Dan LUNGU (1969) a mai román irodalom egyik legismertebb elbeszélője, a rendszerváltozást követő évek valóságát groteszk humorral tárja az olvasó elé. Regényeit sok nyelvre lefordították, magyarul is megjelent az Egy komcsi nyanya vagyok! és a Hogyan felejtsünk el egy nőt című munkája. A Tyúkok a mennyben az Akácos utca és a Gyűrött Traktor nevű kocsma mikrovilágának fantasztikus, lenyűgöző történéseivel aratott nagy nemzetközi sikert.
Az Akácos utcában előrehozott nyugdíjba kényszerült vagy munkanélküli „urak” laknak, gyakori „elfoglaltságuk” a Gyűrött Traktor látogatása. Torzult emlékekből, nosztalgiákból, képzelgésekből, különc tervekből és elszállt álmokból képződő világ ez, közösségi menedékhely, „a férfiak mennyországa”, ahogyan a fiatalabbak nevezik.
A végeérhetetlen purpárlék során nem csupán kocsma-filozófiai kérdésként vetődik fel, hogy: „Van-e a tyúkoknak mennyországuk?” Mert Relu Covalciuc kertjét elözönlik a földigiliszták, és sűrű szőnyeget képezve… (tovább)
Tyúkok a mennyben 8 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Conflux Pont
Enciklopédia 2
Most olvassa 4
Várólistára tette 15
Kívánságlistára tette 15
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Tipikus román falu. Vagy csak egy utca, de az mindet tükröz.
A kocsma körül zajlik az élet. Bármi történik a faluban, arról mindenki tud.
Minden apró történet egyre nagyobb lesz, csak az az ember érdekes, akiről beszélnek.
Mindenkinek elege van mindenből.
Elmékek, képzelgések, elakadt tervek, meg nem valósult álmok, érdekes beszélgetések.
Nem tudom, tősgyökeres városiaknak mit mond ez a könyv, de tapasztalva egy nem annyira eldugott, pici szlovákiai magyar falu és egy igencsak isten háta mögötti, az előzőnél is kisebb falucska életét, én nagyon jól szórakoztam. Senki ne hagyja magát megtéveszteni a borítón szereplő „regény” szó által, inkább nézze meg az alcímet, az egy fokkal korrektebb. Jelenetek ezek egy utca életéből, gondosan kiválogatott pletykák által prezentálva. Nagyon román, minden hasonlat, minden asszociáció valami románhoz tartozik, kicsi, beszűkült világ, ahol nehezen fogadják be a kintről jövőt, például azt, aki palackozott vizet iszik (egyáltalán vizet iszik) csapvíz helyett.
Népszerű idézetek
[…] arra jutott, hogy ha már magánosításra adja a fejét, jobb lesz visszatérnie a családi hagyományhoz, és első szerelméhez: a szeszes italok készítéséhez, árusításához és fogyasztásához. A „szeszes” fogalmat pedig apja értelmezésében használta: minden, aminek foka van, és nem okoz azonnali elhalálozást.
88. oldal
„Hééé, hagyjátok már a francba azt, hogy mi volt annak idején! Nincs módja az embernek, hogy nyugodtan megigyon egy pohár pálinkát, mert hopp!, máris odaül az asztalához a kommunizmus is. Ami engem illet, nekem a könyökömön jön ki, hogy egész nap hablatyoltok a kommunizmus-dolgokról. Hol azt zúgjátok, hogy tenyéren hordoztak mindenkit, lakással s melóval kínálva, hol azt siránkozzátok, hogy nem kínálás volt, hanem kint állás a sorban, s nem tenyéren, hanem kenyérér'. Nekem ebből elegem van. Kész!”
129. oldal
Nem is azért páholta el, mert ivott, hanem mert elijeszti a vevőket azzal, hogy megkereszteli a pálinkát. Az ivás nem számított: meg volt győződve arról, hogy Ticu előbb-utóbb ugyanolyan iszákossá válik, mint az apja. Másrészt az is igaz, hogy az anyja, Didina Zidaru sem a háta mögé töltötte az itókát, de Costache teljesítménye mellett – aki azzal dicsekedett, hogy mindent megiszik, a szűzlány vizeletétől felfelé – az anyja által naponta felhajtott fél deci pálinka olyasmi volt, mint az úrvacsora.
86. oldal
[…] az ivóvendégek zöme egyetért azzal, hogy Ticu Zidaru unokahúga – így mutatta be nekik – ronda, mint a kölcsönkérés, ami azonban egyeseket közülük nem akadályoz meg abban, hogy bizonyos mennyiségű alkohol elfogyasztása után őszinte bókokat szórjanak rá, szinte felfalják szemükkel, és még borravalót is hagyjanak neki, mindezzel ismételten igazolva Ticu Zidaru kedvenc mondását, miszerint nincsen csúnya nő, csak kevés vodka.
93. oldal
Bármilyen hosszú is az Akácos utca, a történések híre fél nap alatt körbejárja minden zegét-zugát, kivéve két helyet: az Ezredes házát, ahogyan az ott lakók nevezik az épületet, amelyet terméskőből rakott kerítés és a tetején feketére festett, kovácsolt vas lándzsahegyek öveznek, hogy a háziak mellett oda csak a postás lép be bátran, illetve a Socoliuc család otthonát, ahol mindenki lábujjhegyen jár és suttogva beszél, a tisztaszobában régóta betegen fekvő nő miatt, akinek a jelenlétében mintha a tárgyak is kővé merednének.
(első mondat)
Azokra a napokra emlékeztetik őt, amelyeket Lugoson töltött, egyik unokatestvérénél, egy legényszálláson, ahol szinte minden közös volt, ahol rezsón főztek maguknak, felváltva, míg mindenki sorra került, és általában éjszakába nyúlóan ittak; minden áldott nap elölről kezdték, és mindegyik nap úgy hasonlított a másikra, mint két vízcsepp; akár a mennyországban, gondolja most is. Ez a férfiak mennyországa, mondogatták azok a fiatal srácok. Csak akkor megy el innen egyikünk-másikunk, amikor feltűnik egy-egy nő a láthatáron. Ha két héten belül nem tér vissza, iszunk a lelki üdvére, tették hozzá nevetve. Ticu pedig szívesen fogalmazott így a Gyűrött Traktorról: ez a férfiak mennyországa.
92. oldal
Az én tyúkjaim nem ilyenek, közelről sem! Ha nem esznek, tényleg betegek. Nem tettetik magukat. Valami bajuk van ilyenkor. Látnotok kellett volna, hogy kuporogtak, egymáshoz bújva, csepp életkedv nélkül, félig csukott szemmel, megesett volna a szívetek rajtuk. Az asszony keresgélt egyet a fiókokban, talált valami megrégidett penicillint: apróra törte, belekeverte tehéntúróba, és odatette elébük, csipegessék fel. Arra gondolt, huzatot kaphattak. Máskor is adott nekik így, és jobban lettek tőle, csak kettő múlt ki közülük. Ilyen az én feleségem, takarékos. Egy zsinegvéget se dobna ki. Ha a pirulák megrégidnek, szinte bosszús, hogy nem lettünk betegek s nem használtuk el. De úgyse dobja ki. Megtartja, hátha szükség lesz rájuk. Ha megbetegszenek a csirkék vagy, uramőrizz, elgyengül a disznó, ad nekik egy-két tablettát. 'Sze ha jók az embernek, miért ne lennének jók a disznónak is, mondja.
97. oldal
Geambaşu asszony csupán akkor, hosszú évek múltán ad majd igazat a férjének: tényleg jól tette, amikor néha összeszidta Veronicát, mert az túl sokat olvas. Az asszony addig minden alkalommal a lánya védelmére kelt, mert meg volt győződve arról, hogy a „Szerelmes regények” sorozat végigolvasása része minden nő kötelező műveltségének, hiszen akkoriban még sehol sem voltak a délutáni tévés szappanoperák.
16. oldal
[…] úgy döntenek sorban, hogy az apróbb teendők még ráérnek, összekotornak valami aprópénzt, és – vállalva a feleségekkel folytatott, végeérhetetlen szócsata rizikóját is – komótosra igazított léptekkel elindulnak lefelé az Akácos utcán, hogy úgy tűnjön: a háztáji tennivalók mind elvégezve, ők pedig épp csak kijöttek levegőzni egyet, egy kis, megérdemelt sétára, mint ünnepnapokon, Ticu Zidaru kocsmája felé tartva. Az, amit Evelina Stegaru asszony mondogat a férjéről, ahányszor alkalma adódik rá, nagyszerűen illik az utca férfi lakóinak zömére: „A méhek sem tudják jobban az útjukat a kas felé, mint az én férjem a Traktor irányába.” [Gyűrött Traktor, a helyi kocsma] Ezt aztán rendszerint a kocsmának szánt fenyegetőzés követi, amelyben szerepet kap a gáz, a tűz és a gazdasági rendőrség, majd következik az átkozódás, engedékenyebb vagy szigorúbb hangvételben, Stegaru úr legutóbbi hőstettétől függően.
16-17. oldal
Semmi sem olyan már, mint régen, állapítja meg magában Relu Covalciuc, ismét kiebrudalva egy kavicsot a papucsából. Ej-haj, bizony, annak idején például Petrică úr festő volt. Az utcában és a munkahelyen mindenki felnézett rá, „alá' szolgája”, így köszöntek neki, pedig eléggé csípős nyelvű. Az állam rendesen megfizette a tehetségét és a munkáját. Megdolgozott pénzéből egészen jól megélt. Bár az üzletekben alig volt áru, máshonnan be lehetett szerezni sok mindent. Annyi kellett hozzá, hogy szorgalmasan keresgéljen az ember. Most bemész a boltba, egy darabig mereszted a szemed a tárlókra és a zsúfolásig telt polcokra, nyelsz egyet, aztán hazafelé veszed az irányt. Megnőtt alaposan a nyáltermelés, exportra is jutna belőle. Régebb semmit sem lehetett kapni, otthon a hűtők mégis tele voltak. Fel kellett találnod magad. Mindenki ezt csinálta! Aztán meg: ha valami nem volt – az nem volt senkinek; most egyeseknek van, másoknak nincs. Nem volt, amit enni, de volt pénz ennivalóra.
82-83. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Titus Popovici: Ipu két halála ·
Összehasonlítás - Tudor Arghezi: A Boldogasszony mosolya ·
Összehasonlítás - Mircea Cărtărescu: Sóvárgás ·
Összehasonlítás - Mund Katalin (szerk.): Galaktika 373 XL ·
Összehasonlítás - Gabriela Adameşteanu: Az elveszett délelőtt ·
Összehasonlítás - Hamvas Béla: Karnevál 93% ·
Összehasonlítás - Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Aranyborjú 93% ·
Összehasonlítás - José Saramago: Minden egyes név 91% ·
Összehasonlítás - Vladimír Páral: A száz százalékos nő 92% ·
Összehasonlítás - Andrus Kivirähk: Ördöngös idők 91% ·
Összehasonlítás