Eredet (Robert Langdon 5.) 83 csillagozás

Dan Brown: Eredet

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Robert ​Langdon, a szimbolika és a vallási ikonológia harvardi professzora a bilbaói Guggenheim Múzeumba érkezik, hogy részt vegyen egy felfedezés bemutatásán, amely „mindörökre megváltoztatja a tudományokat”. Az esemény házigazdája Langdon barátja és egykori tanítványa, Edmond Kirsch, a negyvenéves tech-mágnás, akit káprázatos találmányai és merész előrejelzései az egész világon vitatott figurává tettek. A mai este sem kivétel: azt állítja, hogy egy megdöbbentő áttörést jelent be, amelynek messzeható következményei lesznek.

Ám Langdon és a több száz vendég legnagyobb döbbenetére, az esemény még azelőtt tragikus véget ér, hogy igazán elkezdődhetne. Langdon kétségbeesett menekülésre kényszerül a múzeum igazgatónőjével, Ambra Vidallal. Barcelonába szöknek, és veszélyes kutatásba kezdenek egy jelszó után, amely megnyitja Kirsch titkát.

Langdonnak és Vidalnak meg kell találnia az utat a város labirintusszerű átjáróiban egy olyan ellenséggel szemben, amely minden… (tovább)

Eredeti mű: Dan Brown: Origin

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
GABO, Budapest, 2018
576 oldal · ISBN: 9789634066132 · Fordította: Turcsányi Jakab
>!
GABO, Budapest, 2018
574 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634065906 · Fordította: Turcsányi Jakab

Enciklopédia 67

Szereplők népszerűség szerint

Robert Langdon · Ambra Vidal · Antonio Valdespino püspök · Diego Garza · Edmond Kirsch · Julián koronaherceg · Köves Jehuda rabbi · Luis Ávila · Mónica Martín · Suresh Bhalla · Winston

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest · Magyarország · Barcelona · Duna · Madrid · Sardzsa, Egyesült Arab Emírségek · Basílica de la Sagrada Famíla · Buda · Casa Milà · Catedral de la Almudena - Almudena katedrális, Madrid · Dohány utcai zsinagóga · Guggenheim Múzeum, Bilbao · Kossuth Lajos utca, Budapest · Lánchíd, Budapest · Palacio Real (Királyi Palota), Madrid · Pest · romkocsma · Santa Maria de Montserrat Kolostor · Spanyolország


Kedvencelte 1

Most olvassa 133

Várólistára tette 179

Kívánságlistára tette 190

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Klodette
Dan Brown: Eredet

Az egy dolog, hogy kimondottan lassan haladtam vele, hiszen hétköznap dolgoztam, így sem időm, sem energiám nem volt elővenni a könyvet. Ám hétvégén bőven lett volna lehetőségem olvasni, valamiért viszont mégsem tettem. Ekkor tudatosult bennem igazán, hogy ez a regény tulajdonképpen nem is tetszik.
A téma pedig nagyon tetszik, a fülszöveg is izgalmas és csupa jóval kecsegtet, mégis úgy érzem, hogy Dan Brown talán soha, de soha nem fogja már megismételni A Da Vinci – kód sikerét.
A kötet ígéretes és csupa olyan témával foglalkozik, ami biztosan érdekli az embereket és már nagyon régóta foglalkoztatja az emberiséget. Honnan származunk? Honnan ered az élet? valamint Mi lesz velünk? Hová tarunk?
Ebből a történetből rengeteg mindent ki lehetett volna hozni, csak valamiért mégsem sikerült. Fáj a szívem, hogy ezt kell írnom, de akkor is így érzem.
Kezdjük ott, hogy Robert Langdon jól ismert zsenialitása egyszerűen háttérbe szorult. Ő volt a főszereplő, a karaktere köré épült az egész cselekmény, mégis mindvégig a háttérben operált és csak néha tűnt fel, hogy valójában végig jelent volt.
Aztán akadtak még az előző kötetekre hajazó ismétlések is.
Vallási szekták, egy megtört múltú férfi, akit Isten nevében felbéreltek a gyilkolásra, Mester helyett most egy Régens nevű titokzatos valaki, aki mindig, mindenről tudott és mindig, mindenki előtt járt egy lépéssel… Soroljam még?
Egyébként meglepő módon az ismétlődő klisék zavartak a legkevésbé, mert ami egyszer bevált, bejött, az végül is miért ne lehetne újra jó? Legalábbis először így gondoltam és az eleje pont ezért tetszett is, de egy idő után ellaposodott és semmi újat nem tartogatott.
Ezeket már olvastuk az előző Dan Brown kötetekben, csak éppen másképp hívták a szereplőket.
Ambra Vidal és Langdon professzor között teljesen kizárt volt a romantikus szál, hiszen a nő már valaki másnak a jegyese és ezzel szerintem nem árulok el nagy spoilert. Így hát pont emiatt semmi, de semmi kémia nem volt kettejük között, ami szintén idegesített, mert ebből bizony sokkal izgalmasabbat is ki lehetett volna hozni.
Kicsit el is lett húzva, sokáig tartott mire rátértünk a fő cselekmény szálra, túlzónak éreztem a bevezetést. Körülbelül a közepénél tartottam, amikor teljesen levágtam, hogy „ki" is a gonosz és mit, miért tett.
Ez szintén rontott az élményen, de aki kicsit is szemfüles az rögtön rájöhetett, hogy egyszerűen nincs olyan ember ezen a világon, aki ennyire képben legyen a dolgokkal, mint ez a bizonyos Régens.
Mindenhol ott van, mindent tud, mindenkit ismer, mindenkit manipulál, mindenre tudja a választ. Lehetetlen. Ilyen nincs. Egy ember képtelen ennyi mindent csinálni, hacsak… Nem is mondok többet. :)
Ha pedig mindez még nem lenne elég, kiderült végül Edmond Kirsch nagy felfedezésének a titka, ami számomra nem volt sem meglepő, sem sokkoló.
Pedig ezzel a titokkal még mindig nagyot lehetett volna robbantani, ami talán megmenthette volna a kötetet, de nem ez történt.
Inkább volt kiszámítható, igazi klisé, amit tulajdonképpen végig tudtunk, sejtettünk. Elvégre valóban ez lesz majd egyszer, ha így haladunk biztosan ilyen lesz a világ, viszont ez ellen úgy sem tesz senki, semmit, ami önmagában végtelenül szomorú persze, de az emberiség mindig is hajlamos volt saját magát tönkretenni.
Ez esetben viszont, van egy több mint félezer oldalas könyvünk, ami tulajdonképpen hiába lett megírva, hiszen semmi újjal, semmi sokkolóval, semmi izgalmassal nem szolgál.
A elveszett jelkép olvasása óta gyanítottam, de most már tudom, hogy Dan Brownnak az a legnagyobb baja, hogy nem elég bevállalós. Vannak jó ötletei, de végül mindegyiket elveti és nem meri teljes mértékben bevállalni a nép haragját. Pedig ha már megbotránkoztat, akkor csinálja teljes szívvel.

Ennél is bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.hu/2018/02/konyvkritika…

>!
mate55
Dan Brown: Eredet

Mi újság Danny fiú, lássuk, mi van nekünk ezúttal? Sajnos nem sok. Az „Eredet” nem olyan eredeti, mint amilyennek lennie kellene. Egy új tanulmány a történelem, a technológia, a vallás és a tudomány egyesítéséről. Száz oldalas bevezető fanfár!!! Minek? A korábbi könyvek elkopott elemeit még egyszer kihúzta, nem is beszélve az alkalmazott klisék szabad felhasználásáról. A szavak szentségtelen háromszögét (sokkoló, lenyűgöző, pusztító) újrahasznosítja, mint a régi Tesco-s bevásárló szatyrokat. Egy szédítő parádét hoz létre a tudományos zsargon, és a nonstop útikönyvek között. A karakterek fejlődése meg egyenesen keserű. És minden vallás rajzfilmszerűen gonosz, ellenségei nemcsak minden tudománynak, hanem a valódi hitnek is. Hősünk a szokásos módon „élénk”, kiváló gondolkodású „szépséggel” rendelkezik. A modern művészetre való összpontosításával együtt, olyan történet, amelyben Langdon egy hal a vízből (vagy pontosabban egy négyzetből kigúnyolva, a modern művészet összetételének ismeretében) egy kevésbé vonzó és izgalmas utazása a bonyolultan megtervezett történelmi rejtvényeken keresztül. Dan Brown nem vesztette el a provokatív kijelentések iránti elhivatottságát, de ezúttal sokkal több látványt „mutat” be (köztük Budapest nevezetességit), mint ütközéseket. Sajnálatos módon a túlzott próza iránti tendenciája nagyon nyilvánvaló. Gyakran úgy tűnik, hogy olyan megközelítést alkalmaz, amely szerint a vallás és a tudomány egymás mellett létezhet és virágozhat. Az akció-kalandban való létezésünkben Isten szerepe tudományos vagy filozófiai alapjainak (vagy annak hiánya, a hiedelmektől függően) egy lenyűgöző lehetőséggel teli ötlet. Sajnos Brown elméletének több evolúcióra van szüksége. Nem fedezett fel olyan titkot, amely fenyegeti az emberiség hitét, de sikeresen megtalálta a világ minden kliséjét. Van egy győztes ártatlanság Brown munkájában, különösen azért, hogy nemcsak egy futó thrillert állított elő hozzáadott sudokuval, hanem úgy dobálja az IQ pontokat, mint „beteg” fejbőr a korpát.

23 hozzászólás
>!
Lénaanyukája P
Dan Brown: Eredet

Röviden: fú, de rossz!
Bővebben: fú, de rossz! Miért kellett Langdont akcióhőssé tenni? Én a rejtvények meg a kódok miatt imádom a Da Vinci-kódot meg az Angyalok és démonokat, még Az elveszett jelképben is voltak, habár az egy kicsit leült, aztán az Inferno már kezdett átmenni akcióba, de ott legalább jó volt a sztori, de ez…. Egész jól indult, aztán duma, duma, duma, uncsi, uncsi, uncsi, lövés, futás, bemutatjuk Spanyolország nevezetességeit rovat, duma, duma, duma, uncsi, uncsi, uncsi, aztán a vége egy olyan klisés lezárás, hogy a fal adja a másikat. Komolyan, inkább mindenki olvassa újra az előző részeket, mert ebben a részben már semmi EREDETiség nincs.

7 hozzászólás
>!
bokrichard
Dan Brown: Eredet

Én annyira szerettem volna többet adni, de nem lehet. Én annyira szerettem volna a korábban hallott negatív véleményekre rácáfolni, de nem tudok. Itt már egyszerűen nem…
Az Inferno is már sokakat megosztott, nekem még az tetszett, nem volt vele különösebben nagy bajom (csak a filmmel, de az más tészta), de a lerágott csont tipikus esete merül fel az 5. Robert Langdon-féle kolosszális titkos világmegváltós Indiana Jones utánzásnak.
A könyv első 100 oldala maga az unalom. Úgy éreztem magam az információáradattól, ami a korábbi kötetekben valahogy nem szokott zavarni, mint a gimiben hétfőn a 7. órában. Akkor is biosz volt, és utolsó évben pont ezek az evolúciós témák voltak terítéken. Valahogy az őshúslevestől csak éhesebb lettem, de okosabb aligha.
A cselekmény olyan semmilyen, a szereplők nem tartanak sehova sem, a vallás egyetemlegesen rossz, ami egy baromság (én, aki agnosztikus vagyok, sem tartom rossz dolognak a vallás intézményét, csak a megnyilvánulásokkal szokott problémám lenni, de ez nem is tartozik ide). A vége konklúzió, a „sokkoló” végkifejlet, spoiler könyörgöm, ennél nagyobb klisé a világon nincs. Egyfelől látjuk, hisz benne élünk, másfelől gagyik a következtetések.
Na jó, nem érzem magam teljesen hülyének, de akkor is, inkább egy jó cselekményre és valami extra frappáns lezárásra kellett volna gyúrnia Dan Brownnak, mint arra a tengernyi mennyiségű okoskodásra, ami ebbe a könyvbe bele lett sűrítve, szerintem! Az alapötlet és a gondolatok, amik mélyen a Lanusz lexikon alatt vannak elrejtve,elgondolkodtatóak, de ki kellett volna bontani, és rendesen tálalni a lelkes rajongóknak, akik arra várnak 3-4 évente, hogy eme sikeres szerzőtől újabb polgárpukkasztó, de mégis lebilincselően kalandos történetet olvassanak. Mert ez nem az, amivel anno az én szívembe is belopta magát, távol vagyunk már a Da-Vinci kódtól.

9 hozzászólás
>!
Baráth_Zsuzsanna P
Dan Brown: Eredet

Pöpec. Egy jól megírt könyv, amely tökéletesen hozza azt a feelinget, amely miatt annak idején beleszerettünk a Da Vinci-kódba, azonban a zsenialtás sajnos erősen hiányzik belőle, Dan Brown biztosra ment annak minden előnyével és hátrányával együtt. Megvan benne minden, ami ami miatt letehetetlen, Budapest miatt különösen melengeti a kis lelkünket a történet, ami érdekes, izgalmas és elgondolkodtató, mégsem vág annyira földhöz ez a könyv, mint Robert Langdon korábbi kalandjai.

2 hozzászólás
>!
Bajnoczianna
Dan Brown: Eredet

Úgy vártam ezt a könyvet! De sajnos nagyot csalódtam benne. A jól megszokott szövevényes kaland regény elmaradt. Az inferno még hozta az elvárt színvonalat, de sajnos az eredet a nyomába sem tudott érni.
http://ujkv.blogspot.hu/2018/02/eredet-dan-brown.html

>!
hcs23
Dan Brown: Eredet

Várható volt, h Brown könyve ismét megosztó lesz, de mennyivel másabb az, amikor ennek oka tisztán vallási, ideológiai eredetű (a történet fő témáját, erkölcsi, morális kérdéseit célkeresztbe állítva), nem pedig írástechnikai (a történetet magát és a megírás mikéntjént firtatva, sőt mi több, kritizálva). Annak idején a Da Vinci-kód nyíltan szembement a vallással – és legfőképpen a katolicizmussal és a Vatikánnal – , óriási vitákat generálva, melyeket szándékosan, remek PR érzékkel megáldva indított – és végül lovagolt meg a ma már töretlen népszerűségnek örvendő író (jómagam legjobbjának mégsem a legsikeresebb kötetet, sokkal inkább a sorozat első részeként megírt Angyalok és démonok-at, valamint a negyedikként megírt Inferno-t tartom). Máig emlékszem egy televízióban látott interjújára, amelyben szilárd magabiztossággal bizonygatta a történet valós elemeit. Nyilván ő sohasem fogja nyíltan bevallani, mennyi az, amit az ő saját fantáziája adott hozzá a sztorihoz – ebbe most én sem szeretnék nagyon belemenni, megteszi helyettem jó néhány kifejezetten ezt boncolgató könyv. Ezt látva azonban nem csoda, h az ellene irányuló támadások a fikció és a valóság közti határok tudatos összemosásából is erednek – teljes joggal. Az Eredet esetében azonban nem ez jelenti a fő sarokkövet, hanem az az alapos, biztonságra hajazó iparosmunka, amit a világ legtermészetesebb dolgaként tálal. Igencsak a rovására írható ugyanis, h semmi eredeti nincs az Eredet-ben.
Sokakat zavar (a Molyra levetítve: ők a lepontozók), sokakat nem (ők a „nem-lepontozók"), de attól még tény: megkapjuk Langdont egy újabb hölgykísérővel (csak most nem Sophie-nak, Vittoriának vagy Siennának, hanem Ambrának hívják), egy újabb nagy titokkal (ami most talán nem annyira nagy durranás, mint a korábbiak, ellenben sokkal inkább fel van fújva), egy újabb vallási fanatizmusában gyilkosságra vetemedő balgával ("Ó, drákói ördög! Oh, balga szent!"), valamint egy új jelmondattal ("Honnan jövünk? Hová tartunk?") spoiler. Da Vinci és Dante örökét Gaudí veszi át, Firenze, Róma, Velence, illetve Párizs és London helyett pedig ezúttal Bilbaóba, Madridba és Barcelonába, a Sagrada Famíliához kalauzol, bízva abban, hogy a jól bevált sémát követve olvasói ezúttal sem fognak csalódni.
Ami engem illet, én nem csalódtam, amit vártam, megkaptam az írótól, más kérdés, h az előző kötetek itáliai helyszíneivel Spanyolország nem versenyezhet, és valahogy Langdonnak is kicsit kevesebbszer kellett már bevetnie kódfejtésben remeklő szürkeállományát. Önmagában a tényt megállapítva, h Dan Brown neve lassan már fogalom, nem meglepő, h visszatér a gyökerekhez, nagy kérdés azonban, h rajongói hány rókabőrt tudnak még értékelni ugyanarra a vázra felhúzva (arról nem is beszélve, h önmagához képest ez nem a legjobban sikerült kötet) – gyaníthatóan már nem sokat. Az tehát látható, h honnan jött Brown, de vajon hová tart? Mert ezzel a kötettel nem léptünk sokat előre, Mr. Brown.

14 hozzászólás
>!
ViveEe P
Dan Brown: Eredet

Sajnos nem volt nagy durranás ez a könyv, ami azért nagyon szomorú, mert kb 4-5 évente jön ki egy új könyv az írótól. :/
Szóval… egy Elon Musk kaliberű valaki bejelenti, hogy az emberiség két legnagyobb kérdésére, minden vallást megrengető választ talált. Nem tudom, lehet mert fiatal vagyok, vagy mert nem vagyok vallásos, de én egyik kérdésen sem gondolkodtam soha, de azért adjuk meg neki, hogy ez érdekes..
Az első fő gond itt volt. Nyilván mindenkinek egyértelmű, hogy azért lesz könyv az egész történetből, mert végül emberünk nem tudja elmondani a felfedezését, és Mr. Langdonnak kell kideríteni, mi volt az. Ezért alig vártam, hogy végre meghaljon szegény pára. És erre nagyon-nagyon sokára került sor. Így ennél fogva az események sem tudtak beindulni.
Aztán utána nekem elmaradtak a fő izgalmat jelentő elemek: keveselltem az akciót, az üldözést, az agyalást/kódfejtést meg méginkább. Nem volt nagy sziporkázás.
Mondjuk az érdekes volt, hogy egészen sok szálon haladtak az események.
A rosszfiú nagyon sablonos indíttatású, de mondjuk még ezzel nem lenne baj.
És végül a nagy felfedezés is picit lapos volt nekem. Lehet közrejátszik, hogy sosem gondolkodtam a témán. A honnan még érdekes is, viszont a hován szerintem senki nem lepődik meg. Nem értem mi lenne ezen sokkoló. Mármint nyilván szörnyű belegondolni, de azért ne mondja nekem senki, hogy ez annyira meglepő jövőkép lenne…
Mindenesetre örültem ennek az új Brown könyvnek, de ahhoz képest, hogy az Infernon mennyire leesett az állam, és a mai napig az egyik legjobb könyves csavarnak tartom, és a legzseniálisabb rosszfiúnak az ottani főgonoszt, ez a történet a nyomába se ér..

>!
OctoberRain P
Dan Brown: Eredet

Olyan jól és ígéretesen indult ez a könyv is…még győzködtem is @Imre_Kázmér-t, hogy essen neki, mert marha jó a könyv….háááát. Legközelebb majd csak azután írok ilyet, ha a történet utolsó betűjét is elolvastam.

Imádom Dan Brown írásmódját, lenyűgözően tárja elénk a helyszíneket, nevezetességeket, tényleg olyan, mintha az olvasó is a főhősökkel együtt barangolna. Ilyenkor mindig ott van mellettem a laptop, és csekkolok minden egyes épületet, helyszínt, ami a könyvben felbukkan.
Annak ellenére, hogy elég lassan csordogál a történet, és nem is nagyon történik benne semmi, nekem tetszett. Úgy a feléig.
Aztán átment ilyen idétlen akció-sztoriba és már annyira nem is kötött le. Semmi kódfejtés, nyomozgatás, ilyesmi. Csak rohanás egyik helyszínről a másikra. Menekülés. Lövöldözés. Dióhéjban ennyi.
Nagyon hiányzott a Da Vinci-kód illetve az Angyalok és démonok pörgő cselekménye, idegőrlő történetvezetése…ez a könyv meg átment unalmasba, pedig akár még jó is lehetett volna.
Attól tartok az író kezd már kifogyni az ötletekből, nem tudom, akarok-e még több Robert Langdon regényt (annak ellenére mondom ezt, hogy minden hibájával együtt az egyik kedvenc könyvsorozatom)…ha akcióra vágyom, akkor inkább megnézek egy Cobra 11 epizódot, mert abban is kb. ez van.
Én nyomozni akarok Robert Langdonnal, összeesküvés-elméleteket akarok, azt az igazi körömlerágós, idegtépő élményt akarom, mint a fentebb említett 2 könyvnél….

Kár érte. Tényleg…Pedig látszik, hogy rengeteg munkát, időt, energiát fektetett bele az író. De ez most sajnos kevésnek bizonyult…

3 hozzászólás
>!
tunczo P
Dan Brown: Eredet

Bajban vagyok, mert nagyon vegyesek az érzéseim. Danny barátunk szuper írói képeségekkel van megáldva, a feszültségkeltés nagymestere, aki mindig olyan témához nyúl, ami megosztja az olvasókat. Már-már botrányos. Hazudnék, ha azt mondanám, nem volt rám hatással a könyve, mert nagyon is. Ami negatívum: túlírt, túlkombinált, klisés. Kevés benne a „rejtély”, a kódfejtés. Langdon szinte súlytalan a történetben. A királyi palota bevonása tök felesleges és visszatetsző volt számomra.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
shadowhunter1975 P

A siker az, amikor
egyik hibát a másik után követjük el,
töretlen lelkesedéssel.

Winston Churchill

458. oldal, Nyolcvanhetedik fejezet (GABO, 2018)

>!
mate55 

Európa legnagyobb zsinagógája a budapesti Dohány utcában van.

41. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Budapest · Dohány utcai zsinagóga
>!
mate55 

A hullámok sohasem csapnak ki a partra, hogy homokvárrá rendezzék a homokszemeket.

488. oldal

>!
mate55 

Az ördög hangját hallva jobban értékeljük Isten hangját.

13. oldal

>!
shadowhunter1975 P

Legyünk készek kiszabadulni eltervezett életünkből, hogy miénk legyen az élet, ami ránk vár.
Joseph Campbell

7. oldal (GABO, 2018)

>!
Imre_Kázmér P

– Nos, a szelídeknek kellett volna örökölniük a földet, de helyettük a fiataloké lett… a technikához értőké, akik a saját lelkük helyett a monitort bámulják.

2 hozzászólás
>!
hcs23 

Langdon rendszerint élvezte a modern művészet jelentette kihívást – elsősorban annak felfedezését, miért tartanak bizonyos munkákat remekműveknek: például Jackson Pollock csurgatásos festményeit; Andy Warhol Campbell’s leveskonzervjeit; Mark Rothko egyszerű, színes négyzeteit. Ezzel együtt Langdon jóval otthonosabban mozgott Hieronymus Bosch vallásos szimbólumainak vagy Francisco de Goya műveinek terepén.

2 hozzászólás
>!
hcs23 

A szeretet nem véges érzés.
Nem csak annyi van belőle, amennyit megosztunk.
A szívünk annyi szeretetet teremt, amennyit akarunk.

>!
mate55 

Ahogy az öreg fogaskerekű felfelé kapaszkodott a szédítő meredélyen, Edmond Kirsch a csipkézett hegytetőt pásztázta a magasban.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Edmond Kirsch
>!
shadowhunter1975 P

Történelmi léptékben isten emberei a legveszélyesebbek a földön… különösen, amikor az isteneiket fenyegetik.

11. oldal, Prológus (GABO, 2018)


Hasonló könyvek címkék alapján

Steve Berry: Veszedelmes hazafiak
Frei Tamás: A bankár
Christopher Golden: Uncharted – A negyedik labirintus
Stieg Larsson: A kártyavár összedől
Tom Harper: Az elveszett szentély
Robert Masello: Az Einstein-prófécia
Adam Palmer: Mózes hagyatéka
Arthur Herzog: Hőség
Umberto Eco: A prágai temető
Philipp Vandenberg: Az ötödik evangélium