanó lány / nő volt – a kedvenceim Regina (és M.) részei voltak –, és megdöbbentett, hogy ez a kis sorozatgyilkos-palánta mennyire törődött velük.

A vége torokszorító… sokkolt.
De be kell látnom, hogy John ilyen ember.
John, „Hogy tehetted ezt?” – el nem tudom képzelni, hogyan tovább…

Bővebben: https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2016/11/johncleaver5.html

>!
Fumax, Budapest, 2016
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155514807 · Fordította: Rusznyák Csaba
Navi P>!
Dan Wells: Csak a holttesteden át

Mi volt ez a végén?????
Annyira történetidegennek éreztem. Ezt a lépést Johntól … Kezd felnőni. Egyre komolyabb döntéseket kell meghoznia, s mindegyiknek súlyos következmén yei vannak.
Érdekes volt az új Sorvadtunk, hogy ő hogyan működik. Bevallom, nem ő volt az első tippem, de még csak a második sem.
Mills viszont, valami nekem nem klappolt az pasassal. Remélem, fel fog még bukkanni az utolsó részben.

Ferger_Jolcsi P>!
Dan Wells: Csak a holttesteden át

Ez a kötet is jól kidolgozott, izgalmas cselekményt tár elénk, mint ahogy azt a sorozat előző részei tették. John sokat fejlődött, változott az első rész óta: teljes mértékben uralja a „démonait”, hatarozottan és céltudatosan keríti be a Sorvadtakat. Ezúttal azonban útitárs is szegődik mellé: Brooke.. Nagyon izgalmas volt olvasni a kalandjaikat, alig várom, hogy olvashassam a következő részt!

ggizi P>!
Dan Wells: Csak a holttesteden át

Most sem csalódtam! Kicsit lassan indult be a történet, van egy hosszabb felvezető szakasza, de pont ezért kellőképpen rá tudtunk fókuszálni az utazók erősen furcsa és különleges helyzetére. Johnnak nemcsak saját magára kellett koncentrálnia, hogy szociopata énjét a külső világ felé normalizálja ragaszkodva az általa hozott szabályokhoz, de útitársa cseppet sem hétköznapi pszichéjével is meg kellett küzdenie. Erősen. Sajnáltam is érte szegényt, hogy ilyen lehetetlen helyzetbe került, de eszméletlen érdekessé tette az egész történetet ez a momentum. És még a Sorvadtak is ott voltak. Később persze rendesen felpörgött a sztori, a vége meg egyszerűen zseniális volt. Kész vagyok! Nagyon nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fog John az utolsó részben művelni spoiler.

deen>!
Dan Wells: Csak a holttesteden át

Dan Wells ismét meglepett. igaz, a könyv nagyon lassan indult be, de végül is bele kellett rázódni az új szituációba, ahol John és Brooke kettesben járnak a Sorvadtak nyomában. Brooke összetört elméje nagy teher John-nak, alkalmazkodnia kell a személyiségekhez, miközben próbálja a lányt egyben tartani és megfékezni a benne lakó Senkit. Kettejük kapcsolata és a mentális betegséggel való küzdelem jelentősen rányomta a bélyegét a történetre, különösen, mikor spoiler a személyiségek között. Ezúttal nagyon kacifántosan találták meg a Sorvadtat, akit üldöztek, vagy ő üldözte őket? Kicsit talán még sok is volt az üresjárat, viszont a történet vége kárpótolt mindenért. Sajnáltam Brooke-ot és John-t is, és kíváncsian várom a befejezést.


Népszerű idézetek

Fumax KU>!

– Igen – mondtam, és némán megfedtem magam. – Csodálatos voltál. Ha én ilyen könnyedén tudnék beszélni az emberekkel… nem is tudom, mit tennék. De mindenestre sokkal boldogabb életet élnék.
– Te pedig olyasmikre vagy képes, amikre én nem. Remek csapatot alkotunk.
– Ja. – A nyitott ajtóra pillantottam. – Azt hiszem, ketten egész jól kiteszünk egy egész embert.

216. oldal

AniTiger P>!

– Vigyázz, mit kívánsz. A kívánságok sokkal gyakrabban válnak valóra, mint kellene nekik.

263. oldal, 19

Kapcsolódó szócikkek: John Wayne Cleaver
Fumax KU>!

– Békére gondolok.
– Az országod háborúban áll?
– Nem olyan békére. Csendre és nyugalomra. A zaj és a problémák és a zűrök hiányára.
– A régi, boldog időkre gondolsz – állapította meg Regina, de megráztam a fejem.
– A boldogság épp olyan rossz, mint a szomorúság. Életem nagy részében azt sem tudtam, mi az a boldogság vagy öröm, vagy bármi efféle. Nehezen boldogultam az érzelmekkel, akár a jókkal, akár a rosszakkal, ezért jobb volt nem érezni semmit, hogy elkerüljem a bonyodalmakat.

Fumax KU>!

– De te tudod, hogy én… más vagyok. – Fogalmam sincs, miért esett ilyen nehezemre kimondani. Egykor büszkén viseltem a másságomat. – Szociopata vagyok. Nincsenek olyan érzéseim, mint neked vagy bárki másnak. Minden, amit csinálok, tettetés, hogy elhitessem az emberekkel, normális vagyok. Ma reggel hazudtam a recepciósnak, hogy meggyőzzem, busszal jöttünk a városba. Nem mintha érdekelte volna. A hazugságok egy része csak arra szolgált, hogy nyugodtnak érezze magát a jelenlétemben, és információt húzhassak ki belőle, de még azután sem akartam, hogy megtudja, csavargók vagyunk. Azt akartam, hogy normálisnak higgyen minket.
– Csak be akarsz illeszkedni. Mindenki erre törekszik.
– Én sosem törekedtem erre.
Brooke megvonta a vállát, és újra sétálni kezdett. Kutyafiú feltápászkodott, és utána indult.
– Az emberek változnak – mondta Brooke, miközben pár öles lépéssel beértem őt. – És a körülmények is változnak. Gyerekkorodban egy csinos kis házban éltél csinos kis emberek között, és minden csinos és kicsi és normális volt, te pedig ki akartál tűnni.

Fumax KU>!

– Megvan a magam módszere – váltottam témát ismét. – Nem tetszik, hogy így felfedjük magunkat.
– Azért, mert fájdalmat okoz neked. Mert nem vagy hozzászokva. Kockázatos, és így fájdalmas. De néha pont az a helyes, ami a legnagyobb fájdalommal jár.

Riszperidon P>!

– Tudom, hogy paranoiás vagyok. – (…) – De a paranoia tart minket életben.

145. oldal (Fumax; 2016)

Kapcsolódó szócikkek: John Wayne Cleaver
4 hozzászólás
Riszperidon P>!

A halál sokkal egyszerűbb, mint az élet.

89. oldal (Fumax; 2016)

Kapcsolódó szócikkek: John Wayne Cleaver
4 hozzászólás
Szücsi>!

– Nem a test a lényeg – válaszoltam. – Hanem az, hogy ki lapul benne.

Riszperidon P>!

(…) a gyors hatású ibuprofén épp úgy lenyűgözte, mint a ló nélküli busz

152. oldal (Fumax; 2016)

6 hozzászólás

A sorozat következő kötete

John Cleaver sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: Álom doktor
Szeghalmi Lőrincz: Levelek az árnyékvilágból
Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 1.
Neil Gaiman: Amerikai istenek
Joe Hill: NOS4A2
Neil Gaiman: Coraline
Benjamin Percy: Vörös hold
Stefan Spjut: Stallo
Tiziano Sclavi: Dylan Dog – Az élőholtak ébredése
Sepsi László: Pinky