Hyperion ​(angol) (Hyperion Cantos 1.) 16 csillagozás

Dan Simmons: Hyperion (angol) Dan Simmons: Hyperion (angol) Dan Simmons: Hyperion (angol) Dan Simmons: Hyperion (angol) Dan Simmons: Hyperion (angol) Dan Simmons: Hyperion (angol) Dan Simmons: Hyperion (angol)

On the world called Hyperion, beyond the law of the Hegemony of Man, there waits the creature called the Shrike. There are those who worship it. There are those who fear it. And there are those who have vowed to destroy it. In the Valley of the Time Tombs, where huge, brooding structures move backward through time, the Shrike waits them all. On the eve of Armageddon with the entire galaxy at war, seven pilgrims set forth on a final voyage to Hyperion seeking the answers to the unsolved riddles of their lives. Each carries a desperate hope – and a terrible secret. And one may hold the fate of humanity in his hands.
A stunning tour de force filled with transcendent awe and wonder, Hyperion is a masterwork of science fiction that resonates with excitement and invention, the first volume in a remarkable new science fiction epic by the multiple-award-winning author of The Hollow Man.

Eredeti megjelenés éve: 1989

>!
Spectra, 2011
482 oldal
>!
Bantam, 2011
496 oldal · ISBN: 9780307781888
>!
Orion, London, 2010
498 oldal · ISBN: 9780575099968 · ASIN: B0043M6780

3 további kiadás


Kedvencelte 2

Most olvassa 5

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
Juci P
Dan Simmons: Hyperion (angol)

Még hogy véget értek a nagy elbeszélések… Most kezdődnek csak igazán! Simmons az emberiség egy új korszakának nagy narratíváit alkotja itt meg, amelyek – nem meglepő módon – problémafelvetésükben nagyon hasonlítanak a régiekre, csak a kontextus más (és értelemszerűen a válaszoknak is újaknak kell lenniük). A körülmények változnak, de az ember alapvető igénye a kapcsolódásra – saját identitásával, a másik emberrel, az őt körülvevő teremtett világgal és a transzcendenssel – örök. Megérinteni a Másikat egy verssoron, egy ölelésen vagy egy imádságon keresztül: ezek ember voltunk legalapvetőbb mozdulatai. És az időbe vetettségünk legalább ennyire alapvető jellemzője az életünknek, és ahogy Simmons mutatja, ennek ma még ismeretlen formáit is meg fogjuk ismerni a jövőben (a csillagközi utazás korában például teljesen új értelmet nyer a „csillagűzött szeretők” kifejezés).
Nagyon szerettem a jelenünkre és múltunkra vonatkozó irodalmi, kulturális utalásokat: jó játék, hogy mi is az, aminek évszázadok múltán is jelentősége lesz, és mi torzul vagy jelentéktelenedik el teljesen az utókor szemében. És sok mindenre számítottam, de arra nem, hogy Sol Weintraub történetét olvasva bele fogok sírni az ebédembe. (Amióta anya vagyok, kicsit túlzottan átélem a gyerekekkel kapcsolatos történeteket.)
A sci-fi iránt a legkevésbé sem érdeklődő olvasóknak is bátran merem ajánlani ezt a könyvet, annyira univerzálisan emberi, amiről szól, annyira nem a (mellesleg remekül megalkotott) SF-miliő a lényeg.
Sajnos lehetetlen, hogy ne folytassam azonnal a Hyperion bukásával. Asszem lőttek az év végéig teljesítendő kihívásaimnak :D

2 hozzászólás
>!
Arturo MP
Dan Simmons: Hyperion (angol)

Bár már hat éve megvettem, eddig csak kerülgettem ezt a könyvet. Nem is tudom mi tartott vissza az elolvasásától*… A legtöbb régóta nem olvasott könyvemet befejezve azt gondolom, hogy ezt kár volt ennyit várakoztatnom. Nem volt ez másként a Hyperionnal sem.
Az egész könyvön érződik, hogy egy irodalmat értő és szerető ember írta**. Hogy csak a legnyilvánvalóbbakat említsem:
1. A regény szerkezete erősen hajaz Chaucer Canterbury mesék című művére. Ott is és itt is zarándokok indulnak egy távoli szent helyre és út közben történeteket mesélnek egymásnak.
2. A történetet átszövi a szerző Keats iránti rajongása. A Hyperion bolygót is Keats egyik költeményéről nevezték el, valamint többen is idéznek Keats verseiből a történet során.***
Hét ember indul el a zarándokútra. Mindegyikük máshonnan jött, mással foglalkozik. Egy dolog közös bennük: korábban valamilyen módon mindegyikük kapcsolatba került a Hyperion bolygóval. A zarándoklat végcélja a Hyperion időkriptái. Az út nagyon veszélyes: nem csak a Hyperion lakóit és zarándokait megtizedelő szörny, a Shrike jelent halálos fenyegetést, de közben kitör a háború is az űrben lakó „Ouster”-ekkel. Ráadásul egyikük nagy valószínűséggel az ellenség ügynöke… Rájönnek, hogy ha elmesélik egymásnak a saját történetüket, abból talán kiderül, miért éppen őket választották a zarándoklatra – és talán növelik a túlélési esélyüket.
Az elmesélt történetek olyanok mint a stílusgyakorlatok: mindegyik más-más stílusban íródott. Ez egy hatalmas jópont, Simmons nem esett bele abba a hibába, hogy az ennyire különböző embereket ugyanazon a hangon beszéltesse. A történetek külön-külön is érdekesek, de együtt még inkább azok: a kis képekből szépen lassan kialakul egy nagyobb kép. Nem minden kérdésemre kaptam választ, de remélem a folytatásban Simmons szépen elvarr minden szálat.
Kis következetlenségek és némi indokolatlan szex miatt gondolkodtam fél pont levonáson, de az összbenyomás annyira erős, olyan érdekfeszítő volt az egész történet, hogy megkapja az 5 pontot. Remélem a Hyperion bukása hozza ugyanezt a színvonalat.

* De, tudom: túl sok könyv vár elolvasásra. :)
** Hiába, Simmons mégiscsak angol irodalmat tanult és tanított.
*** Kis gonoszkodás: nehezen tudom elképzelni, hogy a 28. században maradéktalanul tudják élvezni Keats 19. század elején írt verseit… de ez legyen a legnagyobb baj. :)

>!
Bantam, 2011
496 oldal · ISBN: 9780307781888
2 hozzászólás
>!
Marcus 
Dan Simmons: Hyperion (angol)

A Hyperion-ról tudjuk, hogy nagyjából a Canterbury Tales-hez, illetve a Decameron-hoz hasonló epizodikus felépítésű, rengeteg kulturális utalással, és mellesleg jó sztorival. De ezzel nem mondtunk róla eleget. Mert mégis, mi ez a könyv?
Novellagyűjtemény, csak egyben kiadva? Műveltségvillogtatás sci-fibe ágyazva? Izgalmas történet?
Nem, ezeknél nagyságrendekkel több.
Először is a történetek mind eltérő stílusban íródtak, de mindegyik remekmű a saját nemében. De a látszólag különálló történetek, melyeket csak a zarándokok utazása köt össze, egyre jobban beavatnak minket az univerzum rejtelmeibe, és minden egyes történetnél újabb és újabb összefüggéseket ismerünk fel, hogy aztán a végére a látszólag összeálló képen csavarintson egyet az író. Kulturális, filozófiai, vallási, társadalmi, technológiai kérdéseket egyaránt feszeget a mű, de a nagyívű témák közepette nem tűnik el az egyén sem, és ez már önmagában válasz ezen kérdések egy részére. És mindezt úgy teszi, hogy az irodalmi utalások nem kódolják az üzenetet, jóval inkább mélyítik a megértést.
Jellemző egyébként az utolsó jelenet, mely tipikus és zseniális egyszerre, bár maga a könyv nem ennyi tulajdonsággal nem rendelkezik; csak szimplán zseniális.

>!
Timár_Krisztina ISP
Dan Simmons: Hyperion (angol)

Ezt egész biztosan tovább fogom olvasni, végig mind a négy részt, de nem most. Most hagyom nyugodni az élményt. :) Amúgy is csak megszakításokkal tudtam olvasni, és kizárólag hétvégéken.
Tetszett az alapötlet, a Canterbury mesék felidézése a zarándokokkal, akik útközben elmesélik egymásnak a történetüket – amelyekről aztán kiderül, hogy sok-sok finom szál köti össze őket, és az út sikerének vagy sikertelenségének eszközeivé válnak. Tetszettek az olykor nyilvánvaló, máskor csak célzásokból sejthető irodalmi utalások (és rém büszke voltam magamra, ha felismertem valamelyiket, de azért akadt közöttük bőven, amelyik inkább a restanciáimra emlékeztetett :)). A tudomisénmilyen technológiákat meg se próbáltam követni, csak mély tisztelettel adóztam az írónak, akinek a képzelőerejéből erre is telt, nemcsak azokra az igen-igen élvezetes leírásokra – meg az idegen bolygók hibrid lényeire, akiket nagyon szerettem, különösen az örökzöldek mellett burjánzó „örökkékeket” (hát ez kiverte a biztosítékot :)). Tetszett a mód, ahogyan a XXVIII. században játszódó történet szereplői fel-felidézik a saját történelmüket, és imádtam, ahogy a szereplők nosztalgikusan merengenek olyan eseményeken, amelyek a mi jelenünkben még meg se történtek. (Hála a jó Istennek.)
Végül pedig: minden elismerésem a történetfüzérért, amelynek minden darabja eltér egymástól, minden darabját sajnálkozva kezdtem el, mert még az előző érdekelt volna tovább, és minden darabja kb. tíz oldal után abszolúte átvette az irányítást a figyelmem fölött.
Köszönöm szépen az ajánlást, @Iaras!

>!
thuringwethil P
Dan Simmons: Hyperion (angol)

Elég nehezen hangolódtam rá erre a könyvre, talán emiatt is haladtam vele olyan lassan. Maguk a történetek tetszettek, de igazán a „tudós” sztorija után kapcsolódtam bele a cselekménybe (az szíven ütött). Összességében remek könyv, a kezdeti nyögve-nyelés miatt nem kapott csak több csillagot.

>!
Helyna
Dan Simmons: Hyperion (angol)

Elég egyértelmű, hogy ez a történet majd a második résszel együtt lesz teljes (és még utána is van kettő!), de azért már itt leírnám, hogy nagyon tetszik ám ez. Sokféle, sokszínű és kicsit puzzle-szerű meg nem is dörgöl mindent az ember orra alá… tele rengeteg ötlettel (nem mind totálisan eredeti és nem is kell annak lennie) és továbbgondolással és visszautalással, számos a felszín alatt húzódó témával meg jópár összefüggéssel a karakterek, életutak között – de ahelyett, hogy mindez megzavart vagy idegesített volna, inkább csak egyre inkább bevont.

Tetszett, ahogy leírta a soksok világot meg a különféle technológiákat, meg részleteket a múltból (számunkra jövő) többféle szemszögből is. Maga a stílus is többnyire csillagos ötös, ritkán éreztem csak túl terjengősnek és a „történet a történetben” dologból is csak pár dolog volt, ami kizökkentett.

Minden szereplő sztoriját érdeklődve olvastam (a pap és Sol története volt a kedvenc), pedig az elején egyikük sem tűnt olyan nagyon szimpatikusnak, mégis két oldal után csak úgy faltam az egyes fejezeteket, mert akartam tudni az újabb puzzledarabot. Persze persze, voltak azért kevésbé meg jobban érdekes részek is számomra, de mind fontos volt és hozzáadott a teljes képhez. Ami így a végére olyan nagyon nem is lett bombasztikus meg csavaros, meg ki sem derült egy csomó minden – a legutolsó jelenet viszont azért nagyon szép volt.

Szóval nagyon kíváncsi vagyok és szívesen töltök még több időt ebben az univerzumban – jöhet a következő!

>!
Aerandir
Dan Simmons: Hyperion (angol)

Kezdjük a végén: hogy a csudába lehet így befejezni egy könyvet? Különösen igazságtalan a sorstól, hogy nem kezdhetem most azonnal a következő részt, hanem legalább két hétig várnom kell (aztán meg ki tudja, még meddig…).
Na és akkor most a véleményem a könyvről: gyönyörű volt. Egyrészt valahogy tényleg nagyon szépnek találtam a rengeteg erőszak ellenére is, másrészt pedig valami zseniálisan meg van csinálva. A sci-fibe ágyazott Dekameron nagyon jó ötlet, rettentően hatásosak a zarándokok teljesen különböző történetei. Mindegyikből megtudunk valamit, amitől talán, ha szerencsénk van, egy kicsit világosabb lesz minden. Vagy esetleg csak még tovább bonyolódik a helyzet. És a történetek valóban nagyon különbözőek. A költészettől kezdve a romantikus kémregényen át a hiper-szuper technikákig mindenféle téma és műfaj előfordul. Ezen kívül néhány aktuális problémát is felvet az író, hátha valakinek nem könyv a könyv környezetvédelem, gyarmatosítás, globalizáció, hatalmi kérdések, kizsákmányolás és elnyomás nélkül. (Mellesleg, mi baja van az összes sci-fi-írónak a delfinekkel?)
Mindezt hihetetlenül izgalmasan adja elő a mester, pont megfelelő mennyiségű horrorral és rejtéllyel, a kellő időben adagolt információval. Ezen kívül néha még kifejezetten szellemes is. spoiler

>!
borsi
Dan Simmons: Hyperion (angol)

Hát ez egészen király volt, régen tudtak csak igazán jó sci-fiket írni. :) Jók a karakterek, a történetmesélés, az egész egysége. Legjobban elköltött 8 dollár valaha.


A sorozat következő kötete

Hyperion Cantos sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kim Stanley Robinson: Aurora (angol)
John Scalzi: Redshirts
Joe Haldeman: The Forever War
Frank Herbert: Dune
Arthur C. Clarke: 2001: A Space Odyssey
Arthur C. Clarke: Rendezvous With Rama
C. J. Cherryh: Cyteen
David Brin: Startide Rising
Tom Sweterlitsch: The Gone World
Connie Willis: To Say Nothing of the Dog