Az ​(őszinte) igazság a hazugságról 86% 18 csillagozás

Érdekes kérdéskört boncolgat itt Dan Ariely, sok kutatási eredménnyel alátámasztva vizsgálja ő és a csapata, hogy mennyire tisztességtelenek az emberek bizonyos szituációkban, mitől függ, hogy mennyire vagyunk egy adott helyzetben az elveink, a neveltetésünk vagy inkább a pénztárcánk legnagyobb barátja, mindezt lehetőleg úgy kivitelezve, hogy saját szemünkben megmaradjon a „jó és tisztességes ember vagyok” kép.
Ő ezt úgy jellemzi, hogy „költség-haszon elemzéssel” állunk minden helyzethez, amit az üzletemberekről, politikusokról és bankárokról stb. simán elhiszek, a hétköznapi ember szintjén viszont nem (legalábbis biztosan nem ilyen extrém méretekben, mint ahogy itt szerepeltetve van).
Kicsit azt érzem, hogy igen, bennünk van a kisördög és ha lehetőségünk van rá, ki is használhatjuk, de a legtöbb ember mégsem teszi ezt, hiába erősíti ezeket a negatív mintákat az előttünk álló társadalmi összkép és minden másra is rá lehet fogni, de ha a dolgok mögé nézünk, mindig csak azt láthatjuk, hogy a döntés mindig a mi kezünkben van, ha nem akarunk tisztességtelenek lenni, nem kell annak lennünk, el lehet jönni minden helyzet mellett tiszta kézzel és nemet lehet mondani bármikor bárkinek, és ha nem tesszük, hát ez is a saját döntésünk, csak vállaljuk fel ennek minden következményével és ne tetszelegjünk az „én soha nem tennék ilyet” szerepben.

Ami nem tetszett benne, hogy azt állítja mindenki csal, lop, hazudik, ha alkalma adódik rá, vagy a helyzet úgy kívánja. Biztos vagyok benne, hogy ez nem így van, hiába hoz vallási példákat is, csak azt látom ebből is, hogy az önmagunk becsapása sokkal jobban működik, mint a másoké.
Abban viszont nagyon igaza van, hogy a társas kapcsolataink védelmében sokszor kényszerülünk kegyes hazugságra – "De jól nézel ki, drágám! (Pedig, dehogy!), ha ezt nem tennénk, főnökkel, barátokkal nem igazán lehetne többet kapcsolatba kerülnünk.
A szűkebb családi körben viszont az első perctől lehetne teljesen őszinte az ember a másikkal, akkor később sem szorulna kegyes hazugságokra a családi béke érdekében.

Egyébként nagyon olvasmányos, kellemesen humoros és értelmes a stílusa, érdemes elolvasni!

Ha ezt Csernus írta volna, akkor úgy nézne ki, hogy ti mocsok disznó ****k, ti mind *****k vagytok, mert csaltok, hazudtok, becstelenek vagytok és tisztességtelenek és dögöljetek meg. Mind, mind, kivéve engem, mert én vagyok az egyetlen, aki nem és soha, de ti mind és dögöljetek meg. Szerencsére nem ő írta, hanem egy rendkívül intelligens és humoros emberke, így jóval megbocsátóbb a hangnem. De attól még ő is azt mondja, hogy mindenki, de mindenki, de mindenki hazudik, csal kisebb-nagyobb mértékben. Még ő maga is. Könnyű beleesni a csapdába, emberek vagyunk. De van egy hangyatöttynyi-bolhakakkantásnyi remény!
Apropó remény: totál depresszióba estem az egésztől, nehezen ment néha az olvasás, nem arról szól, de nem nehéz összekötni azzal, ami a világban történik, a morál zuhanásával, a politikusok és nagyvállalatok egyre kevésbé leplezett lopásaival, csalásaival, mindez ahogy húzza maga után környezetünk maximális lerombolását és Dan kísérleteinek az eredményeit elnézve mindez csak romlani fog, mert ugyan ki fog egy pár figyelő szem képét kiakasztani abba a szobába, ahol a lobbipénzzel teli boríték egyik kézből a másikba vándorol, ahol eldöntik, hogy kiöntik inkább a tengerbe a vegyszert, stb.
Szóval nem számítottam arra, hogy ennyire rosszul fog esni ez az olvasmány, de azt hiszem, magát az írót is kicsit lehangolták az eredmények, pedig igazi kutató, próbál maximálisan tárgyilagos maradni. Felhúzza a reményt egy kicsit a vallásról szóló rövidke résszel. Csak hogy ne maradjunk a padlón:D És ahányszor (nem csak a vallási résznél!!) az ember elkezdene vitatkozni, hogy értem én, szép és jó, de ez így steril, le van egyszerüsítve és még kevés is, van ennek több más oldala is, meg ez, meg az, mindig közbeszúr egy (néha humoros) mondatot, amiben érezteti, hogy nyilván nem olyan egyszerű az egész, de eleve ez egy olyan témakör, amit nem lehet teljesen, maximálisan kivizsgálni és mérni minden szempontból (főleg, hogy az emberek meg vannak győződve arról, hogy ők becsületesek*), márpedig ő mérésekre, számokra alapozva jelent csak ki dolgokat, soha nem érzésre (legfeljebb abból indul ki, az adja az alapötletet egy vizsgálathoz), és annyira nagyon mély és sokrétű témakör, hogy tízezer oldal sem lenne elég a kifejtéshez. De így is jó, a lényeg lejön, a többit tovább lehet gondolni.
Csak a kreativitás és a csalás összefüggésénél sértődtem meg kicsit, és mondtam, ugyan, te is egy rendkívül kreatív ember vagy! Még jó, hogy elismerte.
*Hozzászólásban leírok egy esetet ehhez a könyvhöz, ha érdekel, és elgondolkodnál a saját becstelenségeden is:D

Érdekes kísérletekről szóló, szórakoztatóan megírt könyv.

A szerző eddigi könyveihez hasonlóan ez is lebilincselően érdekes és tanulságos. A kísérletek módszertani leírása a legizgalmasabb.

Az író zseniális. Amit megélt, ahová eljutott tiszteletre méltó, mind emellett nagyon jó humora van, és bőven rendelkezik öniróniával. Sok olyan dologról ír, amit az ember nem is sejt, feltételezéseit pedig kísérletekkel ki is teszteli, méghozzá. Igen nagy lelkesedéssel viszonyul munkájához, és az élethez.

Izgalmas és érdekes kísérletek sorozata a hétköznapi tisztességtelenség általános társadalmi jelenlétéről, a csalásról, a kegyes hazugságokról és azok feltételezett működéséről, a költség-haszon elv szerepéről. Meglepő eredmények a kulturális különbségek vagy nem fellelhető különbségekről. Kedvencem a takarítónő és a hűtőből eltűnő hús probléma megoldása, ami szerintem zseniális. Az életben semmi nem tisztán fekete és fehér. A döntések sorozata arányosan csökkenti az erkölcsi energiát?