Angels ​and Demons (Robert Langdon 1.) 83% 49 csillagozás

Sokszor hallottam már a könyvről, de nem vitt rá a lélek hogy elolvassak egy 600 oldalas monstrumot, ami a valláshoz/egyházhoz szorosan kapcsolódik.
Végülis nem bántam meg hogy kézbevettem, a könyv túlnyomó része tetszett, a problémáim az utolsó 20%-nál kezdőtek.
Tetszett Langdon karaktere, szerettem hogy ennyire logikus ember, mindig mosolyt csalt az arcomra mikor eszem bejutott, hogy egy ennyire okos embernek a kezén a Mickey egeres óra van. Vittoria ugyan szimpatikus volt, de kevésbé éreztem kidolgozott karakternek. Brown leginkább a camerlengo karakterére feküdt rá. spoiler
A legjobban a nyomozás nyerte el a szívemet. Imádtam ahogy fel-le szaladgálnak Rómában, és próbálják megfejteni a talányt.
Külön hálás vagyok, hogy Brown úgy írta meg a történetet, hogy igyekezett magyarázni is, így nem kellett folyton keresgélnem a neten a hiányos tudásom miatt, hogy értsem ki kicsoda, vagy mi micsoda.
Voltak részek amik felhúztak a könyvben, például spoiler
Továbbá nem tetszett, hogy a cselekmény végén ennyire csűrte-csavarta az eseményeket, rettentően untam, botrányosan túlírtnak éreztem a befejezést.
Ettől függeltenül a könyv lényegi része tetszett, izgalmas volt, lekötött, annak ellenére hogy én és a vallások egy évezredben sem férünk meg egymás mellett.

Dan Brown tisztában van azzal, hogy a népek szeretik a misztikumot, a titkos társaságokat, ősi összeesküvéseket, a jeleket és persze a rejtvényeket. Továbbá tudja, hogy épül fel egy akcióregény és hogy, hogyan is kell ezt a kettőt ötvöznie.
Itt van civilünk, Mr. Langdon, akiről nekem mindig Indiana Jones jut eszembe, ahogy a történelem, itt művészettörténet segítségével derítenek fel titkokat, de ilyen apróságokon nem akadunk fenn. Itt van természetesen a nő, aki segíti majd a főhősünk kutatását, és akit előreláthatólag meg kell majd menteni. Itt van a katasztrófaszituáció, ahol a helyi erők parancsnoka nem akar cselekedni, nehogy elmaradjon a lecsófesztivál, amiről majd a városa híres lesz. Aztán lótnak-futnak, és próbálják kibogozni az Illuminati hagyta jeleket. És annak ellenére, hogy ez így leírva kiábrándítóan cinikusan hangzott, eddig a pontig minden a lehető legnagyobb rendben van, és a könyv kb. kétharmadáig így is marad. A baj azzal van, hogy Brown szerintem rettentően szereti a saját hangját hallani, így került bele eggyel, majd még eggyel és még eggyel több csavarféle a történetbe. Mire az összes titok lelepleződött már nem voltam se izgatott, se kíváncsi, egyszerűen sok volt, és a vége már inkább röhejes volt, mint feszült. És ez áll az akcióra is. Nem érzem szükségesnek, hogy egy akciófilmben/regényben minden mozzanat hihető, hiteles és megvalósítható legyen. Nem akadok fenn apróságokon, de azért mindennek van határa, amit itt azért átléptek.
Összességében én sajnálom, mert jól indult, szórakoztató, könnyed olvasmányként, ami sajnos kicsit túlpörgette önmagát, és így elvesztette a varázsát. Az egyházat meg továbbra sem csípem.

Párom ajánlására kezdtem bele angolul a könyvbe, hogy belerázódjak kicsit az idegen nyelven való olvasásba. Az első néhány fejezettel rendesen szenvedtem, alig akart átállni az agyam a magyarról az angolra. Viszont úgy az 50. oldaltól teljesen beszippantott.
A történet nem volt teljesen új, a filmet többször is láttam már. Persze azért voltak kisebb-nagyobb eltérések, és a könyvet helyenként már kicsit túlzásnak éreztem. Oké, tudom, Langdon egy Harris tweed zakós szuperhős, de azért akkor is van egy határ. Az alapvető következetlenségeltől eltekintve egy nagyon szórakoztató, pörgős, olvasmányos könyv volt. Magyarul is szívesen elolvasnám, mert volt néhány angol kifejezés, aminél érdekelne, hogy mire jutott vele a fordító.

Igen, talán jobb, mint a DVK, de a filmet sikerült totál érdektelenre megcsinálni. Egyszer nem ment a pulzusom 72 fölé, pedig a regény jó pörgős, izgis.

Ez a könyv egyértelmű 5 csillagról indult nálam, annyira behúzott a sztori, hogy még a hatásvadász félmondatokat és a történetbe kevéssé illő megjegyzéseket is figyelmen kívül terveztem hagyni az értékelésnél. De mivel kíváncsi természet vagyok, idővel elkezdtem utánakeresgélni azoknak a helyszíneknek, illetve eseményeknek, amiket a szerző említ, és ahogy már sokan leírták előttem, rájöttem, hogy a valóságban nem éppen úgy vannak a dolgok, ahogyan azt Dan Brown elénk tárta. Ezzel önmagában nem lenne túl nagy problémám, hiszen létezik írói szabadság a világon, de a könyv elején lévő „Itt minden úgy van leírva, ahogy van.”-jellegű üzenettel együtt rossz szájízt hagyott maga után, úgy, ahogy az utolsó, számomra már túl drámai és B-kategóriás filmre hajazó eseménysor is. Nem teszek le örökre a Dan Brown könyvekről, mert összességében szórakoztatott és lekötött ez a regény, de azért örülök, hogy a könyv közepénél érzett lelkesedésemen felbuzdulva csak a következő kötetet vettem meg, és nem mindjárt az összeset.

Első Dan Brown könyv, amit olvastam, izgalmas és olykor elgondolkodtató volt számomra. Ha egyszer újra eljutok Rómába, tuti felkeresem a helyeket, amikről írt :)

Izgi, nem tudtam letenni.

Igaz, hogy ismertem már a történetet, így meglepetés nem akadt benne, de mégis élveztem azt, ahogyan Brown felépítette a történetet és kibontakoztak az apró részletek. Rengeteg apró részlet. A nyelvezete is nagyon tetszett.

Szerintem sokkal jobb mint a Da Vinci, azt már a könyv felétől untam, ezt csak a háromnegyedétől :-) Pörgős, gyorsan lehet olvasni (még angolul is), de hiányzik valami plusz a nagy rohanásból. Tipikus hollywoodi sztori szuperhőssel, világmegmentéssel, csinos okoskával.

Letehetetlen. A kedvenc Dan Brownom.