Miután John és Brooke magára maradt, városról városra stoppolva vadásznak Amerika közép-nyugati részén a még megmaradt utolsó Sorvadtakra. Csakhogy a Sorvadtak is vadásznak rájuk, ráadásul az FBI is a nyomukban van. Minden újabb várossal, minden újabb kamionos pihenővel, minden újabb autópályával egyre közelebb kerülnek egy olyan kegyetlen gyilkoshoz, akire John semmilyen jól bejáratott analitikus és előrejelző módszere nem alkalmazható. Közben Brooke meghasadt pszichéje az elméjén osztozó több százezer halott személyiségtől túlterhelve tántorog az összeomlás peremén. Hol birtokában van szellemi képességeinek, hol nem, és minden nap új nevek, gondolatok és emlékek törnek felszínre benne, mígnem felbukkan az a személyiség, akire John végképp nem számított: Senki utolsó áldozata, csapdába esve John egyetlen megmaradt barátjának testében.
Csak a holttesteden át (John Cleaver 5.) 384 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2016
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Fumax Thriller Fumax
Enciklopédia 3
Szereplők népszerűség szerint
John Wayne Cleaver · Brooke Watson
Kedvencelte 41
Most olvassa 10
Várólistára tette 141
Kívánságlistára tette 193
Kölcsönkérné 4
Kiemelt értékelések
A könyv elején olyan érzésem volt, hogy az első három rész után le kellett volna zárni ezt a sorozatot. John és Brooke meg Kutyafiú városról városra utazgatnak, keresik a Sorvadtakat, ami izgalmas is lehetne, de kicsit leülepedett a sztori. Brooke változó személyiségei voltak a legérdekesebbek.
Igazából a könyv utolsó egyharmada mentette meg a könyvet attól, hogy három és fél csillagot adjak rá. Továbbra is bírom Johnt, de hogy ő meddig fogja még bírni ezt a vándorcigány életmódot, azt majd meglátjuk. Várom a befejező kötetet.
Egyszerűen zseniális volt! Nagyon megszerettem ezt a sorozatot.
Az eleje kicsit hepehupás, de basszus, utána alig bírtam letenni, teljesen magával ragadott. Ez a kisvárosi közeg jól illik a történethez, szerettem a lakosokról olvasgatni.
Brooke különféle személyiségei érdekesek. Ahogy sokszor John, én se bírtam megállapítani néha, hogy éppen ki beszél belőle. Kaptunk egy új FBI-os szereplőt is, Mills ügynököt, aki remélem a befejező kötetben is benne lesz, mert megkedveltem.
Amin egyben meglepődtem és kissé zavart is, az a hirtelen lezárás.. Dan Wells nem így szokta lezárni John könyveit, sokkal inkább kifejtős a vége. Most ez elmaradt, amit sajnálok.
Legyen most úgy, hogy a a jó dolgokkal kezdem és a végére fogom biggyeszteni azt amitől a falra tudtam volna mászni.
-Szóval a könyv megint hozta a formát/színvonalat amit az előző részekből már megkaphattunk. Némiképp lassabban csordogáló cselekmény de olvasót lekötő nyelvezettel van megkomponálva. Így nem tűnik úgy mintha a torkunkon akarná az író letolni a monológokat.
Nagyon tetszett John jellemi fejlődése és még mindig le tud nyűgözni mennyire intelligens, okos ez a srác.
Megint csak faltam az oldalakat és nagyon sajnálom ,hogy lassan vége és elfogynak a részek…
Negatívum:
-Nem az író hibájának tudom be de az, hogy lehet?
Hemzseg benne az elírás, szavakból hiányoznak betűk.
Lehet én vagyok ennyire nagy igényű és engem dob csak ki az élményből, hogy olvasok-olvasok szinte ott vagyok a szereplőkkel és hiányzik a mondat közepén a szóból az utolsó betű. Aztán ott vagyok agyilag, hogy ez mégis mi a rongyba tekert? Értem én…emberek vagyunk és hibázunk ect de számomra ez így okádék…
Meg hát úgy vélem nem egy ember olvassa el mielőtt a fogyasztó kezébe kerül.
Meg hát ha ilyen egy-két hiba lett volna akkor el is engedem de ez ilyen 320 oldal alatt nagyjából 5-7 db volt.
Dan Wells igazán nem vádolható azzal, hogy a Cleaver fiú kalandjait egy kaptafára húzva szabja ki és teríti elénk. A kezdő trilógiában megismerhettük a sajátos képességeire és vonzódásaira ráébredő kamaszt, aki magányos farkasként indul harcba a démonok ellen, majd Az ördög egyetlen barátjá-ban már egy különc alakokkal megrakott spéci démonvadász egység „külső szakértő”-jeként találkozunk vele. Ebben a regényben pedig az éppen felnőtté érő John párban dolgozik (nyomoz, vadászik és gyilkol) kedvenc személyiséghasadt barátjával/szerelmével/démonával.
Az pedig, hogy ez a játék – a főszereplő jellemének, kapcsolatrendszerének, viszonyulási attitűdjeinek a cselekmény megkövetelte aktuális élethelyzethez alakításával – kinek-kinek mennyire jön be, nos ez már igazán csak gusztus dolga.
Bevallom, számomra ez a kötet kissé a sorozat komfortzónáján kívülre csúszott. Nem azért, mert zavart a lassú történetvezetés (ez a hosszú utazásokat leíró könyvek esetében egyébként is gyakoribb, mint az eszeveszett száguldással övezett gyilok-cunami). Az sem okozott problémát, hogy az író – John szemszögéből – végigmoralizálja az egész utazást (egy több száz oldalban megírt sorozat legfőbb karakterének, a kiskamaszból felnőtté váló fiú sorsának megértéséhez és legfőképp az olvasó érzelmi kötődésének erősítéséhez erre is szükség van).
Az egyetlen – szerkesztésbeli – gondom a regénnyel abból adódott, hogy az egyébként igen ütősre, izgalmasra sikeredett végkifejlet igencsak szűk teret kapott a történetben. Ettől valamelyest felborult számomra a regény egyensúlya. Kicsit olyan érzés volt becsukni a könyvet, mintha valaki egy bődületesen frappáns, rendkívül ötletes csattanóval bíró viccet mesélne, csak hát mire a háromszavas poénhoz érünk, meghallgattuk a mesélő élettörténetét. Hangsúlyozom, hogy nem a regény egészével van gondom, csupán egy kis aránytévesztést érzek.
Kifejezetten tetszett viszont, hogy a morális problémák boncolgatása közben két olyan alapvető életvezetési kérdés is komoly hangsúlyt kapott, amely még akkor is meghatározó lehet egy ilyen ifjú ember jellemfejlődésében, ha a sors furcsa fintora folytán, minden erőfeszítés ellenére sem válna belőle szociopata-démonvadász-sorozatgyilkos. :) Ezek pedig a döntések és a felelősség kérdésköre.
Összességében tetszett a sorozatnak ez a része is, csupán kicsit nehezen tudtam felvenni a szokatlan ritmust.
Mindig is úgy éreztem, John magányos farkas és jobb neki, ha egyedül és maga módján, a saját szabályait követve üldözi a Sorvadtak. Nem bántam hát, hogy hátra hagyta az FBI-t. Így viszont borzasztó unalmas és monoton volt az eleje, kínkeservesen küzdöttem át magam a könyv első negyedén. Sok volt a lelkizés, a vívódás, a gyötrődés. John pár hónap alatt sokat változott. Tőle szokatlan, de most törődött és gondoskodott Brooke-ról (és az összes személyiségéről), valamint Kutyafiúról. Ezt örömmel láttam, de közben alig történt valami… Az első brutális gyilkosság után szinte fellélegeztem, úgy megkönnyebbültem. Felpörögtek az események és végre elkezdődött a démon utáni igazi vadászat.
A kezdése nagyon lassú volt, azt hiszem, hogy elszoktam ezektől a sérült lelki állapot fölött merengő történetektől, de amikor beindult a történet – le sem bírtam tenni! Ismét toporogva várom a folytatást és az újabbnál újabb Sorvadtakat / Áldottakat. Ha már a Sorvadtaknál tartok: a Fény Lelke Közösség érdekes közjáték volt, de a következő Sorvadt ellensúlyozta a röpkeségét. Nem tudtam eldönteni, hogy túl egyszerű volt vagy szimplán zseniális. :))
A legjobb az egész kötetben talán a sokféle előbukkanó lány / nő volt – a kedvenceim Regina (és M.) részei voltak –, és megdöbbentett, hogy ez a kis sorozatgyilkos-palánta mennyire törődött velük.
A vége torokszorító… sokkolt.
De be kell látnom, hogy John ilyen ember.
John, „Hogy tehetted ezt?” – el nem tudom képzelni, hogyan tovább…
Bővebben: https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2016/11/johncleaver5.html
Mi volt ez a végén?????
Annyira történetidegennek éreztem. Ezt a lépést Johntól … Kezd felnőni. Egyre komolyabb döntéseket kell meghoznia, s mindegyiknek súlyos következmén yei vannak.
Érdekes volt az új Sorvadtunk, hogy ő hogyan működik. Bevallom, nem ő volt az első tippem, de még csak a második sem.
Mills viszont, valami nekem nem klappolt az pasassal. Remélem, fel fog még bukkanni az utolsó részben.
Most sem csalódtam! Kicsit lassan indult be a történet, van egy hosszabb felvezető szakasza, de pont ezért kellőképpen rá tudtunk fókuszálni az utazók erősen furcsa és különleges helyzetére. Johnnak nemcsak saját magára kellett koncentrálnia, hogy szociopata énjét a külső világ felé normalizálja ragaszkodva az általa hozott szabályokhoz, de útitársa cseppet sem hétköznapi pszichéjével is meg kellett küzdenie. Erősen. Sajnáltam is érte szegényt, hogy ilyen lehetetlen helyzetbe került, de eszméletlen érdekessé tette az egész történetet ez a momentum. És még a Sorvadtak is ott voltak. Később persze rendesen felpörgött a sztori, a vége meg egyszerűen zseniális volt. Kész vagyok! Nagyon nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fog John az utolsó részben művelni spoiler.
Ez a kötet is jól kidolgozott, izgalmas cselekményt tár elénk, mint ahogy azt a sorozat előző részei tették. John sokat fejlődött, változott az első rész óta: teljes mértékben uralja a „démonait”, hatarozottan és céltudatosan keríti be a Sorvadtakat. Ezúttal azonban útitárs is szegődik mellé: Brooke.. Nagyon izgalmas volt olvasni a kalandjaikat, alig várom, hogy olvashassam a következő részt!
Dan Wells ismét meglepett. igaz, a könyv nagyon lassan indult be, de végül is bele kellett rázódni az új szituációba, ahol John és Brooke kettesben járnak a Sorvadtak nyomában. Brooke összetört elméje nagy teher John-nak, alkalmazkodnia kell a személyiségekhez, miközben próbálja a lányt egyben tartani és megfékezni a benne lakó Senkit. Kettejük kapcsolata és a mentális betegséggel való küzdelem jelentősen rányomta a bélyegét a történetre, különösen, mikor spoiler a személyiségek között. Ezúttal nagyon kacifántosan találták meg a Sorvadtat, akit üldöztek, vagy ő üldözte őket? Kicsit talán még sok is volt az üresjárat, viszont a történet vége kárpótolt mindenért. Sajnáltam Brooke-ot és John-t is, és kíváncsian várom a befejezést.
Népszerű idézetek
– Igen – mondtam, és némán megfedtem magam. – Csodálatos voltál. Ha én ilyen könnyedén tudnék beszélni az emberekkel… nem is tudom, mit tennék. De mindenestre sokkal boldogabb életet élnék.
– Te pedig olyasmikre vagy képes, amikre én nem. Remek csapatot alkotunk.
– Ja. – A nyitott ajtóra pillantottam. – Azt hiszem, ketten egész jól kiteszünk egy egész embert.
216. oldal
– Vigyázz, mit kívánsz. A kívánságok sokkal gyakrabban válnak valóra, mint kellene nekik.
263. oldal, 19
– De te tudod, hogy én… más vagyok. – Fogalmam sincs, miért esett ilyen nehezemre kimondani. Egykor büszkén viseltem a másságomat. – Szociopata vagyok. Nincsenek olyan érzéseim, mint neked vagy bárki másnak. Minden, amit csinálok, tettetés, hogy elhitessem az emberekkel, normális vagyok. Ma reggel hazudtam a recepciósnak, hogy meggyőzzem, busszal jöttünk a városba. Nem mintha érdekelte volna. A hazugságok egy része csak arra szolgált, hogy nyugodtnak érezze magát a jelenlétemben, és információt húzhassak ki belőle, de még azután sem akartam, hogy megtudja, csavargók vagyunk. Azt akartam, hogy normálisnak higgyen minket.
– Csak be akarsz illeszkedni. Mindenki erre törekszik.
– Én sosem törekedtem erre.
Brooke megvonta a vállát, és újra sétálni kezdett. Kutyafiú feltápászkodott, és utána indult.
– Az emberek változnak – mondta Brooke, miközben pár öles lépéssel beértem őt. – És a körülmények is változnak. Gyerekkorodban egy csinos kis házban éltél csinos kis emberek között, és minden csinos és kicsi és normális volt, te pedig ki akartál tűnni.
– Békére gondolok.
– Az országod háborúban áll?
– Nem olyan békére. Csendre és nyugalomra. A zaj és a problémák és a zűrök hiányára.
– A régi, boldog időkre gondolsz – állapította meg Regina, de megráztam a fejem.
– A boldogság épp olyan rossz, mint a szomorúság. Életem nagy részében azt sem tudtam, mi az a boldogság vagy öröm, vagy bármi efféle. Nehezen boldogultam az érzelmekkel, akár a jókkal, akár a rosszakkal, ezért jobb volt nem érezni semmit, hogy elkerüljem a bonyodalmakat.
– Tudom, hogy paranoiás vagyok. – […] – De a paranoia tart minket életben.
145. oldal (Fumax; 2016)
A halál sokkal egyszerűbb, mint az élet.
89. oldal (Fumax; 2016)
[…] a gyors hatású ibuprofén épp úgy lenyűgözte, mint a ló nélküli busz
152. oldal (Fumax; 2016)
A sorozat következő kötete
John Cleaver sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Leigh Bardugo: Ninth House – A kilencedik ház 84% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Álom doktor 89% ·
Összehasonlítás - Joe Hill: NOS4A2 89% ·
Összehasonlítás - Meiszner Krisztina: MásValaki problémája 81% ·
Összehasonlítás - Szergej Lukjanyenko: Kvázi 85% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Borzalmak városa 86% ·
Összehasonlítás - Anne Rice: A farkasok ajándéka 82% ·
Összehasonlítás - Philip José Farmer: A bestia képmása 62% ·
Összehasonlítás - Szeghalmi Lőrincz: Levelek az árnyékvilágból 82% ·
Összehasonlítás - J.D. Barker: Szíve helyén sötétség 91% ·
Összehasonlítás