Az ​elveszett jelkép (Robert Langdon 3.) 771 csillagozás

Dan Brown: Az elveszett jelkép

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Megkerült, ​ami elveszett…

Robert Langdont, a Harvard szimbólumkutatóját az utolsó percben kérik fel egy esti előadásra a washingtoni Capitolium épületében. Közvetlenül megérkezése után azonban egy hátborzongató szimbólumokkal rejtjelezett, nyugtalanító tárgyat fedeznek fel a Rotunda kellős közepén. Langdon egy ősi meghívót közvetít benne, amely a titkos ezoterikus bölcsesség rég letűnt világába invitálja megfejtőjét.
Amikor brutálisan elrabolják Peter Solomont, a híres filantrópot és szabadkőművest, Langdon nagyra becsült mentorát, a professzor ráébred, hogy csak úgy mentheti meg barátja életét, ha elfogadja a rejtélyes meghívást és követi az utat, akárhova vezessen is.
Langdon gyorsan ott találja magát Amerika legnagyobb hatalmi központjának színfalai mögött, a város láthatatlan termeiben, templomaiban, alagútjaiban. Ami mindeddig ismerős volt, az most átváltozik egy mesterien elleplezett múlt titokzatos, félhomályos világává, amelyben szabadkőműves rejtélyek… (tovább)

Eredeti mű: Dan Brown: The Lost Symbol

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
GABO, Budapest, 2009
734 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636893316 · Fordította: Bori Erzsébet

Enciklopédia 26

Szereplők népszerűség szerint

Robert Langdon


Kedvencelte 80

Most olvassa 72

Várólistára tette 247

Kívánságlistára tette 187

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
ScarlettBlair P
Dan Brown: Az elveszett jelkép

Atya. Úr.Isten. Könyörgöm, ha MÉG EGYSZER AZ ÉLETBEN eszembe jut, hogy Dan Brown könyvet olvassak valaki öljön meg. Szó szerint éreztem, ahogy agyrákot kapok. Nem tudom, hogy mi változott meg a Da Vinci-kód meg az Angyalok és démonok óta- mert azokat faltam- de ez és az Inferno maga volt a kínok kínja számomra. Az egy csillagot is csak azért adom meg, mert az első kb. 100 oldalt, úgy ahogy élveztem. Ez a könyv nem szólt semmiről… Tudom, most lehet az mondani, hogy „ mert a mélyebb, meg a metafórikus értelmet kell nézni”… Én ki akartam kapcsolódni, nem minden egyes oldalon idegösszeomlást kapni a sok hülyeségtól. Szó szerint imádkoztam, hogy Langdon spoiler. Nem akarok senkit megbántani az értékelésemmel, mert tudom, hogy sokan szeretik, régen én is nagyon szerettem, de szerintem már nem tud újat mutatni, így „kinőttem belőle”. Örülök, hogy végre vége, nehéz szülés volt, a soha viszont nem látásra…

6 hozzászólás
>!
Navi
Dan Brown: Az elveszett jelkép

Hát, azon kívül, hogy nagyon érdekes tényeket tudtunk meg, ez a sztori nem igazán kötött le. Ez a noetika nekem teljesen idegen. Ez inkább a fantasy műfajába tartozna. A gondolat erejével teremteni? Mint a varázslók. Ez valahogy idegen nekem Langdon professzortól. Nem ez a kedvencem :(

>!
szilva81
Dan Brown: Az elveszett jelkép

Titok, titok és titok mindenütt. Csavaros, izgalmas, bonyolult, de követhető, viszont a túlzott titokzatoskodás a végére már kezdett nekem sok lenni. Nagyon élveztem a technikai leírásokat, bevallom én nem sokat tudok a tudományokról, hogy mivel kísérleteznek, miket sikerült már elérni, de teljesen lenyűgözőnek tartom, hogy a különböző szakterületek különböző eljárásokkal voltaképpen ugyanahhoz az igazsághoz akarnak eljutni. Egyrészről ez fogott meg a könyvben, másrészről a fentebb említett izgalom és cselekményszál, harmadrészről meg a szabadkőművesek és logikájuk, szimbólumrendszerük, a legendák, ami mind az Ősi Titokhoz vezet el minket a könyvön keresztül.

>!
Balázs_Erőss
Dan Brown: Az elveszett jelkép

Maximálisan megértem, hogy nem ebből csináltak filmet. A kezdeti lendület se volt valami hatalmas, a befejezés pedig ugyanúgy laposodott el, mint a Pó-síkság.
Nulla volt a meglepetésfaktor és az érdekes karakterek száma (vagy én fásultam el).
Sajnálom, ennél sokkal többet vártam Dan Brown-tól. Ez nekem, igencsak kevés.

2 hozzászólás
>!
gybarbii P
Dan Brown: Az elveszett jelkép

Az első két könyv után ez már nem volt akkora élmény… Mintha Dan Brown íróasztalán ki lenne ragasztva egy séma, amit minden egyes alkalommal követ… A titkos társaság, egy őrült, fanatikus gyilkos, az egy nap alatt megoldott rejtély, egy csinos hölgy Langdon mellé, a Biblia szerepe, a főhősök halálközeli élménye a könyv 3/4-nél, a rokoni kapcsolatok stb… Amikor ezt felfedeztem, kicsit csalódtam, ezért is vontam le egy csillagot, illetve mert nekem Az elveszett jelkép egy kicsit lassúnak, vontatottnak tűnt.

>!
pöttyös
Dan Brown: Az elveszett jelkép

Nekem ez nagyon öt csillag.
Rendkívül olvasmányos, engem nem nagyon zavarnak a könyvben az olykor okoskodóba hajló hangnemű részek, az se érdekelt, hogy elvileg minden könyve egy sémára íródik. Mivel minden DB könyvet olvastam (és sok más retek és nagyon jó könyvet is, így van összehasonlítási alapom), nekem ez a kedvencem az eddig megjelent Brown-regények közül.
Azért, mert nem f.szság, hogy minden emberben ott van elrejtve valami ősi tudás, az se hülyeség, hogy a tudatnak teremtő ereje van, és az sem, hogy az összes világvallásban az „alapok” közösek. Képes voltam arra, hogy ne vegyem véresen komolyan a szabadkőműveses részeket, azok szerintem nem annyira európai témák, azaz engem nem érdekelnek, és személy szerint nem szövögetek összeesküvés-elméleteket semmiről. De ha ezeket elhagyjuk, akkor tényleg olyan könyvet kapunk, ami jól összefoglalja a spiritualitást.
Én pl. római katolikus vagyok, de nem köpök és hülyézek le egyetlen buddhistát vagy zsidót vagy bárkit. És pontosan azért volt nekem nagy élmény az Elveszett jelkép, mert valahogy reflektált az engem aktuálisan foglalkoztató kérdésekre. És igazából fel is nyitott bennem valamit, mármint megértettem, hogy katolikusként nem kell elfordulni a keleti tanoktól vagy ezeket eretnekségnek kikiáltani.
És ha ilyen szempontból nézzük ezt a regényt, akkor nagyon sokat tud adni. Persze kell hozzá a kérdező-kételkedő elme is, meg egy nagy adag nyitottság.

>!
Ditta P
Dan Brown: Az elveszett jelkép

Nem ez a best of Robert Langdon story, és ezzel már mind a 4 megvolt. Még véletlenül sem sikerült sorban olvasnom a részeket, de szerencsére ezt könnyen megteheti az ember, mert egy-két utaláson kívül semmilyen szoros összefonódás nincs közöttük. Emiatt viszont nem tudom eldönteni, hogy Brownnál volt egy kisebb hullámvölgy, amikor ezt a könyvet írta, vagy nálam futottak már ki egy kicsit ezek történetek. Oldalszámra mindenestre ez vezet -még ha csak egy orrhosszal is- pedig jót tett volna a könyvnek ha kicsit rövidebb. Sokszor gondoltam magamban, hogy köszi, ezt már megbeszéltük, figyeltem ám, de a biztonság kedvéért, Brown elmondta még egypárszor.
Azért nagyon lehúzni sem tudom (persze nem is akarom), mert meg volt ennek a könyvnek is a maga hangulata. Hiszékeny olvasóként spoiler nem hiányzott belőle az izgalom és a csavar sem. És amit a legjobban szeretek ezekben a történetekben, hogy észre sem veszem, és már mindent félretéve rá is gugliztam egy-egy festményre, szoborra, épületre, hogy a képernyőre tapadva részletekbemenően vizsgálgassam. (Ezt egyébként Brown az Infernoban vitte tökélyre, ahol egész Firenzét láttam magam előtt úgy, hogy még soha életemben nem jártam ott, és azóta sem hagy nyugodni az érzés, hogy Firenzét egyszer élőben is látnom kell.)
Így hát én örülnék, ha ezt a részt is megfilmesítenék, Tom Hankst kifejezetten kedvelem Robert Langdon bőrébe bújva. És szívesen olvasnék is még további Robert Langdon kalandokat.

>!
klaratakacs P
Dan Brown: Az elveszett jelkép

Az eddigi Dan Brown könyveket olvasva már megállapítottam, hogy ha egyet olvastál, olvastad mindet. De ha ezt olvasod először, soha többet nem fogsz tőle olvasni. Az eddigi könyvek megmaradtak szórakoztató, kissé csavaros, kissé tudományos szinten, egészen érdekes érdekes kérdéseket felvetve.
Ez a könyv sajnos elhúzott a tudományoskodás felé, hosszú-hosszú, nagyon hosszú oldakon át a semmit taglalva. Vagy az épületeket, vagy a szabadkőműves rend elveit, mítoszait, történeteit, szokásait, szimbolumait. Szerintem egy kriminek nem lett volna szabad ebbe az irányba elmenni. Ha a szabadkőművesek érdeklnek, ilyen színtein, akkor nem szórakoztató krimit választok.
Az alapötlet pedig nagyon jó lett volna, bajba jutott barát, visszaköszönő múlt, akciók, nem tudni, ki kivel van, sok ötlet, megfejtésre váró rejtvény… Mondjuk én Malakh kilétével elég hamar tisztába kerültem, így nem hiszem el, hogy spoiler. Sajnos a lendületet viszont időről-időre visszafogta, hogy bárhova bementek kaptunk egy részletes építeszeti leírást, olyan idegenvezető stílusban, vagy előkaptak oldalakon át valami szőrszálhasogatni való problémát, ami nem vitt sehova.
A végkifejlet után pedig döbbenten láttam, hogy van még 70 oldal, azt hittem még lesz valami csavar, vagy történés, ami javít majd az összképen. Az ezt követő spoiler, kétszer aludtam be. Azt hiszem Dan Brown ezzel a könyvvel hátrasorolta magát a figyelendő írók között nálam., hosszú időre.

>!
just_aGirl
Dan Brown: Az elveszett jelkép

Szabadkőművesség, építészet, vallás, ezotéria, műkincsek, misztika, szimbólumok és kódfejtés. Irgalmatlan mennyiségben. Mindez a cselekmény rovására, de én egyáltalán nem bántam. Aki viszont cseppet sem érdeklődik a New Age eszméi, a vallás és tudományok iránt, annak a 10-11 óra leforgását két szálon bemutató cselekmény valószínűleg kissé talán vontatottnak fog tűnni. Bár őket is igyekszik megnyerni a szerző, hiszen főhősünk, Robert Langdon egy szkeptikus egyetemi tanár és szimbólumkutató, akinek legjobb barátja Peter Solomon, a szabadkőművesek legfelsőbb vezetőségének tagja, minden alkalmat megragad, hogy gyengéden ugyan, de határozott stílusban oktatva Robertet is és az olvasót is saját eszméinek elismerése felé terelje. Már akit szükséges terelni. Engem űzött minden egyes oldalon keresztül.
Külön élményt jelentett számomra, hogy egy gyönyörűen illusztrált kiadást olvashattam, ami persze nem azt jelenti, hogy nem kerestem rá sok mindenre az interneten. A szerző a helyszín, Washington D.C. épületeit és műemlékeit más szemszögből mutatja be, mint ahogy azt egy átlagos szemlélődő nézi, valamint olyan helyekre kalauzol minket, ahová csak kevés kiváltságos ember juthat el. A regényben főszerepet kap egy CIA igazgató, a noetikus tudományok vezető kutatója Katherine Solomon, aki Peter Salomon húga, valamint az Amerikai Egyesült Államok Kapitoliumának vezetője, az Építész, és egy titokzatos, dúsgazdag férfi, aki kivételesen jó testfelépítéssel és szinte a teljes testfelületét beborító tetoválásokkal rendelkezik.
Dan Brown mind a hat eddig megjelent könyvét olvastam, és mindegyiket a kedvenceim közé sorolom. Ha jól tudom, mostanában Európában barangol, és adatot gyűjt következő művéhez. Alig várom, hogy olvashassam!

>!
Sydney P
Dan Brown: Az elveszett jelkép

Kicsit talán kevésbé tetszett, mint az eddigi kötetek, de Robert Langdon kalandjai továbbra is hihetetlenek és olyan tempót diktálnak, hogy az ember csak kapkodja a fejét. Egyik rejtély követi a másikat, néhol megdöbbentő, hogy Dan Brown hogyan tudja csűrni-csavarni a történelmet kénye-kedve szerint.
Az elveszett jelkép is több szálon fut, ezúttal Washingtonban, szabadkőművesek és a gondolatkutatók jól megférnek egymás mellett, sőt némi családi dráma is felszínre kerül, ami igazából az egész történet katalizátora.
Robert Langdon továbbra is tud mindent, szinte halhatatlan és roppant szerencsés. Vannak momentumok, amelyeknél azért felhúztam a szemöldököm, de ezektől függetlenül nagyon igzalmas és lebilincselő.


Népszerű idézetek

>!
padamak

A tudás eszköz, és mint minden eszköznek, a felhasználó kezében dől el a hatása.

119. oldal, Tizennyolcadik fejezet (Gabo Kiadó, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: tudás
>!
ppayter

Mennyivel könnyebb lenne a könyvkiadás, ha nem volnának szerzők.

265. oldal, Negyvennegyedik fejezet

>!
Sentis

Amit csak magunkért teszünk az meghal velünk; amit másokért és a világért teszünk, megmarad és halhatatlan.

652. oldal, 124. fejezet

>!
ElinorA P

Folyam az idő… S hajói a könyvek. Sok-sok kötet indul útnak a hátán, de a legtöbb zátonyra fut, és betemeti a feledés homokja. Csak kevés, nagyon kevés állja ki az idő próbáját, és marad fenn a jövő nemzedékek üdvére.

701. oldal (Gabo, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: idő · könyv
>!
Sceurpien I

Teremtők vagyunk, de naiv módon a teremtmény szerepét játsszuk.

720. oldal

2 hozzászólás
>!
Szávitrí SP

    A tetoválásnak sohasem a szépség volt a célja. Hanem a változás. A Krisztus előtti 2. évezred megszabdalt bőrű núbiai papjaitól az ókori Róma Kübelé-kultuszának tetovált oltárszolgáin át a modern maorik moko sebhelyéig az emberek mindig azért tetováltatták magukat, hogy részleges áldozatként felajánlják testüket, és kiállva a felékesítés fizikai kínját, valaki mássá váljanak általa.
    Hiába a levitákhoz intézett hírhedt figyelmeztetés, amely megtiltotta a test hasogatását, a tetoválás beavatási rítus lett, amelyen milliók esnek át korunkban – a jólfésült kamaszoktól a keménydrogosokon át a kertvárosi háziasszonyokig.
    A bőr tetoválásának aktusa felér egy hatalomátvételi nyilatkozattal, amely azt közli a világgal: ura vagyok a saját testemnek.

25. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tetoválás
1 hozzászólás
>!
gesztenye

Akkor ne tekintse hitnek. Tekintse egyszerűen perspektívaváltásnak, fogadja el, hogy a világ nem egészen olyan, mint képzelte. Történelmi léptékben minden nagy tudományos áttörés egy egyszerű eszméből indult ki, ami a hiedelmeink megdöntésével fenyegetett. Azt a szimpla állítást, hogy a Föld gömbölyű, nevetséges képtelenségnek tartották, hiszen akkor elfolyt volna az óceánok vize. A heliocentrikus világkép eretnekség volt. A kisszerű elmék mindig kirohantak az ellen, amit nem értettek. Vannak, akik teremtenek… és vannak, akik rombolnak. Ez mindig is így volt. De a teremtők végül hívekre találtak, és amikor a hívek száma elérte a kritikus tömeget, egyszeriben gömbölyű lett a Föld és elkezdett a Nap körül keringeni. A szemlélet átalakult, és megszületett az új valóság.

>!
Luna_Iceshard

Mindig hajnal előtt a legsűrűbb a sötétség.

481. oldal, 87. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: hajnal · sötétség
>!
Sentis

Úgy élni a világban, hogy nem ismerjük
a világ értelmét olyan, mintha egy nagy
könyvtárban bóklásznánk, de meg sem
érintenénk a könyveket.

/The Secret Techings of All Ages/

11. oldal


A sorozat következő kötete

Robert Langdon sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Sheckley: Vadászat
Lőrincz L. László: A föld alatti piramis
George Mann: Mechanikus London
Vavyan Fable: Szamurájszív
Rejtő Jenő (P. Howard): Piszkos Fred, a kapitány
Paul Sussman: A jeruzsálemi templom titka
Kulcsár Ödön: A piros ruhás nő titka
Nemes István: Az öböl
Peter Cheyney: Aranyrablás az óceánon
Christopher Golden: Uncharted – A negyedik labirintus