Angyalok ​és démonok (Robert Langdon 1.) 88% 1507 csillagozás

Uhhhh… Ez a kötet a legjobb példája annak a könyvet és filmet összevető képnek, amelyen egy jéghegy tengerből kilógó felső 10 %-a a film, a víz alatt rejlő 90 % a könyv. A filmet rengetegszer láttam már, de a könyv… Jaj, nekem! Ez a könyv zseniális.

Olvasmányos, ördögien jól felépített, gördülékeny és izgalmas. Hosszúnak tűnik, de könnyű olvasni és alig lehet letenni. Langdon nagyon jó főszereplő, bár még igyekszik belerázódni az író által neki szánt kalandor professzor szerepbe. Vittoria Vetra nem rossz, bár alig hiszem el, hogy senki nem bírt kölcsönadni neki egy rendes nadrágot. (Tudom, a nők meg az ő gondjaik.) A hasszasszin egy jól megírt beteg állat, és talán jobb is, hogy csak sejtelmesen ismertük meg a perverzióit. Az én személyes kedvencem mégis végig Carlo Ventresca camerlengo volt – nagyon jól kitalált és felépített karakter, iszonyat jó történetet kapott.

Igazából nekem az egész történet tetszett a hirtelen hozzám vágott rengeteg infóval együtt, „amit Langdonról tudni kell” –témakörben. A CERN részei nagyon jók voltak, de a Vatikán városbeli ide-oda rohangálást jobban szerettem! A legjobb talán az volt a regényben, hogy mindenkinek van valami múltbéli élménye vagy az életével kapcsolatos apróság, amit megoszt az olvasóval. Apró színfoltok, amik feldobják az egész regényt. spoiler Váratlan, meglepő, humoros fricska, ami megtöri a kötet komolyságát.

Sokkal bővebben – http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/10/dan-brown-l…

Dan Brown egy írózseni, ezt már eddig is tudtam. És bár hívőként néha megbotránkoztathatna a történet némely cselekménye, mégis úgy vagyok vele, hogy szigorúan csak egy kitalált sztoriként fogom fel és csak élvezem az olvasást minden túlkomplikálás nélkül.
Robert Langdon az egyik legkedvencebb szereplőm az összes olvasott könyvből: okos, bátor, tettrekész és van igazságérzet benne.
Remélem, még jópár könyvvel megajándékoz minket az Író.

The best :)

Annyira jó ez a könyv!!
Oda és vissza vagyok Dan Brown könyveiét, mert miközben az ember olvassa az egyik könyvét nem csak egy történetet olvas, hanem tanul is közben.
Izgalmas, jól megírt könyv. Persze, ha valaki bele akarna kötni, akkor megtehetné, de ez engem egyáltalán nem érdekel!
Ha jól emlékszem, akkor a keresztények nem igazán repestek a könyv történetért, pedig semmi olyan információ nincs benne, amit egyébként egy kis utánajárással nem lelhető fel. Na de ez most lényegtelen is, mert vallási részről nem fogok nyilatkozni :)
Langdon prof karaktere szerintem abszolút jól felépített, hisz a legtöbb embernek egy profról nem a divatérzék jut eszébe és ezt az író jól felhasználta.

Ezt még úgy is imádom, hogy nem most olvastam először és biztos, hogy nem is utoljára. Brown itt fogta meg a saját írói tudását először igazán mélyen. Hiszen ebben az egy könyvében minden benne van, amit egy pörgős ijesztő thrillernek tartalmaznia kell. Mégis az ember folyamatosan gondolkodik ősi titkokról. A Vatikán hétpecsétes életéről és az illúzióról, hogy a modern világ hitvallása keresztezi önmagát az igazi hitvallással. Ebben a sziveveny izgalmas könyvben.

Egyik legjobb Dan Brown-regény kétség kívül. Szerintem viszont a Da Vinci kód és az Inferno mögött van, pedig az értékelések nagyon nem ezt mutatják.
Lehet, hogy nálam erősen közrejátszik, hogy az elmúlt egy évben ez már a 4. Dan Brown-regényem, de az Angyalok és Démonok első 600 oldala nagyon kiszámítható volt. Minden momentuma. És hiába az érezhetően rengeteg kutatómunka, többé-kevésbé kiváló karakterépítés és cselekményvezetés, ez azért egy Infernohoz képest nekem gyenge volt.
Az utolsó 100-as már nagyon erőltetetten kezdődött, de aztán a végső fordulat engem nagyon szépen mellbe vágott. Valahol erre is lehetett volna számítani, de ez végtelenül zseniális volt Browntól. Ezért simán jár a 4,5 csillag, de a másik két könyvvel ellentétben nem tudott kedvenccé emelkedni.

Régen láttam a filmet, és utána olvastam el csak a könyvet, ha jól emlékszem. Nyáron az Inferno olvasása közben gondoltam arra, hogy újra kéne olvasni. Ami legelsőre megfogott a könyvben hogy Rómában játszódik, általam látott, ismert helyeken. A másik klassz dolog, hogy ez nem egy szimpla regény. Ezt nem csak elolvassa az ember, és kész, hanem tanul is belőle.

Hogyan lehet 1 nap történéseit 680 oldalba „belesűríteni”? Hát így, kérem szépen!
Remek volt! Néhány éve már láttam a történet moziverzióját, így sejtettem, hogy a könyvvel sem lesz nagyobb problémám, de hogy ennyire tetsszen, azt egyáltalán nem gondoltam volna. Kaptam egy lendületes, ízig-vérig izgalmas, letehetetlen kalandregényt, ami rendesen megmozgatta az agyam! Tele volt fordulattal és rejtéllyel, információval és történelmi ténnyel, és mindez olyan részlethűen ábrázolva, mintha magam is ott lettem volna Rómában és a Vatikánban.
Mivel nem ez az első olvasmányom Browntól, a könyv végi csattanóra számítottam, ennek ellenére az utolsó fejezetekig rejtély maradt a számomra is, hogy a spoiler.

Néhány helyen vontatottnak éreztem, de összességében teljesen rendben volt. Tele volt kalandokkal és fordulatokkal, egész végig vártam a rejtély megoldását. Habár a tudomány és a vallás két olyan téma, amiről annyira nem szívesen olvasok, mégis nagyon tetszett. Bár ez lehet, hogy Robert Langdonnak köszönhető. Okos, bátor és amikor kell, mindent megtesz, amit tud. Örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet, rengeteget tanultam belőle.

Dan Brown – nal úgy van az ember, vagyis csak én, hogy tiniként tetszettek a könyvei, ma már a kezembe nem venném.