A könyv zseniális és tökéletes, mint az Illuminátusok gyémántja. Már azzal, hogy a CERN nagy szerepet játszik benne, megvett kilóra. Olyan szinten odavagyok a CERN-ért, az ott folyó munkáért, az elméleti és gyakorlati fizikáért, a Nagy Hadronütköztetőért*, hogy azt már akár vallási áhitatnak is nevezhetjük. Imádom az okos embereket, és ott szerintem még a takarítónéni is minimum csillagos ötös volt fizikából.
Aztán imádom a konspirációs teóriákat is, az meg itt van dögivel.
A könyv összességében is zseniális, de vannak benne olyan részek, amik önmagukban is ötcsillagosak, például a camerlengo monológja vallás vs tudomány témában, abban az öt percben, amíg olvastam, abszolút megtértem.
És itt van ugye Robert Langdon, a tudós, aki mindenhez is ért, és seperc alatt megold minden feladványt, rájön mindenre, jó, hogy mindig harminc másodperccel később ér oda, de legalább rájött.
Rájöttem arra is, hogy az Eredet miért nem volt már olyan jó, mint ezek az első, klasszikus részek. Langdon egyszerűen megöregedett. Ez a rész 2000-ben íródott, itt már negyven éves volt, az Eredet 2018-as, hát ötvennyolc évesen már nem futkorászhat szerencsétlen annyit, mert kiköpi a tüdejét a végére. Dan Brown-nak lassan keresni kell egy új főszereplőt, Langdont pedig nyugdíjaztassa, ez mindenkinek jó kompromisszum lenne.
Ja, és a filmet is imádom, igaz, nekem Tom Hanks egyáltalán nem jön be, na de Ewan McGregor TÖKÉLETES camerlengo.
Aki először fogja olvasni, azt kicsit irigylem, mert fantasztikus kalandokban lesz része, de újraolvasásnak kitűnő választás, két perc alatt kirángatja az embert az olvasási válságból.
*Ezt a nevet is imádom, hogy Nagy Hadronütköztető, ezzel a névvel simán szerepelhetne a Galaxis útikalauz stopposoknak örökbecsűben, miközben iszogatják a Pángalaktikus Gégepukkasztót.