Vörös ​vértenger (Sólyom kommandó 4.) 3 csillagozás

Óh, azok a boldog 90-es évek… zsenge kamaszként nagyszüleimnél töltöttem a nyári szüneteket, és míg más korombeli srácok a bőrt rúgták, addig én az udvaron a nagy diófa hűsítő árnyékában hintázva Vic Gabriel és csapata vérgőzös kalandjainak olvasásában merültem el.
A Sólyom-kommandó világában a férfiak mind macsók, a nők mind bombázók, a gonoszak velejükig romlottak. Ez egy olyan világ, amiben egy rossz beszólást csak két-három rövid géppuskasorozat torolhat meg igazságosan. A mindenkori gonosz világuralomra tör, a Sólyom kommandó pedig hazavágja a gonoszt. A fegyverek torkolattüze szüntelenül felvillan, a golyók becsapódnak, a testrészek szakadnak; a rakéta célba talál, az autó felrobban és lángtengerré válva bucskázik le a hegyoldalról. Nincs cicázás, nincs politikai korrektség, itt az marad életben, aki hamarabb lő… (rendszerint Vic Gabriel és csapata). Ez egy ilyen világ… eltúlzott, pofátlan és tesztoszteronzabálóan macsó.
Aki kezébe veszi bármelyik Eagle Force könyvet remekül fog szórakozni. Néha kell az agyatlan hirig, hogy kikapcsoljunk és elfeledjük a húzós mindennapokat, a Sólyom kommandó-könyvek pedig épp erre a célra íródtak.

+ kiváló akciómóka
+ A magyar kiadás borítói remekművek

– negatívum nincs, a maguk nemében nagyszerű könyvek