Angyalok ​és démonok (Robert Langdon 1.) 89% 1868 csillagozás

Uhhhh… Ez a kötet a legjobb példája annak a könyvet és filmet összevető képnek, amelyen egy jéghegy tengerből kilógó felső 10 %-a a film, a víz alatt rejlő 90 % a könyv. A filmet rengetegszer láttam már, de a könyv… Jaj, nekem! Ez a könyv zseniális.

Olvasmányos, ördögien jól felépített, gördülékeny és izgalmas. Hosszúnak tűnik, de könnyű olvasni és alig lehet letenni. Langdon nagyon jó főszereplő, bár még igyekszik belerázódni az író által neki szánt kalandor professzor szerepbe. Vittoria Vetra nem rossz, bár alig hiszem el, hogy senki nem bírt kölcsönadni neki egy rendes nadrágot. (Tudom, a nők meg az ő gondjaik.) A hasszasszin egy jól megírt beteg állat, és talán jobb is, hogy csak sejtelmesen ismertük meg a perverzióit. Az én személyes kedvencem mégis végig Carlo Ventresca camerlengo volt – nagyon jól kitalált és felépített karakter, iszonyat jó történetet kapott.

Igazából nekem az egész történet tetszett a hirtelen hozzám vágott rengeteg infóval együtt, „amit Langdonról tudni kell” –témakörben. A CERN részei nagyon jók voltak, de a Vatikán városbeli ide-oda rohangálást jobban szerettem! A legjobb talán az volt a regényben, hogy mindenkinek van valami múltbéli élménye vagy az életével kapcsolatos apróság, amit megoszt az olvasóval. Apró színfoltok, amik feldobják az egész regényt. spoiler Váratlan, meglepő, humoros fricska, ami megtöri a kötet komolyságát.

Sokkal bővebben – http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/10/dan-brown-l…

Kicsit olyan lesz ez az értékelés, mint egy jóféle Oscar beszéd, mert a köszönetnyilávnítással kezdem :D. Először is köszönöm @Fallen_Angel-nek, hogy ilyen cuki volt és nekem adta a könyvet, másodszor @Niki-nek, hogy rávett legyen ez egyik közös olvasásunk :).
Ami a könyvet illeti, hát atyaa úúr isten… nagyon jó volt, akárhányszor volt időm és hosszabban tudtam belevetni magam az olvasás élménybe egyszerűen elnyelt és faltam a lapokat. A sztori fantasztikus, jól kidolgozott és látszik, hogy rengeteg kutatómunka volt benne. Folyamatosan fenntartotta a figyelmet, és a legjobb, amit csak azért nem írtam ki idézetbe, mert több oldalon keresztül tartott az a camerlengo beszéde, az valami frenetikusan jól megírt beszéd. Majd a végén a fordulatoktól többször hangosan felhökkentem.
Száz szónak is egy a vége, nagyon jó könyv, és nem is értem miért vártam vele eddig, de ahogy @csgabi szokta mondani, a könyvek megtalálnak a maguk idején, és talán a mi közös időnk most jött el! :)
Most már csak a film van hátra, mert igen kiváncsi lettem, hogy miként tudták ezt vászonra impementálni :)
u.i. milyen érdekes, hogy egyes könyvek a filmek hatására kerülnek a figyelmembe, más filmek pedig a könyvek hatására :))

Fenomenális volt!
Imádtam minden egyes lapját. Nagyon eseménydús, egy percig sem untam.
Megkedveltem Langdont, azonban azt gondolom a kedvenc szereplőm mégis a camerlengo. Az ő jelleme a leginkább felépített, a háttere és a végén a csavar teljesen ledöbbentett.
Dan Brown eszméletlenül jól ír! Ez a kicsit komolyabb témát feszegető könyv, pont kellően meg volt spékelve egy kis humorral.

A könyv zseniális és tökéletes, mint az Illuminátusok gyémántja. Már azzal, hogy a CERN nagy szerepet játszik benne, megvett kilóra. Olyan szinten odavagyok a CERN-ért, az ott folyó munkáért, az elméleti és gyakorlati fizikáért, a Nagy Hadronütköztetőért*, hogy azt már akár vallási áhitatnak is nevezhetjük. Imádom az okos embereket, és ott szerintem még a takarítónéni is minimum csillagos ötös volt fizikából.
Aztán imádom a konspirációs teóriákat is, az meg itt van dögivel.
A könyv összességében is zseniális, de vannak benne olyan részek, amik önmagukban is ötcsillagosak, például a camerlengo monológja vallás vs tudomány témában, abban az öt percben, amíg olvastam, abszolút megtértem.
És itt van ugye Robert Langdon, a tudós, aki mindenhez is ért, és seperc alatt megold minden feladványt, rájön mindenre, jó, hogy mindig harminc másodperccel később ér oda, de legalább rájött.
Rájöttem arra is, hogy az Eredet miért nem volt már olyan jó, mint ezek az első, klasszikus részek. Langdon egyszerűen megöregedett. Ez a rész 2000-ben íródott, itt már negyven éves volt, az Eredet 2018-as, hát ötvennyolc évesen már nem futkorászhat szerencsétlen annyit, mert kiköpi a tüdejét a végére. Dan Brown-nak lassan keresni kell egy új főszereplőt, Langdont pedig nyugdíjaztassa, ez mindenkinek jó kompromisszum lenne.
Ja, és a filmet is imádom, igaz, nekem Tom Hanks egyáltalán nem jön be, na de Ewan McGregor TÖKÉLETES camerlengo.
Aki először fogja olvasni, azt kicsit irigylem, mert fantasztikus kalandokban lesz része, de újraolvasásnak kitűnő választás, két perc alatt kirángatja az embert az olvasási válságból.
*Ezt a nevet is imádom, hogy Nagy Hadronütköztető, ezzel a névvel simán szerepelhetne a Galaxis útikalauz stopposoknak örökbecsűben, miközben iszogatják a Pángalaktikus Gégepukkasztót.

Dan Brown egy írózseni, ezt már eddig is tudtam. És bár hívőként néha megbotránkoztathatna a történet némely cselekménye, mégis úgy vagyok vele, hogy szigorúan csak egy kitalált sztoriként fogom fel és csak élvezem az olvasást minden túlkomplikálás nélkül.
Robert Langdon az egyik legkedvencebb szereplőm az összes olvasott könyvből: okos, bátor, tettrekész és van igazságérzet benne.
Remélem, még jópár könyvvel megajándékoz minket az Író.

Majdnem 20 éve, mikor ez a tényleg nagyon rikító sárga kötet integetett felém egy könyvesbolt polcáról. Valamikor a távoli múltban amikor még a A Da Vinci-kód csak álom volt, a GABO kiadó megérezte micsoda kultusz fog kerekedni ezen sorozat köré és nagyon gyorsan adta ki az angol megjelenés után. (állítom egyik legnagyobb üzleti sikerük lett a sorozat) Ezzel a költetettel kezdődött az a 10 év, mikor bizony egyik kedvenc szerzőmnek tartottam Brown-t és csak sok csalódás után engedtem el a vágyaimat, hogy ekkora élményt kapjak tőle ismét.
Róma az örök város, a világ egyik olyan szeglete amit volt szerencsém látni személyesen, tényleg hullámzik benne a történelem, Vatikán csak egy részlet, mégis a világ egyik legértékesebb helye, a katolikus egyház székhelye a világ legjobban megkomponált vallásának gyökere és virága egy időben. A pápa választás egy szentség, Szent Péter utódja nem csak egy egyházi rang, minden katolikus férfi és nő erkölcsi vezetőjét megválasztani talán nagyobb felelősség mint az USA elnökét. (bár mint látjuk azért ott követhetők el hibák) A pápa tényleg a királyok király, csekély valós hatalommal rendelkezik, de erkölcsi és vallási értemben a világ minden táján száz milliók követi a parancsait. Dan nagyon érdekes kontrasztot állít a vallás és a tudomány közé, pedig ebben a harcban nincs és nem is lehet győztes, tiszta logika nem értheti az emberi lelket, egy kísérlet nem tud szeretni, érezni, hinni vagy remélni. A vallás egy misztérium, egy olyan belső tartás amit szinte mindenki felépít magában(ilyen vagy olyan formában) törvénye szerint éli az életét és ez nem függ a külső világtól, egyszerűen érezzük mi tetszhet vagy nem tetszhet a Mindenhatónak (mindenféle egyházi címke nélkül) Mindegy milyen úton jutunk el a lelki békéhez, hitünk megment minket.
Sajnos már látok repedéseket a könyvnek logikájában, de még félre tudok nézni, ugyanannyira élveztem mint először. Jó volt visszatérni.

Lebilincselő olvasmány volt.

Nem is tudom miért vártam az elolvasással annyit, végre egy könyv ami olvastatta magát, letehetetlen az elejétől a végéig fenntartja a figyelmet. Izgalmas, roppant fordulatos, szépen megírt könyv.
Ráadásul az illusztrált változatot olvastam és ez rengeteget tett az olvasási élményhez, mindenkinek csak ajánlani tudom hiszem a sok kép a könyvben (mindegyik a megfelelő helyen), azonnal láthatóvá teszi, merre járnak, mit látnak a főhőseink. Nagyon jó így olvasni.

Dan Brown hihetetlen kutató munkát végzett a könyv megírása előtt, ez szinte süt az írásból, nyilván sok minden az írói fantázia szüleménye de a történelmi helyek, a vatikáni szokások lebilincselően hiteles leírásai mind-mind nagyon olvasmányosak és érdekesek.
Nagyon tetszett, tovább kell folytatnom az író könyveinek beszerzését és elolvasását.

Fantasztikus történet gyönyörűséges helyeken.
Nem először olvastam, és szerintem nem is utoljára. Volt szerencsém végig járni a cselekmény minden fonos helyszínét spoiler, a mostani olvasmány pont emiatt volt másabb. A cselekmény ugyanúgy magával ragadott, és olvastatta magát, mint azelőtt, de látni magam előtt a helyszineket tényleges valójukban valami megfizethetetlen.
Dan Brown stílusát nagyon szeretem. Robert Langdon vagány, mégis félénk, pörög az agya, észrevesz olyan apró részleteket, ami másnak nem tűnik fel. Ismer olyan helyeket, amiket nagyon kevesen.

Eleinte elég kiábrándító volt az a sok szakmai dolog mind fizika terén és mind vallás terén, de szerencsére kárpótolt mindenért az izgalmas és fordulatos események láncolata. Egy percre se lehetett unatkozni,magával ragadott Robert és Vittoria nyomozása,ahogy lépésről-lépésre jutottak el a megfejtéshez. És a végére persze teljesen máshogy alakultak a dolgok,mintahogy magában nyugtázta az ember.

Ez a könyv az iskolapéldája annak, hogy milyen az, amikor az írói tehetség párosul történelemmel, tudománnyal és vallással.
Pörgős és izgalmas krimit, olvasmányos történelem- , fizika tankönyvet és egy kis vallástörténeti enciklopédiát is kap egyben, aki ezt a könyvet kézbe veszi. Számomra – egy alapjáraton humán beállítottságú emberként – zseniálisan eltalált arányban találhatóak meg a sztoriban a fenti összetevők, és pont ezért: mindenképpen el szeretnék egyszer látogatni a CERN-be spoiler és ismét vissza szeretnék menni a Vatikánba (hogy egy kicsit Langon-szemmel tudjam nézni a sok csodát).