A ​békés harcos útja (A békés harcos útja 1.) 213 csillagozás

Dan Millman: A békés harcos útja Dan Millman: A békés harcos útja

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A békés harcos útja című regény alapja Dan Millman, a világbajnok atléta igaz története, aki bejárta a test és a lélek, a szerelem és a rettegés, a világosság és a sötétség, a nevetés és a csoda birodalmát. Dan egy Szókratész nevű öreg tanítómester, a „békés harcos” vezetésével, és egy Joy nevű rejtélyes és vidám lény kísértő hatására a végső szembesülés felé halad, mely felemeli vagy tönkreteszi őt. Kövessük Dant spirituális beavatásának útján, melyen megtanulja, mit jelent békés harcosként meghalni – és élni.

Eredeti mű: Dan Millman: Way of the peaceful warrior

Eredeti megjelenés éve: 1984

>!
Édesvíz, Budapest, 2007
286 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635289639 · Fordította: Bokor Klára
>!
Édesvíz, Budapest, 2003
208 oldal · ISBN: 9789635292134 · Fordította: Bokor Klára
>!
Édesvíz, Budapest, 2002
286 oldal · ISBN: 9635286392 · Fordította: Bokor Klára

1 további kiadás


Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Szókratész

Helyszínek népszerűség szerint

Föld


Kedvencelte 72

Most olvassa 31

Várólistára tette 134

Kívánságlistára tette 120

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Dan Millman: A békés harcos útja

„A világ egy iskola és az élet az egyetlen valódi tanító.” Ezzel a gondolattal nagyon egyetértek. Magam is első főiskolai végzettségem éles gyakorlatának tekintettem még a ’80-as évek elején – akkor igen fiatalon és befolyásolhatóan – egy politikai apparátusban végzett munkámat. Úgy hittem kezdetben, hogy a „jót” szolgálom. Aztán rájöttem közben, hogy a helyi kiskirály, az első titkár egyéni akaratának vagyok rabja. Jellemformáló volt ez az 5 év, s mikor nem javasolták szakmai továbbtanulásom, mert „nincs magának arra szüksége”, valamint szakszervezeti bizalmiként mertem ellentmondani, már egyértelmű volt, hogy kifelé áll a rudam. ’86-ban el is jöttem, s még nem voltam ejtőernyős. Majd saját erőmből lettem eredményes osztályvezető, később vegyesvállalati cégvezető, majd ügyvezető. Időközben külker, majd közgazdász diplomát szereztem, megtanultam jól-rosszul németül, s a rendszerváltás táján létrehoztam többedmagammal egy társaságot, melyben akkori barátaimmal vállalkoztunk – itt is eredményesek voltunk – majd – 20 év után – kapcsolatunk megromlott, útjaink elváltak, csak a társaság kapcsol ma is kényszerből hozzá. Több, mint 40 éve élek feleségemmel, két felnőtt fiam, egy unokám jön karácsonyozni, jártam vagy 30 országban, ültettem fát, írtam könyveket, felújítottam egy házat, utolsó aktív éveimben 6 évig vezettem eredményesen egy alapítványi gimnáziumot, ahol 2 EU-s pályázatot is nyertünk, s most 3 év munkanélküliség után végre beadhattam a nyugdíj-kérelmemet. Úgy érzem tartalmas életet éltem, s akár ha most elmennék – sajna egészségem hanyatlik –, hagynék nyomot magam után.
Szokratész helyett nekem volt néhány barátom, akik segítettek céljaim kitűzésében és elérésében is. Így kíváncsian nyúltam Millman könyve után, miután már 12 éve készültem erre. Aztán a szerző gyorsan a legelején mellbe vágott, hogy tele vagyok hasznosíthatatlan tudással, s mielőtt nekikezdenék, ki kellene üríteni e felesleget, s megnyitni magam az „új” előtt, míg el nem jutok a ráébredéshez. Elindultam ez úton. Rá kellett jönnöm, hogy korábban, fiatalságom idején nem a saját tapasztalataim alapján cselekedtem, hanem a másoktól szerzett ismereteim alapján. Ezen változtatnom kellett és megtanultam a forráskritikával élni. Ez kiegészítette a látottakat, olvasottakat, hallottakat, s egy saját „igazság-mix-et” eredményezett. A következő igazság, mit az írás megosztott velem, hogy a saját döntéseim azok, melyeknek következményeit élvezem, vagy szenvedem. S igen, ezt régóta tudom, ha nem kommunikálok, számos lényegtelen dolgokon alapuló félreértésből alakulnak ki előítéletek, s sorsom megnehezedik. Csak a legbölcsebb és az ostoba nem változik – mondta Konfúciusz, s miután már tapasztaltam ezt, igazat adtam a bölcsnek. S folytatódott a könyv és Dan története csodákkal és furcsaságokkal, esetekkel és történetekkel, amikkel mindenkinek érdemes megismerkednie, s összevetnie saját életével. Miután valamennyien harcosok vagyunk – pl. hónapról-hónapra, évről-évre új harcokat, háborúkat vívunk vezérlő tábornokunk beállításai szerint is – de félre a tréfával – saját egyéni céljaink érdekében küzdünk nap, mint nap, akkor leszünk igazán boldogok az életben, ha jól kitűzött céljainkat el is érjük. S ahogy az általam nagyra becsült Polgár Judittól hallottam, „érdemes e célokat – hogy megfelelően motiváljanak – jó magasan megállapítani…”.

>!
korkata
Dan Millman: A békés harcos útja

A párom hatására a filmet néztem meg nem olyan rég. Úgy gondoltuk, hogy nekivágunk a könyveknek. Be kell vallanom, annak ellenére, hogy nem vagyok spirituális beállítottságú tetszett. Voltak számomra hihetetlen, felfoghatatlan dolgok a könyvben. Mégis kaptam plusz dolgokat. Például, hogy fontos a kitartás. A legtanulságosabbnak azt tartottam, hogy engedjük el a felesleges dolgokat, ne rágódjunk a múlton, éljünk a mának. Nem mondom, hogy könnyű ezt betartani, azért megpróbálom. A történet olvasmányos. Nem feltétlenül kell bármi az ezoterikus oldaláról nézni. Akár anélkül is működhet.

>!
Kimmuriel
Dan Millman: A békés harcos útja

Még meg sem szereztem a könyvet, már akkor tudtam, hogy a kedvenceim között fogom számon tartani. Amikor viszont elolvastam, nagyon felzaklatott. Olyan érzés, mint amikor az ember tudja, hogy valami nincs rendben, és ettől roppant nyugtalan lesz, de mégsem bír rájönni, hogy mi okozza. Mintha attól félnék, hogy lemaradok valamiről. És mivel nem tudom, mi az, amiről lemaradok, ezért az az érzésem támad, hogy rövidesen bedilizek. Ez az a könyv, ami elzavar a sarokba, hogy leülj és átgondold az életed.

1 hozzászólás
>!
dorothy_emerald I
Dan Millman: A békés harcos útja

kicsit olyan ez a könyv, mint egy vegán facebook csoport*
***

Egy darabig nem is tudtam pontosan, hogy mi is a baj ezzel a könyvvel, azon kívűl, hogy rettentően felmérgesít, aztán rájöttem, hogy a fentebbi mondat tökéletesen lefedi a problémát. Egyrészt túl sok a felesleges zörej, a spirituális meg fizikai ugrándozás. Másrészt, és ez a nagyobbik baj, ugyanaz a felsőbbrendűségi érzés és lenézés van benne. Majd ha megszabadulsz, majd ha birtokában leszel a tudásnak, majd ha harcos leszel stb stb. akkor majd te is boldog leszel és olyan nyugodt é békés, mint én, a bölcs tanító, aki egészen véletlenül csöppet egyoldalúan van megrajzolva. Miközben az egész arról kéne, hogy szóljon, hogy nem azért leszel boldog, mert elérsz valamit, hanem csak úgy ok nélkül boldog vagy, hogy az út maga a cél.
Továbbá az egész meglehetősen rugalmatlan, és folyamatosan az volt az érzésem, hogy elsüllyed benne mindaz, ami értékessé tenné. Mint a vegánoknál. De tényleg. Tök jó, hogy védjük a bolygót, hogy nem eszünk állatokat, hogy tudatosak vagyunk, de könyörgöm, annál azért legyünk rugalmasabbak, hogy ettem egy falat kókuszgolyót vendégségben, amiben tej is volt. Ezen halál komolyan problémáznak emberek, és kapják a megerősítést, hogy jajjistenem, ezt nem kellett volna. Itt ugyanez, a sok maszlagban, kapunyitásban és meditálásban elveszik a lényeg, az értékes gondolat az itt és mostról, az odafigyelésröl, a felesleges problémázásról.
Persze a könyvbéli Szókratész erre csak azt mondaná, hogy ábrándok között élek, és nem vagyok felkészülve nagyobb igazságokra és harcossá válásra. Valószínűleg persze az összes spiri könyv ilyen, és épp ezért rossz majdnem mindegyik.

*nem akarom én bántani a vegánokat, de lássuk be, hogy sok csoportjukban van eléggé szektás, bigott közhangulat.

>!
Beatrix_Farkas
Dan Millman: A békés harcos útja

Sokáig tartott, pedig rövid könyv, de nagyjából a felénél megálltam, aztán egy hosszabb repülő úton sikerült kiolvasni. Érdekes volt, szuper gondolatokkal, de mégsem tudott megfogni. Nem a metaforák, meg a fantázia elemek zavartak, hanem hogy most el kellene ezt hinnem, hogy ennyi az élet: légy boldog és ezt úgy éred el, ha nagyon kevésre vágysz? Persze értem, sőt jó is lehet, de nem tudom, hogy nekem lenne-e ehhez erőm? Hogy koplaljak, meg a határaimat feszegetve, túllépve sportoljak (mondom ezt úgy, hogy rendszeresen sportolok, és túl vagyok egy nagyon kemény diétán, életmód váltáson, vagyis elég tudatosan élek, mégis a könyvben leírtak nekem már soknak tűntek).
Szókratész karaktere persze magával ragadó, mert eleven, humoros és okos figura, de nagyon hiteltelen is (talán pont emiatt? nem tudom). Dan mondjuk tényleg olyan emberi, a kétkedései, önteltsége, a meghasonlása.
De a vége össze lett csapva, egyszer csak spoiler A Kapj el, ha tudsz-nál is ez volt az érzésem, mintha az író megunta volna a végére az életét leírni. :)
Rengeteg részt megjelöltem benne, mégsem tudott beszippantani igazán. A filmre nagyon kíváncsi vagyok, hogyan sikerült ezt vászonra vinni.

>!
mohapapa I
Dan Millman: A békés harcos útja

Minden elfogultság nélkül fogtam hozzá a könyhöz. A fiam (19 éves volt) ajánlotta és vette meg, miután a filmet megnézte. A lányom (21 évesen) is csuda lelkes lett a filmmel kapcsolatban, de a könyvet félbehagyta. Ő azt hitte, benne van a hiba.

Millman „spirituális regénye”, ahogyan a hátsó borító hirdeti, mindent összevetve propaganda-irodalom. Nem a legjobb fajtából. Spirituális regénynek is rossz. Az általam különösebben nem kedvelt fajta, A „blöffista” szerzőnek tartott Coelho ebben sokkal jobb, a szintén spirituális regény Az alkimistá-val.

A szellemi propaganda-regény egyébként számomra nem hordozza azt, hogy mindenestül elvetendő, csak roppant nehéz, majdnem lehetetlen vállakozás jól művelni, mert egy eszmének kell alárendelni az irodalmat. De vannak ebben a műfajban kiváló művek: Bunyan A zarándok útja, Comenius A világ útvesztője, C. S. Lewis Csűrcsavar levelei (ez zseniális!), vagy az említett, bár vitatott Coelho-darab.

Millman buddhista programregényt írt. Anélkül, hogy ezt bevallaná. Nekem ez is visszatetsző', mert érthetetlen, miért nem vállalja fel teljesen azt, amit ír?

A baj Millman Harcos -ával, hogy vaz író astagon bűvészkedik. Bűvészkedik, mert egyfelől nagyon nagyot markol, de az általa megélt (?) múlt puszta átadásával nem tudja elmondani, amit akar. Ennek érdekében, írja: „Szabadon kezeltem a párbeszédeket és helyenként az események sorrendjét. A történetet anekdotákkal és metaforákkal fűszereztem, hogy ezeken keresztül is kiemelhessem az üzenetet, amelyet közvetíteni próbáltam…”
Namost: a bűvészet nem abban van, hogy több év történését megszerkeszti, vagy utólagos dramaturgiát épít fel. Ez nem baj, ez természetes. Lenne. Ha lenne dramaturgia.De nncs bevezetés, nincsen tárgyalás, nincsenek csúcspontok, nem érződik a jellemfejlődés. Csupasz történetmozsákat kapunk, cuormázas bölcsességgel kínálva.. Meglehetősen érdektelenül.

Számomra rettenetesen kérdéses, hogy önéletrajzot hogy a fészkes fenébe lehet regény formában irni? Mert a kettő marhára nem egy műfaj! Ráadásul a szerző valamiféle eszmét, gyakorlatot, Út-at akar átadni a saját tapasztalatából, és mindezt egy regényben teszi, aminek ő a főszereplője… Érződik a káosz? Megcsapott már a hiteltelenség? S még mindig lenne kiút, ha a regény, az önéletrajz és a spirituális üzenetet képes lenne valahogy mégis egybegyúrni. De nem képes.

Másodlagos kérdés, hogy maga a szöveg csapnivaló. Nem tudom, a fordító tehet-e róla, vagy az alapanyag volt ilyen? Olyan suta, néha alany, néha állítmány nélküli mondatokat olvasok, hogy jojózik tőlük a szemem.

Nem látom igazából Dan motivációit, se erre, se arra. Sem az íróét, sem a szereplőét.

Aztán lássuk csak Szókratész személyét! Nem apró probléma, hogy gondot okoz annak megállapítása, hogy egyáltalán valós személy-e? Millman bizonytalanságban tart, nem tudjuk meg, Szókratész akkor tényleg létezett-e, mert bár a könyvben minden erre utal, aközben az utolsó jegyzetben ezt olvassuk: „…mindannyiunknak megvan a maga »Szókratésza«, Ő a magasabb énünk. Tehát hagyjuk, a bennünk levő legjobb vezessen bennünket.” Ugye, hogy mi van? Ám ha Szókratész nem valós alak, akkor mindaz, amit csinált, amit mondott, amit élt (illetve nem élt; de bonyolult!), hiteltelen, nem követendő tett, nem követendő út, hiszen hogyan is lehetne az? Nem mintha veszettül szeretnék helyből háztetőre ugrani, de azért érdekelne, hogy bár tudom, a boldogság a fontos, nem a teljesítmény, mégis, meg lehet-e ezt tenni békés harcosként, vagy csak a felsőbb énünk mátrixa képes rá? Mert ez sem mindegy. Mondom, komplikált ez!

Szókratész tanítása nagyon sokszor csak úgy lógnak a levegőben, jönnek a semmiből és nem jutnak el sehová. Lehet, hogy egy személyes kapcsolatban ez megjárja, de ez egy könyvben a harcos útjáról… könyörgöm! Az út mindig visz valahová, a harcos mindig harcol valami vagy valaki ellen. Csak egy példa erre: Azt tanácsoltam, hogy vegetáriánus, nem azt, hogy zöldség egyél. (Most felejtsük el, hogy alapvetően értelmet, hiányos a mondat, koncentráljunk a mondandójára!) Rendben, én tudom, hogy mi a különbség a laktó vegetáriánus és az egyéb vegik között, de ezt mindenki tudja, mindenki érti, mit mond ez a mondat? S aztán az egész kérdés el is hal, úgy ahogy hirtelen jött. Ez csak egy, s még a legkönnyebben megfejthető a levegőben maradt üzenetek közül való.

Minden vallásnak része a böjt, ami a fő témája a könyvnek. MInden vallás a megtiszuláshoz, a transzcendenssel való találkozáshoz használja a böjtöt, legyen az táplálkozási vagy szexuális tartalmú böjt. Csakhogy Millan ki sem ejti a száján a vallás szót. S ez vaskos kétkulacsosság!

Tán ennyiből is tetten érthető, hogy Millman ide-oda csúsztja a valóságot és regény általa kitűzött céljának elérése érdekében megszült eseményeket, miközben a valós célt, és a valós út szellemi hátterét mindvégig elhallgatja. Mondom, nem becsületes, nem játszik nyílt kártyákkal! Olyan, mint a MLM-es rendszerek, akik ki nem ejtik a szájukon a cégük nevét, csak a terméküket nyomják, ezerrel, és még azt is tagadják, hogy MLM-ről van szó. Vagy egyes keresztény gyülik, akik ki nem ejtik a szájukon a közösségük nevét, csak egy bizonyos idő és ismeretátadás után hajlandók erre. Viszont Millman semmikor nem mondja el, hogy ez MLM vagy, hogy ez és ez a gyüli. Vélem, mert úgy gondolja, így függetlenebbnek, ezálatl szellemibbnek hat a mondanivalója. Amit viszont nem találunk meg…

4 hozzászólás
>!
Sisyll
Dan Millman: A békés harcos útja

Bár körülöttem már sokan olvasták a könyvet vagy látták a könyvből készült filmet engem nagyon sokáig nem vitt rá a lélek, hogy bármelyikhez is nyúljak. A filmbe egyszer belekezdtem, de negyed óra után félretettem. Később úgy döntöttem, hogy majd inkább először a könyv, utána a film. De még így is sokáig nem nyúltam hozzá. Úgy éreztem nincs még itt az ideje.
Egészen mostanáig, életem új szakaszának hajnalán. Megérte várni vele. Pont most, pont így kellett találkoznunk úgy hiszem.
Már a bevezetőben ott volt a szimpatikus gondolat: „Az élet nem magánügy. Egy történet és a benne hordozott üzenetek akkor lehetnek hasznosak, ha azokat másokkal is megosztjuk.” – ezt magam is így vélem.
Bár nem mondom, hogy a könyv minden pontján végtelen izgalmas volt, néhol valóban vontatott, (ezért is a mínusz egy csillag) azért mindenképpen érdemesnek gondoltam elolvasni és megismerkedni Dan történetével és találkozását Szókratésszal, Joy-jal és legfőképpen önmagával.
A helyzet az, hogy nekünk is erre lenne időnként szükségünk: időt és energiát fordítani önmagunkra, szembenézni saját mélységeinkkel és magasságainkkal, figyelni arra, hogyan lélgezünk, körbenézni és nem csak nézni, de látni a világot, a valóságot, figyelni az élet minden rezdülését és észrevenni az élet tanításait. A könyv is ezt írja:
A világ egy iskola és az élet az egyetlen valódi tanító.
Úgyhogy legyünk nyitottak és fogadjuk el és gondoljuk át a leckéket, amikre tanít az élet. S ne csak gondolkodjunk: cselekedjünk is.

>!
Annamarie P
Dan Millman: A békés harcos útja

Idén nem először fordul elő, hogy egy könyvet nem irodalmi értékei alapján kell díjaznom, hiszen ez nem is lehet minden iromány célja.
A békés harcosból készült filmet többször is megnéztem, de éreztem, hogy a könyv -már csak műfaját tekintve is- messze túlmutathat a z adaptáción. Így is volt. Továbbra is állítom, hogy nem kellene mindent megfilmesíteni, de ilyenkor eszembe jutnak azok, akik csak a a filmet látták, és nekik az is tetszett. Szóval jobb, ha elharapom most a nyelvem…
A könyv: nem jó és nem rossz. Ez a könyv egy élmény, vagy hat az emberre, és nem akkor, amikor olvasod, hanem a cselekedeteidben, gondolataidban, vagy nem hat és ez sem az ő hibája, hanem te nem állsz életed azon pontján, hogy megértsd, átérezd.
A világhoz és emberi kapcsolataihoz való hozzáállásban akar minket megváltoztatni, felülről, sokkal messzebbről tekint életünkre, egy felsőbb szintre emel, lelassít, lecsendesít.
Nem mondom, hogy stílusában teljesen összhangban voltunk, de sokkal jobban értékeltem jótékony hatásait, mint a számomra nem tetsző, néha kicsit gyerekes részleteit.
Szép évzáró olvasmány volt számomra.

>!
eeszter P
Dan Millman: A békés harcos útja

Jól esett olvasni, de az ember akaratlanul is összehasonlítja Szókratész utazásai-val, és nálam annak a javára billent a mérleg. Az valahogy sokkal összetettebb, lebilincselőbb volt. Ez szintén nagyon szerethető könyv, de talán kicsit szimplább. No, azért még mindig 5 csillagot ér, csak hát az összehasonlítás átka, ugye…

2 hozzászólás
>!
Grace_Martin
Dan Millman: A békés harcos útja

Nagyon jó könyv! Érdemes elolvasni, sok mindent tanulhat belőle az ember. Egy fiatal fiútól szól, aki a megvilágosodást, a boldogság kulcsát keresi. Bevezet minket a buddhizmus, és a harcművészet életszemléletébe. Egész máshogy fogsz nézni a világra, miután elolvastad a könyvet.
Nekem eszembe jutott a könyvről József Attilától egy nagyon szép idézet: „Az Isten itt állt a hátam mögött, s én megkerültem érte a világot.”

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Fenycsepp

A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él.

185. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál
9 hozzászólás
>!
Fenycsepp

Az, hogy én ki vagyok, attól függ, hogy te minek akarsz látni engem.

22. oldal

>!
Kimmuriel

Jobban teszed, ha felelősséget vállalsz egész életedért, és nem a többieket vagy a körülményeket hibáztatod a kellemetlenségeidért. Amikor kinyílik majd a szemed, látni fogod, hogy egészségi állapotod, boldogságod, és életednek minden körülménye legnagyobb részben miattad olyan, amilyen, legyen ez tudatos vagy tudattalan.

45. oldal

>!
esőember

A boldogság titkát, tudod, nem akkor lehet megtalálni, ha többre törsz, hanem hogyha kifejleszted a képességet, hogy élvezd a kevesebbet.

226. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
1 hozzászólás
>!
tthktln

Ha nem kapod meg, amit akarsz, szenvedsz; ha megkapod, amit nem akarsz, szenvedsz; sőt, ha pontosan azt kapod meg, amit akarsz, akkor is szenvedsz, mert nem tarthatod meg örökké.

75. oldal

>!
RandomSky

Jobb, ha léted teljes erejét felhasználva hibát követsz el, mint hogyha reszkető lélekkel gondosan elkerülöd a hibákat. A felelősségtudat azt jelenti, hogy felismerjük az élvezetet és az árat, ezen felismerés alapján választunk, és aztán együtt élünk a választással, aggodalom nélkül.

178. oldal

>!
tthktln

Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled.

229. oldal

>!
mohapapa I

Szívesen változtattál az öltözködéseden és a frizurádon, cseréltél nőt, vagy állást. Nagyon készséges vagy abban, hogy bármit megváltoztass, kivéve önmagadat…

77. oldal

>!
RandomSky

Egy közép-nyugati építkezésen, amikor megszólalt a jelződuda, a munkások egy kupacba letelepedtek, hogy megebédeljenek. Sam minden alkalommal kinyitotta az ételhordóját és panaszkodni kezdett.
– Hogy a ménkű verje meg! Ez nem lehet igaz, már megint mogyoróvajas-lekváros kenyér. Utálom a mogyoróvajas-lekváros kenyeret!
Sam mindennap siránkozott a szendvicse miatt. Teltek a hetek, és a többi munkást már kezdte idegesíteni ez a nyafogás. Végül az egyik társa így szólt: – Az ég szerelmére, Sam! Ha utálod a mogyoróvajat és a lekvárt, miért nem mondod meg az asszonynak, hogy valami mást készítsen?
– Milyen asszonynak? – felelte Sam. – Nincs feleségem, magam készítem a szendvicseimet.
(…) – Látod, így mindannyian magunknak készítjük a szendvicseinket ebben az életben.

45. oldal


A sorozat következő kötete

Dan Millman: Az elveszett évek A békés harcos szent utazása

A békés harcos útja sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Hermann Hesse: Sziddhárta
Fehér Judit – Horváth Z. Zoltán (szerk.): Buddhista logika
Németh Norbert: A buddhizmus eszméi
Balázs Valéria Anamé: Csakra program
Kurt Tepperwein: Minden terv valóra váltható
Kurt Tepperwein: Kapcsolataink
Palócz Zita: Kézikönyv útkeresőknek
Eckhart Tolle: Új Föld
Novák Ákos: A siker kulcsa: Boldogság
Riekje Boswijk-Hummel: Harag