Csak ​a holttesteden át (John Cleaver 5.) 209 csillagozás

Dan Wells: Csak a holttesteden át

Miután John és Brooke magára maradt, városról városra stoppolva vadásznak Amerika közép-nyugati részén a még megmaradt utolsó Sorvadtakra. Csakhogy a Sorvadtak is vadásznak rájuk, ráadásul az FBI is a nyomukban van. Minden újabb várossal, minden újabb kamionos pihenővel, minden újabb autópályával egyre közelebb kerülnek egy olyan kegyetlen gyilkoshoz, akire John semmilyen jól bejáratott analitikus és előrejelző módszere nem alkalmazható. Közben Brooke meghasadt pszichéje az elméjén osztozó több százezer halott személyiségtől túlterhelve tántorog az összeomlás peremén. Hol birtokában van szellemi képességeinek, hol nem, és minden nap új nevek, gondolatok és emlékek törnek felszínre benne, mígnem felbukkan az a személyiség, akire John végképp nem számított: Senki utolsó áldozata, csapdába esve John egyetlen megmaradt barátjának testében.

Eredeti mű: Dan Wells: Over Your Dead Body

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Fumax, Budapest, 2016
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155514807 · Fordította: Rusznyák Csaba
>!
Fumax, Budapest, 2016
310 oldal · ISBN: 9786155514876 · Fordította: Rusznyák Csaba

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

John Wayne Cleaver


Kedvencelte 34

Most olvassa 13

Várólistára tette 122

Kívánságlistára tette 179


Kiemelt értékelések

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Dan Wells: Csak a holttesteden át

A könyv elején olyan érzésem volt, hogy az első három rész után le kellett volna zárni ezt a sorozatot. John és Brooke meg Kutyafiú városról városra utazgatnak, keresik a Sorvadtakat, ami izgalmas is lehetne, de kicsit leülepedett a sztori. Brooke változó személyiségei voltak a legérdekesebbek.
Igazából a könyv utolsó egyharmada mentette meg a könyvet attól, hogy három és fél csillagot adjak rá. Továbbra is bírom Johnt, de hogy ő meddig fogja még bírni ezt a vándorcigány életmódot, azt majd meglátjuk. Várom a befejező kötetet.

8 hozzászólás
>!
Szücsi 
Dan Wells: Csak a holttesteden át

A könyv elején lehet kicsit lassan indult be a story, de ez engem egyáltalán nem zavart. És miután megtörtént az első gyilkosság, utána szinte le se birtam tenni a könyvet.
Ez van. Dan Wells sose engedi hogy unatkozzak a könyvein. Szerintem ha akarna se tudna olyan unalmas könyvet írni amit ne olvasnék el és imádnék.
És a vége? OMG. Nincs jobb szó rá mint a zseniális.
Boldog vagyok hogy végre a befejező rész jön hiszen nagyon nagyon nagyon kiváncsi vagyok milyen utolsó nagy kaland vár Johnra, ugyanakkor mérhetetlenül szomorú is hiszen az utolsó rész után búcsút kell vennem tőle.
Nem akarom hogy vége legyen :(

>!
gesztenye63 P
Dan Wells: Csak a holttesteden át

Dan Wells igazán nem vádolható azzal, hogy a Cleaver fiú kalandjait egy kaptafára húzva szabja ki és teríti elénk. A kezdő trilógiában megismerhettük a sajátos képességeire és vonzódásaira ráébredő kamaszt, aki magányos farkasként indul harcba a démonok ellen, majd Az ördög egyetlen barátjá-ban már egy különc alakokkal megrakott spéci démonvadász egység „külső szakértő”-jeként találkozunk vele. Ebben a regényben pedig az éppen felnőtté érő John párban dolgozik (nyomoz, vadászik és gyilkol) kedvenc személyiséghasadt barátjával/szerelmével/démonával.
Az pedig, hogy ez a játék – a főszereplő jellemének, kapcsolatrendszerének, viszonyulási attitűdjeinek a cselekmény megkövetelte aktuális élethelyzethez alakításával – kinek-kinek mennyire jön be, nos ez már igazán csak gusztus dolga.
Bevallom, számomra ez a kötet kissé a sorozat komfortzónáján kívülre csúszott. Nem azért, mert zavart a lassú történetvezetés (ez a hosszú utazásokat leíró könyvek esetében egyébként is gyakoribb, mint az eszeveszett száguldással övezett gyilok-cunami). Az sem okozott problémát, hogy az író – John szemszögéből – végigmoralizálja az egész utazást (egy több száz oldalban megírt sorozat legfőbb karakterének, a kiskamaszból felnőtté váló fiú sorsának megértéséhez és legfőképp az olvasó érzelmi kötődésének erősítéséhez erre is szükség van).
Az egyetlen – szerkesztésbeli – gondom a regénnyel abból adódott, hogy az egyébként igen ütősre, izgalmasra sikeredett végkifejlet igencsak szűk teret kapott a történetben. Ettől valamelyest felborult számomra a regény egyensúlya. Kicsit olyan érzés volt becsukni a könyvet, mintha valaki egy bődületesen frappáns, rendkívül ötletes csattanóval bíró viccet mesélne, csak hát mire a háromszavas poénhoz érünk, meghallgattuk a mesélő élettörténetét. Hangsúlyozom, hogy nem a regény egészével van gondom, csupán egy kis aránytévesztést érzek.
Kifejezetten tetszett viszont, hogy a morális problémák boncolgatása közben két olyan alapvető életvezetési kérdés is komoly hangsúlyt kapott, amely még akkor is meghatározó lehet egy ilyen ifjú ember jellemfejlődésében, ha a sors furcsa fintora folytán, minden erőfeszítés ellenére sem válna belőle szociopata-démonvadász-sorozatgyilkos. :) Ezek pedig a döntések és a felelősség kérdésköre.

Összességében tetszett a sorozatnak ez a része is, csupán kicsit nehezen tudtam felvenni a szokatlan ritmust.

>!
Szilvi00 P
Dan Wells: Csak a holttesteden át

Mindig is úgy éreztem, John magányos farkas és jobb neki, ha egyedül és maga módján, a saját szabályait követve üldözi a Sorvadtak. Nem bántam hát, hogy hátra hagyta az FBI-t. Így viszont borzasztó unalmas és monoton volt az eleje, kínkeservesen küzdöttem át magam a könyv első negyedén. Sok volt a lelkizés, a vívódás, a gyötrődés. John pár hónap alatt sokat változott. Tőle szokatlan, de most törődött és gondoskodott Brooke-ról (és az összes személyiségéről), valamint Kutyafiúról. Ezt örömmel láttam, de közben alig történt valami… Az első brutális gyilkosság után szinte fellélegeztem, úgy megkönnyebbültem. Felpörögtek az események és végre elkezdődött a démon utáni igazi vadászat.

>!
AniTiger MP
Dan Wells: Csak a holttesteden át

A kezdése nagyon lassú volt, azt hiszem, hogy elszoktam ezektől a sérült lelki állapot fölött merengő történetektől, de amikor beindult a történet – le sem bírtam tenni! Ismét toporogva várom a folytatást és az újabbnál újabb Sorvadtakat / Áldottakat. Ha már a Sorvadtaknál tartok: a Fény Lelke Közösség érdekes közjáték volt, de a következő Sorvadt ellensúlyozta a röpkeségét. Nem tudtam eldönteni, hogy túl egyszerű volt vagy szimplán zseniális. :))

A legjobb az egész kötetben talán a sokféle előbukkanó lány / nő volt – a kedvenceim Regina (és M.) részei voltak –, és megdöbbentett, hogy ez a kis sorozatgyilkos-palánta mennyire törődött velük.

A vége torokszorító… sokkolt.
De be kell látnom, hogy John ilyen ember.
John, „Hogy tehetted ezt?” – el nem tudom képzelni, hogyan tovább…

Bővebben: https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2016/11/johncleaver5.html

>!
Fumax, Budapest, 2016
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155514807 · Fordította: Rusznyák Csaba
>!
ggizi P
Dan Wells: Csak a holttesteden át

Most sem csalódtam! Kicsit lassan indult be a történet, van egy hosszabb felvezető szakasza, de pont ezért kellőképpen rá tudtunk fókuszálni az utazók erősen furcsa és különleges helyzetére. Johnnak nemcsak saját magára kellett koncentrálnia, hogy szociopata énjét a külső világ felé normalizálja ragaszkodva az általa hozott szabályokhoz, de útitársa cseppet sem hétköznapi pszichéjével is meg kellett küzdenie. Erősen. Sajnáltam is érte szegényt, hogy ilyen lehetetlen helyzetbe került, de eszméletlen érdekessé tette az egész történetet ez a momentum. És még a Sorvadtak is ott voltak. Később persze rendesen felpörgött a sztori, a vége meg egyszerűen zseniális volt. Kész vagyok! Nagyon nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fog John az utolsó részben művelni spoiler.

>!
Ferger_Jolcsi P
Dan Wells: Csak a holttesteden át

Ez a kötet is jól kidolgozott, izgalmas cselekményt tár elénk, mint ahogy azt a sorozat előző részei tették. John sokat fejlődött, változott az első rész óta: teljes mértékben uralja a „démonait”, hatarozottan és céltudatosan keríti be a Sorvadtakat. Ezúttal azonban útitárs is szegődik mellé: Brooke.. Nagyon izgalmas volt olvasni a kalandjaikat, alig várom, hogy olvashassam a következő részt!

>!
agi89
Dan Wells: Csak a holttesteden át

Királyi koronát Dan Wellsnek! Sőt császárit!

Úristen, hogy mekkora nagy királyság volt már ez a rész is!
Egy kis road movie érzés, a „szokásos” John Wayne Cleaver-féle szarkazmusos humor. Borzongás és izgalom.
Imádtam!

És imádom a fordítót is (Rusznyák Csaba), mert elképesztően jó munkát végzett ismét. Nem akadt, nem döcögött sehol a történet. ♥

>!
Fumax, Budapest, 2016
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155514807 · Fordította: Rusznyák Csaba
1 hozzászólás
>!
petuka16
Dan Wells: Csak a holttesteden át

Azt mondhatom, hogy ez a rész (is) valami fantasztikus. Minden megvan benne, ami kell, pont a megfelelő mennyiségben. Izgalmas, fordulatos, főleg a könyv második fele. Viszont a befejezésért még mindig nem bocsátottam meg. Azon teljesen kiakadtam. Nem tudtam, hogy tudok egy könyvet egyszerre imádni és gyűlölni, de most megtörtént. Ettől független nagyon sajnálom, hogy már csak egy rész lesz, de azt kíváncsian várom. :D Remélem hasonló élményeim lesznek. :D
http://addicted-to-the-books.blogspot.hu/2016/11/dan-we…

>!
A_Shara
Dan Wells: Csak a holttesteden át

Az első 150 oldalt 50 oldalban el lehetett volna mondani. Mert ez bizony így unalmas volt. Az első sorvadt megölésekor csak pillogtam: ennyi volt? Ez komoly?!
John túl normálissá vált, Brooke „szükségletei” pedig idegesítettek.
Az utolsó 110 oldal mentette meg a történetet.
A sorozat egyre laposabb. Sajnos :(

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Fumax KU

– Igen – mondtam, és némán megfedtem magam. – Csodálatos voltál. Ha én ilyen könnyedén tudnék beszélni az emberekkel… nem is tudom, mit tennék. De mindenestre sokkal boldogabb életet élnék.
– Te pedig olyasmikre vagy képes, amikre én nem. Remek csapatot alkotunk.
– Ja. – A nyitott ajtóra pillantottam. – Azt hiszem, ketten egész jól kiteszünk egy egész embert.

>!
Fumax KU

– Békére gondolok.
– Az országod háborúban áll?
– Nem olyan békére. Csendre és nyugalomra. A zaj és a problémák és a zűrök hiányára.
– A régi, boldog időkre gondolsz – állapította meg Regina, de megráztam a fejem.
– A boldogság épp olyan rossz, mint a szomorúság. Életem nagy részében azt sem tudtam, mi az a boldogság vagy öröm, vagy bármi efféle. Nehezen boldogultam az érzelmekkel, akár a jókkal, akár a rosszakkal, ezért jobb volt nem érezni semmit, hogy elkerüljem a bonyodalmakat.

>!
Fumax KU

– De te tudod, hogy én… más vagyok. – Fogalmam sincs, miért esett ilyen nehezemre kimondani. Egykor büszkén viseltem a másságomat. – Szociopata vagyok. Nincsenek olyan érzéseim, mint neked vagy bárki másnak. Minden, amit csinálok, tettetés, hogy elhitessem az emberekkel, normális vagyok. Ma reggel hazudtam a recepciósnak, hogy meggyőzzem, busszal jöttünk a városba. Nem mintha érdekelte volna. A hazugságok egy része csak arra szolgált, hogy nyugodtnak érezze magát a jelenlétemben, és információt húzhassak ki belőle, de még azután sem akartam, hogy megtudja, csavargók vagyunk. Azt akartam, hogy normálisnak higgyen minket.
– Csak be akarsz illeszkedni. Mindenki erre törekszik.
– Én sosem törekedtem erre.
Brooke megvonta a vállát, és újra sétálni kezdett. Kutyafiú feltápászkodott, és utána indult.
– Az emberek változnak – mondta Brooke, miközben pár öles lépéssel beértem őt. – És a körülmények is változnak. Gyerekkorodban egy csinos kis házban éltél csinos kis emberek között, és minden csinos és kicsi és normális volt, te pedig ki akartál tűnni.

>!
AniTiger MP

– Vigyázz, mit kívánsz. A kívánságok sokkal gyakrabban válnak valóra, mint kellene nekik.

263. oldal, 19

Kapcsolódó szócikkek: John Wayne Cleaver
>!
Fumax KU

– Megvan a magam módszere – váltottam témát ismét. – Nem tetszik, hogy így felfedjük magunkat.
– Azért, mert fájdalmat okoz neked. Mert nem vagy hozzászokva. Kockázatos, és így fájdalmas. De néha pont az a helyes, ami a legnagyobb fájdalommal jár.

>!
Szücsi 

– Nem a test a lényeg – válaszoltam. – Hanem az, hogy ki lapul benne.

>!
gesztenye63 P

A dolgoknak nem muszáj csak egyvalaminek lenniük.

12. fejezet

>!
Ferger_Annamária I

Kockázatos és fájdalmas. De néha pont az a helyes, ami a legnagyobb fájdalommal jár.

93. oldal

>!
AniTiger MP

    – Őszintén?
    – A lányok szeretik, ha hazudnak nekik.
    Összeszűkült szemmel néztem rá.
    – Tényleg?
    – Hát persze hogy nem – vigyorodott el. – Válaszolj őszintén.

158. oldal, 12

Kapcsolódó szócikkek: John Wayne Cleaver

A sorozat következő kötete

John Cleaver sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Chuck Wendig: Vészmadarak
Peter Clines: 14
Joe Hill: NOS4A2
Benjamin Percy: Vörös hold
Stephen King: Álom doktor
Amanda Stevens: Örök kísértés
Stephen King – Peter Straub: A fekete ház
Isaac Marion: Eleven testek
Lauren Beukes: Tündöklő lányok
Anne Rice: Memnoch, a Sátán