43. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

Hyperion ​bukása (Hyperioni énekek 2.) 370 csillagozás

Dan Simmons: Hyperion bukása Dan Simmons: Hyperion bukása Dan Simmons: Hyperion bukása

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hét zarándok indult útnak a Hyperion távoli bolygójára, hogy a Shrike színe elé járulva választ találjanak kérdéseikre. De vajon melyikük kívánságát teljesíti a félig szerves, félig gép szörnyeteg? És mi lesz a többi hős sorsa?
Az emberek lakta világegyetem fordulóponthoz érkezett. A Hyperion félreeső bolygóján az időben visszafelé haladó, rejtélyes Időkripták megnyitják kapuikat, hogy a Shrike, a fájdalom és a megtorlás félistene emberek millióinak sorsa felett döntsön. A Számkivetettek ostrom alá veszik a Hegemóniát, míg az általunk teremtett, megbízhatatlan MI-k azon fáradoznak, hogy létrehozzák a Végső Intelligenciát, Istent. A gépek istenét, mely pusztulásba taszíthatja az egész emberiséget.
Dan Simmons klasszikus regényének, a Hyperion című űroperának a folytatása még az első kötetnél is grandiózusabb távlatokat nyit a technológiai fejlődés és az emberi civilizáció jövőjéről, de a gépek, fajok, vallások és filozófiák eposzi léptékű háborújában sem veszíti szem elől az egyént.

Eredeti megjelenés éve: 1990

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
640 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634192725 · Fordította: Huszár András
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2013
636 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155049231 · Fordította: Huszár András
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2011
636 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155049231 · Fordította: Huszár András

4 további kiadás


Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

Shrike · Fedmahn Kassad · John Keats · Beowulf


Kedvencelte 83

Most olvassa 20

Várólistára tette 115

Kívánságlistára tette 87

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

vargarockzsolt>!
Dan Simmons: Hyperion bukása

Dan Simmons a Hyperionnal bebizonyította számomra, hogy a fantasztikus regények műfaja a legigényesebb szépirodalmi művek megalkotásához is keretet adhat. Az a könyv, ahogy a négy évvel ezelőtti olvasásélményemet most felidézem, egy igazi szépirodalmi, világirodalmi remekmű, amit például nyugodtan fel lehetne venni a gimnáziumi kötelező olvasmányok listájára, de akár egyetemen is lehetne foglalkozni vele akár egy féléven keresztül is, olyan gazdag és igényes mind mondanivalójában, mind a stílusában.
Akkor miért vártam négy évet a folytatása elolvasásával? Talán azért, mert ha sci-fit választok, akkor könnyed szórakozásra vágyom, kikapcsolódásra, izgalmas kalandokra, a fantázia szárnyalására, és nem annyira komoly-komor filozófiai mondanivalóra. Ha valami kimondatlan, csupán a tudatom szélén érzékelt kifogásom volt a Hyperionnal szemben, akkor az ez volt: egy remekművet komolyan kell venni, egy 600 oldalas komoly könyv elkezdéséhez nekem bátorság kell gyűjtenem, és hiányzott belőlem az elszántság. (Az is igaz viszont, ha nem könyvtárból választanék olvasnivalót, hanem a saját példány itt figyelt volna a polcomon, akkor már biztos korábban elolvastam volna.)
Most éppen úgy alakult, hogy rengeteg időm lett olvasni, de azért óvatosságból először átfutottam az értékelések listáját, és ez meghozta a bátorságomat. Az a sci-fi, amit például @csartak, @noro, @acélpatkány, @kvzs, @Dominik_Blasir, @Shanara és @pat a legmagasabbra értékel, de amivel szemben @Turms és @giggs85 kifogásokat fogalmaz meg, az nekem pont jó lesz, gondoltam. És nem is csalódtam.
Mindenben aláírom a kritikusok kifogásait, de az általuk felsorolt hibák engem egyáltalán nem zavartak. Igen, ez a második kötet igazából az elsőn élősködik: az abban felfestett elképesztően gazdag világ keretei között zajló rendkívül izgalmas űropera, de nekem most pont ez kellett a kikapcsolódáshoz. Amíg olvastam, megszűnt a külvilág, minden gondom bajom. Csupán egyetlen kifogásom maradt: nem elég hosszú, igazán olvastam volna még további 600 oldalon keresztül is. :)

3 hozzászólás
zamil>!
Dan Simmons: Hyperion bukása

A cselekmény ott folytatódik, ahol az előző részben abbamaradt, itt már a szereplők megismerése után, jöhet a nagy betűs történet. Változik a könyv stílusa is, az esemény gyors sodrású, rengeteg kérdésre megkapjuk a választ és folyamatosan újakat kapunk.
A világ kitágul még jobban megismerjük az író által teremtett univerzumot, és fény derül a háttérbe megbúvó eseményekre.
Nehéz a két könyvet külön értékelni, mert egy egészként kell kezelni, egy monumentális történetet mesél el.
Nem tudok belekötni, ez is kedvenc.

Nuwiel P>!
Dan Simmons: Hyperion bukása

Az Olümposz után kissé csalódtam Simmonsban, mert ugyan továbbra is élvezetes stílusban írt, lezárni azt nem nagyon sikerült neki. Több megválaszolatlan kérdés is maradt, volt egy rettentően unalmas szál is, de ettől függetlenül is kíváncsi voltam más írásaira, főleg az alapműnek számító Hyperion-ciklusra. Hát, mit ne mondjak, ezeket a könyveket nem lehet értékelni.

Egyrészt mások már mindent leírtak róluk, de még ha nem is tették volna, úgy érzem, kevés vagyok én ahhoz, hogy írjak róluk. Olyan szinten zseniálisak, hogy ha valaki megkérdezi, miért ajánlanám neki, csak annyit mondhatnék, olvassa el, és megérti.

Leonidas>!
Dan Simmons: Hyperion bukása

Nagyon kíváncsi voltam, hogy az írónak sikerült-e tartani az első rész rendkívül magas színvonalát. Lényegében nem akadt problémám, bár el kell ismernem, hogy a vallásról szóló vonal, nekem már sok volt.
A történet ismét rendkívül izgalmas,fordulatos és remek ötletekkel teletűzdelt olvasmány. Az elején picit meglepődtem, mert egy új nézőpont karakter került a történetbe.
A zarándokok további sorsát, számomra teljesen szokatlan szemszögből követhetjük soron. Rengeteg szenvedés és fájdalom vár rájuk. Fokozatosan fény derül a zarándoklat körüli szörnyű titkokra. Egy ponton kezdett a vallás nagyon előtérbe kerülni, nekem meg rohamosan zuhant a lelkesedésem. Körülbelül ötven nehezen átrágott oldal következett, végül mégis úgy döntöttem, van ez a regény annyira jó, hogy némi keserű szájíz még beleférjen.
Egész csokor remek ötletet tartalmaz. Az Időkripták, a Shrike, a Háló, a Mag vagy a Számkivetettek mind nagyon jó ötletek. A karakterek lenyűgözően jól ábrázoltak. A Konzul, Martin Silenus és főleg John Kaets volt igazán remek. Kassad ezredes talán nem a legjobb karakter, de szenvedélyes személyisége és határtalan elszántsága miatt nagyon megkedveltem.
Mindent összegezve, – a vallásos vonalt leszámítva – más gondom nem nagyon akadt a regénnyel. Nagyszerű űropera.

csartak P>!
Dan Simmons: Hyperion bukása

Ha nem a molyra írnék róla, csak annyit mondanák: Ez igen! De kicsit bővebben:
Dan Simmons már az első résszel, a Hyperionnal magasra tette a mércét, hisz aki olvasta, tudja jól, hogy milyen mesterien használta az szépirodalmi műfajokat a különböző fejezetekben, ami a sci-fin belül eléggé szokatlan dolog. A Hyperion bukásában ugyan már nem így tesz, de ellenben sok szálon fut a történet. Az első részben felütött rengeteg nyitott kérdés mind-mind fokozatosan magyarázatot nyer, a leosztott szerepek beteljesülnek, mindenkinek a saját végzete szerint. Szeretem ha egy történet következes, és itt egyszer sem éreztem bizonytalanságot. Egyszerűen élvezetes volt olvasni/látni, hogy minden kis darab a helyére kerül. Ki az a Shirke? Mi a szerepe az egész történetben? Miben működik közre a Mag, és miben a Hegemónia?
Keats, a 19. szazadi költő sajátos szerepeltetése sci-fiben szinten merész, de zseniális húzás. Sokkal többet tudtam meg róla, mint az irodalom órából, ahonnan nagyjából annyi maradt meg, hogy irt egy verset az Óda egy görög vázához címmel. Viszont mar azt is tudom, hogy ő az, akinek a nevét a vízre írták. http://www.studiolum.com/wang/renaissance/keats-grave-n…
Legjobban nekem a labirintus bolygók elmélete tetszett, de a Számkivetettek technológiájának jellemzése, majd a távoli jövő „emberfeletti” embereinek a leírása mind-mind élmény volt. Hát kérem, ezért érdemes igazi jó sci-fit olvasni. :)

5 hozzászólás
Gerof>!
Dan Simmons: Hyperion bukása

Ideje szabadjára engednem a rajongásomat!
Nem is tudom mi lenne a megfelelő szó, amivel jellemezhetném a regényt(és előzményét). Gazdag? Dús? Arra gondolok, hogy számtalan ismeret szövi át regényt, irodalom, történelem, politika, fizika, vallás stb. Mindez koherensen illeszkedik a történetbe, nem válik öncélú tudásfitogtatássá, lényeges építőkövei az egyébként kiváló cselekménynek és karakterrajzoknak. Kiválóan sikerült az elegyítés, minden szempontból kielégítő olvasmányélményt hagyott maga után. A stílus egyenletes, kiérlelt, öröm volt olvasni. Imádtam, ahogy gyökeresen különböző jellegzetességekkel bíró bolygókat, vagy emberi civilizációkat ábrázolta.
Még az időutazás, időparadoxon kezelésével is elégedett voltam. Általában, ha időutazással találkozom, mindig enyhe katatóniába süllyedek, ahogy próbálom feloldani magamban az időparadoxont, ellenőrizni, hogy nem hibázik a logika, de leginkább olyan érzés mintha egy Escher-rajzot néznék. Ha csak a kép egyes részeit nézem, az rendben van, de az egészet nem tudja maradéktalanul befogadni az agyam. Itt is végigszánkáztattam a gondolataimat, az időparadoxon különböző állomásain, és elég meggyőzőnek tűnt. Ez a maximum, amit nálam ki lehet hozni ebből a témából.
Még valamit kiemelnék, amin elméláztam. Hogy lehet, hogy a Hegemónia több száz éve él „szimbiózisban” az Informaggal, és nem merül fel bennük, hogy vajon mennyire kerültek a befolyása alá. Technológiákat használtak, amiket csak úgy ajándékba kaptak, nem is értik a működését, de azért lépten-nyomon használják. Kicsit sántít a párhuzam (lévén emberektől kapott „ajándékról” van szó), de a Facebook vagy Google nemrég van jelen az életünkben, mégis minduntalan bele lehet botlani, hogy milyen veszélyei vannak, hogy ezek az eszközök ekkora befolyással bírnak. És ezen a palettán aztán tényleg minden van onnantól kezdve, hogy „legyünk tudatos és körültekintő felhasználók” egészen a különféle összeesküvés-elméletekig. Persze itt-ott felbukkannak ilyesfajta gondolatok a szereplők fejében (ti. gépek kihasználják őket titokban), de olyan benyomásom volt, hogy ezek most tudatosultak bennük, és nem több száz éve beszédtéma, ahogy logikusnak gondolnám.
Hosszan lehetne folytatni a sort, hogy milyen gondolatokat idéz elő az emberben, de soká érnék a végére. Azt hiszem valami ilyesmit értettem az elején azon, hogy dús. Mindig van egy olyan aspektusa a regények, amerre el lehet kalandozni.

Még egy apróság: Nagyon tetszett a „távnyelő” szó. Nem tudom, hogy a fordító találmánya-e, vagy sem, de úgy hiszem, sikerült kiváló fordítást találni az angol „farcaster” helyére. Rövid, kifejező, és még ízesen is hangzik. Ha valóban lenne ilyen találmány, azt pont így kéne magyarul hívni.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2011
636 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155049231 · Fordította: Huszár András
Qedrák P>!
Dan Simmons: Hyperion bukása

Nagyon szerettem ezt a kötetet is, annak ellenére, hogy az események menetéből adódóan Simmons tulajdonképpen felrúgta azokat a kereteket, amelyek annyira egyedivé tették az első részt. Teszem hozzá, hogy nekem van egy olyan sanda gyanúm, hogy igazából ezt a felét is ahhoz a kötethez akarta csapni, de manapság a könyveket nem azért adják ki, hogy fejbe lehessen csapni vele valakit.

Ha egyetlen szóval akarnám jellemezni akkor azt írnám róla, hogy ez a történet túlzsúfolt. Olyan, mint egy űrhajó gardróbszekrénnyel, grillsütővel, pótkerékkel és egy nagybőgővel. Nem biztos, hogy mindegyikre szükség lesz. Van itt minden, transzhumanizmus, űrcsaták, teológia, mesterséges intelligencia és így tovább. Egy ideig el sem tudtam képzelni, hogy a reménytelenül széttartó szálak valaha is összefutnak, de aztán bekövetkezett az a pillanat, amikor egyszerre mindennek értelme lett, mint amikor egy heavy metal együttes nevére hajazó bútordarab egyszer csak összeáll. Azt persze nem állítom, hogy nem lepődtem meg, amikor egyszer csak a teológiai fejtegetések búrája alatt egyesült a történet, egyfajta modern Szentháromság-tant reprezentálva.

Bevallom, hogy akárcsak @Turms, én is elsősorban Sol Weintraub és lánya szálára voltam kíváncsi, mert az előző kötetben ez bizonyult számomra kidolgozottságában és érzelmi terhelésben is a legerősebb történetnek. Spoiler nélkül elárulhatom, hogy kapott egyfajta megnyugtató lezárást, de nem állítom, hogy minden elemében elégedett lettem volna vele, talán kicsit sok lett az időcsavarba oltott deus ex machina.

Azon még elgondolkodtam, hogy miként lehetséges ennek a történetnek folytatást írni, merthogy van neki. Az a kevés lezáratlan szál szerintem alkalmatlan erre, de majd meglátjuk, amikor nekiállunk a sorban következő köteteknek.

4 hozzászólás
Nevox>!
Dan Simmons: Hyperion bukása

Sajnos sokat vártam a Hyperion folytatásával és hatalmas hibát követtem el ismételten, mivel zseniális mestermű és a két kötet egy történet, szervesen egybefonódik, csak más a szerkezete. Nagyívű, monumentális, lenyűgöző és annyira összetett, annyira egész kerek, hogy bátran ki lehet jelenteni, miszerint az űropera zsáneren belül van Hyperion előtti és utáni korszak. Tartalmas, elgondolkodtató és egyúttal izgalmas,nem nélkülözi az akciókat, csatákat, melyek gyakran az emberiség fennmaradásért zajlanak.
A történetről nem érdemes már írni bármit is, mivel masszív spoileresen lehet csak megtenni de mindenre fény derül, az Időkriptákra, a zarándokok sorsára, a Shrike-ra és persze a Végső Inteligenciára… Értem, hogy sokaknak talán nem nyeri el a tetszését az, amit a végén Isten létéről és lényegéről ábrázol, de a könyv gondolkodásra serkent, számtalan aspektusa van amiben el lehet merülni és mégsem megy a történet kárára. Nagyszerűek a jellemek, szimpatikusak a zarándokok és van egy Keatsünk, meg egy Gladstone-unk aki egyértelműen ihletet adott a Térség sorozatnak.
Az a legjobb benne, hogy a mondanivalója, a filozófiája, ha úgy tetszik nem megy sem a történet sem a szereplők jellemének kárára, és egyúttal szerves része a világnak.
Csodálatos könyv, nem lehet eleget dicsérni. Akár szereted a sci-fit, akár nem, ezt a két kötetet olvasd el.

1 hozzászólás
Turms>!
Dan Simmons: Hyperion bukása

Miért jobb könyv a Hyperion a Hyperion bukásánál? Talán mert a titok mindig izgalmasabb a megfejtésénél – némi gondolkodás után végül erre a közhelyes válaszra jutottam. És persze Simmons nagyon magasra tette a lécet az első résszel, nehéz is lett volna felülmúlni azt. Még ezzel együtt is a valaha olvasott legjobb sci-fijeim egyike, csak nem lett volna szabad előzetesen irreális elvárásokat támasztanom vele szemben.

A Hyperion visszaemlékezős-történetmesélős stílusa után a cselekmény jelen időben folytatódik tovább. A zarándokok megérkeznek az Időkriptákhoz, hogy találkozzanak a Shrike-kal, a mitikus szörnnyel. Eközben zajlik az emberiség jövőjét eldöntő nagy háború, amelynek tetőpontját az író sajnos kissé patetikus és hatásvadász jelenetekkel is fűszerezi, meg is lepődtem, mert Simmons korábban nem élt ilyen olcsó fogásokkal.

Sol Weintraubnak, az Ábrahám próféta erkölcsi és vallási dilemmáját újraélő tudósnak a története nyűgözött le leginkább az előző könyvben, és most is ezt találtam a legérdekesebb szálnak mind közül, az Ábrahám-dilemma feloldását pedig a könyv legeredetibb gondolatának. Weintraub lányának, a Merlin-kórban szenvedő Rachel-nek a sorsát már az előző könyv óta sejtettem, így ez nem ért nagy meglepetésként.

A regénysorozatot némi pihenő után folytatni fogom, már itt vannak a polcomon az Endymion könyvek is.

kvzs P>!
Dan Simmons: Hyperion bukása

Szeretem az olyan alkotókat, akik fogják a műfaji határokat és a zsánereket, majd magasról tojnak rájuk. Ennek a működéséhez két dolog szükséges: ezen határok, szabályok és zsánerek tökéletes ismerete, és a hajlandóság arra, hogy alkalmazzák őket, ha éppen úri kedvük, vagy a mondanivalójuk úgy kívánja. Dan Simmons pontosan ilyen alkotó.
Fő téma a vallás, az egyik főszereplő egy rég halott romantikus költő, a csomagolás sci-fi. Olyan elegy ez ami vagy borzasztóra, vagy zseniálsira sikerül. Ebben az esetben természetesen a zseniális került ki győztesen.
Simmons nagyon elegánsan vezet végig minket a történeten, amiben az akciókedvelőktől kezdve a tudományos érdeklődésűeken és a romantikusokon keresztül a filozófiai fejtegetéseket kedvelő olvasókig mindenki megtalálja a neki tetsző részt. Bármelyikből kicsit több, vagy kicsit kevesebb elrontaná a harmóniát, azonban az író egy légtornász kecses magabiztosságával lavírozva tárja elénk lapjait, von be minket a történetbe és repít keresztül bennünket téren és időn, hogy a könyv befejezése után csak a folytatás járjon a fejünkben.


Népszerű idézetek

Chöpp >!

Soha nem állította senki, hogy a világegyetem épelméjű volna.

54. oldal

Chöpp >!

– A zsoldosok régi mondása: „Öld meg mindet, Isten majd kiválogatja az övéit!”

394. oldal

2 hozzászólás
Chöpp >!

Részegen aktot rajzolni, miközben éppen elcsavarják a fejed: az ilyesmi sosem szokott művészi értéket szavatolni.

63. oldal

1 hozzászólás
Chöpp >!

A végén rohadtul mindegy. Azt képzeltük, különlegesek vagyunk, kiszélesítettük a látókörünket, élesre fentük az empátiánkat, s közös fájdalmunk üstjét kiöntöttük a nyelv táncparkettjére, hogy aztán menüettet próbáljunk szerezni a kínok káoszából. Rohadtul mindegy. Nem vagyunk avatárok, sem isten vagy ember fiai. Csupán önmagunk vagyunk, magányosan körmöljük le elmésségeinket, magányosan olvasunk, és magányosan halunk meg.

505. oldal

Kapcsolódó szócikkek: magány
csartak P>!

Amikor visszafordultam, a Hyperion hologömbje megszűnt forogni és síkban megjelenített vetületek sorozatává bomlott ki – ferde gömbpanoráma, Boone-féle ortografikus rozetta, Van der Grinten, narancshéjszerű térképek, felszabdalt Goode-féle homologikus vetület, gnomonikus szinuszíves, azimutális ekvidisztáns, polikonikus, hiperkorrigált Kuwatsi, számítógép-esherizált, Briesemeister-féle, Fuller-féle, Miller-féle hengeres, multikoligrafikus és szatelitszabvány-, mielőtt a Hyperion szabvány Robinson-Baird-féle térképévé merevedett volna ki.

50. oldal

8 hozzászólás
Chöpp >!

A tudatlanságunk elvesztése veszélyes lehet, mivel a tudatlanságunk egyben pajzs is.

346. oldal

1 hozzászólás
Chöpp >!

– Folytatja a költeményét? – kérdezte tőle Sol.
Silenus megrázta a fejét.
– Befejeztem a fán – közölte. – És rájöttem még valamire, Sol.
A tudós felvonta az egyik szemöldökét.
– Megértettem, hogy a költők nem istenek, de ha van Isten… vagy bármi, ami megközelíti… akkor Isten egy költő. Méghozzá bukott költő.

618. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Isten · költő
2 hozzászólás
Chöpp>!

Meg akartam szökni az álmából, ha másért nem, hogy megtaláljam a sajátomat.

41. oldal

Zzss>!

A hely részben múzeum, részben könyvtár, részben levéltár volt. Első látásra beleszerettem… és első illatra, ugyanis több ezer nyomtatott könyv sorakozott odabent; akadtak köztük igencsak régiek is, és semminek nincs olyan csodás illata, mint a régi könyveknek.

334. oldal

Chöpp >!

Lehet, hogy nem megy másként, csak ha egy isten nálánál alacsonyabb rendű élőlényeket teremt, mert csak akkor fog felelősséget érezni irántuk.

80-81. oldal


A sorozat következő kötete

Hyperioni énekek sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Ann Leckie: Mellékes igazság
Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1.
Orson Scott Card: A Holtak Szószólója
Martha Wells: Kritikus rendszerhiba
Mary Doria Russell: Verebecske
Ted Chiang: Kilégzés és más novellák
Kim Stanley Robinson: 2312
Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
Philip K. Dick: Szárnyas fejvadász