Tökéletes ​Pókember 1. (Tökéletes Pókember 1.) 94% 23 csillagozás

Baromi jó ez a történetszáll. Oki nagyon más pókember mint Peter, és szerencsére az írók ebből ki is hoztak szinte minden lehetőséget. A rajzok is szépek, legalábbis nekem bejön, kár, hogy viszonylag rövid ideig állt fent ez a testcsere.

Tudjuk, hogy a szuperhős képregények multiverzumaiban nagyon-NAGYON kevés kivételtől eltekintve senki sem marad sokáig halott, ha véletlenül (látszólag?) meg is halna. Tudjuk, hogy a Marvel sem hagyhatta sokáig, hogy Peter Parker halott spoiler legyen, de arra a nem is olyan rövid időre, amíg az volt spoiler egy nagyon merész, megosztó, és most már kimondhatjuk: zseniális húzással átadta a gyeplőt Dr. Otto Octaviusnak, aki immár végérvényesen a Tökéletes spoiler Pókemberként éli tovább az életét, Peter Parker testében, emlékeivel, sikereivel, kudarcaival, felelősségtudatával… és persze saját emlékeivel, sikereivel, kudarcaival, miegymás. Hogy ez hogy lehet? Ha ezt a kérdést feltetted, akkor bizony komoly bepótolnivalód van, de a Kingpin Kiadó Hihetetlen Pókember sorozatának 2019. és 2020. évi számai és vonatkozó különszámai könnyedén képbe hozhatnak. (Persze a sztori akár enélkül is élvezetes lehet, de igaziból mégsem teljesen.)

Adott tehát Oki doki kedvenc Hálószövőnk testében, és adott Peter szelleme spoiler, aki bizony kénytelen tehetetlenül végignézni számtalan olyan eseményt, amit saját maga biztosan nem, vagy nem úgy követett volna el, mint Otto. Mind Peter Parker, mind Pókember élete fenekestül fordul fel Ottónak hála, hogy mást ne mondjak finoman szólva is gyökeresen megváltozik J. Jonah Jameson és a Bosszú Angyalai Pókemberhez való viszonya, Otto nekilát, hogy befejezze Peter félbehagyott doktori tanulmányait, és hát bizony Mary Jane-t sem kerülheti el Peter drasztikus megváltozása.

Amellett, hogy Peter igyekszik visszaszerezni az irányítást a teste felett, ő is bepillantást nyer Otto emlékeibe, illetve Otto tetteit látva folyamatosan vívódik és önmarcangol (mondjuk ebben mindig is jó volt…), de amitől a sztori igazán érdekes, az az, hogy ugyanez elmondható Ottóról is: amellett, hogy már ebben a kötetben megismerhetünk a jelleme szempontjából kiemelkedően fontos gyermek- és fiatalkori emlékeket, ő maga is vívódik, és nem csak Peter öröksége és a nagy erővel járó felelősség felvállalása miatt (ezt látszólag elfogadta), hanem saját korábbi cselekedetei és az aktuális, Peterként/Pókemberként elkövetett tettei miatt is.

A kötetnek számos katartikus pillanata van, és bizony azt kell mondjam, hogy egy olyan soha véget nem érő spirálból rántotta ki Slott Petert és Pókembert is, amire saját maga soha nem lett volna képes. Hogy az aktuális cselekedete épp jó vagy rossz spoiler, az sosem teljesen egyértelmű, adott esetben már egy-egy oldalt, vagy a következő panelt látva más nézőpontba helyezkedhetünk, ami teljesen más megvilágításba helyezi a dolgokat – és ez mindentől függetlenül a teljes Superior sorozat egyik legnagyobb tanítása a szememben, hiszen sosincs egyetlen, általános, objektív igazság, és a duális emberi tudat mindig mindent csak a saját szemszögéből vizsgálva tud valami máshoz viszonyítva értelmezni (a jó a rosszhoz képest jó, a sötét a világoshoz képest sötét, stb.), és ezt Slott zseniálisan használta fel a sorozat megírásakor.

A sztori a kötet vaskossága ellenére sem teljes, még idén jön egy másik hasonló terjedelmű Mega Marvel, illetve elég fajsúlyos multiverziális élmények várnak még ránk és a kedvenc Hálószövőinkre, úgyhogy a további spoilerezés elkerülése végett csak annyit mondok: félre az előítéletekkel, adjatok egy esélyt a sztorinak, és a folytatás(ok)nak!

Remek címet választottak ennek a történetnek, ez valóban a Tökéletes Pókember. :)
Egyik legjobb Pókember-történet, amit valaha olvastam, pedig a Kingpin sok nagyszerű képregényt megjelentetett már a hálószövőről az elmúlt években. Bevallom, amikor meghallottam az alapötletet, sokakhoz hasonlóan én is egy orbitális baromságnak tartottam. De amikor a kezembe vettem ezt a kötetet, már az első fejezetnél teljesen megragadott.
Peter Parker karakterének egyik alappillére, hogy miközben Pókemberként rendszeresen megmenti New York City-t a szuperbűnözőktől, addig a magánéletét képtelen megfelelően menedzselni, és ezáltal rendszeresen kínos szituációkba kerül. Érdekes belegondolni hát, hogy milyen, ha valaki „más” veszi a kezébe Peter magánéletét, aki sokkal tudatosabban képes azt kezelni, és sokkal kevesebb morális szabály köti a kezét.
A harcok sokkal keményebbek, mint az átlag Pókember-képregényben, és sokkal komolyabb következményeik vannak. Így Peter kettős életének mindkét felében alaposan felborul a status quo, ami izgalmas új helyzetekhez vezet. Külön tetszettek még a Peter fejében játszódó részek is, és a belső harc, amit folytat. Utoljára talán a Kraven Utolsó Vadászata volt ilyen komoly hangvételű Pókember.
Ezeknek a tudatában hát tiszta szívvel nyomtam erre a kötetre az 5 csillagot, és várom a folytatást. Ha minden igaz, akkor ott fog csak még jobban beindulni a történet, és egy rég várt crossover is lesz benne. :)

Röviden, tömören: eszméletlen jó, és már kellően felcsigázott, hogy várjam a folytatást.