Egy ​kutyus két élete 80% 27 csillagozás

Egy csodálatos regény a kutyahűségről, a feltétel nélküli, önzetlen szeretetről. Számomra fiktív a történet. Mégis nagyon tetszett, mert a szerzője mély átéléssel, érzékenységgel nyúl a témához. Ebben a történetben is igaz, hogy a kutya nem mérlegel az adok – kapok viszonylatban. Nem a valamit valamiért alapon él. Ő az a csodálatos élőlény, aki valóban önzetlenül tud szeretni az utolsó lélegzetéig. És még azon túl is. Megbizonyosodhatunk róla ebben a regényben.
Kutyaszerető gazdiknak, kutyaőrülteknek, elfogult kutyarajongóknak kötelező olvasmány. A többi embertársamnak pedig ajánlott.

Számomra ez a könyv , ez a történet egy gyöngyszem. A szívem darabokra van törve… utolsó oldalakat alig tudtam a könnyeimtől olvasni.
Ha egy kutyust megszeretsz azt soha nem tudod elfelejteni. Sajnos múlt évben ment el a mi hűséges kutyusunk is ..még most is fáj az elvesztése .

„Néha könnyebb bátornak lennünk, ha valaki másért vagyunk bátrak.”

Amikor megláttam a borítót, majd elolvastam a fülszöveget és megláttam a kiadói besorolását ennek a könyvnek, akkor azt hittem, hogy egy igazán édes és cuki történethez lesz szerencsém, viszont részben ennél nagyobbat nem is tévedhettem. Úgy gondolom, hogy ez a történet nem igazán gyerekeknek való, 15-16 éves kortól ajánlanám ennek az olvasását, mert hiába aranyos és szívet melengető sokszor ez a történet, akkor is tele van sötétséggel és nem kevés mozzanatot csempész bele az élet kegyetlenségeiből is, aminek köszönhetően olykor eléggé sötét hangvételűvé, kegyetlenné is válik ez a történet.

Az író stílusa fantasztikus, gyönyörűen fogalmaz, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ennyire meg tudjon nyerni magának ez a történet és remélem, hogy még több történetet lesz szerencsém tőle olvasni.

Ritka az, amikor egy könyv képes elérni azt, hogy majdnem elsírjam magam, vagy bármennyire is megkönnyezzem a történetet, de ennek sikerült elérnie. Többször sírás közeli állapotba sodort, mert egyszerűen annyira szívbe markolóan sikerült megírni ezt a történetet. Tökéletesen átadja az érzéseket, könnyedén képes megérinteni, melegséget csempészni az ember szívébe, vagy éppen olykor bele is marni és fájdalmat okozni. Ahogyan korábban már említettem, ebben a történetben nem csak a szeretet és a fény kap hangsúlyt, hanem maga a sötétség is. Gyönyörűen mutatja be azt, hogy mennyire feketévé válhat a lelkünk, ehhez pedig még a halál se szükséges. Már egészen az elejétől kezdve lehet sejteni, hogy mi miatt is szeretne visszamenni Brodie, de ahogy végül kibontakozik a történet nem csak a múlt, hanem a jelen is, akkor valahogy mégis újult erővel képes lecsapni az emberre és teljesen összetörni a szívét, hogy egyes emberek mikre képesek és utána még minek is nevezzük magukat, miközben semmi jogunk nincs már hozzá. Brodie nem csak bátor volt, hanem hatalmas szíve is volt, aminek köszönhetően sokszor kockáztatta a saját „épségét”, hiszen bármire képes lett volna, hogy megvédje azokat, akik számára fontosak, akár még a saját lelkét is feláldozta volna. S pontosan amiatt, hogy mi is mennyi mindenre képesek vagyunk azokért, akiket szeretünk és mindennél jobban szeretnék, ha biztonságban lennének és boldogok lennének, még inkább át lehet érezni a kiskutyában kavargó érzéseket, mindazt, ami miatt kitart és ami miatt minden veszéllyel képes szembe nézni.

Annak ellenére is, hogy olykor akad szerintem egy-egy unalmasabb mozzanata a történetnek, attól még nagyon is sodrólendületű, olvastatja magát, hiszen izgalmas utazásban lehet nekünk is részünk, miközben a három „barát” történetét megismerjük. Illetve az is hozzátesz, hogy nem csak a világban rejtőző jót, hanem a rosszat is bemutatja, de rávilágít arra, hogy a fény sokszor ott rejtőzik még a legsötétebb pillanatban is és soha nem szabad feladnunk, mert igenis a szív, a szeretet sok mindent képes legyőzni. Külön örültem annak, hogy nemcsak Brodie múltjára derült fény, hanem Tuck és Patsy történetét is megismerhettük. Ennek köszönhetően az ő reakcióikat, gondolataikat is jobban meg lehet érteni, vagy éppen azt, hogy miért is vágtak bele ebbe az utazásba. Nekik köszönhetően még érzékletesebben sikerül bemutatnia azt az írónak, hogy mennyiszer hisszük azt, hogy nem voltunk elég jók, miközben azok voltunk, vagy mennyiszer gondoljuk azt, hogy nem érdemeljük meg a jót, miközben igen. Szerettem arról olvasni, hogy ők miként kerültek egymáshoz közelebb, miként formálódtak a másiknak köszönhetően, és miként ébredtek rá arra, hogy valójában tévesen látják olykor magukat. Mert igenis mindenki megérdemli a jót és mindenki szerethető, s a fény csak akkor hal ki belőlünk, ha mi hagyjuk neki, de míg mi titkon remélünk, addig mindig is velünk lesz, még akkor is, ha azt hisszük már rég kihalt belőlünk.

Sejtettem, hogy egy szívszorító regény vár rám, de erre abszolút nem voltam felkészülve. Az Egy kutyus két élete nagyon elgondolkodtató, időnként meglepően izgi és kalandos könyv, amiben azért humor is van jócskán. Az pedig, ahogy megmutatták mennyire tudja szeretni egy kisfiú a kutyáját és fordítva, hát gyönyörű lett.

Bővebben a blogturnén:
» https://sorok-kozott.hu/2021/02/konyvkritika-dan-gemein…

Azt mondják, kétféle ember van: a kutyások és a macskások. Én kutyás vagyok, és szívesen olvasok a négylábú barátaink kalandjairól. Ez a kötet talán kisebbeknek van szánva, de az én szívemhez is utat talált.

Brodie egy keverék kutyus, aki egy csodás helyen tér magához. Szabadság, futás, több kutya. Egy átmeneti hely, ahonnan továbbléphet a mennyek felé. De Brodie érzi, hogy valamit elfelejtett, amit nem lett volna szabad. Ahogy eszébe jut Aiden, a gazdi, egy kisfiú, már tudja, hogy vissza kell jutnia. Nem emlékszik miért, de Aiden veszélyben van és meg kell mentenie! Pár új baráttal, a saját lelkét kockára tér vissza szellemként, hogy megkeresse és megvédje a kisfiút.

Érdemes lenne két részre osztani a könyvet.
Az első könnyed és nagyon gyerekekre van belőve. Könnyed kutyás kalandok, ahol az jelenti a nagy kalandot, hogy megtanulnak szellemként felugrani egy buszra, vagy a falánk Tuck sült krumplit próbál enni, ami a szellemtestéből mindig kipotyog.
Kedves, aranyos, és minimális feszültség van benne. Mert vannak gonosz lények is, akik ellopnák a visszatért kutyusok lelkét. Játékos, egyszerű – és nagyon mese.
Aztán, Brodie emlékei visszajönnek. Már tudja, hogyan halt meg. Nekem meg a szívem megszakadt. Felnőtt fejjel bőgtem a könyvön, nem is tudom, egy gyerekből milyen hatást vált ki. Ettől kezdve már dráma volt, és megjelent a Szörnyeteg, aki valóban félelmetes ellenfél, és olyan fenyegetés, ami azért ijesztőbb, mert valós. A földön ragadt rossz kutyák szellemei nem hatottak meg különösebben, de a Szörnyeteg… Az egy valódi, a hétköznapokban nagyon is jelen levő gonosz, és olyan rettenetes, amire képes.
Abban már volt tét, hogy a kutya szelleme mit tud tenni ellene. Annyira kevés az eszköze, annyira nagy ára van mindennek.

De attól erős kutyás könyv, hogy Brodie nem adja fel. Mindent képes lenne feláldozni, hogy megmentse Aident. Többször elhangzik, hogy Brodie jó kutya, és ezt tettekkel is bizonyítja. Mert a jó kutya az életét is adná a gazdiért – Brodie is ilyen.
Mesésen meg van személyesítve minden állat: Tuck, vagy az utcai macska Patsy is. Emberi érzelmeik, gondolkozásuk van, mindössze pár dolog maradt meg, ami valóban állati bennük. A futás vágya, Tuck falánksága, ez a végtelen hűség a gazdi felé.
De ez fantasy, így belefért.

Elég erős a váltás a könyv két fele között. Ahogy a játékos, könnyed kalandból váltunk oda, hogy spoiler mit művel… Stílusban is komolyabb lesz, a kis humordarabkák megszűnnek, onnantól kezdve tragikus színezete van a sztorinak.

De gyerekkönyv, így megkapjuk a lezárást, ami a kisebbeknek se fog fájni. Szerintem az a rész úgy is sokkol mindenkit, amikor spoiler. Ahogy a kutyus és a gazdi utolsó jelenete is könnyfakasztó. Megvan az érzelmi hullámvasút, de egy olyan ponton köszönünk el, ahol lehet mosolyogni.

A szöveg is könnyed, gyorsan olvasható, érthető. Hogy ismételjem magam: gyerekkönyv. Már csak pár rajz kellett volna bele, de azért jobb, hogy az nincs benne. Így is elég nagy betűkkel és sortávval van nyomva, hogy ne legyen nehéz olvasni.

Komoly témákat hoz be feldolgozhatóan, és nagyon állatbarát fantasy. A kaland és a humor része ugyan a kisebbeké, de a dráma és a kutyahűség eladta nekem is.

„- Szerintem te mindig is jó kutya voltál.”

A lélektelen szellemkutyák egészen horrorisztikus jelenetet produkáltak, amikor megtámadták Brodie-t és Tuck-ot. Aztán melléjük szegődik Patsy cica, akinek imádtam a stílusát.

Szépen halad a cselekmény előre, aztán a vége felé kiderül egy nagy összeesküvés. Eléggé meglepett a dolog, nem számítottam ekkora csavarra egy kutyusos könyvben, de persze tetszett.

Egy kedves, elgondolkodtató történetet kaptam a szeretetről.

Aranyos gyerekeknek szóló történet. De felnőtt fejjel olvasva sem bántam meg egyetlen oldalát sem. :)

Nagyon szívet melegető egyben néha szomorú könnyeket megindító könyv. A szeretet határtalanságát is leírta számomra.

Gyerekregény, ám véleményem szerint ez a könyv tartalma egy-két helyen talán egy kicsit durva a 16 éven alattiaknak. A nyelvezete normális, aminek külön örültem, nem próbálja meg az író minden erejével a gyerekek figyelmét felébreszteni egy lebutított szöveggel a történet rovására, hanem inkább arra összpontosít, hogy remekül elmesélje a történetet, ami sikerült neki. A megfogalmazás fantasztikus. Aiden és Brodie történetét olvasva a szívem megszakadt és akkor még nem beszéltem se Tuck-ról se Patsy-ről. Ami zavart, hogy az alaptörténetet megszakították az ugróstoppolással. Nem volt különösebb gond azokkal a részekkel se, elvégre ezek a kalandok sok izgalmat rejtettek és jól meg voltak fogalmazva, ezért nem vontam le csillagot, viszont számomra zavaró volt, hogy elmélyedtem az alap történetben, aztán hirtelen az megszakad és oldalakon át azt olvastam, hogy ugra-bugráltak Brodie-ék meg menekültek a sötétlők elöl. Mindenesetre örülök, hogy megismerhettem Brodie történetét. Az epilógus előtti rész nagyon megható volt.