A ​(túl)költekezés pszichológiája 26 csillagozás

Miért költünk többet, mint kellene?
Dan Ariely – Jeff Kreisler: A (túl)költekezés pszichológiája

Bár ​a pénzről számokban, értékekben és mennyiségekben gondolkodunk, amikor arra kerül a sor, hogy használjuk is a pénzünket, sokkal inkább hallgatunk a szívünkre, mint az eszünkre. Az érzelmek meghatározó szerepet játszanak a pénzügyi viselkedésünk alakításában, és gyakran önmagunk legnagyobb ellenségeivé tesznek, amikor megpróbálunk spórolni, értéket teremteni vagy felelősen költekezni. Dan Ariely a tőle megszokott módon megkérdőjelezi a pénzzel kapcsolatos legalapvetőbb feltételezéseinket, legszentebb meggyőződéseinket, és elmagyarázza, hogyan tudjuk felülbírálni az ösztöneinket, hogy jobb pénzügyi döntéseket hozzunk.

A hétköznapi élet apró pillanatain (a fájdalommentes hitelkártyás költésektől a családi költségvetés csapdáin át a nyaralási költekezések csábításáig) mutatja be, hogyan ver át minket a saját fogyasztási szokásainkban való vak bizalom, és miért fizetünk erre többnyire rá. A kötet számtalan esettanulmányából és anekdotájából megtudhatjuk, miként dolgoznak… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
HVG Könyvek, 2018
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633045541 · Fordította: Morvay Krisztina

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Most olvassa 8

Várólistára tette 60

Kívánságlistára tette 57

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
julcseee P
Dan Ariely – Jeff Kreisler: A (túl)költekezés pszichológiája

Basszus, bárcsak a Black Friday előtt olvastam volna!

Viccet félreteve tenyleg nagyon jó könyv, amit szerintem mindenkinek el kellene olvasni. Nem azt mondja meg a könyv hogy milyen módszerekkel spóroljunk (bár szó van benne a nyugdíjas elő takarékosságrol is) hanem inkább azt írja le többek között, hogy hogyan is tudnak minket manipulálni a marketingesek, vagy hogy mi milyen szempontok alapján döntünk, vagy mik befolyásolnak minket egy-egy pénzügyi döntésnel. Ajánlom.

>!
vargajudit P
Dan Ariely – Jeff Kreisler: A (túl)költekezés pszichológiája

Nem rossz könyv, témáját tekintve jó lenne, ha 10 év felett mindenki olvasná, aki többet költ annál, mint amennyit szeretne, de hozza a szokásos Ariely-féle formát: túlírt és csapongó. Eleinte még feszes és jól követhető, aztán egyszercsak – talán itt jött rá a szerző, hogy így nem lesz meg a leszerződött oldalszám – elkezd dagályosodni, ismétlésekbe bocsátkozni, burjánzani, amitől a lényeg egyre kevésbé lesz kivehető.
A szokásosnál viccesebb a szöveg, köszönhetően Jeff Kreisler társszerzőségének, ez némileg enyhítette a felhabosítás miatti kiábrándulásomat.

>!
Amapola P
Dan Ariely – Jeff Kreisler: A (túl)költekezés pszichológiája

Szépen összeszedi mindazokat a tényezőket, ön- és egyéb becsapásokat, amitől nem vagyunk képesek a pénzünket jól (a saját boldogulásunkra) használni. Megtudjuk, sok egyéb mellett, például, hogy miért olyan bonyolultak egyes tarifa-csomagok spoiler, hogy miért hisszük makacsul, hogy a drágább jobb, miért veszélyes az ingyen minta, a leárazás, hogy miért nem megy a takarékosság, hogy miért kellene leírni az elsüllyedt költséget… Persze mindegyikkel találkoztunk már a gyakorlatban, de ilyen jól összeszedve, kis humorral fűszerezve öröm volt olvasni.
A végén pedig gyakorlati tanácsokat is kapunk, nem arra, hogy hogyan legyünk racionálisak (durva is lenne, miután 250 oldalon megtudtuk, hogy nem fog menni), hanem arra, hogy hogyan tudjuk irracionális gondolkodásunkat felhasználni a jobb döntések érdekében.
Bölcsebbé lettem-e a pénzügyeket illetően? Feleljen rá a könyv:
„Persze. Talán. Egy kicsit. Valószínűleg.”
https://moly.hu/idezetek/999767

>!
Saille P
Dan Ariely – Jeff Kreisler: A (túl)költekezés pszichológiája

Szuperzseniális könyv a pénzköltésről. Mármint arról, hogy milyen pszichológiai és manipulatív eszközökkel tudnak rávenni minket – és tudjuk rávenni saját magunkat! – arra, hogy még egy kicsit költsünk valami hülyeségre. Szóval nem arra akar rávenni, hogyan spóroljunk, hanem arra, hogyan figyeljünk a pénzmozgásra a kezünkben. Mindenkinek ajánlanám akár többszöri elolvasásra!

Borító 2*

>!
szasza669
Dan Ariely – Jeff Kreisler: A (túl)költekezés pszichológiája

Nagyon jól átgondolt, felépített könyv.
Fogom még olvasni az biztos.

>!
majdmelinda
Dan Ariely – Jeff Kreisler: A (túl)költekezés pszichológiája

Vegyesek az érzéseim, mert tetszett a könyv, és abszolút gondolatébresztő és beszélgetésindító volt itthon, de mégis örülök, hogy végre a végére értem. Kissé nyögvenyelős volt a haladás. Vegyük sorra miért is érzem ezt…
Pozitívumok:
Önmagában a témának is már nagyon örültem, mert úgy érzem itthon nem olyan hangsúlyos a pénzügyi tudatosságra nevelés, mint amilyennek lennie kellene. Beszélni kell a pénzről, nemcsak azért, hogy egymás zsebében turkáljunk, a pénzköltési szokásainkról, a rosszakról is, és az elkövetett hibákról és tévhitekről is, hogy tanuljunk belőlük, és jobban kiigazodjunk a számtalan „jobbnál jobb" ajánlat között. Különösen értékelem a gondos felépítést, az alapos kifejtést, és a végén lévő hivatkozás gyűjteményt. Rendkívül hasznos, hogy a sok kísérletből, és kutatásokból vett példák nem csak a levegőben lógnak, hanem adott esetben utána lehet olvasni a részleteknek és további eredményeknek is. Kevés könyvben fordítanak erre figyelmet, ha oda is kerül a jelzés, hogy nem a saját gondolatuk hangzott el, ritkán szánnak időt arra, hogy rendesen megjelöljék a forrást.
Szintén tetszett, hogy a hétköznapi ember számára is érthető, és kézzel fogható példák sokaságával segítette a feldobott fogalmak és gondolatok könnyebb megértését. Ugyanakkor ennek kapcsán jöjjön a fekete leves…
Negatívumok:
Eleinte még elnéztem, de aztán egyre jobban bosszantott, hogy bizonyos példákat kétszer, vagy akár háromszor is újra felhoztak. Nem tudom, hogy azért, mert ennyire együgyűnek nézik az olvasóikat, vagy azért, mert karakterszámra fizetnek nekik, de mindkettő esetében lehetne elegánsabb megoldást alkalmazni.
A másik bosszantó dolog a stílus volt. A legkifejezőbb megjegyzés itt az, hogy „Bocsánat, de nem őriztünk együtt disznót…". Jellegzetesen az amerikai showműsorok vicceskedő, túl közvetlen stílusával tesz zárójeles megjegyzéseket, és süt el borzalmas és oda nem illő poénokat, szóvicceket. Persze nem várok szépirodalmi nyelvezetet, de azért bocsánat, nem vagyunk haverok sem. Bár lehet, hogy ez csak engem zavar, ki tudja.

Ezeket leszámítva azonban ajánlom a téma iránt érdeklődőknek, akik szeretnék egy kicsit megismerni a pénzzel kapcsolatos viszonyukat, és esetleg változtatni rajta, hogy tudatosabbak lehessenek a költéseik során. :)


Népszerű idézetek

>!
vargajudit P

Ha Albert Einstein nem fizikus, hanem közgazdász lett volna, talán átírja híres relativitáselméletét E = mc2-ről arra, hogy 100$ > 200$ 50%-kal leárazva.

49. oldal

>!
vargajudit P

Nincs felső határa annak, hogy mekkora erőfeszítésre vagyunk képesek azért, hogy a gondolkodást elkerüljük.

79. oldal

>!
Amapola P

1911 júliusában a Mona Lisa csak egy festmény volt a sok közül. 1911 augusztusában ellopták a Louvre-ból. Amíg a hatóságok megpróbáltak a nyomára jutni, egyszerre a látogatók hatalmas tömege próbált bejutni a múzeumba, hogy szemügyre vegye a festmény hűlt helyét. Többen akarták megtekinteni a kép hiányát, mint ahányan a lopás előtt érdeklődtek iránta.
A lopás a Mona Lisa értékmérője lett. Senki sem lopna el egy értéktelen festményt!

215. oldal

>!
Amapola P

Ön szereti a posztmodern irodalmat? Értjük egyáltalán a posztmodern irodalmat, vagy azt szeretnénk, ha mások ezt hinnék rólunk?
Akkor látogassunk el a Posztmodernizmus-generátor (Postmodernism Generator, www.elsewhere.org/journal/promo) weboldalra, amely véletlenszerűen generál esszéket, mindezt néhány idézettel és olyan nevekkel megfűszerezve, mint „Foucault”, „Fellini” és „Derrida”. Olvasás közben értelmesnek érzékelünk minden mondatot, ám ahogy továbbhaladunk, felismerjük, hogy fogalmunk sincs semmiről.

96. oldal

Kapcsolódó szócikkek: posztmodern
1 hozzászólás
>!
Amapola P

Képesek leszünk-e bölcsebben költeni a könyv elolvasása után? Persze. Talán. Egy kicsit. Valószínűleg.

13. oldal

2 hozzászólás
>!
vargajudit P

A hitelkártyával a kezünkben arra gondolunk, hogy milyen finom lesz egy dolog, vagy milyen szépen mutat majd a kandallópárkányon. A készpénzes fizetés esetében jobban fókuszálunk arra, hogy milyen kövérek leszünk ugyanattól a desszerttől – és hogy nincs is kandallónk.

106. oldal

>!
Amapola P

Amikor Salvador Assael olasz gyémántkereskedő először próbálta meg értékesíteni a ma már népszerű tahiti fekete gyöngyöket, azok senkit nem érdekeltek. Assael nem adta fel, és még csak nem is azt a megoldást választotta, hogy a fehér gyöngyök mellé bedobott néhány feketét abban a reményben, hogy majdcsak lecsap rájuk valaki. Hanem inkább meggyőzte egy barátját, nevezetesen Harry Winston ékszerészt, hogy tegye ki a fekete gyöngyöket a Pífth Avenue-n lévő üzletének kirakatába, a gyémántok és egyéb drágakövek közé. A fekete gyöngy egy szempillantás alatt bombasiker lett. Az ára az egekbe szökött. Alig egy évvel korábban fabatkát sem ért – valószínűleg kevesebbet, mint az osztriga, amiből származott. Egyszerre azonban az egész világ úgy gondolta, hogy ha a fekete gyöngy elég előkelő ahhoz, hogy egy elegáns zafír ékszer mellé kerüljön a kirakatban, akkor kétségkívül rengeteget érhet.

45. oldal

>!
majdmelinda

Egyikünk sem elég kompetens, szakképzett vagy 110%-ig boldog ahhoz, hogy bárkinek is előírja, mihez kezdjen az életével, de elegendő adat áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy rávilágítsunk: jobban fel kellene szabadítanunk magunkat a pénz túlzott terhe alól. Vagy legalábbis lazítanunk kellene a fojtogató szorításán.

252. oldal

>!
majdmelinda

Nem akarjuk előírni senkinek, hogy miként rangsorolja a dolgait, és hova helyezze a pénzét a család, a szeretet, a jó bor, a sportcsapatok és a délutáni szunyókálások skáláján. Csak azt szeretnénk, ha elgondolkodnánk azon, hogy miként viszonyulunk a pénzhez.

252. oldal

>!
majdmelinda

A „megosztáson alapuló gazdaság” kifejezés az emberiség jó oldalának a képét idézi meg, és emiatt a többség jobban értékeli az ide tartozó szolgáltatásokat. A nyelv természetesen nem hívja fel a figyelmünket a dolog árnyoldalaira. A „megosztás” olyan önzetlennek láttatja az egészet, mintha csak megengednénk a kishúgunknak, hogy játsszon a legónkkal, vagy odaajándékoznánk a fél vesénket egy árvának. De nem mindig ez történik. Ami azt illeti, a kritikusok szerint a megosztáson alapuló gazdaság megerősödése az olyan munkaerőpiac mellékterméke, amely nem képes főállású munkákat biztosítani, kevés juttatást és nem elegendő biztonságot nyújt, visszaszorítja a munkavállalók védelmét elősegítő szervezetek működését, és kihasználja a „szabadúszó nemzetet”, amely önmagában is egy újabb kifejezés az alulfoglalkoztatottsággal kapcsolatos kellemetlen érzéseink mérséklésére.

197. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Chris Anderson: Így készülnek a TED-előadások
Elena Favilli – Francesca Cavallo: Esti mesék lázadó lányoknak
Lowell Miller: A létező legbiztosabb befektetés
Chris Guillebeau: Egy kis mellékes
Elliot Aronson: A társas lény
Brian Wansink: Evés ész nélkül
John Holt: Iskolai kudarcok
Henry Cloud – John Townsend: Határaink
Stephen Grosz: Életvizsgálatok
David R. Hawkins: Elengedés