A ​templomosok 81% 18 csillagozás

Meg lehetne akár úgy is közelíteni, hogy egy üzleti kézikönyvet olvasunk: hogyan alapítsunk középkori startup-céget, és legyünk irritálóan gazdagok? A helyszín a Templom-hegy Jeruzsálemben, a XII. század legelején, ahol pár férfiember összegyűlik, és brainstormingba kezd. Milyen lefedetlen piaci igény van itt, kérdik egymástól. Körbetekintve látják, hogy özönlik a sok ezer zarándok a Közel-Keletre, ahol épp most foglalták el a keresztesek a partvidék jelentős részét, és minden vágyuk, hogy bibliás helyszíneken szelfizhessenek – dübörög tehát a vallási turizmus. Csakhogy errefelé egyszerűen hemzsegnek a rablók és útonállók, úgyhogy szerencsétlen zarándokokat bármelyik pillanatban megkopaszthatják, eladhatják rabszolgának vagy nemes egyszerűséggel kibelezhetik őket. Na, itt villan fel az egyik pacák – Hugues de Payns – fejében az egymillió dukátos gondolat: alakítsunk őrző-védő céget azzal a funkcióval, hogy megvédjük az ideérkező keresztényeket az atrocitásoktól! Sőt, lépjünk eggyel tovább: ezt az őrző-védő céget rögtön jegyeztessünk be mint szerzetesrendet, mert így nem a csóró zarándokoktól kell elszednünk a pénzt, hanem királyokhoz és elsősorban a pápához folyamodhatunk támogatásért. És lőn. A cég a patinás „Templomos Lovagrend” néven megalakul, az igazgatótanács tagjai pedig turnézni kezdenek Nyugat-Európában, hogy befektetőket találjanak maguknak. Ez pedig olyan jól megy, hogy nemcsak a pápa szóbeli támogatását nyerik el, de a lelkes uralkodók is megszórják őket mindenféle földi jóval: birtokokkal, adómentességgel, satöbbivel. Dől a pénz.

A Templomos Rend innentől kezdve sikertörténet, de olyan sikertörténet, aminek alapvetően két arca van. Az egyik a Szentföldön (és a mai Spanyolország területén) vívott folyamatos és változó kimenetelű (de – legalábbis a Szentföldön – egyre esélytelenebb) háború a muszlimok ellen, ahol a lovagok a kereszténység kardjának szerepében tetszeleghetnek. Szó se róla, ezt az ipart igazán profin űzik, gyakorlatilag nem képzelhető el olyan hadmozdulat a vidéken, amiben ne vállalnának szerepet. A másik arcuk nem ilyen látványos, de nem kevésbé lényeges: a templomosoknak juttatott anyagi javak gondozása az európai kontinensen. És hát javaik ugye vannak rendesen, kell is, hogy legyenek, mert a permanens háborúzás elképesztő költségekkel jár, amelyeket elő kell teremteni valahonnan, és ez legitimálja, hogy piszkosul sok földet és ingatlant birtokoljanak. Ez pedig végül oda vezet, hogy a templomosok lassan már királyoknak kölcsönöznek és komplett hajóhadakat (tokkal-vonóval) finanszíroznak. A vállalkozás a csúcsra jutott!

Csak innentől jön a lejtmenet. Főleg azért, mert a Szentföldön a muszlim ellenállás egyre combosabb lesz, egyre-másra foglalják vissza a keresztes háborúkban elveszített területeiket. Ez persze nem a templomosok hibája, mert ők még ekkor is megtesznek mindent, amit csak lehet – más kérdés, hogy ebben a kontextusban ez pusztán azt jelenti, hogy harcolva halnak meg. A baj az, hogy Európa mintha megunta volna a szentföldi kalandot, néha nekibuzdul ugyan, de többnyire magával van elfoglalva, következésképpen az utánpótlás akadozik, a királyok a vállukat vonogatják, ha támogatást kérnek tőlük, sőt, már a templomosokat se hősöknek tekintik, hanem olyasvalakiknek, akik indokolatlanul sok pénz fölött rendelkeznek, de nem tudják megszolgálni azt – értsd: képtelenek egyedül megbirkózni az iszlámmal. Amikor aztán az utolsó keresztény erősség is elbukik a Közel-Keleten, az megpecsételi a lovagok sorsát, bár erről (szokás szerint) ők szereznek utoljára tudomást. Hisz létük értelme a Szentföld elvesztésével megkérdőjeleződött, viszont javaik nagyon is léteznek, és sokan ácsingóznak rájuk – mindenekelőtt Szép Fülöp francia király, aki egy majd kétszáz éves sikersztori végére rak pontot azzal, hogy elindítja a templomosok ellen a csődeljárást. És a csődeljárás ebben a korszakban bizony kínvallatást, várbörtönt és máglyát jelentett. Szívás.

Jól megírt, olvasmányos szöveg egy színes korszakról. Majd olyan érdekes, mint a balga összeesküvés-elméletek, amelyekben a templomosok szerepelnek. Jó, hogy van.

Miközben olvastam ezt a könyvet, megkaptam a kereszteseket is, gondoltam, megvárom az értékeléssel azt is, alakuljon ki egy kiforrottabb véleményem az íróról.

Dan Jones egy újságíró. De tévés is. De történész is. Nem vagyok meggyőződve, hogy ez egy jó egyveleg. Elég hatásvadász ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésed, de nem annyira mélyre menő, hogy megunjad…de elég mély ahhoz, hogy ne hagyjon ki fontos részleteket…de nem elég mélyre menő, hogy ezek a részletek összeálljanak egy nagy teljes egésszé.

Jones sztorizgat. A stílus, amivel megközelíti a történelmi eseményeket kissé két szék között pad alatt a véleményem szerint. A teljesen kezdők nem tudják követni a számtalan nevet, helyet, eseményt és kapcsolatot, egy történész számára pedig valószínűleg túlságosan felületes lehet az a pár oldal, amit egy-egy szereplő, vagy helyzet ad.

Ennek ellenére mégsem fogom lehúzni, mert miért tenném. Alapos. Pontos. Nem beszél mellé. Ad egy átfogó és amennyire ezt meg tudom ítélni, nem túl részrehajló képet a témáról. Érdekes. Tipikusan az a könyv, ami vagy kétszer ilyen hosszú kellene legyen, vagy fele ekkora.

Na most a tartalomról. A templomosok elképesztően patinás téma. Szép is, jó is, menő is, rengeteg spekulációnak helyet ad, s pontosan ezért igencsak nehéz írni róla. Nagyon utána kell nézni a forrásoknak, hogy mit és miért válogat be az ember egy írásba, mert a „média” akkor sem volt kevésbé részrehajló, mint most, sőt a „fake news”-t sem a 21. században találták ki.

Jones igencsak jó munkát végez a válogatásban, szépen kiválogatja azokat a forrásokat, amelyek a legmegbízhatóbbak ( persze ezek is hagynak kívánnivalót maguk után), s ez alapján felépít egy elég reális képet a rendről. Mondanom sem kell, még ez is igencsak hihetetlen.

Hogyan nőhette ki magát egy pár emberből álló „garázsprojekt” egy világméretű vállalkozássá? Buszurkánság, ez természetes ( igen, rád is nézek, Windows, Apple, Google, Amazon, Disney, stb.). Néhány toprongyos kardforgató egy emberöltő alatt kelet meghatározó katonai-, mindemelett kelet és nyugat meghatározó pénzügyi hatalmává is vált. Az ördög keze van a dologban, én mondom.

Nehéz ezt ezer év távlatából biztosra mondani, de egy biztos. Valamit jól csináltak. Jó vállalkozók voltak és kihasználtak egy piaci űrt, amit senki más nem tudott betölteni, minekutána nélkülözhetetlenné tették magukat a keleti királyságok védelmében? Lehet így is tekinteni, ám többről volt itt szó. Ezek a gyerekek nem csináltak segget a szájukból, ami legalábbis a harci etikájukat illeti. Gond nélkül belelovagoltak a halálba, s olyan dolgokat vittek véghez, ami nem sokaknak sikerült.

Nem tudom, mit írhatnék. Közel ötszáz oldalon rágtam keresztül magam és az az érzésem, hogy a felszínt kapargattuk végig. Talán ez is történt, ám az sem kizárt, hogy ez valóban ennyi. Egy sikersztori, jókor, jóhelyen.

Mindent összevetve szerintem egy remek olvasmány. A kezdetekben felvázolt problémáktól el lehet, sőt el kell tekinteni, lévén, hogy én vagyok az a csávó aki itt áll és azt mondja, hogy ő jobban csinálná. Valószínűleg nem csinálnám jobban. Kiindulókötetnek zseniális, ahonnan könnyen el lehet majd indulni komolyabb mélységekbe.

Dan Jones nagyon mélyen belemegy a történelembe, ezt mi sem bizonyítja jobban minthogy a hivatkozások száma több százra emelkedett. Részletesen, de néha már túl részletes. Volt pár olyan fejezet mikor úgy éreztem, hogy lényegtelen dolgok vannak benne és csak egy csomó felsorolás és név benne, akik később meg sem jelennek. Lassan, ráérősen haladtam a könyvvel mert a fejezetek zártak egy korszakot és nem regényszerű volt a felépítése. A templomosok lovagok felemelkedését és bukását szerintem jól mutatja be az író, bár én templomos rajongó vagyok, és olvastam már más írótól is a témában. A templomosok egy lehetetlen harcot vívtak közel 200 évig a Szentföldön, egy olyan háborút próbáltak megnyerni, amihez se anyagi háttér se emberi erőforrás nem volt. Persze a bukásukban sok más tényező is vezetett, nemcsak a szaracénok. A végére pedig kellett pár oldal arról, hogy mi maradt fent a lovagokról, mítoszok, összeesküvés elméletek és hasonló finomságok.

A Templomosok
Dan Jones
Kossuth Kiadó
2018
Minden könyvet megveszek és minden filmet megnézek, ami a lovagrendekről szól. Tudom, hogy ezek egy jelentős része csak mítosz, legenda, sohasem igazolt események és rejtélyek sora, de van bennük valami magasztos, valami emelkedett. Olyan erkölcsi értékeket mutatnak föl, amiben jó hinni, ami példa lehetne az emberek, különösen a „nagy” emberek számára. Azt gondoltam, hogy Dan Jones könyve is ebbe a sorba tartozik, azonban kellemesen kellett csalódnom. Dan Jones – legalábbis az igen gazdag hivatkozás jegyzék szerint – óriási kutatómunkát végzett és ahol csak lehetett, ragaszkodott a fellelhető korabeli feljegyzésekhez és dokumentumokhoz. Bár nem az a törekvése, hogy lerombolja a Templomosok legendáját, de mindenképp közelebb viszi történetüket a valósághoz. Nyomon követhetjük megalakulásukat, felemelkedésüket és a Szép Fülöp pénzsóvársága és aljassága miatti bukásukat, fizikai megsemmisítésüket. A Templomosok, bár kezdetben nem annak indultak, de harcos rend lettek és a számos keresztes háborúban ők viselték a harcok legnagyobb terhét (anyagilag is), és ők szenvedték el a legnagyobb emberáldozatot is. Valóban kiváló és bátor harcosok voltak és esküjükhöz híven óvták a keresztény zarándokokat. Mindamellett rendkívül jó szervezők és gazdálkodók voltak. A jutalmul kapott birtokokat felvirágoztatták, a várakat megerősítették és a keresztes háborúkat is részben ők finanszírozták. Rendkívüli megbízhatóságuk miatt, számos gazdag báró, gróf, sőt király őket bízta meg vagyonuk kezelésével, amivel mindig precízen elszámoltak. Az álnokság azonban őket is legyűrte. Vagyonukat a Király majd Kelemen pápa elkobozta, a templomosok többségét kivégeztette vagy száműzte. Drámai sors jutott nekik, amelyre nem szolgáltak rá.

dr.Béza Dániel
Budapest, 2024.04.10

Részletes, sok hivatkozással. Oda kell figyelni az olvasási során, de közben szépen feltárúl a Tenolomos rend hátteret működési. És ahogy mindíg is a történelemben mindent a hatalom és a pénz mozgat.

Szerettem, mert olvasmányos és szórakoztató volt. Szerettem azt is, hogy csak említés szintjén foglalt belőle helyet a templomosokról szóló hadoválás, misztikum és a többi. Most a kamasz fiam olvassa, szerintem neki is fog tetszeni. Egy történész nyilván talál benne fogást, de én, mint egyszerű érdeklődő teljesen meg voltam vele elégedve.