The ​Lost Symbol (Robert Langdon 3.) 32 csillagozás

Dan Brown: The Lost Symbol Dan Brown: The Lost Symbol Dan Brown: The Lost Symbol Dan Brown: The Lost Symbol Dan Brown: The Lost Symbol

The most anticipated publication of the decade, The Lost Symbol is the stunning new thriller featuring Robert Langdon. Six years in the writing, it is Dan Brown's extraordinary sequel to his internationally bestselling Angels & Demons and The Da Vinci Code. Nothing is ever what it first appears in a Dan Brown novel. Set over a breathtaking 12 hour time span, the book's narrative takes the reader on an exhilarating journey through a masterful and unexpected landscape as Professor of Symbology, Robert Langdon, is once again called into action.

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Doubleday, New York, 2010
528 oldal · keménytáblás · ISBN: 9780385533829
>!
Corgi, London (United Kingdom), 2010
670 oldal · keménytáblás · ISBN: 9780552161237
>!
Anchor, New York, 2010
672 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780307741905

3 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 9

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
just_aGirl
Dan Brown: The Lost Symbol

Szabadkőművesség, építészet, vallás, ezotéria, műkincsek, misztika, szimbólumok és kódfejtés. Irgalmatlan mennyiségben. Mindez a cselekmény rovására, de én egyáltalán nem bántam. Aki viszont cseppet sem érdeklődik a New Age eszméi, a vallás és tudományok iránt, annak a 10-11 óra leforgását két szálon bemutató cselekmény valószínűleg kissé talán vontatottnak fog tűnni. Bár őket is igyekszik megnyerni a szerző, hiszen főhősünk, Robert Langdon egy szkeptikus egyetemi tanár és szimbólumkutató, akinek legjobb barátja Peter Solomon, a szabadkőművesek legfelsőbb vezetőségének tagja, minden alkalmat megragad, hogy gyengéden ugyan, de határozott stílusban oktatva Robertet is és az olvasót is saját eszméinek elismerése felé terelje. Már akit szükséges terelni. Engem űzött minden egyes oldalon keresztül.
Külön élményt jelentett számomra, hogy egy gyönyörűen illusztrált kiadást olvashattam, ami persze nem azt jelenti, hogy nem kerestem rá sok mindenre az interneten. A szerző a helyszín, Washington D.C. épületeit és műemlékeit más szemszögből mutatja be, mint ahogy azt egy átlagos szemlélődő nézi, valamint olyan helyekre kalauzol minket, ahová csak kevés kiváltságos ember juthat el. A regényben főszerepet kap egy CIA igazgató, a noetikus tudományok vezető kutatója Katherine Solomon, aki Peter Salomon húga, valamint az Amerikai Egyesült Államok Kapitoliumának vezetője, az Építész, és egy titokzatos, dúsgazdag férfi, aki kivételesen jó testfelépítéssel és szinte a teljes testfelületét beborító tetoválásokkal rendelkezik.
Dan Brown mind a hat eddig megjelent könyvét olvastam, és mindegyiket a kedvenceim közé sorolom. Ha jól tudom, mostanában Európában barangol, és adatot gyűjt következő művéhez. Alig várom, hogy olvashassam!

>!
PuPilla
Dan Brown: The Lost Symbol

Valahogy nem tudott meggyőzni úgy, mint a többi könyve, pedig rajongója vagyok Dan Brownnak. Sántít itt-ott, vagy éppen olyan dolgokat tálal hűhaként, amire akár rá is jöhettünk, vagy már tudtunk.
Mindenesetre izgalmas, kódfejtős, rejtélyes, és szerintem nyárra tökéletes szórakoztató olvasmány, én legalábbis az ilyen könnyedséget jobban szeretem, mint a szerelmes limonádét, mert emögött legalább van kutatómunka, tények (is), történelet, vallás, épületek, szervezetek, szóval: utánanézés. És ezért is védem meg Dan Brownt, bármikor, még ha ez például egy gyenguszabb regénye volt is. :)

Bővebben: http://pupillaolvas.blogspot.hu/2013/07/the-lost-symbol.html

8 hozzászólás
>!
Juci P
Dan Brown: The Lost Symbol

Jaj, hát ez nagyon szar volt. Részletezzem?
Az első száz oldal baromi lassú. A szokásos Dan Brown-féle szájbarágós stílusban kapjuk az arcunkba a mindenféle érdekesnek, sőt megdöbbentőnek vélt információt szabadkőművességről, ősi misztériumokról, szimbólumokról, tudományról, a vallásokról úgy általában, de mindezt kb. egy amerikai iskolarendszerben tanuló ötödikes gyerek szintjén. Közben az írói véna fájdalmas hiányát érezzük minden suta mondatban (ez miért nem tűnt fel nekem ilyen élesen a korábbi regényeinél?). A leírások bénák, jellemrajz nuku, sehol egy jó párbeszéd vagy egy érdekes karakter (még a gonosz sem, hiába próbálja nagyon extrémre venni a szerző a figurát). Kb. 100 oldal után kicsit végre beindul a cselekmény, vannak izgi részek, ekkor úgy gondoltam, lesz ez még hármas is, ezt a pörgést várom egy Dan Brown-regénytől. De hamarosan megint leül, az utolsó száz oldal gyakorlatilag élvezhetetlen, a nagy rejtély megfejtése egy iszonyat szájbarágós, New Age-es üzenetbe van csomagolva. Itt azonnal lezuhant kettesre.
És akkor a konkrét hibákról még nem is beszéltem, én csak hármat szúrtam ki, de biztos van több is.
Egy mondatban: semmit nem veszítetek, ha kihagyjátok.

3 hozzászólás
>!
lostgab
Dan Brown: The Lost Symbol

Végülis tetszett. Bár így angolul nagyon nehéz volt – kb. fél év kellett mire átrágtam magam rajta –, de azért olvasmányos az egész. Mondjuk szerintem minda Da Vinci kód, mind az Angyalok és démonok messze lekörözi ezt. Lehet, hogy Robert Langdonból már kifogyott a szufla.

>!
Annamaria_Nagy_Korodi
Dan Brown: The Lost Symbol

Igazság szerint ez a könyv jó nagy csalódás volt. Az első száz oldal szörnyen döcögött, aztán beindult némi cselekmény és nem mondom, hogy nem volt néha szívdobogtató akció, de folyton azon törtem a fejem, hogy miért kell hatszáz oldalt végigolvassak, jobb lenne mindjárt megtudni a végét és örökre elfelejteni, hogy valaha a kezembe vettem. Igen, vannak benne elgondolkodtató részek, nagy felfedések, melyek a szerző szerint igazak, de sokszor az az érzésem, hogy anekdoták és mondák felsorolása oldalakon keresztül minimális összekötő szöveggel. Egyedül annak örülök, hogy angolul olvastam, legalább volt valami értelme a befektetett óráknak nyelvgyakorlási szempontból. A másik két Langdon regény mellett ez bizony nagyon gyengus.

>!
thuki
Dan Brown: The Lost Symbol

Még nem voltam képes eldönteni mit is olvastam:

örülnék neki ha a könyv valamilyen szinten propaganda lenne a szabadkőművesekkel, USA-val kapcsolatban, mert ilyen szinten teljesen rendben is lenne az egész. Ha viszont nem teljesen ilyen célú a dolog, akkor már problémákat érzek.

Brown stílusa még mindig nincs ínyemre, túl fölényesnek lenézőnek érzem azzal kapcsolatban amivel enm ért egyet. jelenleg ez a következőképp nézett ki: szabadkőművesek, ősi misztikus tudás, az Egyesült Államok alapítását követő eszmék = a legfőbb JÓ, minden más pedig gonosz, főleg az olyan dolgok amiket aamúgy is divatnak számít szapulni: Egyház, tradíciók hagyományok, stb…
Azzal, hogy ez a véleménye semmi gond, mert még igazat is adok neki pár dologban, inkább a primitív stílusa zavar.
Még a nyomát se tartalmazza pro és kontra érveknek, csakis a saját oldalát nézi. Különös módon elfelejtette megemlíteni, hogy az oly istenink tartott Alapító atyáknak ha jól emlékszem túlnyomó része rabszolgatartó volt, de persze ezt kihagyuk a könyvből, mert ilyen ellentmondásos dolgok már túlságosan terhelőnek tűnhetnének, George Washington őrizzen attól hogy pár jól hangzó mondatnál komplexebb témákat kelljen vizsgálnunk, tartsunk csak mindent szép egyszerűen.

Így is történt: a jólányok és jófiúk szépek, gazdagok, kifinomultak, és még etnikailag is változatosak is Sato igazgatónó megjelenésével. Lehet csak a memóriám rossz, de mintha a Katherine és Peter Solomon, valamint Langdon triónak egyetlen rossz tulajdonsága se merült volna fel ez alatt a jó pár száz oldal alatt.

Engem az ilyen egysíkú dolgok nagyon irritálnak, ezért is örülnék annak ha legalább részben tényleg propagandának szánta volna a könyvet. De már megint elkalandozok.

A történet maga még érdekes is volt úgy az elején, de utána teljes ellaposodás. Nem lehet komolyan venni, hogy bármi is fenyegetné a szereplőket, a noetic science teljesen irrelevánsnak bizonyult pár odavetett gondolaton kívül, ahogy pedig az aktuális rosszarcút „lerendezték” a végén egyenesen rémes.
Egyetlen jó dolog, hogy felhagyott a „a főfőgonosz végül valaki olyan lesz, akire nem is számítanál” sémával. Ennyi.

Maga a könyv gyenge közepes, író stílusa viszont elégtelen számomra.

>!
Lilith
Dan Brown: The Lost Symbol

Nem olvastam végig, ezt azonnal leszögezem.
Oka csak részben az, hogy angol, és így kevésbé tudom magam beleélni, mert időnként elgondolkodok egy-egy mondat jelentésén, de leginkább az, hogy vontatott az egész… Hiányzik belőle az a szokásos Dan Brown dolog, hogy olvasom és újabbnál újabb néhol meglepő infokkal lát el. Valszeg ha valaki megveszi majd magyarul a környezetemben kap még egy esélyt, vagy legalábbis beleolvasok, de azt kell mondanom, hogy nem sikerült túl jól ez a könyv…


Népszerű idézetek

>!
Frank_Spielmann I

„Google” is not a synonym for „research.”

98. oldal

>!
just_aGirl

The overall thesis was simple: We have barely scratched the surface of our mental and spiritual capabilities.

>!
just_aGirl

Their experiments were no “spoon-bending” parlor tricks, but rather highly controlled inquiries that all produced the same extraordinary result: our thoughts actually interacted with the physical world, whether or not we knew it, effecting change all the way down to the subatomic realm.

>!
just_aGirl

In 2001, in the hours following the horrifying events of September 11, the field of Noetic Science made a quantum leap forward. Four scientists discovered that as the frightened world came together and focused in shared grief on this single tragedy, the outputs of thirty-seven different Random Event Generators around the world suddenly became significantly less random. Somehow, the oneness of this shared experience, the coalescing of millions of minds, had affected the randomizing function of these machines, organizing their outputs and bringing order from chaos.

The shocking discovery, it seemed, paralleled the ancient spiritual belief in a “cosmic consciousness”—a vast coalescing of human intention that was actually capable of interacting with physical matter.

>!
just_aGirl

Human thought can literally transform the physical world.

>!
just_aGirl

The goal of tattooing was never beauty. The goal was change. From the scarified Nubian priests of 2000 B.C., to the tattooed acolytes of the Cybele cult of ancient Rome, to the moko scars of the modern Maori, humans have tattooed themselves as a way of offering up their bodies in partial sacrifice, enduring the physical pain of embellishment and emerging changed beings.

10. oldal (Bantam, 2009)

>!
just_aGirl

Despite the ominous admonitions of Leviticus 19:28, which forbade the marking of one’s flesh, tattoos had become a rite of passage shared by millions of people in the modern age—everyone from clean-cut teenagers to hard-core drug users to suburban housewives.

10. oldal (Bantam, 2009)

>!
just_aGirl

The act of tattooing one’s skin was a transformative declaration of power, an
announcement to the world: I am in control of my own flesh. The intoxicating feeling of control derived from physical transformation had addicted millions to flesh-altering practices . . . cosmetic surgery, body piercing, bodybuilding, and steroids . . . even bulimia and transgendering. The human spirit craves mastery over its carnal shell.

10. oldal (Bantam, 2009)

>!
just_aGirl

“Mickey Mouse?” the guard said, sounding mildly amused.
Langdon nodded, accustomed to the comments. The collector’s edition Mickey Mouse watch had been a gift from his parents on his ninth birthday. “I wear it to remind me to slow down and take life less seriously.”

26. oldal (Bantam, 2009)


A sorozat következő kötete

Robert Langdon sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Steven Saylor: The Seven Wonders
Gail Carriger: Blameless
Rick Riordan: The Battle of the Labyrinth
Celeste Ng: Everything I Never Told You
Stephenie Meyer: The Chemist
Robert Galbraith: The Silkworm
Jo Nesbø: The Snowman
Gillian Flynn: Gone Girl
Sara Shepard: Flawless
Karen M. McManus: One of Us Is Lying