The ​Fall of Hyperion (Hyperion Cantos 2.) 21 csillagozás

Dan Simmons: The Fall of Hyperion Dan Simmons: The Fall of Hyperion Dan Simmons: The Fall of Hyperion Dan Simmons: The Fall of Hyperion Dan Simmons: The Fall of Hyperion

Dan Simmons is a phenomenal talent. Since the triumphant publication of his first novel, the multiple-award-winning author of The Hollow Man has demonstrated equal facility for writing horror; thoughtful, literary fiction; and a powerful, world-building science fiction in the best tradition of Frank Herbert, Larry Niven, and David Brin.

Eredeti megjelenés éve: 1990

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Science Fiction Masterworks angol

>!
Gollancz, London, 2012
560 oldal · ISBN: 9780575099487
>!
Bantam, New York, 2011
528 oldal · ISBN: 9780307781895
>!
Spectra, New York, 2011
596 oldal · ASIN: B004G60FWM

6 további kiadás


Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Martin Silenus · Lamia Brawne · Meina Gladstone · Szfinx · Theo Lane


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina IP>!
Dan Simmons: The Fall of Hyperion

Örkény István likes this.

Ugyanolyan szép könyv ez is, mint az előzménye, és mégsem marasztalhatom el azért, mert közben a kalandregény-olvasók elvárásainak is megfelel. Én is szeretem a kalandregényt. Főleg, ha olyan kérdések fordulnak elő benne, hogy miként lehet felelősen dönteni az egész emberiséget fenyegető háborúban – mert jó döntés nincs, legfeljebb felelős –; hogy milyen buktatói lehetnek annak, ha az ember irányított, és milyenek, ha irányító; hogy mennyire hozható helyre bármilyen hiba, ami egy egész közösség sorsára van hatással; vagy hogy hogyan válik hősökkel egyenrangúvá a kisember, miközben nem szűnik meg kisember lenni.

Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2022/01/24/a_romantik…

>!
Spectra, New York, 2011
596 oldal · ASIN: B004G60FWM
ujhelyiz P>!
Dan Simmons: The Fall of Hyperion

A Hyperion Cantos sorozat második kötete ott folytatja, ahol az előző abbamaradt: utazóink megérkeznek a kiismerhetetlen Shrike területére, és megkezdődik(?) az emberiség jövőbeli alakulásáért folytatott harc. Az előző kötet egyik strukturális aspektusa, ahogy hőseink elmesélik, hogyan gyűltek össze a zarándoklatra, itt nagyrészt elmarad, ehelyett több szálon folyamatosan, oksági sorrendben követjük az eseményeket.

És szándékosan okságit írtam, nem pedig időrendit, ugyanis az előző részhez hasonlóan itt nem egyformán telik az idő a különböző résztvevők számára – és még az einsteini relativisztikus megközelítés sem elegendő, hogy mindent leírjunk. Ez nem könnyíti meg az események értelmezését, de az én személyes oldalmról is volt egy másik kihívás: nem ismerem John Keats életét és munkásságát, és valahogy nem alakult ki az a képességem, hogy értékeljem a lírát – pedig itt szemlátomást központi szerepet tölt be a folytatás szempontjából.

Mindezen kihívások ellenére roppant élveztem a könyvet, ahogy az első rész sokkal emberközelibb történeteire építve megmutatja, hogy mi a helyzet az emberiség Hegemóniájával, milyen lehetőségeket kihasználva épült fel és ennek mi az ára a jövőt tekintve. Közben persze mindenféle vallásfilozófiai gondolatok jönnek – létezik-e Isten, ha igen, tényleg mindenható-e vagy esetleg csak spoiler, netán spoiler. Vagy akár csak az, hogy mit jelent embernek lenni egy olyan világban, ahol az általunk ismert kényszerek jelentős részét meghaladtuk.

Magáról a történetről nem merek mélyebben beszélni (még spoilerben sem), ugyanis tényleg minden mindennel összefügg, de az kijelenthető, hogy jó ütemben adagolja az újabb és újabb információmorzsákat, ezzel folyamatosan gondolkozásra késztetve az olvasót, ugyanakkor a feszültséget fenntartva, míg végül a finálére kissé váratlan sebességgel, de minden a helyére csúszik. A történet olyan szintű lezárást is kapott, hogy nehezen tudom elképzelni, hogy ezt még hogyan lehet két köteten keresztül folytatni. Ugyanakkor azt is ki kell jelenteni, hogy az egyes események, ill. személyes döntések sokkal inkább a filozófia kifejtésére használt parabolák lehetnek, az események gyakran mesterkéltek.

Persze feltehetőleg ez volt a regény célja, így nagyon nem is akarom lehúzni róla. Az biztos, hogy ez a könyv (az előző résszel együtt) újra felkeltette az érdeklődésem a sci-fi irányába (még akkor is, ha továbbra is inkább a fantasy-t választom az SFF alkotások közül). Szóval határozottan ajánlom olvasásra azoknak, akik nem riadnak vissza egy mélyebb gondolkozástól a témában, ugyanakkor nem ezt javasolnám bevezető olvasmánynak – igényel elhivatottságot is.

Arturo P>!
Dan Simmons: The Fall of Hyperion

Dan Simmons folytatta, amit a Hyperionban elkezdett. Igaz, hogy szakított a kerettörténetes-történetmesélős szerkezettel, de minden más tekintetben egyenrangú ez a könyve is az előzővel. John Keats itt is szerepel, izgalmas, több szálon futó sci-fi történetet olvashatunk, a végére pedig választ kapunk a nyitott kérdésekre – minden zarándok története kerek egész lesz.
Szeretem, amikor egy könyv olvasása közben kitalálom, hogyan folytatódik a történet – aztán az író valami teljesen mással rukkol elő. Itt is ez történt, rendre keresztülhúzta az elképzeléseimet, egyedül egy titok volt teljesen egyértelmű már az elejétől. spoiler
Kitűnő író kitűnő könyve(i). Minden sci-fi rajongónak kötelező.

>!
Bantam, New York, 2011
528 oldal · ISBN: 9780307781895
3 hozzászólás
Marcus P>!
Dan Simmons: The Fall of Hyperion

A Hyperion-nal Simmons olyan alapművet alkotott, hogy a Fall of Hyperion-nal már nem ismételhette meg ugyanazt… csak túlszárnyalhatta.

A Hyperion-ban elkezdett eposz, amit a zarándokok szemén át eddig csak „kicsiben” szemlélhettünk, most egyre inkább kibontakozik, egyre inkább rájövünk, hogy mi a tét. Nem mellesleg megismerjük a narrátor személyét, és így a narráció, mint irodalmi eszköz, a történet részévé válik – így az irodalmi utalások is jelentősebbé, mondjuk úgy, valódivá válnak. És ez sokszor szó szerint értendő, hiszen Keats személye testi és lelki valójában is fontos szerepet játszik az eseményekben. Simmons azért nem hagyja magára az olvasót az utalások labirintusában, előbb vagy utóbb minden szükséges dolgot megmagyaráz maga is; de az ínyenceket sem felejti el, a lelkes olvasó könnyen azon kaphatja magát, hogy őt eddig különösebben nem érdeklő angol irodalmi alakok életrajzait és műveit bújja.

Gyönyörű íve van a regénynek, Simmons jól tart rendet a számos szál között, és az egyes zarándokok történetének végére is pont kerül. Itt kell megemlítenem azt a jelenetet, amelyben Sol Weintraub és Rachel végre találkoznak a Shrike-kal: számomra életem egyik legkiemelkedőbb olvasmányélményét adta. Akárcsak az egész Hyperion-ciklus, egyszerre volt grandiózus és mélyen személyes.

És ezt majd az Endymion után fogjuk igazán megérteni.

U.i.: A Hyperion és a Fall of Hyperion köteteket a komplex cselekmény és a sok szereplő miatt érdemes közvetlenül egymás után olvasni.

Helyna IP>!
Dan Simmons: The Fall of Hyperion

Nem tudok szép és mélyenszántó értékelést írni, pedig érdemelne egy olyat ez a könyv. Nagyon jó volt, tetszettek a témák, a lassan kibontakozó kép, a fordulatok, a kérdések, amiket feltesz, a párhuzamok meg a mögötte álló nagyszabású kép. Időnként megint kissé terjengős volt és minden azért még most sem állt össze teljesen – egyrészt rágódnom kell még rajta, másrészt létezik a következő két kötet. Nem biztos, hogy leesett minden irodalmi utalás meg hasonló finomságok se, ahogy az első könyvben sem, de minden sorát szerettem olvasni. Kíváncsi vagyok a jövőre, amit elmesél majd az író.

thuringwethil P>!
Dan Simmons: The Fall of Hyperion

Ez a könyv máshogy tetszett, mint a Hyperion. Sokkal jobban érdekelt a szereplők sorsa, jobban beszippantott a cselekmény, viszont helyenként kicsit kiszámíthatónak és összecsapottnak tűnt spoiler. Na meg hosszú is, de úgy vettem észre, Dan Simmons nem szeret röviden írni semmiről. :)


Népszerű idézetek

TarsolyGer>!

„I sincerely wish a plague on both their houses.”
„To the extent that humanity suffers?”
„I don't know humanity,” said the Consul in an exhausted monotone. „I do know Sol Weintraub. And Rachel. And an injured woman named Brawne Lamia. And Father Paul Duré. And Fedmahn Kassad. And -”

Part Three, Thirty Seven

>!

Theo Lane, always embarrassed by discord, cleared his throat and said, “Look what I found among the baggage strewn around the Sphinx.” He held up an instrument with three strings, a long neck, and bright designs painted on its triangular body. “A guitar?”
“A balalaika,” said Brawne. “It belonged to Father Hoyt.”
The Consul took the instrument and strummed several chords. “Do you know this song?” He played a few notes.
“The ‘Leeda Tits Screwing Song’?” ventured Martin Silenus.
The Consul shook his head and played several more chords.
“Something old?” guessed Brawne.
“ ‘Somewhere Over the Rainbow,’ ” said Melio Arundez
“That must be from before my time,” said Theo Lane, nodding along as the Consul strummed.
“It’s from before everybody’s time,” said the Consul. “Come on, I’ll teach you the words as we go.”
Walking together in the hot sun, singing off-key and on-, losing the words and then starting again, they went uphill to the waiting ship.

FORTY-FIVE

bajnaip P>!

„The Great Change is when humankind accepts its role as part of the natural order of the universe instead of its role as a cancer. […] We have spread out through the galaxy like cancer cells through a living body, Duré. We multiply without thought to the countless life forms that must die or be pushed aside so that we may breed and flourish. We eradicate competing forms of intelligent life.”
[…]
„Humankind and the TechnoCore,” said Sek Hardeen in the harshest tones Duré had ever heard a Templar use. „Man and his machine intelligences. Which is a parasite on the other? Neither part of the symbiote can now tell. But it is evil thing, a work of the Anti-Nature. Worse than that, Duré, it is an evolutionary dead end.”

Thirty-Eight

TarsolyGer>!

Sol Weintraub and Brawne Lamia were half a klick down the valley, Sol bending over the woman as she lay near the front of the Jade Tomb. Wind swirled dust around them so thickly so they did not see the Shrike moving like another shadow down the trail past the Obelisk, toward them.
Fedmahn Kassad stepped off the dark marble in front of the Monolith and skirted the shattered crystal shards wich littered the path. He realized that Moneta still clung to his arm.
„If you fight again,” she said, her voice soft and urgent in his ear, „the Shrike will kill you.”
„They are my friends,” said Kassad. His FORCE gear and torn armor lay where Moneta had thrown it hours earlier. He searched the Monolith until he found his assault rifle and a bandolier of grenades, saw the rifle was still functional, checked charges and clicked off safeties, left the Monolith, and stepped forward at double time to intercept the Shrike.

Part Three, Thirty Nine


A sorozat következő kötete

Hyperion Cantos sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ursula K. Le Guin: The Telling
Michael Swanwick: Vacuum Flowers
S. Andrew Swann: Messiah
Yoon Ha Lee: Ninefox Gambit
Peter F. Hamilton: The Reality Dysfunction
Octavia E. Butler: Parable of the Sower
Adrian Tchaikovsky: Dogs of War
John Scalzi: The Collapsing Empire
Lavie Tidhar: Central Station
Joan D. Vinge: The Snow Queen