The ​Lost Symbol (Robert Langdon 3.) 32 csillagozás

Dan Brown: The Lost Symbol Dan Brown: The Lost Symbol Dan Brown: The Lost Symbol Dan Brown: The Lost Symbol Dan Brown: The Lost Symbol

The most anticipated publication of the decade, The Lost Symbol is the stunning new thriller featuring Robert Langdon. Six years in the writing, it is Dan Brown's extraordinary sequel to his internationally bestselling Angels & Demons and The Da Vinci Code. Nothing is ever what it first appears in a Dan Brown novel. Set over a breathtaking 12 hour time span, the book's narrative takes the reader on an exhilarating journey through a masterful and unexpected landscape as Professor of Symbology, Robert Langdon, is once again called into action.

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Doubleday, New York, 2010
528 oldal · keménytáblás · ISBN: 9780385533829
>!
Corgi, London (United Kingdom), 2010
670 oldal · keménytáblás · ISBN: 9780552161237
>!
Anchor, New York, 2010
672 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780307741905

3 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Most olvassa 7

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

just_aGirl>!
Dan Brown: The Lost Symbol

Szabadkőművesség, építészet, vallás, ezotéria, műkincsek, misztika, szimbólumok és kódfejtés. Irgalmatlan mennyiségben. Mindez a cselekmény rovására, de én egyáltalán nem bántam. Aki viszont cseppet sem érdeklődik a New Age eszméi, a vallás és tudományok iránt, annak a 10-11 óra leforgását két szálon bemutató cselekmény valószínűleg kissé talán vontatottnak fog tűnni. Bár őket is igyekszik megnyerni a szerző, hiszen főhősünk, Robert Langdon egy szkeptikus egyetemi tanár és szimbólumkutató, akinek legjobb barátja Peter Solomon, a szabadkőművesek legfelsőbb vezetőségének tagja, minden alkalmat megragad, hogy gyengéden ugyan, de határozott stílusban oktatva Robertet is és az olvasót is saját eszméinek elismerése felé terelje. Már akit szükséges terelni. Engem űzött minden egyes oldalon keresztül.
Külön élményt jelentett számomra, hogy egy gyönyörűen illusztrált kiadást olvashattam, ami persze nem azt jelenti, hogy nem kerestem rá sok mindenre az interneten. A szerző a helyszín, Washington D.C. épületeit és műemlékeit más szemszögből mutatja be, mint ahogy azt egy átlagos szemlélődő nézi, valamint olyan helyekre kalauzol minket, ahová csak kevés kiváltságos ember juthat el. A regényben főszerepet kap egy CIA igazgató, a noetikus tudományok vezető kutatója Katherine Solomon, aki Peter Salomon húga, valamint az Amerikai Egyesült Államok Kapitoliumának vezetője, az Építész, és egy titokzatos, dúsgazdag férfi, aki kivételesen jó testfelépítéssel és szinte a teljes testfelületét beborító tetoválásokkal rendelkezik.
Dan Brown mind a hat eddig megjelent könyvét olvastam, és mindegyiket a kedvenceim közé sorolom. Ha jól tudom, mostanában Európában barangol, és adatot gyűjt következő művéhez. Alig várom, hogy olvashassam!

PuPilla>!
Dan Brown: The Lost Symbol

Valahogy nem tudott meggyőzni úgy, mint a többi könyve, pedig rajongója vagyok Dan Brownnak. Sántít itt-ott, vagy éppen olyan dolgokat tálal hűhaként, amire akár rá is jöhettünk, vagy már tudtunk.
Mindenesetre izgalmas, kódfejtős, rejtélyes, és szerintem nyárra tökéletes szórakoztató olvasmány, én legalábbis az ilyen könnyedséget jobban szeretem, mint a szerelmes limonádét, mert emögött legalább van kutatómunka, tények (is), történelet, vallás, épületek, szervezetek, szóval: utánanézés. És ezért is védem meg Dan Brownt, bármikor, még ha ez például egy gyenguszabb regénye volt is. :)

Bővebben: http://pupillaolvas.blogspot.hu/2013/07/the-lost-symbol.html

8 hozzászólás
Juci P>!
Dan Brown: The Lost Symbol

Jaj, hát ez nagyon szar volt. Részletezzem?
Az első száz oldal baromi lassú. A szokásos Dan Brown-féle szájbarágós stílusban kapjuk az arcunkba a mindenféle érdekesnek, sőt megdöbbentőnek vélt információt szabadkőművességről, ősi misztériumokról, szimbólumokról, tudományról, a vallásokról úgy általában, de mindezt kb. egy amerikai iskolarendszerben tanuló ötödikes gyerek szintjén. Közben az írói véna fájdalmas hiányát érezzük minden suta mondatban (ez miért nem tűnt fel nekem ilyen élesen a korábbi regényeinél?). A leírások bénák, jellemrajz nuku, sehol egy jó párbeszéd vagy egy érdekes karakter (még a gonosz sem, hiába próbálja nagyon extrémre venni a szerző a figurát). Kb. 100 oldal után kicsit végre beindul a cselekmény, vannak izgi részek, ekkor úgy gondoltam, lesz ez még hármas is, ezt a pörgést várom egy Dan Brown-regénytől. De hamarosan megint leül, az utolsó száz oldal gyakorlatilag élvezhetetlen, a nagy rejtély megfejtése egy iszonyat szájbarágós, New Age-es üzenetbe van csomagolva. Itt azonnal lezuhant kettesre.
És akkor a konkrét hibákról még nem is beszéltem, én csak hármat szúrtam ki, de biztos van több is.
Egy mondatban: semmit nem veszítetek, ha kihagyjátok.

3 hozzászólás
lostgab>!
Dan Brown: The Lost Symbol

Végülis tetszett. Bár így angolul nagyon nehéz volt – kb. fél év kellett mire átrágtam magam rajta –, de azért olvasmányos az egész. Mondjuk szerintem minda Da Vinci kód, mind az Angyalok és démonok messze lekörözi ezt. Lehet, hogy Robert Langdonból már kifogyott a szufla.

Annamaria_Nagy_Korodi>!
Dan Brown: The Lost Symbol

Igazság szerint ez a könyv jó nagy csalódás volt. Az első száz oldal szörnyen döcögött, aztán beindult némi cselekmény és nem mondom, hogy nem volt néha szívdobogtató akció, de folyton azon törtem a fejem, hogy miért kell hatszáz oldalt végigolvassak, jobb lenne mindjárt megtudni a végét és örökre elfelejteni, hogy valaha a kezembe vettem. Igen, vannak benne elgondolkodtató részek, nagy felfedések, melyek a szerző szerint igazak, de sokszor az az érzésem, hogy anekdoták és mondák felsorolása oldalakon keresztül minimális összekötő szöveggel. Egyedül annak örülök, hogy angolul olvastam, legalább volt valami értelme a befektetett óráknak nyelvgyakorlási szempontból. A másik két Langdon regény mellett ez bizony nagyon gyengus.

thuki>!
Dan Brown: The Lost Symbol

Még nem voltam képes eldönteni mit is olvastam:

örülnék neki ha a könyv valamilyen szinten propaganda lenne a szabadkőművesekkel, USA-val kapcsolatban, mert ilyen szinten teljesen rendben is lenne az egész. Ha viszont nem teljesen ilyen célú a dolog, akkor már problémákat érzek.

Brown stílusa még mindig nincs ínyemre, túl fölényesnek lenézőnek érzem azzal kapcsolatban amivel enm ért egyet. jelenleg ez a következőképp nézett ki: szabadkőművesek, ősi misztikus tudás, az Egyesült Államok alapítását követő eszmék = a legfőbb JÓ, minden más pedig gonosz, főleg az olyan dolgok amiket aamúgy is divatnak számít szapulni: Egyház, tradíciók hagyományok, stb…
Azzal, hogy ez a véleménye semmi gond, mert még igazat is adok neki pár dologban, inkább a primitív stílusa zavar.
Még a nyomát se tartalmazza pro és kontra érveknek, csakis a saját oldalát nézi. Különös módon elfelejtette megemlíteni, hogy az oly istenink tartott Alapító atyáknak ha jól emlékszem túlnyomó része rabszolgatartó volt, de persze ezt kihagyuk a könyvből, mert ilyen ellentmondásos dolgok már túlságosan terhelőnek tűnhetnének, George Washington őrizzen attól hogy pár jól hangzó mondatnál komplexebb témákat kelljen vizsgálnunk, tartsunk csak mindent szép egyszerűen.

Így is történt: a jólányok és jófiúk szépek, gazdagok, kifinomultak, és még etnikailag is változatosak is Sato igazgatónó megjelenésével. Lehet csak a memóriám rossz, de mintha a Katherine és Peter Solomon, valamint Langdon triónak egyetlen rossz tulajdonsága se merült volna fel ez alatt a jó pár száz oldal alatt.

Engem az ilyen egysíkú dolgok nagyon irritálnak, ezért is örülnék annak ha legalább részben tényleg propagandának szánta volna a könyvet. De már megint elkalandozok.

A történet maga még érdekes is volt úgy az elején, de utána teljes ellaposodás. Nem lehet komolyan venni, hogy bármi is fenyegetné a szereplőket, a noetic science teljesen irrelevánsnak bizonyult pár odavetett gondolaton kívül, ahogy pedig az aktuális rosszarcút „lerendezték” a végén egyenesen rémes.
Egyetlen jó dolog, hogy felhagyott a „a főfőgonosz végül valaki olyan lesz, akire nem is számítanál” sémával. Ennyi.

Maga a könyv gyenge közepes, író stílusa viszont elégtelen számomra.

Lilith>!
Dan Brown: The Lost Symbol

Nem olvastam végig, ezt azonnal leszögezem.
Oka csak részben az, hogy angol, és így kevésbé tudom magam beleélni, mert időnként elgondolkodok egy-egy mondat jelentésén, de leginkább az, hogy vontatott az egész… Hiányzik belőle az a szokásos Dan Brown dolog, hogy olvasom és újabbnál újabb néhol meglepő infokkal lát el. Valszeg ha valaki megveszi majd magyarul a környezetemben kap még egy esélyt, vagy legalábbis beleolvasok, de azt kell mondanom, hogy nem sikerült túl jól ez a könyv…


Népszerű idézetek

Frank_Spielmann I>!

„Google” is not a synonym for „research.”

98. oldal

just_aGirl>!

Langdon glanced at the cube-shaped package on the desk. From what Bellamy had said, Langdon now understood that the capstone and pyramid were a “segmented cipher”—a code broken into pieces. Modern cryptologists used segmented ciphers all the time, although the security scheme had been invented in ancient Greece. The Greeks, when they wanted to store secret information, inscribed it on a clay tablet and then shattered the tablet into pieces, storing each piece in a separate location. Only when all the pieces were gathered together could the secrets be read. This kind of inscribed clay tablet—called a symbolon—was in fact the origin of the modern word symbol.

just_aGirl>!

The craft of Freemasonry has given me a deep respect for that which transcends human understanding. I’ve learned never to close my mind to an idea simply because it seems miraculous.

Kapcsolódó szócikkek: szabadkőművesek
Littlewhite>!

From the Crusades to the Inquisition, to American politics – the name Jesus had been hijacked as an ally in all kinds of power struggles. Since the beginning of time, the ignorant had always screamed the loudest, herding the unsuspecting masses and forcing them to do their bidding. They defended their worldly desires by citing Scripture they did not understand. They celebrated their intolerance as proof of their convictions. Now, after all these years, mankind had finally managed to utterly erode everything that had once been so beautiful about Jesus.

page 436

Littlewhite>!

Sin-cere.
Since the days of Michelangelo, sculptors had been hiding the flaws in their work by smearing hot wax into the cracks and then dabbing the wax with stone dust. The method was considered cheating, and therefore, any sculpture 'without wax' – literally sine sera – was considered a 'sincere' piece of art. The phrase stuck. To this day we still sign our letters 'sincerely' as a promise that we have written 'without wax' and that our words are true.

page 472

Littlewhite>!

Our mythologies have a long tradition of magic words that provide insight and godlike powers. To this day children still shout „abracadabra” in hopes of creating something out of nothing. Of course, we've all forgotten that this word is not a toy, it has roots in ancient Aramaic mysticism – Avrah KaDabra – meaning „I create as I speak.”

page 537

Littlewhite>!

The truth was that the brotherhood's focus on death was in fact a bold celebration of life. Masonic ritual was designed to awaken the slumbering man inside, lifting him from his dark coffin of ignorance, raising him into the light, and giving him eyes to see. Only through the death experience could man fully understand his life experience. Only through the realization that his days on earth were finite could he grasp the importance of living those days with honor, integrity, and service to his fellow man.

page 575

Littlewhite>!

Time is a river… and books are boats. Many volumes start down that stream, only to be wrecked and lost beyond recall in its sands. Only a few, a very few, endure the testings of time and live to bless the ages following.

page 641


A sorozat következő kötete

Robert Langdon sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Steve Berry: The Romanov Prophecy
Steve Berry: The Lost Order
Stephenie Meyer: The Chemist
Julie Garwood: Mercy
Frei Tamás: Babel (angol)
David Mitchell: Cloud Atlas
Kathy Reichs: Seizure
Tom Clancy: Clear and Present Danger
Jane Harper: Force of Nature
Stieg Larsson: The Girl Who Kicked the Hornets' Nest