Ravenor ​visszatér (Warhammer 40,000: Ravenor-trilógia 2.) 13 csillagozás

Dan Abnett: Ravenor visszatér

A 41. millennium háború tépázta jövőjében, az Inkvizíció titkos háborút vív az emberiség ellenségeivel –idegenekkel, eretnekekkel és démonokkal – hogy megvédje az Ember Birodalmát és az emberiség lelkét.

Gideon Ravenor inkvizítort és kíséretét halottnak hiszik, és az ellenünk szervezkedő, árnyékban bujkáló hatalmasságokat ismerve ők szeretnék is, ha ez így maradna. Visszatérve az Eustis Majorisra, titkos küldetésbe kezdenek, hogy leleplezzék a Birodalomba becsempészett archaikus technológiát terjesztők kiterjedt hálózatát.

Ahogy egyre mélyebbre hatolnak az ügy szövevényes szálai közé, világossá válik, hogy szörnyű terv van készülőben. Az ősi gépek az elképzelhetetlent hordozzák magukban, és Ravenornak minden tudását latba kell vetnie, hogy útját állja az összeesküvőknek, mielőtt a Káosz végső titkairól fellebbenne a fátyol!

Eredeti mű: Dan Abnett: Ravenor Returned

Eredeti megjelenés éve: 2005

Tartalomjegyzék

>!
Tuan, Budapest, 2016
380 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639940536 · Fordította: Molnár Orsolya

Kedvencelte 2

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

>!
elge76 P
Dan Abnett: Ravenor visszatér

Tövis karmot kíván.
Ezzel a rövid, nem egészen 30 oldalas novellával nyit a könyv, ami egy érdekes kitérő hőseinknek. Egy régi ismerőssel találkoznak, egy elhagyatott bolygón, aki egy eljövendő lehetséges jövőre figyelmezteti őket, amely mindannyiukat veszélybe sodorhatja.

Ami értékelendő, az az, hogy én végig azt hittem, hogy ez „csak” 1 novella ebből a világból, ami csak úgy van és lóg a levegőben, közben meg a fenéket.
Magához a könyv történetéhez tartozik, csak mivel egy kitérő, nem szerves része a sztorinak, ezért novellaként került a könyv elejébe, mintegy előszó gyanánt. Viszont ebbe a cirka 30 oldalba is sikerült kellő mennyiségű izgalmat és misztikumot elültetni. Egyfajta bemelegítés. :)

.

Egyetlen darab helyesírási hibába futottam bele.

És akkor lássuk magát a folytatást!
Ez a könyv az iskolapéldája, hogyan kell eltávolodni pont annyira a Warhammer 40.000 univerzumától, hogy az a távolság még ne szakítsa ki a regényt a kánonból, de mégis eléggé távol legyen tőle ahhoz, hogy kicsit másnak hasson.
A sztori folytatásában, az egész történet a savas esővel áztatott Petropolis városában zajlik, és ez annyira megadja az alaphangot a történetnek, hogy a hangulat szinte kirobban a lapok közül.

Nevezzük cyberpunkba oltott dark fantasynak, végig ezt éreztem olvasás közben.
Képzelj el egy keményvonalas hard scifi világot, ahol minden megtalálható, aminek egy ilyen világban lennie kell.
Szemét és mocsok, alvilág, gettók, űrhajók, lézer- és plazmafegyverek, teleportálás, genetikailag felturbózott emberek, implantok, fejvadászok, zsoldosok, drogok, elnyomásban élő emberiség, katonai rezsim, szóval tényleg, amit csak akarsz. Mindez tele egyedi ötletekkel, a lehető legbetegebb módokon tálalva. spoiler

És akkor mindezeken felül bejön még a képbe a dark fantasy hatás, ami legalább annyira egyedi jellemvonásokkal rendelkezik, mint pl. a festészetben Gerald Brom képei.
Azt persze mondanom sem kell, hogy ebben a morálisan megkérdőjelezhető világban, az emberi élet nem sokat ér. A tűzharcok, a gyilkosságok, a bérgyilkosság, a verekedések, ezek mindennapos dolgok, megspékelve a fentebb említett két jellemzővel, valami extrém módon brutális és valami egészen egyedi légkört varázsolnak az olvasó elé.

Hőseinkre újabb veszélyek leselkednek, de az első részhez képest itt már emelkedtek a tétek, ugyanis rögtön 3 irányból érkezik az ellencsapás, ami főszereplőinket fenyegeti.
A bolygóról ugyanis ősi titkok derülnek ki, olyanok, amelyeket jobb lett volna örökre elfelejteni, de nem így történik, mert egy ősi és misztikus szekta megtalálja azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek a város ezen részeit éltetik.
Konkrétan egy spoiler áll a dolgok mögött, akik már évszázadok óta spoiler, és most végre elérkezett a nap, amikor a tervük végre beteljesülhet.

Nagyon tetszett mindezek mellett, hogy az apró csavarokkal és a rengeteg szereplővel, Abnett mester végig tudatlanságban tudott tartani, vagy inkább úgy mondom, hogy elterelte a figyelmemet a lényegről, ugyanis végig úgy mutatta be a történetet, hogy a figyelmem teljesen más irányba terelődött, és csak az utolsó pár oldalon fedte fel, hogy nem is arra a szereplőre gondolt, hanem egy másikra. Viszont ez esetben felmerül a kérdés, hogy akkor a másik szereplőnek a sorsa vajon mi lesz? És akkor tulajdonképpen kicsoda is ő!?
Ezzel a függővéggel (na meg kettő másikkal, de ezekről nem mondok semmit :) ), zárul a második rész, én pedig epekedve várom a befejező kötetet!

.

Talán egy féltucatnyi helyesírási hiba lehet a könyvben, meg a vége felé rosszul van írva az egyik főszereplő neve, ennyi amit felróhatok hibaként.

>!
Ikarosz
Dan Abnett: Ravenor visszatér

Az az érzésem ezzel a sorozattal kapcsolatban, hogy Abnett tudatosan használja fel az Eisenhorn tanulságait, ami nagyon pozitív fejlemény. Az előző rész „jelentéktelenségéhez” képest itt már nagyobb volumenű események szerepelnek, ügyesen elővezteve az előző kötetből, felbukkanó régi ismerőssel, ármánnyal és titkokkal. Jól ki vannak egyensúlyozva a szereplők, akik nem sebezhetetlenek, viszont nem is súlytalan kartonbábok, akik csak azért vannak, hogy megfelelő pillanatban bekövetkezett pusztulásukkal asszisztáljanak néhány főhős kalandjaihoz.(Ez is javulás az Eisenhornhoz képest.)
Szóval jó lett, én nagyon élveztem, a borító pedig valami csodálatos!

>!
Balázs_Erőss P
Dan Abnett: Ravenor visszatér

Kezd összeállni Ravenor története. Vagy sokkal inkább, a stílusa. Az első részben még zavart, hogy a W40K környezetébe egyszerű krimit erőszakolnak bele. A második részben ez már sokkal jobban sikerült, megtartva rengeteg előnyét az eredeti univerzumnak.
A befejezése nagyon durva cliffhanger, ezért levonok a csillagokból. (Fene se tudja, mikor jelenik meg a harmadik rész.)

>!
WoD P
Dan Abnett: Ravenor visszatér

Összességében tetszett, Abnett hozta a szokásos pörgős, hangulatos, könnyed stílusát. Reagálva kicsit az előző értékelésre, tényleg eltávolodik kicsit a WH40k univerzumból. Az inkvizítor és a henchmen csapata túlságosan jók, akár egy embert is igyekeznek megmenteni, ahelyett, hogy az első nagyobb leleplezést után szétvírusbombáznák az egész bolygót, vagy inkább az egész rendszert. A káosz befolyása túl erős az érintett bolygón, túl sok a pszi és igazából szinte minden túl sok. Már azon sem lepődtem volna meg, ha még egy csapat génorzó is elősétál valahonnan.
A történet számomra túl keretes, minden a szokásos forgatókönyv szerint alakul és előre lehet tudni a végét.
Ettől függetlenül mindenképpen ajánlom, csak talán egy kicsit túl kritikus vagyok a 40k könyvekkel kapcsolatban. Abnett az egyik kedvenc íróm és vannak neki sokkal jobb könyvei is.


Népszerű idézetek

>!
elge76 P

"A 41. évezredet írjuk. A Császár immáron több mint száz évszázada ül mozdulatlanul a Terra Aranytrónusán. Ő az emberiség ura, az istenek akaratából, és világok milliói felett uralkodik kimeríthetetlen seregeinek ereje okán. A Technológia Sötét Korának hatalmától láthatatlanul vonagló, rothadó tetem, a Birodalom Dög-Ura, kinek lelkek ezreit áldozzák nap mint nap, hogy soha ne haljon meg igazán.

De még az öröklétnek ebben az állapotában is, a Császár szüntelen őrködik. Hatalmas hadiflották vágnak át a hipertér démonok fertőzte miazmáján, az egyetlen útvonalon a távoli csillagok felé, útjukat megvilágítja az Astronomican, a Császár akaratának kivetülése. Végtelen seregek indulnak csatába számtalan világban, az Ő nevében. Katonái között a legnagyszerűbbek az Adeptus Astartes űrgárdistái, a biotechnológia alkotta szuperharcosok. Légiónyi bajtársuk akad: a Birodalmi Gárda és számtalan világ bolygóvédelmi erői, az örökké éber Inkvizíció és az Adeptus Mechanicus tech-papjai, csak hogy néhányat megnevezzünk. De sokaságuk ellenére is, alig elegendőek, hogy távol tartsák a vészt, mi az emberiségre les, amit az idegenek, eretnekek, mutánsok – és még ezeknél is rettenetesebb dolgok – jelentenek.

Ilyen időkben élni azt jelenti, hogy az ember egy az arctalan tömegek milliárdnyi sokaságából. Azt jelenti, hogy az ember az elképzelhető legkegyetlenebb, legvéresebb rezsimben él. Ezek azoknak az időknek a krónikái. Felejtsd el a technológia és a tudomány hatalmát, hisz annyi minden feledésbe merült, és sosem tanultuk meg újra. Felejtsd el a haladás és a megértés ígéretét, mert ebben a komor és sötét jövőben nincs más, csak a háború. Nincs béke a csillagok között, csak a végtelen vérontás és mészárlás, és a vérre szomjazó istenek kacaja."

Előszó

>!
elge76 P

Felemeltem Zeph pisztolyát, és fejbe lőttem egy mogorva pörölyt, aki Carl mögött rohant be a terembe.
Carl összerezzent.
– A Trónra! Legközelebb figyelmeztethetnél, ha nem jelent gondot!
– Úgy érted, olyasmit, hogy „Vigyázz, Carl, egy ember van mögötted puskával, hopp, már túl késő, lelőtt?” Ilyesmire gondoltál?

123. oldal

>!
elge76 P

Most az én verziómat kellett követnünk, a legrosszabb eshetőségre kitervelt forgatókönyvet.
Jó, nem a legrosszabb helyzetekre készült verziót. Abban benne lett volna Zeph és a forgóágyúja is.

102. oldal


A sorozat következő kötete

Warhammer 40,000: Ravenor-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Mayer István: A zsidó kalóz
Bernard Cornwell: Vándor
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: Időfutár 3. – A próbák palotája
Pittacus Lore: Hetedik bosszúja
Scott Westerfeld: Behemót
László Endre: Szíriusz kapitány és Csillaglány
Vlagyimir Afanazjevics Obrucsev: Utazás Plutóniába
Lőrincz L. László: A föld alatti piramis
Vladimír Páral: Kísértések Á-tól cettig
Lőrincz L. László: Haragos vizeken I-II.