Xenos (Warhammer 40,000: Eisenhorn-trilógia 1.) 53 csillagozás

Dan Abnett: Xenos

Az Inkvizíció bosszúálló árnyként jár az emberiség sorai közt, s kíméletlen szigorral sújt le az Istencsászár és a Birodalom ellenségeire.

Eisenhorn inkvizítor egy kiterjedt csillagközi összeesküvésre bukkan, mely mögött a Káosz erőinek befolyását sejti. Hogy keresztülhúzza terveiket meg kell találnia egy sötét titkokat rejtõ õsi könyvet, ami rossz kezekbe kerülve mérhetetlen pusztítás forrása lehet. A nagyhatalmú szektával és az idõvel egyaránt versenyt kell futnia, ha elsõként akarja meglelni a Necroteuch néven ismert szentségtelen kötetet…

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Szukits, Szeged, 2012
362 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634972433 · Fordította: Oszlánszky Zsolt

Kedvencelte 7

Most olvassa 9

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 30


Kiemelt értékelések

>!
Razor SMP
Dan Abnett: Xenos

A Birodalmi Gárda után ideje volt megismerni a Warhammer 40K univerzumának egy másik szeletét. Bár az Inkvizíció nem volt teljesen ismeretlen előttem, képregény formájában már találkoztam velük – ráadásul azt is részben Abnett írta –, így azért mégis más volt az élmény. Nagyon tetszett, hogy volt a regénynek egy erős krimiszerű szála, nem tömény akció volt az egész. No, persze volt az is, de hát anélkül nehéz is elképzelni a Warhammert. Ami még nagyon jó volt, hogy a helyszín nem egy bolygóra koncentrálódott, így hol jobban, hol kevésbé részletesen, de több kultúrát is megismerhetett az olvasó.
A Gaunt könyvektől eltérően ez a regény E/1-es előadásmódban íródott, ami személyesebbé tette a sztorit, ráadásul jobban bele láthatott az olvasó Eisenhorn gondolkodásába.
Viszont volt egy apró dolog, amiért jár az ejnye-bejnye a szerkesztőnek. Mindenesetre spoiler mögé teszem: spoiler.

>!
Szukits, Szeged, 2012
362 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634972433 · Fordította: Oszlánszky Zsolt
>!
elge76 P
Dan Abnett: Xenos

Hmm, valami hiányzott. Talán a szikra, vagy Abnettnek épp rossz napja volt, nem tudom, de végig olyan érzésem volt, mintha nem merte volna átlépni a határt, és végig a biztonsági zónán belül maradt, aztán a vége felé úgy döntött, hogy francba az egésszel, nesztek. A vége felé kezdtem azt érezni 1-1 pillanatra, hogy ilyennek kell lennie egy WH40K inkvizítoros könyvnek.
Nem azt mondom hogy rossz volt, de nem is annyira jó, olvastam tőle sokkal merészebbet is. A történet az tetszett, de a szereplők és a világ bemutatása elég sekélyes lett. Eisenhorn ettől függetlenül szimpatikus karakter, és Bequin a másik aki kedvenc lett, a többieket azt sem tudom kik voltak, vagy konkrétan mi volt a szerepük. A következő részek már csak jobbak lehetnek.

>!
Csike_The_Techmarine
Dan Abnett: Xenos

Ez is megvolt.
Nem fogom azt mondani, hogy ez lett a kedvenc kötetem Dán Abnettől, de ennek ellenére egy pörgős kis olvasmány volt ez.
Amiért vaciláltam a csillagok számán az az volt, hogy néhány karakter teljesen érdektelen volt, illetve a könyv közepe sem volt a legacélosabb. De a könyv utolsó harmadával, mindent kiküköszbölt az író. Külön örülök a DW és az EC-k megjelenésének.
Jöhet a folytatás.

>!
Shinzo P
Dan Abnett: Xenos

Na, újra a jelenben vagyunk (márha lehet így fogalmazni:). Abnett ismét bizonyított, szóval nagyon valószínű, hogy regényíróként is kedvencem lesz. Úgy érzem ebbe a történetbe mindent belezsúfolt, ami csak eszébe jutott… a főszereplő inkvizítor létére elég laza, néha titkosügynököt játszik, néha magándetektívet, mintha az író nem tudná eldönteni mit kezdjen vele, csak épp az nem ami ténylegesen kellene hogy legyen. (Oké, ezt azért letudta Eisenhorn monológjában a hovatartozásról :). Ennek ellenére nekem tetszett, főleg, hogy szeretem a nyomozós sztorikat, és az, hogy ez a WH40k világában játszódik, csak hab a tortán :) És még véletlenül sem hasonlítanám Watson írásaihoz, Abnett közvetlenül és gördülékenyen ír, sokkal esendőbb, emberközelibb karakterekkel, akikkel könnyebb azonosulni. Összességében, ezt is ajánlanám kezdő könyvnek, de valahogy jóval kevésbé fókuszál a világbemutatásra (főleg ha valakit ez is érdekel), mint pl. az Inkvizítor, ellenben az idegen világokkal, amiket igen pazarul mutat be. Bár nagyon tetszett, ami miatt mégsem csillagoztam maximumra, az a (gyanítom) fordítás, mely helyenként rendesen feladta a leckét értelmetlen és egymásnak ellentmondó mondatok terén. De azért ez senkit se riasszon el, még így is remek kikapcsolódás volt.

>!
Rebane SP
Dan Abnett: Xenos

Meglepően jó könyv, habár beigazolódott a félelmem vele kapcsolatban. A világ, a környezet zseniális, nagyon tetszik, bejön ez a horroros hangulat, de a karakterek nem igen fogtak meg, ugyanaz a bajom, mint az Első és Egyetlennél, itt vagy jó vagy gonosz valaki.
Kicsit sajnáltam Eisenhornt, hogy a mentális képességeit nem tudja igazán kihasználni, de ez így volt jó.
Az első pár fejezetet itt is untam, mint a többinél, fogalmam sincs, mikor jön el a pillanat, amikor viszont már annyira beszippant a történet, hogy azt veszem észre, hogy vége a könyvnek.
Ami nagyon tetszett, hogy E/1-ben beszélt Eisenhorn, nekem ez segít (most tűnt fel), hogy jobban beleéljem magam a sztoriba, ráadásul ez a nyomozás nagyon felcsigázott, most itt bajlódok, hogy majd melyik sorozatot is olvassam tovább :)

>!
Szécsi_Balázs
Dan Abnett: Xenos

Kíváncsian kezdtem bele Abnett ezen könyvébe, ugyanis eddig csak a Gaunt szellemei sorozatot olvastam tőle. Meg kell mondjam, kicsit tartottam tőle, hogy egy inkvizítor karaktert nem tud megfelelően bemutatni, és átmegy az egész könyv egy „ide nekem minden idegent a lángszóróm elé” hentelésbe.

Nos, az író mondhatni tökéletesen vette a kanyart, bele tudtam élni magam Eisenhorn bőrébe, érthetőek voltak a cselekedetei. Megfelelő arányban keveredett a nyomozás és az akció, nem laposodott el a történet egyetlen pillanatra sem. Külön piros pont jár azért, hogy ismét sikerült tökéletesen bemutatnia a különbséget az űrgárdisták és az egyszerű halandók között (egyszer már megtette az Áruló című művében), valamint hogy ésszerűen leírja, hogy a Káosz hogyan képes bárkit megrontani szépen lassan, jóformán észrevétlenül.

Annyi fenntartásom van egyedül – bár ez nem az író hibája – a könyvvel kapcsolatban, hogy szúrja a szemem az ógörög xeno szó használata az idegenekre vonatkozóan.

>!
András_a_László
Dan Abnett: Xenos

Valami hiányzott. Valami egészen hiányzott. Avagy egyáltalán nem erre számítottam.

A szerző hiába illeti „domestic-warhammer” jelzővel a saját könyvét, egyáltalán nem éreztem kevesebb akciót, sem több világépítést és intrikát mint az általam eddig olvasott „Gaunt szellemei” kötetekben. Tényleg olyan érzésem volt, mintha egy RPG game-play-ét olvastam volna végig. (nem is gameplay…speedrun)

Fájdalmasan keveset tudtam meg magáról a narráló főkarakterről, ahhoz képest, hogy milyen hosszú a regény. Az elvileg előzménynek szánt két novella – ami a „Magos” kötet szerint megelőzi – lényegesen érdekesebb, és magával ragadóbb volt mint ez az egész regény.

A mellék karakterek közül kettő-három, funkcióját tekintve gyakorlatilag megkülönböztethetetlen, így felesleges volt őket bevenni a csapatba (Midas, Betancore, Fischig, … Két napig nem veszem kézbe a könyvet és már nem emlékszem hogy melyik-melyik… )

Lassú volt a történetvezetés, ami nem lenne baj, ha nem a 10-15 oldalas akciójelenetek, hanem a világépítés, és az inkvizítor merengései lassították volna le. Szerintem a „Vaults of Terra” találta meg eddig a megfelelő arányt amit egy inkvizítoros regénytől várok.

Bízom benne, hogy a „Malleus” már egy fokkal jobb lesz.

MALLEUS olvasása után:
Még lejjebb pontozom, 2.0 -ra…. Akkora csalódás volt, hogy majdnem el sem olvastam a következő kötetet… ami pedig a legjobb regények közé tartozik szerintem a wh40k -n kívül és belül.

>!
Altarus P
Dan Abnett: Xenos

Az Istencsászár bocsássa meg nekem, de nem egészen erre számítottam, mikor neki kezdtem a Xenosnak. A sztori nagyon lassan indul be, mivel elég sokáig csak világról világra járnak és nyomozgatnak. Ami abból a szempontból jó, hogy kicsit jobban megismerhetjük a WH40K univerzumát, viszont jó ideig alig történik valami, ami miatt gyakran untam. Aztán szerencsére felpörögnek az események és élvezhetőbb lett a sztori, de a közepesnél csak 1 fél csillaggal ért többet számomra. Remélem azért a következő 2 kötet már jobb lesz.

>!
zsoca8711 P
Dan Abnett: Xenos

Nagyon jó, pörgős, hangulatos nyomozós könyv ez. Picit jellemző rá az összes hasonló (csúnya szóval "ponyva") könyvet sújtó gyors befejezés. Itt is azt éreztem, hogy ahogy a cselekmény felpörög, úgy lesz egyre több a gyors ugrás, a túl gyorsan befejezett szál. Ugyanezt éreztem SW könyveknél is…
Ennek ellenére végig élveztem, csak ajánlani tudom. Kategórián belül kiváló.

>!
Balázs_Erőss
Dan Abnett: Xenos

Valamikor réges-régen egy messzi és távoli… ja, az egy másik történet. Szóval, mintegy 20 évvel az első kapcsolatfelvétel után (Ian Watson: Inkvizítor) sikerült elolvasnom egy újabb Warhammer 40K regényt, és mi tagadás, azonnal belerántott a közepébe. Már most szilárd elhatározás a többi, magyarul megjelent regény beszerzése. Sci-fi rajongóknak (nem a Lem- és Asimov-fanatikusoknak) ajánlott olvasmány!


Népszerű idézetek

>!
Hush_Campo

Nem sok reményt fűztem hozzá, de ahogy Hapshant inkvizítor mondogatta annak idején, a sovány reménnyel kecsegtető helyzetekben: ki nem szarja le?!

63. oldal

>!
Hush_Campo

A visszhangok elhaltak,ahogy a tér és idő szögei lassan kezdtek visszatérni eredeti formájukba.
A dolog iróniája az volt, hogy hogy ettől nekünk fikarcnyival se lett jobb.

>!
elge76 P

Az óriás kilépett a lakókonténerből, és most ott állt az ajtóban,
az őrök és munkások fölébe tornyosulva.
Hét lábnál is magasabb volt, szálas, mint egy fa, és vaskos, akár
egy sziklatömb. A páncélja és a szarvakkal díszített sisakja
arany, klórsárga és vérvörös színekben játszott, a vállára boruló
selyemköpenyt pedig mintha gomolygó füstből szőtték volna.
Úgy állt ott, mint a rendíthetetlenség szobra, s elég volt egy
pillantást vetni rá, hogy az ember szívébe áhítat és rettegés
költözzön.
Egy káoszgárdista volt – egy az emberiséget eláruló astartesek
közül.

>!
elge76 P

Sanctio Extremis.
Exterminatus.
A tűz után a vírusbombák következtek.
Majd az atomfegyverek.
Mire elhagytuk az orbitális pályát, a bolygó már nem volt több
felperzselt szikladarabnál.

>!
Altarus P

Halott világ egy haldokló csillagrendszer szívében.
Nem is jöhettünk volna jobb helyre.

>!
Shinzo P

Nyílt, direkt módszerekkel dolgozott, a státusából eredő hatalmat – s a belőle fakadó félelmet – használta céljai elérésére. A beszivárgást, együttműködést vagy épp a megtévesztést tisztességtelennek és az Inkvizícióhoz méltatlan eszközöknek tekintette.
Tapasztalataim szerint a rettegés legalább annyi ajtót bezár, mint amennyit kinyit, így nem is csodálkoztam azon, hogy már nyolc hónapja a Gudrunon rostokol.

>!
Hush_Campo

Csupaszon vacogó, középkorú nő volt, aki a csizmámba kapaszkodott és zokogva rimánkodott kegyelemért. Eyclone lövése átégette a hasfalát és perforálta a beleit. Egy pillanatra majdnem meginogtam. Egy fejlövés azonnal megszabadíthatná a lassú kínhalál fájdalmától, de…nem tehettem.(…)
De ha megvetsz azért mert hagytam kínhalált halni, te biztosan nem vagy inkvizítor.

>!
Hush_Campo

– Mindenki, aki az 56-Izar felszínére lép -beleértve a Halálfürkészeket is-, készen kell, hogy álljon arra, hogy szükség esetén kételkedjen abban, amit az érzékszerveivel felfog, és lerázza magáról a józan ész szavát. Felőlem a saját anyjuk nevét elfelejthetik, és az se érdekel, ha összehugyozzák magukat, de a parancsot akkor is végre kell tudják hajtani! És a legőrültebb pillanatokban is hinniük kell, hogy a Császár velük van!

>!
elge76 P

“Ahogy a halvány, csillogó mező eltűnt, közelebb léptem,
lehúztam a kesztyűm, és megérintettem a hideg, megnyúzott
arcot.
A hipertér és az anyagi univerzum közötti fátyol szertefoszlott.
Mintha kavargó füst folyt volna körbe, s meghallottam az
örökkévalóságba száműzött lelkek milliárdjainak sikolyát.
Kék láng lobbant, és távoli morajlás kélt. Olyan hang, amiről
ódon, romos templomok jutottak eszembe, meg égő fa és mirha
füstje, tengervíz és vér íze…
Végtelen, kozmikus üresség vett körül, olyan súlyos és
mindent átható, hogy miközben áthaladtam rajta, minden
gondolatot kilúgozott belőlem. Egy pillanat volt csupán, s már el
is tűntem – még mielőtt a józan eszem is semmivé foszlott
volna.
Galaxisok ütköztek egymásnak, és kaptak lángra. Izzó
kométaként száguldó lelkek vágtak át az immatériumon. S a
semmi fekete függönye mögül isten–szörnyetegek suttogása
szivárgott be a világegyetembe.
Alaktalan, örök sötétség és mély, dübörgő hang.
Csillagközi bölcső, tele napok embrióival.
Korok érlelte, hideg fény.”

>!
elge76 P

Az érinthetetlenek igen ritkák voltak, és szinte lehetetlen volt őket mesterségesen létrehozni. A kifejezés olyan egyedeket takart, akiknek negatív vetülete volt a hipertérben. Ez gyakorlatilag immúnissá tette őket a mentális erőkkel szemben.
Egy ilyen lény volt minden pszi rémálma, hiszen a közelükben az elme hatalma semmivé foszlott. A képesség azonban kellemetlen mellékhatásokkal is bírt, s nemtől és kortól függetlenül megmagyarázhatatlan félelmet és ellenérzést keltettek mindenkiben, akivel csak találkoztak.


A sorozat következő kötete

Warhammer 40,000: Eisenhorn-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Acsai Roland: Szívhajítók
Dave Howard: A Démoncsászár fejvadászai
Pierce Brown: Hajnalcsillag
Patrick Ness: Válasz és Kérdés
Suzanne Collins: Az éhezők viadala
Beth Revis: A Million Suns – Milliónyi Csillag
Neal Shusterman: Unwind – Bontásra ítélve
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Andrej Gyjakov: Túl a láthatáron
Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A káosz temploma