Superman: ​Superman halála 67% 63 csillagozás

Úgy érzem, ezt a sztorit a maga idejében a címe ill. a végkimenetele adta el. Mivel azóta tudjuk, hogy az Acélember nem sokáig maradt a túlvilágon, így az egész hatása is gyengült.
A történet röviden annyi, hogy a később Végítéletnek nevezett lény megszökik egy földalatti börtönből, laposra veri az ekkoriban egyébként is eléggé B-kategóriás tagokból álló Igazság Ligáját, majd a kötet maradékában Supermannel együtt ütik egymást, míg végül Metropolisban kötnek ki. Végítélet ráadásul elég jól bírja az adok-kapokot, sőt, egyre erőteljesebb lesz. spoiler A sztori végét a címből meg gondolom mindenki kitalálta már.
A legnagyobb baj, hogy ez a történet a Superman halála és visszatérése sztorivonal eleje volt csak, kvázi a bevezető, így pl. Végítéletről nem tudunk meg semmit, ezekre feltételezem a folytatásokban kerül sor. Így viszont az egész egy marha nagy bunyó csak.
A rajzokat illetően különösebb gondom nem volt, bár az szemet szúrt, hogy Superman köpenyének az állapotát nem igazán tudták eldönteni az utolsó számokban, hol szakadt volt, hol eltűnt, de a végére ismét ott volt, hogy leszakadhasson.

Kedves Molytársam!

Ha arra vetemednél, hiogy kezedbe veszed ez(eke)t a füzete(ke)t, akkor kérlek ne az én értékelésem alapján tedd.
Ugyanis félig nosztalgiaszemüvegen keresztül olvastam az alaposan átértelmezett történetet.
1999-ben a 11 éves önmagam épp lapozgatta az akkori Superman & Batman kiadványt és és a Superman halála eléggé mély nyomot hagyott bennem.
Az viszont egy alaposan összevágott füzet volt, így a teljes történetet csak most ismertem meg.
Igen, tudom, hogy én nyavalygok mindig, hogy egy-egy ilyen kötet csupa akció, meg túl sok a szereplő, de ebben annyira nem zavart, hiszen a szerzők így akarták kifejezni, hogy a később Végítéletnek keresztelt lény mennyire op. Az egész történet egy verekedésmaraton és sajnos nem látjuk az utóhatását, pont, amit a történetnek ki kéne váltatni. Na mindegy.
spoiler
A másik történet is hasonló, csak 1943-ból, így Hitler és egy japán/kínai tábornok is tiszteletét teszi. XD

Egész jól elvoltam rajta, csak sajnos így, ebben a formában jött ki és eléggé lóg a levegőben. A baj az, hogy a folytatást valószínűleg sosem fogom megtudni. :(
De ez van.

Hát ez elég érdekes élmény volt.
A sztori nem nagy szám, majdhogynem nincs is, ugyanis az első laptól az utolsóig egy nagy püffölés az egész. És sajnos megint ott tartunk, hogy az alkotók nem tudtak mit kezdeni egy érdekes alaphelyzettel. Mert úgy őszintén, itt van ez a Doomsday nevű lény, aki végre valós fenyegetést jelent Supermanre, ettől már önmagában egy izgalmas karakter. Erre mit kezdenek vele? 100+ oldalon harcoltatják, ahelyett, hogy elmondták volna pl. a háttérsztoriját, hogy mégis miből van, hogy került abba a földalatti létesítménybe stb. Mellesleg Superman jó hülye, mert már Doomsday ámokfutásának kezdetén láthatta volna, hogy erővel nem lehet megállítani, de ő csak azért is ökölharcra ment vele.
Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez a kötet egy kicsit sem tetszett. Egyrészt örültem neki, hogy végre valaki komoly kihívást jelent Supermannek, másrészt a rajzok majdnem teljesen kárpótoltak a történet hiányosságaiért. Az elején kicsit furcsának tartottam egyik-másik panelt, de aztán valahogy hozzászokott a szemem. Külön szeretném kiemelni, hogy Superman és Doomsday egyre értelmetlenebb és csüggesztőbb, de mégis grandiózus harcával párhuzamosan, hogyan válnak a rajzok is egyre grandiózusabbá.

Felemás érzéseim vannak a kötettel kapcsolatban. Egyrészt nem vagyok hajlandó megvenni egy számot sem a Semic kiadó wc papírra nyomott füzetei közül, így örülök minden történetnek, ami az általuk kiadottakból újra megjelenhet. spoiler Másrészről… ez rém gyenge volt.
A kísérő Igazság Liga tagok javarészt a kispadra sem férnének fel, így egyértelmű, hogy segíteni sem tudtak Supermannek. Kérdezem én, ha a történet is így kezelte őket, minek kellettek bele? Másrészt, az egész történet a végső momentumra lett kihegyezve, tényleg semmi érdemleges nem történet előtte, csak bunyó, bunyó hátán.
Az egyetlen, amit kiemelnék azok a rajzok. Meglepően tetszettek, pedig kevés klasszikus rajza az, aminél ezt megemlítem.

Nekem eddig ez a történet kimaradt (egy Semic-es füzetet leszámítva), így nem tudtam, hogy mit várhatok tőle. A végkifejleten kívül, természetesen. Nagy meglepetésemre, sokkal jobb volt, mint amire számítottam! Elején van egy kis felvezetés, de onnantól, hogy Végítélet ámokfutásba kezd egy epicfight-tá alakul a képregény. Látványos és végig izgalmas. Mindig történik valami és egyre nagyobb a pusztítás! A képregény kilencven százaléka harc és mégsem fullad unalomba. A legvégéig szórakoztató marad! Zseniálisnak tartom, hogy ahogyan haladunk előre egyre kevesebb panel szerepel az oldalakon. A háromból kettő lesz, utána egy oldalon egy rajz és legeslegvégül már dupla oldalas rajzokat láthatunk. Így kihangsúlyozva az események súlyát. Superman karaktere nagyon a helyén van. Nincs túlerőltetve, hogy Ő a legnagyobb hős, teljesen letisztult az ábrázolása. Végítélet tökéletes ellenfél: Tetszett, hogy lényegében nem tudunk róla semmit. Superman is csak találgat, hogy mi lehet ez a lény és ez sokat ad a hangulathoz. Superman halála hősies és szomorú, egyáltalán nem érzelgős.

A rajzok szépek, az akkori kor stílusát hozzák. Mivel sokan dolgoztak a történeten, ezért néhol a színezést nem sikerült szinkronba hozni. Lois-nak például egyszer barna, másszor vörös a haja. Vagy van egy anyuka, aki a gesztenye barnából később feketére vált és ennek köszönhetően fiatalabbnak is tűnik jó pár évvel! XD Ez egyáltalán nem zavaró, inkább megmosolyogtató!

Superman-t sosem szerettem (a Henry Cavill féle a kivétel). Viszont ennek a képregénynek sikerült bebizonyítani, hogy ezzel a karakterrel is lehet igazán jó és szórakoztató történetet elmesélni. A Superman halála nem csak a címe által sugallt esemény miatt emelkedik ki, hanem a minősége miatt is! Nálam nagyon betalált!

A Justice League nemzetközi tagozata egy segítséghívásra érkezik, majd a pusztítás nyomait követve rátalálnak egy lényre, ami mindent elpusztít ami az útjába kerül. Ez a megállíthatatlan, féktelen tombolás övezi az útját amikor Superman rátalál és megpróbálja megállítani. Kezdetét veszi a többfordulós harc az utolsó leheletig.
Végítélet? Nehéz fordítás lehetett a név, nekem a Doomsday sokkal jobban tetszett, tökösebb, de itt erre keresztelték. A lényegen nem változtat. Nem zavart a 90-es évek képi világa (sőt!), csak arra voltam kíváncsi, hogyan lehet megállítani ezt a lényt kerül amibe kerül. Kiváló darab!

Történet szempontjából nem egy nagy eresztés (a szöveggel is elég fukarul bánt), de grafikailag teljesen hozta a gyerekkorom képregényeinek nosztalgiáját. A végéhez közelítve több olyan epikusnak szánt beállítás is volt, amelyet még poszterként is el tudnék viselni a falon.

Állítólag ez Superman egyik legnagyobb története. Hát nem tudom, szerintem nem nagy szám.
Ott van maga a történet, ami egy egyszerű adok kapok Végítélet először lenyomja az igazság ligáját, majd Supermannal zúz. De, ha már zúzás az egész, akkor lenének benne ötletek, de nem igazán vannak,csak mint egy zs kategóriás akciófilmben.
A másik kérdés a grafikus kérdése. Miért rajzoltatnak olyannal, aki nem tehetséges? A rajzok elég egyszerűek, semmi különleges.

Annyira azért nem rossz, mint egy két értékelésben olvastam. Tény: Doomsdaynek se eleje, se hátulja, csak úgy van. Kell valami élő, ami el tudja pusztítani az Acélembert. Na de ne annyi legyen már, hogy fejezetről fejezetre paskolják egymást, és egyszer csak nagy hirtelen RIP Superman.. Ebből is, mint sok más történetből sokkal több mindent ki lehetett volna hozni, de sajnos nem így lett.

Nehéz írni róla jót. Elvégre mégis egy karakter haláltusáját néztük végig, ami az idióta hős mintapéldánya is lett egyben. Megvédem az izétől a mindenki mást, közben tök mindegy, hogy hatezermillió halott van de majd a végén én is jól kipurcanok és még nagyobb hős leszek…
Ráadásul itt még a rajzok se tudtak lekötni, hogy legalább az ellensúlyozza a kissé igénytelenül összecsapott sztorit.