The ​Rise of Endymion (Hyperion Cantos 4.) 18 csillagozás

Dan Simmons: The Rise of Endymion Dan Simmons: The Rise of Endymion

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

The time of reckoning has arrived. As a final genocidal Crusade threatens to enslave humanity forever, a new messiah has come of age. She is Aenea and she has undergone a strange apprenticeship to those known as the Others. Now her protector, Raul Endymion, one-time shepherd and convicted murderer, must help her deliver her startling message to her growing army of disciples. But first they must embark on a final spectacular mission to discover the underlying meaning of the universe itself. They have been followed on their journey by the mysterious Shrike – monster, angel, killing machine – who is about to reveal the long-held secret of its origin and purpose. And on the planet of Hyperion, where the story first began, the final revelation will be delivered – an apocalyptic message that unlocks the secrets of existence and the fate of humankind in the galaxy.

Eredeti megjelenés éve: 1997

>!
Bantam, New York, 2011
720 oldal · ISBN: 9780307781925
>!
Spectra, New York, 2011
722 oldal · ASIN: B004G60EKK
>!
Orion, London, 2010
722 oldal · ISBN: 9780575099975 · ASIN: B003XRDBTE

2 további kiadás


Kedvencelte 4

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Noro >!
Dan Simmons: The Rise of Endymion

Míg az Endymion lapjain inkább a meghökkentő változások domináltak, a Rise of Endymion sorra hozza elő a Hyperion bukásából ismert szereplőket, problémákat. Mert ha az emberi civilizáción élősködő TechnoCore-ra rácsapják az ajtót, visszajön az ablakon át… Lenar Hoyt atya „újjászületett egyháza”, a Pax úgy tűnik, hogy ajándékot adott a világnak, de egyúttal a történelem legrosszabb zsarnokságát hozta létre. És amikor felbukkan egy új megváltó, a régi hatalom törvényszerűen megpróbálja elpusztítani…
A tét az emberiség továbbfejlődése, az ezer év alatt belénk rögzült szokások levetése. Mert mindegy, hová fejlődünk, csak adjuk meg magunknak a lehetőséget a változásra. Vagy ahogy a Tanító összefoglalta: „Válassz újra!”
Simmons stílusát még mindig kitűnőnek tartom, a kortárs űropera egyik legjobbja, aki még veterán scifistáknak is tartogat váratlan fordulatokat. Mindenkinél jobban (talán csak Banks-t kivéve) ötvözi a futurisztikus technológiákat a filozófiával. Bár űrcsata-jelenetei – rá nem jellemző módon – általában rövidek, mégis hihetetlenül el tudja kapni bennük a relativisztikus világ kőkemény törvényeit. De legalább ekkora átéléssel veti bele magát a vallások és egyéb morális rendszerek jövőjébe is, és olyan gondolatokkal áll elő, amelyek bőven adnak gondolkodni valót a ma emberének is. Ez a két véglet, a kalandos technofil SF és a filozofikus regény egy kötetben, egy szerző tollából, egyformán magas színvonalon nagyon ritkán fordul elő. Bár a Katona történetét visszamenőleg szerintem kissé összekeverte (fránya időutazás, plusz a megbízhatatlan narrátor eszközének zseniális, visszamenőleges alkalmazása), de ezért kárpótol, hogy végre kiderült, mi lett a Templomossal! Igaz, hogy néha képes oldalakat teleírni építészeti leírásokkal vagy mellékszereplői seregszemlékkel, de ez akkor is a féltégla SF-ek egyik legfontosabbika.

4 hozzászólás
ujhelyiz P>!
Dan Simmons: The Rise of Endymion

Megküzdöttem a Hyperion Cantos sorozat befejezésével, és utána azzal is, hogy eldöntsem, összességében elégedett vagyok-e a lezárással vagy sem. Az ötletek, ill. a filozofikus gondolatok végigfejtése mindenképpen érdekes volt, például az egyházak szerepe, változások követése, halandóság vagy halhatatlanság, netán a meta-parazitizmus leírása. Ugyanakkor az a szintű előre elrendeltetés, amivel a történet eseményei zajlottak, kombinálva az időutazásból következő ok-okozati kapcsolatok (látszólagos) felborulásával; valamint az, hogy a narrátorunk szemlátomást húzni akarja a történetének elmesélését számomra nagymértékben csökkentette az élményt olvasás közben.

Ugyanakkor nem tudok nem pozitívan gondolni arra, ahogy visszahozott régebbi karaktereket és szervezeteket, mind a probléma, mind a megoldás oldalán szépen keretezte a sorozat témáit a lezárásra. Emellé egy csomó aspektus tisztázásra került, például a TechnoCore és a Pax egyház kapcsán beszéltek egy csomót a motivációikról. Ennél már csak akkor lett volna jobb, ha ezt ahelyett, hogy valaki elmondja, elég jól bemutatja az író ahhoz, hogy nagyrészt fejben össze lehessen rakni (persze tudom, hogy ez ennyire embertelen motiváció esetén majdnem lehetetlen, de ettől még sokkal jobb lett volna.

Összefoglalva a véleményem, ez nem lett a kedvencem a sorozatból, az a nyitókötet lett, de ha az embert elfogta a kíváncsiság eme univerzum működése kapcsán, elég szépen elmondja a kötet az eseményeket, méghozzá egy alapvetően konzisztens logika mentén. Csak az ember győzze követni.

Marcus>!
Dan Simmons: The Rise of Endymion

Az Endymion elsősorban kalandregény volt, amelyben csak elszórtan lelhettük fel a Hyperion Cantos epikus témáit – habár épp ez az egyik zseniális vonása ezeknek a könyveknek, hiszen az egyén küzdelme mögött mindig ott áll valamilyen sokkal nagyobb, néha alig felfogható hatalom. A The Rise of Endymion, ahogy az egy sorozat zárókötetéhez illik, minden erényt felvonultat, amiért a Cantos-t szeretjük. Egyszerre kalandos, grandiózus, filozofikus.

Annyira talán nem fordulatos, mint a Hyperion-ciklus, köszönhetően annak is, hogy Aenea a jövőbe lát, illetve annak, hogy Silenus-nak volt pofája elspoilerezni az egészet az Endymion elején, de ahogy minden ebben a könyvben, Simmons részéről ez is tudatos. Itt minden egy dolognak van alárendelve, minden csak mellékszál. Van itt konspiráció, ahol csak úgy kapkodjuk a fejünket a fordulatok láttán, vagy éppen olyan összecsapások, ahol a Shrike egészen más szerepben tűnik fel, mint ahogy azt megszokhattuk. De mondom, ez mellékes. Nekem nagyon tetszettek a filozófiai fejtegetések, illetve a történelem felvázolása, amiből végre megtudhattuk az AI-k és az emberiség modernkori (mármint a regény szempontjából modernkori) történetét. De még ez sem a legfontosabb. Hanem… legyen elég annyi, hogy olvasás közben nem feltétlenül, de a végére biztosan megértjük, hogy miért az a könyv címe, ami.

Next time, I'll read it for the right reason, M. Simmons.

Megjegyzés: A Hyperion Cantos témáiban és több elemében is sok hasonlóságot mutat Orson Scott Card Ender Quartet-jével, különösen a Xenocide vége és a Children of the Mind, tehát akinek ez tetszett, annak érdemes próbát tennie a másik sorozattal is.


Népszerű idézetek

bajnaip>!

Father Duré sighs. “No lifetime is long enough for those who wish to create, Raul. Or for those who simply wish to understand themselves and their lives. It is, perhaps, the curse of being human, but also a blessing."

Part Three, Chapter 33

Noro >!

Flowers all attain their flowerhood. A wild dog or blind zygoat each attain their doghood or zygoathood. A place – any place – is granted its placehood. Only humankind struggles and fails in becoming what it is. The reasons are many and complex, but all stem from the fact that we have evolved as one of the self-seeing organs of the evolving universe. Can the eye see itself?

chapter 20

Attila_Márton>!

SOME FAT MEN CARRY THEIR WEIGHT LIKE A WEAKNESS, a sign of self-indulgence and sloth. Other fat men absorb mass regally, an outward sign of their growing power. Simon Augustino Cardinal Lourdusamy was of the latter category.

Part One, Chapter 1


A sorozat következő kötete

Hyperion Cantos sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Joe Haldeman: The Forever War
John Scalzi: Redshirts
David Brin: The Uplift War
Joan D. Vinge: The Snow Queen
James S. A. Corey: Abaddon's Gate
Ann Leckie: Ancillary Sword
John Scalzi: The Collapsing Empire
China Miéville: Embassytown
Frederik Pohl: Gateway
Connie Willis: To Say Nothing of the Dog