A ​Da Vinci-kód (Robert Langdon 2.) 84% 2324 csillagozás

Emlékszem mikor megjelent ez a könyv milyen nagy zajt csaptak körülötte. Bent, az akkori munkahelyemen valaki megszerezte, és azonnal el kezdtük fénymásolni, nehogy lemaradjunk az évszázad könyvéről. Persze mindenki inkább a regény által kimondott titkokra volt kíváncsi. Napjaink Nostradamus próféciáját látszott megfogalmazni a regény. Sokan remélték, hogy ez a könyv lesz az, ami lerántja majd az egyházról a leplet és elénk tárja a nagy titkokat. A sok környezeti ráhatásnak engedve én is el kezdtem fénymásolgatni, és olvasni is. Hamar rá jöttem, hogy ez nem az az iromány ami titkokat hoz a felszínre, ellenben egy elég jól megírt regényről van szó. Hihetetlen, hogy a sok hamis propaganda mennyi mindent el tud hitetni az emberekkel. Nem kellet végig olvasnom, hogy rájöjjek fikció az egész, és a sok kutatás amit hangsúlyoz az író csak hiedelmi karc. Hát így történt hogy míg a többiek szaftos megbeszéléseket tartottak a könyv nyomán én szépen csendben nyugiban végig olvastam és élveztem a regényt. Dan Brown, még ha sokan nem is szeretik, mert szenzáció hajhásznak gondolja, szerintem nagyon jó író. El tudja adni a történetét mint történelmi tény, ugyanakkor a szkeptikus olvasó rétegnek is kiváló szórakozást biztosít. Ez a könyv olvastatja magát és tényleg elérte nálam, hogy többedik újraolvasásra is nehezen tudjam letenni. Pörgős, eseménydús és még izgalmas is. Nagyon jó könyv, én nagyon élveztem. Azoknak ajánlom akik nem ijednek meg a vaskos könyvektől :) és szeretik az izgalmakat.

Minő sötét az emberi ármány.

Aki még nem olvasott Dan Brown-tól, annak a Da Vinci-kód egy nagyon jó indítás!
Történelem fanatikus vagyok, bár a művészettörténelem annyira nem áll hozzám közel, a könyv mégis meghozta a várt kedvet. Az pedig egy másik kérdés, hogy igaz -e vagy sem?! Még ha az egész regény egy nagy hazugság is, akkor is lebilincselő.
A történet tele van rejtélyekkel, elméletekkel, felfedezésekkel, minden olyannal ami egy krimi-thriller rajongónak kedvez, szóval bátran ajánlom!
A sztori hangulata sem unalmas, az író úgy adja elő, mintha Robert Langdon mellett jártam volna körbe egész Párizst.
Cselekményleírása pedig gyors, csak úgy sodródtam az árral. Nehezen letehető könyv, annak ellenére is, hogy a regény stílusába bele kell rázódni, de aztán garantált a nem alvás.
Egy élmény.

Barátnőm könyvét volt lehetőségem elolvasni (és azóta vágyom egy saját példányra…) ezer éve, jóval a film előtt. Vastag és tartalmas könyvről van szó, nem feltétlenül az én stílusom, mégis megvett kilóra anno. A film és a könyv közötti eltérések miatt később morogtam, aztán megbarátkoztam a filmmel (Igen, Tom Hanks miatt…) – anyummal azóta többször is csaptunk Angyalok és démonok-os, DaVinci-kódos mozidélutánt.
Olyan könyv, amit sajnálok, hogy nem olvasott el.

Még mindig az egyik kedvenc könyvem. Újraolvasni érdemes volt, mert nagyon sok részletet már elfelejtettem (sok van ami a filmből is kimaradt), vagy első olvasáskor fel sem tűnt. Nagyon mozgalmas, izgalmas, sok érdekességet lehet belőle tanulni, és szerintem sok embernél megalapozta az olvasás és történelem / művészettörténet szeretetét.
Ajánlom mindenkinek! :)

Amikor egy karácsonyon megláttam egy régi barátnőm éjjeliszekrényén, és elolvastam a (korántsem hétköznapi) fülszöveget, tudtam, hogy a könyvet is el kell. Kölcsön is kaptam, és 3 nap alatt elolvastam.
Sodródtam az árral, és talán ez volt az első könyv, amit alig bírtam letenni.
A rejtélyek, feladványok igazán tetszettek, és vártam, hogy mi sül ki majd belőle.
A vallási vonal egy dolog, arról mindenki gondoljon, amit akar.
Én azt mondom, hogy remek kis teória született a könyv lapjain, még ha semmi igazság sincs benne. A (számomra) legjobb DB-könyv, amikhez eddig szerencsém volt.

Egy hónappal ezelőtt jártam Rómában, és azóta eszemben volt, hogy újra elővegyem ezt a könyvet, annyi római helyszín volt benne, biztosan más élmény lenne így újraolvasni, hogy már ismerem a helyszíneket… aha…. a könyv nagyjából negyedénél ugrott be, hogy keverem az Angyalok és démonokkal, és bizony ez PÁRIZSBAN játszódik… így jártam, annyi baj legyen, majd előveszem azt is újra.
Régebben olvastam, szerettem, a film viszont elrontotta az emlékeimet, mert nagyon gáz. Újraolvasva azt mondom: végtelenül szórakoztató, pörgős krimi, némi intellektuális kitekintéssel. Mindenki vegye annyira komolyan, amennyire jól esik. (én mondjuk imádom a történelmi összeesküvés-elméleteket, úgyhogy csiklandozza ez a könyv mindenemet, amit kell.)

Még mindig a kedvencem. Azok közzé a könyvek közzé tartozik, amelyek miatt könyvfüggő lettem. Az eseménydús cselekménye, a történelmi és művészettörténeti vonatkozásai teljesen behúztak a regények világába és rövid időn belül elolvastam az író összes megjelent regényét. Bár azt hozzá kell tennem, hogy pont azért nem olvastam már hamarabb, mert elijesztett a megjelenése után csapott nagy hírverés.
A cselekmény izgalmas és mozgalmas, bár a krimi vonal nem a hagyományos módon bontakozik ki, mert már az elején tudjuk ki a gyilkos, még ha a nyomozók számára ez nem nyilvánvaló. A rejtély az okon és a háttérben megbúvó mesteren, és a jól védett titkon alapszik.
Mindenkinek ajánlom!

Ennyi izgalmat, csavart, fordulatot egy könyvben még nem olvastam, és az, hogy több, mint 600 oldalban Dan Brown le tudta írni 1/2 nap eseményét… hihetetlen. A befejezésről meg ne is beszéljünk! Sokat tanultam ebből a könyvből. Új kedvencem lett.

Eléggé sokáig halogattam az elolvasását. Egy ideig túl nagy volt a felhajtás körülötte. Mikor valami ekkora szenzációt kelt, nekem mindig picit gyanús. Igazam volt. Nem érte meg elolvasni, nem érte meg a sok elpocsékolt papírt (600 oldal a majdnem semmiért). Olvastatja magát, de mondani nem sokat mond (legalábbis számomra nem). Gyorsan be is fejeztem. Maga a krimi-vonal sem nyűgözött le, a (pszeudo)tudományos hátteret pedig már ismertem, talán ezért nem váltotta ki belőlem a rajongóknál elért hatást. Valami többletet kerestem a regényben. Nem találtam. Sablonos stílus, karakterformálás, cselekmény. A befejezés pedig tönkreteszi azt is, ami addig úgy-ahogy tűrhető volt. Szappanoperás, érzelgős, az addig elmesélteknél még valószerűtlenebb, meseszerűbb lezárás. Visszavonja az addig oly tudományosnak ható okfejtések, magyarázatok, valósághű mozzanatok érvényét. (Bár a tudományoskodó részek is nagyon sok kívánnivalót hagynak maguk után. Nem vagyok da Vinci-kód szakértő, sem művészettörténész, de amikor épp azt olvastam, hogy a híres-neves specialista hősünk a két háromszög és a Dávid-csillag közti összefüggést képtelen felfedezni, már-már a hajamat téptem kínomban…). Hát,– hogy Megasztáros (ugyancsak szenzációhajhászó, a szakavatottságot mímelő, mesterségesen létrehozott szappanbuborék-életű produktumokat termelő rokoncég) kifejezéssel éljek – nem jött át.

Kiváló történet, amely sok érdekességet tartalmaz történelmi és különösen vallástörténeti szempontból. Főszereplőink nem a megszokott titkosügynökök, hanem egy szimbólumkutató professzor és egy titkosírás-szakértő. A hajsza, amely egy értékes tárgyért folyik, igen kiterjedt, nem tudják, hogy kiben bízhatnak és kiben nem. A történet során nem fizikai és harcművészeti tudásuknak köszönhetően jutnak előnyhöz, hanem éles eszük és találékonyságuk révén.
A cselekmény folyamatosan fenntartotta a figyelmemet, egyszer sem unatkoztam. A vallástörténeti és szimbólumokkal kapcsolatos fejtegetések egy árnyalatnyival lehettek volna rövidebbek, de még elviselhetőek voltak. Olvasás közben és azóta is azt kívánom, hogy bárcsak valóság lenne, hogy a spoiler