A ​béke katonája 2 csillagozás

Jichák Rabin élete 1922–1995
Dan Kurzman: A béke katonája

Aki ezt a könyvet elolvassa, nem csupán Jichák Rabinnal, a nagy formátumú politikussal köt közeli ismeretséget, hanem az emberrel is, aki elválaszthatatlan a nagy eszméktől – a szorongó, szenvedő, szerető, gyűlölő és tévedő emberrel, akit idő előtt kioltott élete megakadályozott abban, hogy beteljesítse a nagy gondolatot, és békét teremtsen az örök ellenségeskedés földjén. Micsoda tragédia, hogy nem is az ellenség, hanem saját népének elvakult fanatikusai oltották ki a béke katonájának életét, hosszú időre visszavetve a hihetetlenül bátor és merész gondolat, az egyedül lehetséges megoldás, a zsidók és arabok közti kézfogás megvalósítását!

>!
Aquila, Budapest, 1999
586 oldal · keménytáblás · ISBN: 9636790604 · Fordította: Szécsi Éva

Várólistára tette 1


Kiemelt értékelések

Ezüst P>!
Dan Kurzman: A béke katonája

Dan Kurzman: A béke katonája Jichák Rabin élete 1922–1995

Az életrajz olvasását nem szándékosan húztam hónapokig, de az értékelés megírását tudatosan mára időzítettem. Ma, november 4-én van ugyanis Jichák Rabin halálának (meggyilkolásának) huszonegyedik évfordulója.

Igazság szerint egy kezemen meg tudom számolni, hány politikusról szóló életrajzot olvastam, tehát nagy összehasonlításokba nem tudok bocsátkozni, de úgy vélem, egy jó életrajzot valahogy úgy kell megírni, ahogy Dan Kurzman csinálta ebben a könyvben. Részletes, olvasmányos és érződik rajta a kellő mennyiségű utánajárás. Ráadásul Kurzman képes tárgyilagos maradni annak ellenére, hogy érzékelhetően szimpatizál Rabinnal. Mégis, ahol nem való, ott nem szépít, ahol pedig dicsérő szavak illetik a miniszterelnököt, ott nem fukarkodik a méltatással.

A könyv részletesen tárgyalja Rabin egész életútját, kezdve a gyerek- és fiatalkorától (itt jegyezném meg, milyen jó húzás volt a címszereplő fiatalkori képét elhelyezni a borítón, így ugyanis végig azt a jóvágású srácot fogjuk lelki szemeink előtt látni, aki Rabin volt tizennyolc évesen), egészen a végzetes éjszakáig, illetve néhány oldalban kitér a könyv írása idején (ami úgy ’97 vagy ’98 magasságában lehetett, a könyv eredeti kiadása ugyanis 1998-as) aktuális politikai viszonyokra, illetve a békefolyamat akkori állására.

Kurzman munkájának nagy erénye, hogy tűéles képet rajzol arról az óriási precizitással és előrelátással megtervezett politikai műveletről, amit Rabin a béke megteremtésére irányuló elképzeléseinek elérése érdekében évtizedeken át lépésről lépésre valósított meg. Portrét kapunk egyúttal az emberről is, egy végtelenül (néha már-már hihetetlenül) tudatos, leginkább csak magában bízó, zárkózott férfiról, aki sosem igyekezett – illetve természetéből fakadóan valószínűleg nem is lett volna képes – hízelgéssel vagy nagy érzelmi kirohanásokkal megnyerni magának az embereket. Utóbbi, úgy tűnik, nagy hátrány, a nép ugyanis idővel egyre kevésbé tolerálta ezt a látszólagos hűvösséget. Ámosz Oz 1982-ben készített riportkönyvében nyilatkozta a következőt az egyik interjúalany, és a szavai tökéletes összhangban állnak azzal, amit Dan Kurzman is bemutat: „Rábín nagyon rendes, korrekt, de tudod, vele mi a baj? Roppant hideg. Olyan hideg, mint a hal. Sosincs az az érzésed, hogy egyáltalán van szíve, hogy tud érezni. A vezetőnek szív legyen a mellében, nem pedig jég.

Rabin azonban nem volt az a nyíltan lelki életet élő, magát kiadó típus, „…utolsó napjáig kemény volt és szentimentális, goromba és kedves. Nem volt hajlandó feltárni érzéseit, vagy akár elárulni, hogy léteznek; visszafojtotta könnyeit, a nevetést félmosollyá redukálta.” Ellenben erejét megfeszítve dolgozott azon, hogy egyszerre teremtsen békét és biztonságot az ország számára: „Egyetlen arasznyit sem vagyok hajlandó feladni Izrael biztonságából – nyilatkozta a Jeruasalem Post-nak –, ellenben kész vagyok feladni sokarasznyi települést és földet egymillió-hétszázezer arab lakosával együtt – a békéért. Ez, dióhéjban, az egész doktrína. Területi kompromisszumra törekszünk, amely majd meghozza a békét és a biztonságot. A komoly biztonságot.

A fenti irányelvről olvasni egyszerre elképesztő és lélegzetelállító, annál is inkább, mert világosan érződik, hogy Rabin működése idején valami sorsfordító indult el. Tudja-e majd más folytatni azt, amit annak idején ő elkezdett?

Balázs_Erőss>!
Dan Kurzman: A béke katonája

Dan Kurzman: A béke katonája Jichák Rabin élete 1922–1995

Az olvasásom – bár nem volt annyira véres, mint Izrael rövid, de zajos történelme – komoly harcok árán, de befejeződött. Eleinte zavart, hogy Rabinról semmi más nem hangzik el, csak csupa pozitívum. Ilyet olvasnom kellett gyerekkoromban, akkor is nagyon hihető volt. Ez csökkentette, majd el is mulasztotta az érdeklődésemet. Aztán kb két héttel ezelőtt rájöttem, hogy ideje visszaadnom, és azért már csak olvassam végig….
Nos, sokkal többet tudtam meg ennek az apró országnak a gyötrelmes és keserves 80 évéről, mint Rabinról, de ez a legkevéssbé sem zavar. Rabin élete tulajdonképpen szétválaszthatatlanul összefonódott az országéval, amit a végveszélyből rengeteg áldozat árán mentenek meg lakói. Irigylésreméltó mindaz a kitartás, amit ez a nemzet fel tud mutatni. (Az pedig megnyugtató volt számomra, hogy ott is ugyanolyan hitvány népség tetszeleg a politikusok gyűjtőnév alatt, mint kis hazánkban.)
Tanulságos olvasmány volt, ami kissé mesebeli alakká magasztosítja Rabint, de azt senki sem vitathatja, hogy mennyit tett azért, hogy Izrael az lehet most, ami.
Kiegészítésül, nézzétek meg a Könnyek völgye című sorozatot mellé!


Népszerű idézetek

Ezüst P>!

Furcsa menet kapaszkodott fel a meredek hegyoldalon; a harcosok a hátukon vitték a rémült gyermekeket. Rabin is felkapott egy apróságot, aki annyira meg volt ijedve, hogy bepisilt.
„A vállamon vittem a zsidó nép reménységét – mesélte később –, s egyszer csak éreztem, hogy nedves meleg folyik szét a hátamon. Adott körülmények között megállásról szó sem lehetett.”

121-122. oldal

Dan Kurzman: A béke katonája Jichák Rabin élete 1922–1995

Ezüst P>!

Miközben „boldogan vágtatott”, észrevette, hogy a Neser cementgyár teherautója hirtelen meredek fordulattal bekanyarodik a gyár bejárata felé, teljesen elzárva az útját.
„Mindjárt tudtam, hogy nincs időm fékezni”, emlékezett később.
És igaza volt. Egy kórházi ágyon tért magához, s egyik barátja közölte: „Megtaláltuk a bal bokádat, épp ott volt a térdednél.”

124. oldal

Dan Kurzman: A béke katonája Jichák Rabin élete 1922–1995

Ezüst P>!

Felismertem, hogy olykor nem saját erényeinknek köszönhetjük felemelkedésünket, hanem a mások által elkövetett hibáknak […]

215. oldal

Dan Kurzman: A béke katonája Jichák Rabin élete 1922–1995

Ezüst P>!

Félénk volt, pesszimista, becsületes, mégis mohón belevetette magát a politikába, egy olyan foglalkozásba, amely megkövetelte, hogy megkedveltesse magát sok ezer vadidegen emberrel, optimizmust árasszon, s elferdítse az igazságot.

34. oldal

Dan Kurzman: A béke katonája Jichák Rabin élete 1922–1995

Ezüst P>!

Saját hibáira úgy reagált, ahogyan kevés parancsnok tette volna. A hatnapos háború alatt meglátogatott egy, az ellenség által megtizedelt alakulatot. Ezt mondta a parancsnoknak:
„Ígérd meg, hogy megmondod az életben maradottaknak, hogy bocsánatot kérek tőlük azért, ami történt. Háromszáz embert küldtem harcba ötezer egyiptomi ellen. Döntésemet téves információra alapoztam.”

47. oldal

Dan Kurzman: A béke katonája Jichák Rabin élete 1922–1995

Ezüst P>!

Amikor más, megoldhatatlanabbnak tűnő kérdések vetődtek fel, Bunche, aki tudta, mikor kell keménynek és mikor udvariasnak lenni, taktikát változtatott. Egy helyi iparostól két készlet díszes kerámiatálat rendelt a következő felirattal: „Rodoszi fegyverszüneti tárgyalások – 1949”. Aztán behívta a delegátusokat a szobájába, és kinyitotta a fiókot:
„Nézzék ezeket a gyönyörű tányérokat! – mondta ragyogó arccal. – Ha megegyeznek, mindenki hazavihet egyet emlékbe. Ha nem, akkor a fejükön töröm szét!”

193. oldal

Dan Kurzman: A béke katonája Jichák Rabin élete 1922–1995


Hasonló könyvek címkék alapján

Mérő Miklós – Ónody György: Rabin
Moszab Hasszán Juszef: A Hamasz fia
Golda Meir: Életem
Mordechai Schoenfeld: Arafat, személyesen
Ámosz Oz: Szeretetről, sötétségről
Popper Péter: Út a tükrökön át
Novák Attila: Theodor Herzl
Naftali Kraus: Az áldozat visszatér…
Robert Dallek: Befejezetlen élet
Andrew Roberts: Churchill: Kéz a kézben a sorssal