Lovecraft ​antológia 1. 71 csillagozás

Dan Lockwood (szerk.) – H. P. Lovecraft: Lovecraft antológia 1. Dan Lockwood (szerk.) – H. P. Lovecraft: Lovecraft antológia 1.

„Mert ami felemelkedett, újra elsüllyedhet…”

A természetfeletti horror atyja, Howard Phillips Lovecraf képzeletének legsötétebb bugyraiból bukkant elő az a hét történet, amit ebben a képregénygyűjteményben találunk. Legyen szó akár az éj sötétjében suttogó kozmikus rettenetről, akár a tengerek mélységeiben támadt nyugtalanító mozgolódásról, Lovecraft elbeszélései a mai napig felkavarnak bennünket. Jelen képregényünk pedig még valóságosabb életet lehel a horror nagymesterének ezen legismertebb írásaiba.

„…és ami elsüllyedt, újra felemelkedhet.”

Eredeti megjelenés éve: 2012

Tartalomjegyzék

>!
Szukits, Szeged, 2021
128 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634976660 · Fordította: Galamb Zoltán · Illusztrálta: Alice Duke, David Hartman, Leigh Gallagher, Mark Stafford, I. N. J. Culbard, Shane Ivan Oakley, D'Israeli

Kedvencelte 5

Most olvassa 4

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 47


Kiemelt értékelések

Klodette>!
Dan Lockwood (szerk.) – H. P. Lovecraft: Lovecraft antológia 1.

A Szukits Lovecraft antológiája egy teljesen spontán rendelés útján került hozzám, amikor is a Molyon létrehoztam egy kihívást az író műveiről.
Nagyon meglepődtem, hogy az utolsó példányok egyike, ráadásul amikor megérkezett olyan szépen be volt csomagolva egy hatalmas dobozba, telis-tele térkitöltő pufikkal, hogy eleinte nem is mertem hozzányúlni.
Aztán megláttam, hogy milyen hatalmas, nem tipikus könyv és képregény méret, hanem sokkal nagyobb, A4-es formátumú, ráadásul van rajta egy fedő borító, ami alatt egy másik kinézet van.
Összesen hét történetet tartalmaz.
Ezek a: Cthulhu hívása, A sötétség lakója, Rémület Dunwichben, Szín az űrből, Árnyék Innsmouth fölött, Patkányok a falban és a Dagon.
Érdekesség még, hogy mindegyik sztorit más-más alkotó rajzolta és más-más szerző dolgozta át, így nem találni benne két egyforma vagy hasonló művet.
A legjobban annak örültem, hogy a kedvenceim is helyet kaptak benne, ami ugye a Cthulhu hívása és az Árnyék Innsmouth fölött.
Nagyon tetszett a Rémület Dunwichben, a Szín az űrből és a Dagon. Ezeket eddig még nem olvastam, nem is ismertem őket, de hozták a jól ismert hideglelős, gótikus, folk horror hangulatot.
Nálam kilóg a sorból a Patkányok a falban, mert azt már novellaként sem szerettem és itt sem tetszett, de A sötétség lakója címűnél meg a rajzolás nem nyerte el a tetszésemet, még maga a szöveg teljesen. Biztosan el fogom majd olvasni, hogy teljes képet kapjak róla.
Lovecraft kissé dagályosan ír, kevés párbeszéddel és jó sok leírással, ebben a képregényben viszont ez nem állt fent, éppen ezért teljesen lekötött és még jobban megszerettette velem ezt a különleges, ijesztő, de mégis érdekes és vonzó világot.
Már csak egy kérdésem van: Miért nem jelent még meg a második kötet? :O

Bővebben pedig a blogomon: https://klodettevilaga.blogspot.com/2023/08/kepregeny-a…

Dorka50 P>!
Dan Lockwood (szerk.) – H. P. Lovecraft: Lovecraft antológia 1.

Lovecraft írásai tele vannak misztikummal. Így képregény formában számomra egy remek élmény volt. Az írások persze rövidítve vannak, de jól megoldották, hogy mégis minden benne legyen ami kell. Plusz a mellé kapott rajzok nagyon megdobták az egész hangulatát. Várom a következő részt!

Rune>!
Dan Lockwood (szerk.) – H. P. Lovecraft: Lovecraft antológia 1.

Tinikorom egyik kiemelkedő olvasmányélményei közé tartoznak Lovecraft művei off, ezért kíváncsian emeltem le a könyvtár polcáról a képregény formába öntött változatot.
Este olvastam. Egyedül. Nem azt mondom, hogy nem kellett volna :D, de az biztos, hogy erősen hangulatba tudtam így kerülni. A saját képzeletem szerint is elég ijesztő volt anno Lovecraft, de a vizuális élménynek köszönhetően ez az érzés jelentősen felerősödött. A könyv 3/4 után kicsit le is kellett tennem, hogy lélegzethez jussak. De ezt nem negatívumként emelném ki, hanem épp ellenkezőleg, hogy mennyire erőteljesen tud hatni az olvasóra a kötet.
Az biztos, hogy gyenge idegzetűeknek nem ajánlanám. A fél csillag levonást azért adtam, mert volt egy-két rész, ahol már átment nálam a nem kellemes, gyomorborzoló „borzongásba” off az élmény, és ezt már annyira nem preferálom.

Leah P>!
Dan Lockwood (szerk.) – H. P. Lovecraft: Lovecraft antológia 1.

Szerintem lehetett volna jobb rajzolókat is felkérni. Pl. pár fejezet Sandman stílusban Neil Galmantől. Egy kettő jó volt.

Az eredetit még nem olvastam. De a chutuluról hallottam már. Olvastatta magát.

(Amikor elfelejted hogy nem is a párodé a könyv, hanem te vetted. :D)

1 hozzászólás
Mortii>!
Dan Lockwood (szerk.) – H. P. Lovecraft: Lovecraft antológia 1.

Nem vagyok nagy képregény fan, de erre igencsak kíváncsi voltam.
A megrajzolt történetek eléggé le vannak pucolva, gyakorlatilag a váz maradt meg, de valahogy mégsem veszítik el teljesen Lovecradt szellemét, kivéve talán az Árnyék Innsmouth felett és A patkányok a falban. Mindkét történet eredetileg elég nagy terjedelmű és a képregény változatok eléggé hangulatgyilkosok! Felelevenítik az olvasóban az eredeti történet lényegét, de a gyorsítás miatt meghal az eredeti atmoszféra A rajzok igazán szépek, és a hangulatuk is jól illeszkedik az egyes novellákhoz.
Nézegetéssel együtt is elég gyorsan emészthető kötet. Kíváncsian várom a folytatást!

Daniel_Cserhalmi IP>!
Dan Lockwood (szerk.) – H. P. Lovecraft: Lovecraft antológia 1.

Általánosan igaz, hogy Lovecraft írásait nehéz átültetni más műfajra, vagy legalább is az utóbbi években ez ritkán sikerült, mert valami mindig elveszik belőle. Ez a gyűjtemény számomra annak a bizonyítéka, hogy igenis lehet jól hozzányúlni az eredeti anyaghoz, amiből valami olyan születik, ami méltó a lovecrafti szövegekhez. Ebben a kötetben vannak ún. „klasszikus mítoszos” történetek, és néhány amik nem a Cthulhu mítosz gerincét adják, de ez csak irodalmi okoskodás. Számomra két dolgon múlt a kötet sikere: 1) sikerül-e a néha egészen hosszú novellákat „rövidíteni”, hogy megmaradjon azok atmoszférája, másrészt 2) vizuálisan mennyire adják vissza a hangulatot…és hát ezen bukott el meglehetősen sok mozgóképes feldolgozás. Számomra minkét feltétel teljesült. Az külön erénye a válogatásnak, hogy minden történetet más rajzolt, ezért a stílus is eltérő. Írhatnék az összes novelláról, de szerintem felesleges, mert aki amúgy Lovecraft rajongó, nekik kb. mindegy lesz, akik meg ismerkednek a világával, ők tényleg átfogó képet kaphatnak. A Cthulhu hívása nekem még most is nagy kedvencem, hiába nem szerette az író, de mégiscsak definiálja a világot. Az Innsmouth feldolgozás is remek, külön szót érdemel az, ahogy Marsh kapitány történetének egész más a színvilága. A Dunwich mindig az örök kedvencem volt, talán az egyik legcselekményesebb írás, könnyű adaptálni. A legjobban mégis a Szín az űrből sikerült, ahol a történet elejének színes világa jól áll kontrasztban a vége felé megjelenő sötét színekkel. Összességében nagyon elégedett vagyok, alig várom a második kötetet.

BBetti86 >!
Dan Lockwood (szerk.) – H. P. Lovecraft: Lovecraft antológia 1.

A horror egyik megkerülhetetlen alakja Lovecraft. Minél több történetét ismerem meg, annál nyomasztóbbnak érzem a világát – és jövök rá arra, mennyi mindenkit ihletett meg. Most éppen rájöttem, hogy King Újjászületése is ebből a világból táplálkozik.

Ez a gyűjtemény képregény, de így is kellően iszonytató. Van Lovecraft novellás kötetem is, és egyre biztosabb vagyok abban, hogy igencsak meg kell választanom az időpontot, amikor olvasok belőle. Mert aludni nem fogok utána – legfeljebb rémálmodni.

Kezdjük talán a rajzokkal: egyedi. Ez nem az a képregény, amire a szép jelző bármikor is eszembe jutna. Viszont, nagyon kifejező. Az elemi rettegés, a sötétség és a másvilági szörnyetegek nagy erővel jelennek meg benne. Helyenként szürrealistának éreztem, máskor kubista hatást találtam benne, és mindez jól megfogta azt az ijesztő világot, ami a mienk mellett létezik, és bármikor lecsaphat ránk.
Nem is tudom, talán nem is azok a régi istenek, hatalmas szörnyetegek a legijesztőbbek, hanem maga a tudat, hogy karnyújtásnyira vannak, és bármikor lecsaphatnak. Vizuálisan kapjuk ezeket a rémes, elképzelhetetlen szörnyeket, a megőrülő és rettegő embereket. Az egyik történetben ember – szörnyeteg hibrid is van. Talán az a lény, annak a tekintete, ami a rajzokon leginkább felkavart, pedig van benne választék. Vérengzés nélkül is sötét.

A történetek – erőteljesek. Nincs benne egy sem, ami nem állna meg a saját lábán és ne lenne jó sztori. Ami nem jelenti azt, hogy nem borzalmasak. Rossz belegondolni, miről mesélnek és milyen világokat mutatnak. Hogy mennyire kevés remény van akármelyikben, és mennyien odavesznek bennük.
Ugyanakkor mégsem teljesen sötétek, mert hiába van karnyújtásnyira, azért egyikben sem nyílt meg a kapu és nem tértek vissza a régiek. Lehet szektájuk, lehetnek hívők, akik a kapuk nyitásán dolgoznak, de egyelőre még állnak a falak.

Van benne változatosság is, mert nem mindig ugyanaz a lény fenyegeti a történet hőseit. Akár egy más dimenzió, vagy a tenger mélye is rejtheti a gonosz lényt, de van, ahol hibridekkel kell felvenni a küzdelmet a nagyon is emberi világban.

Jellemző elbeszélési forma, hogy a főszereplő narrálja a vele történteket, vagy naplót ismerünk meg. Ezzel még személyesebb, és a hitelességet növeli. Mintha nem csak fikció lenne, hanem valakinek a története. A legtöbb esetben ők a pozitív figurák, így nagyon tud ütni, hogy mi történik velük a történet folyamán.

Merengtem, valamelyik történetet kiemeljem-e a kötet 7 történetéből, de nagyjából ugyanazt tudnám mindről elmondani. A tartalmi közös elemet – az idegen fenyegetést, azt, ahogy hasonlóképpen ijesztenek az ismeretlentől. Esetleg kiemelhetném, melyikben mi volt a legborzalmasabb. Nálam legtöbbször a megőrülő/öngyilkosságba menő szereplő megtörésének pillanata lenne, de a Rémület Dunwichben hibridjei és az a beteg farm, az lenne a lista tetején.

Hatásos, sötét, és a maga nemében mesteri. De az is biztos, hogy Disney mese kell utána, hogy aludni is tudjak.

Éli>!
Dan Lockwood (szerk.) – H. P. Lovecraft: Lovecraft antológia 1.

A kötetben szereplő történeteket vagy nem olvastam még, vagy már el is felejtettem és gyermeki újdonságokat megélve lapozgattam végig a lapokat. Lovecraft műveket jó volt képregény formában is látni. Ez a kiadás igen jól sikerült, mivel a horror valóban horror benne. Értem ez alatt, hogy a színekkel játszva emelnek ki vagy rejtenek el jelenségeket a környezetükből. Sok művész fogott neki Lovecraft műveit feldolgozni, de a legtöbben sejtelmes zöldes árnyakat és a grafitos sötét megjelenítést adnak a képeiknek. A sötét minden árnyalatával próbálják az ismeretlent bemutatni a saját elgondolásaik szerint. Pedig ennek a műfajnak jól állnak a színek. A kedvencem a „szín az űrből” és a „patkányok a falban” című művek voltak.

RandomSky>!
Dan Lockwood (szerk.) – H. P. Lovecraft: Lovecraft antológia 1.

Félve vettem kézbe ezt az amúgy remekmívű képregénykötetet, hiszen a médium sajátossága, hogy képben jeleníti meg azt, amit Lovecraft misztériumnak írt meg. Már csak azért is, mert a kötetben hét olyan novella feldolgozása szerepel, melyek ott vannak HP legjobban sikerült művei között. Ráadásul köztük van a Szín az űrből című is, melynek épp az a lényege, hogy emberi nyelven leírhatatlanul idegen színeket látnak a szereplők. És az a döbbenetes, hogy még ezt is jól megoldották a készítők.
Bővebben: http://ekultura.hu/2022/04/19/dan-lockwood-szerk-h-p-lo…

malicsgabor>!
Dan Lockwood (szerk.) – H. P. Lovecraft: Lovecraft antológia 1.

Úgy gondolom, a generációm nagy részének, illetve a fiatalabbaknak ideális belépő lehet Lovecraft világába ez, vagy egy hasonló antológia (remélem, folytatódik a sorozat). A szerző barokkos, túlzó és lassan hömpölyögve önismétlő stílusa (minden irtózatos, borzalmas, küklopszi, gigászi, förmedvényes), valamint a tény, hogy a mai olvasónak szokatlanul sok mindent hagy meg (minden leírhatatlan, megfogalmazhatatlan, érzékszerveket bénító, és aki meglátta az vagy megőrült vagy meghalt), elidegenítő lehet sokaknak, pedig megéri kissé belassulni, és alámerülni a világában. Hosszukból kifolyólag csak a történetek váza maradt meg, de a képeknek hála a hangulat szerintem abszolút megteremtődik, néhol egészen fojtogató a hangulat. Úgy gondolom, nem cél a novellák khm, “kiváltása”, inkább egy plusz íz behozatala a palettára. Nagyon jót tesz a kötetnek, hogy mindegyik sztorit külön alkotók hozták létre, stílusban elég diverzív, és kellően rövidek. Szerintem a szerkesztők kiváló sztorikat válogattak, kiemelném a Rettegés Dunwichbent és a Szín az űrbőlt, erősek és méltóak az alapanyaghoz. A sötétség lakójának rajzairs is felhívnám a figyelmet.

Szerintem minőségi és szép kötet, méltó a szerzőhöz, ha a helyén kezeljük és nem a teljes élmény átadását várjuk tőle. Nekem van otthon két hosszabb, angol nyelvű kötetem, így bizton állíthatom: az antológia folytatásához is van elég matéria. Várom szeretettel!


Népszerű idézetek

Thanatos>!

A tudatlanság nyugodt szigetén élünk, a végtelenség fekete tengerén, és nem szabad messze kalandoznunk.

Cthulhu hívása


Hasonló könyvek címkék alapján

Brian K. Vaughan – Garth Ennis – Jamie Delano: Vertigo 1. – Constantine / Y, az utolsó férfi / Prédikátor
Mike Mignola: Hellboy 2.
Jody Houser: Stranger Things 3. – Tűzben égve
Képtelen történetek, másvilági mesék
Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 1.
Paul Tobin – Borys Pugacz-Muaszkiewicz – Karolina Stachyra – Travis Currit: The Witcher/Vaják: Történetek Ríviai Geraltról
Marjorie Liu: Monstress: Fenevad 7. – Bitorló
Mike Mignola: P.K.V.H. – Békajárvány 3. – Békapestis
Gerard Way: The Umbrella Academy: Az Esernyő Akadémia 1. – Apokalipszis szvit
Brian K. Vaughan: Saga 2.