A ​Da Vinci-kód (Robert Langdon 2.) 85% 2568 csillagozás

„Az élet tele van titkokkal. Nem fedezheted fel mindet egyszerre.”

Számomra A Da Vinci-kód egyike azon könyveknek, amiket képtelen vagyok megunni.
Ez már a sokadik újraolvasásom volt, de a történet még mindig úgy le tudja kötni a figyelmem, mintha először olvasnám.
Továbbra is lenyűgöz a könyv fordulatossága, a szebbnél szebb helyszínek és a különleges témaválasztás. Dan Brown remekül szövi a történet fonalát, egy pillanatra sem hagyja, hogy csökkenjen az érdeklődésem a cselekmény iránt.
Valószínűleg még sokszor fogom újraolvasni.

Egyszerűen zseniális Dan Brown! Tartalmas, mozgalmas, izgalmas kötetet. Jobban sikerült mint az első rész, valószínű azért mert Leonardo Da Vinci közelebb áll a szívemhez. Tetszett, ahogy bevonta az író pl. Az utolsó vacsora c. művét Leonardonak. Emlékszem, hogy anno a gimiben tanultuk is, de nekem fel sem tűnt akkor, hogy Szent Péter kést tart a kezében. És mikor kigugliztam, mit ad Isten, tényleg ott volt. A legjobb Dan Brown műveiben, hogy ennyire utánajár, felfigyel, a legapróbb dolgokra is és beleszövi a történetbe.

Emlékszem mikor megjelent ez a könyv milyen nagy zajt csaptak körülötte. Bent, az akkori munkahelyemen valaki megszerezte, és azonnal el kezdtük fénymásolni, nehogy lemaradjunk az évszázad könyvéről. Persze mindenki inkább a regény által kimondott titkokra volt kíváncsi. Napjaink Nostradamus próféciáját látszott megfogalmazni a regény. Sokan remélték, hogy ez a könyv lesz az, ami lerántja majd az egyházról a leplet és elénk tárja a nagy titkokat. A sok környezeti ráhatásnak engedve én is el kezdtem fénymásolgatni, és olvasni is. Hamar rá jöttem, hogy ez nem az az iromány ami titkokat hoz a felszínre, ellenben egy elég jól megírt regényről van szó. Hihetetlen, hogy a sok hamis propaganda mennyi mindent el tud hitetni az emberekkel. Nem kellet végig olvasnom, hogy rájöjjek fikció az egész, és a sok kutatás amit hangsúlyoz az író csak hiedelmi karc. Hát így történt hogy míg a többiek szaftos megbeszéléseket tartottak a könyv nyomán én szépen csendben nyugiban végig olvastam és élveztem a regényt. Dan Brown, még ha sokan nem is szeretik, mert szenzáció hajhásznak gondolja, szerintem nagyon jó író. El tudja adni a történetét mint történelmi tény, ugyanakkor a szkeptikus olvasó rétegnek is kiváló szórakozást biztosít. Ez a könyv olvastatja magát és tényleg elérte nálam, hogy többedik újraolvasásra is nehezen tudjam letenni. Pörgős, eseménydús és még izgalmas is. Nagyon jó könyv, én nagyon élveztem. Azoknak ajánlom akik nem ijednek meg a vaskos könyvektől :) és szeretik az izgalmakat.

Dan Brown – Robert Langdon karakterén keresztül – megint egy igen megosztó és egy mindmáig vitatott témát boncolgat ..
A nők, a nőiesség szerepe és alakulása az emberiség történelmével egyidejű – egy történelmi témájú könyv pedig akkor jó, ha elgondolkodtat, ha késztet arra, hogy még több információt szerezzen az ember az adott témában, és ha úgy csukja be az olvasó az utolsó lapok elolvasása után a könyvet, hogy vannak még kérdései. Ez a kötet hemzseg nemcsak a bibliai jellegű kutatni valóban, hanem ezzel párhuzamosan számos olyan képzőművészeti és építészeti adatot ad az olvasó kezébe, ami után muszáj utána járni és saját szemünkkel látni dolgokat.
A fentieket megfejelve egy pörgős, izgalmas sztorival kapunk egy zseniálisan megírt, ragyogó stílusú történetet. Dan Brown tud valamit. Remélem a következő kötet után én is.

Robert Langdon ismét jött, látott és győzött. Emlékszem, mikor még először olvastam, állandóan abba kellett hagynom az olvasást és ugrálnom a számítógéphez, hogy ráguglizzak a Sziklás Madonnára, a Mona Lisára és persze Az utolsó vacsorára. Nem tudom, mi igaz, mi nem igaz, de azok a dolgok, amik le vannak írva, tények, hát frankón ott egy nő az utolsó vacsorán!
A könyv felépítése azonos az Angyalok és démonokéval: titokzatos bérgyilkos, különlegesen titokzatos gyilkosságok, rejtélyek, szép nő, és a főgonosz az, akire tuti nem gondolnál. És ismét működött a séma, sőt, mivel már volt tapasztalata, ez még jobban is sikerült, mint az előző.
A hétvégén megnéztem mindkét filmet, hát az A&D borzasztó rossz, csak a fényképezése szép, meg az antianyagrobbanás, a sztori fele ki van hagyva belőle. Viszont a DVK nagyon tetszett, de csak a háromórás vágatlan változatot ajánlom, igaz, abból is ki vannak hagyva részek, meg teljesen átírták a végét, de ezt már megszokhattuk Hollywood-tól. Jaj, és Paul Bettany annyira szép még gonosz albínó szerzetesnek is! Pendergastot belőle! ❤

Minő sötét az emberi ármány.

Aki még nem olvasott Dan Brown-tól, annak a Da Vinci-kód egy nagyon jó indítás!
Történelem fanatikus vagyok, bár a művészettörténelem annyira nem áll hozzám közel, a könyv mégis meghozta a várt kedvet. Az pedig egy másik kérdés, hogy igaz -e vagy sem?! Még ha az egész regény egy nagy hazugság is, akkor is lebilincselő.
A történet tele van rejtélyekkel, elméletekkel, felfedezésekkel, minden olyannal ami egy krimi-thriller rajongónak kedvez, szóval bátran ajánlom!
A sztori hangulata sem unalmas, az író úgy adja elő, mintha Robert Langdon mellett jártam volna körbe egész Párizst.
Cselekményleírása pedig gyors, csak úgy sodródtam az árral. Nehezen letehető könyv, annak ellenére is, hogy a regény stílusába bele kell rázódni, de aztán garantált a nem alvás.
Egy élmény.

Ismét magával ragadott ez a kincsvadászat. Nem pörgött annyira a nyomozás,mint az első részben,de ennek is meg volt a maga hangulata,fordulatai. Sokkal jobban tetszett nekem a könyv,mint a film. Szerintem itt a történelmi háttér sokkal érthetőbb,követhetőbb volt,mint az első kötetben. Voltak benne meglepő csavarok,amiktől fogtam a fejem a végén. Szuper volt.

Barátnőm könyvét volt lehetőségem elolvasni (és azóta vágyom egy saját példányra…) ezer éve, jóval a film előtt. Vastag és tartalmas könyvről van szó, nem feltétlenül az én stílusom, mégis megvett kilóra anno. A film és a könyv közötti eltérések miatt később morogtam, aztán megbarátkoztam a filmmel (Igen, Tom Hanks miatt…) – anyummal azóta többször is csaptunk Angyalok és démonok-os, DaVinci-kódos mozidélutánt.
Olyan könyv, amit sajnálok, hogy nem olvasott el.

Még mindig az egyik kedvenc könyvem. Újraolvasni érdemes volt, mert nagyon sok részletet már elfelejtettem (sok van ami a filmből is kimaradt), vagy első olvasáskor fel sem tűnt. Nagyon mozgalmas, izgalmas, sok érdekességet lehet belőle tanulni, és szerintem sok embernél megalapozta az olvasás és történelem / művészettörténet szeretetét.
Ajánlom mindenkinek! :)

Amikor egy karácsonyon megláttam egy régi barátnőm éjjeliszekrényén, és elolvastam a (korántsem hétköznapi) fülszöveget, tudtam, hogy a könyvet is el kell. Kölcsön is kaptam, és 3 nap alatt elolvastam.
Sodródtam az árral, és talán ez volt az első könyv, amit alig bírtam letenni.
A rejtélyek, feladványok igazán tetszettek, és vártam, hogy mi sül ki majd belőle.
A vallási vonal egy dolog, arról mindenki gondoljon, amit akar.
Én azt mondom, hogy remek kis teória született a könyv lapjain, még ha semmi igazság sincs benne. A (számomra) legjobb DB-könyv, amikhez eddig szerencsém volt.