Vértestvérek (Warhammer 40,000: Gaunt Szellemei 12.) 39 csillagozás

Dan Abnett: Vértestvérek

A ​túloldalon gyülekező Vértestvérek puskatussal kezdték püfölni az ajtót. Gaunt új tárat csúsztatott a sorozatvetőjébe. Még egy tartalék tára van, és vége. Még tíz lövedék.
A szirénák sivítása, és a dörömbölés sem tudta elnyomni az egyre erősödő, diadalittas üvöltést. Gaunt ujjai elfehéredtek, úgy szorította a fegyvere markolatát. Rövidesen egy újabb, fehér csempés alagúthoz értek. Körülöttük mindenhol harcoltak – a felettük és mellettük nyújtózó folyosókon, s az alattuk elhelyezkedő járatokban.
– Most merre? – kérdezte a fogoly.
Aztán a hátuk mögött felbukkanó Vértestvérek eldöntötték a kérdést.
Futásnak eredtek. Gaunt maga előtt terelte a foglyot, s közben megeresztett egy-egy lövést hátrafelé. Az egyik robbanólövedék talált, s üldözőik a földre vetették magukat…

A Tanithi Elsők két éve nem harcoltak. A Balhauton várakozva lassan elveszítik minden reményüket abban, hogy visszakerülhetnek a frontra. Mindez azonban megváltozik, amikor a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2009

Tartalomjegyzék

>!
Szukits, Budapest, 2012
354 oldal · ISBN: 9789636892913 · Fordította: Oszlánszky Zsolt

Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 26


Kiemelt értékelések

Balázs_Erőss>!
Dan Abnett: Vértestvérek

Igazán szórakoztató történet, amiben a fókusz kivételesen nem egy húsdarálóra hasonlító összecsapáson van, hanem egy békésnek gondolt hátországi planétán. Látszólag minden rendben, amíg valakik (na, vajon kik) be nem kapcsolják azt a bizonyos ventilátort és elkezd fröcsögni a …
Talán ebben a könyvben voltak a leghitelesebben ábrázolva a szereplők, esendőségük és egymáshoz való feltétlen hűségük.
Igazán jó élmény volt, talán pont azért, mert most nem hullottak a szellemek…

elge76>!
Dan Abnett: Vértestvérek

Hőseink végre megkapják a nyugalmat és a pihenést.
15 évnyi folyamatos háborúskodás után visszaküldik őket, egy a birodalom szívében fekvő bolygó hátországába, ahol már 2 éve várják, hogy történjen végre valami, mert képtelenek beilleszkedni a civil életbe.
Innen veszi fel a fonalat a könyv.

Kedvenceink ellustultak, felszedtek pár kiló hájat és szép lassan egyre jobban érzik, hogy mennyire kezd nekik hiányozni a feszültség és a pörgés.
Az erkölcsi züllés is egyre nagyobb méreteket ölt, így aztán pl. az egyik résznél hőseink egy maroknyi csoportja, csak és kizárólag az izgalom miatt, egész egyszerűen véghez visznek egy spoiler.
A katona legnagyobb ellensége a semmittevés, ami ebből a történetből is kiderül.
A mindennapjaikat most a harc helyett, a kártyapartik, a hivatali ebédek, az olcsó bűnesetek, a balhék, és a füstös szórakozóhelyek látogatása dobja fel.

Egészen addig, amíg a baj ezen a bolygón is utoléri őket.
Így aztán Gaunt komisszár ezredes és a Tanithi szellemek végre fellélegezhetnek és egy túszmentési akció részesei lesznek, ami nagyjából a történet első 100 oldala után kezd felpörögni.
Mintha egy nyomozós sorozat története elevenedett volna meg, a Warhammer 40.000 világában.
Mindenképp merész és érdekes döntés volt egy ilyen civilek lakta nagyvárosba ágyazni a történetet, de a dolog szerencsére működik.

Helyesírási hibát is találtam, 6 vagy 7 darab maradhatott benne.

Csike_The_Techmarine>!
Dan Abnett: Vértestvérek

Nagyon sok könyvet olvastam már életemben, rengeteg jót sőt kiválót , de rengeteg rosszat is ( helló iskola ).
A „Gaunt szellemei” sorozat viszont, az előbbi kategóriába tartozik. Sőt megmerem kockáztatni, hogy ez a könyvsorozat az egyik legösszeszedettebb, legegyenletesebb színvonalú könyvsorozat amit ember csak alkotott. Mindig megkapjuk a kis újdonságunkat, a karaktereket mindig tovább és tovább mélyíti, akárcsak a kapcsolatukat.
Itt nincs jó vagy rossz, csupán nézőpontok vannak. Ebben a könyvsorozatban, emberek vannak. Minden jó és rossz tulajdonságukkal egyetemben.
Amikor befejezem ezt a sorozatot, baromira fog hiányozni. Baromi fog hiányozni az a jól eső érzés, amikor igazi bajtársakról/barátokról olvashatok. Az az érzés amikor ujjongva ül az ember a történések fölött.
Remek, sőt hibátlan könyv volt. Az egyik legjobb „sorozatepizód” ebben a ciklusban.
Ha véget ér, baromira fog hiányozni…..

Profundus_Librum>!
Dan Abnett: Vértestvérek

A tizenkettedik rész olvasása előtt jól felkészültem a tizenkettedik monstre ütközetre – ami (sajnos) elmaradt. A tanithi csapat az előző csatájukat kipihenendő – tíz év frontszolgálat után – visszatér a Balhaut „szanatórium-világára”, aztán két évig ottfelejtik őket.

Nagyjából itt vesszük fel a történet fonalát, amikor a tanithi felderítő ezred már tökéletesen ismert harci taktikáját (bemennek, mint a szellemek – elvégzik a feladatot – eltűnnek (ha pedig a lecsó belecsap a ventillátorba, veszett patkányokként harcolnak, míg megjön az erősítés)) a lassan a birodalom egyik nemezisévé váló Vértestvérek káosz-csoport fordítja a mit sem sejtő emberek ellen. A leromlott erkölcsű, unatkozó, elpuhult birodalmi gárdaosztag (természetesen a tanithi Első és Egyetlen) néhány katonája még így is a legjobb – az egyetlen – választás arra, hogy megállítsák az Ellenség beszivárgó egységét, ha már a Bolygóvédelmi Erők és az Inkvizíció egyesített (de még véletlenül sem egységes) osztagai sem tudják szavatolni az árulóvá lett káosz-fogoly életét.

Bőveben:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2012/07/dan-abnett-v…

girion>!
Dan Abnett: Vértestvérek

Meglepően jó volt. Az addigra megfáradt sorozatba először az Áruló vitt új színt, majd az újabb kifáradás küszöbén megérkezett a Vértestvérek. Ami sikeresen megtette az amit elődje.

A nagy csaták helyett jó volt egy kisebb összecsapásra koncentrálni. Az a kevés Szellem pedig aki itt szerepelhetett ismét tündökölhetett. A másik jó pont hogy a könyv elején az Első és Egyetlen már nem a háború forgatagaiban amortizálódik, hanem épphogy a semmittevés az ami romlással fenyegeti őket. Egy ilyen ezrednek ez talán a legutolsó amire szüksége van, a céltalanság.


Népszerű idézetek

Hush_Campo>!

– És mibe halt bele? – kérdezte Zettsman.
– Ó, csak a szokásos: a háborúba…

Hush_Campo>!

– „Az a katona, aki nem ismeri el egy másik katona eredményeit, bolond…”
– Slaydótól idéz?
– Ha Gaur Archontól idéznék, berepedne a dobhártyája.

Hush_Campo>!

– Túl sokat kockáztat, uram!
– Ha nem teszem, azzal még többet.

Hush_Campo>!

– Jobb az ilyesmit nem is tudni. Az emberek általában alábecsülik a tudatlanság erejét, pedig az egyik leghasznosabb tulajdonságunk!

Csike_The_Techmarine>!

Percek alatt felfalni egy kisebb vagyont érő műalkotást – számára ez jelentette a luxust.
Ezt jelentette gazdagnak lenni.

Rolbag>!

– Rawne meg a bandája életben van, és azt is tudjuk, hol.
– Bandája? – húzta föl a szemöldökét Ludd.
– Tud jobbat rájuk? – mordult rá Hark. – Bűnözői hajlammal megvert idióták? Retardált barmok?
– A banda… megteszi.

250. oldal

Hush_Campo>!

Hark minden este, lefekvés előtt elmormolt egy rövid imát az Emberiség urához, mely így szólt: „Kérlek, küldj minket háborúba! Holnap, de akár már ma is. Szükségünk van rá…”
A békeidő mutatta meg igazán, mi lakik a katonák lelkében.

Csike_The_Techmarine>!

-Én sem vagyok hős – rázta meg a fejét Gaunt.
– Hát, ha maga sem az – nevetett föl Jaume örömtelenül –, akkor a Császár irgalmazzon mindannyiunknak!

Hush_Campo>!

Eyl felvette az egyik félig kiürült csészét a konyhaasztalról, s kíváncsian belekortyolt. Vér íze volt.
Mindennek vér íze volt.

Hush_Campo>!

– Szerintem a balhauti halott-iparág lassan, de biztosan elsorvad – mondta Gaunt könnyes szemmel, mert egy fej hagymát pucolt a készülő leveshez. – Jaume ugyan mást állít, de szerintem mostanában már nincs benne valami nagy pénz. A szomorúság egy idő után elmúlik, s akkor már nincs szükség sírkövekre és halotti portrékra.
– Hosszú idő után – mondta Criid, és az ő szemében is könny csillant.
– Tona?
– A… csak a hagyma!
– Hát persze – bólintott Gaunt megértően, s a felkockázott hagymát egy fazékba szórta.


A sorozat következő kötete

Warhammer 40,000: Gaunt Szellemei sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Orson Scott Card: Ender árnyéka
John Scalzi: Pusztító tűz
Drew Williams: Gazdátlan csillagok
Michael A. Stackpole: Szellemháború
Pierce Brown: Hajnalcsillag
A. M. Aranth: Oculus
Wesley Chu: Időrabló
James S. A. Corey: Kalibán háborúja
Michael A. Stackpole: A pusztítás hercege
Karen Traviss: Színvallás