Mindhalálig (Warhammer 40,000: Gaunt Szellemei 11.) 40 csillagozás

Dan Abnett: Mindhalálig

Vértestvérek bukkantak elő a porfelhőből, mintha vérből és mocsokból gyúrt démonok lettek volna. A zászlók és hadi jelvények erdeje alatt vicsorgó szörnymaszkok ezrei közeledtek a gárdisták felé.
– Nem érhet így véget! – mondta Kolea bénultan.
– Nem is fog! – fojtotta belé a szót Rawne – Azzal harcolunk, amink van! Ha kell ököllel és rohamkéssel. Annyit ölünk meg közülük, amennyit csak lehet, és tartjuk ezt a helyet, amíg az utolsó Szellem is el nem esik!
– Szóljon minden századparancsnoknak, Gol! – biztosította ki a karabélyát Rawne – És tegyen róla, hogy meg is értsék! Nincs visszavonulás. Nincs megadás. Nincsenek foglyok. Eljött az utolsó harc ideje! A legutolsóé…

A Sabbat világok felszabadításáért indítot hadjárat 23. évében Gaunt komisszár-ezredes a Jago romos erődvilágára vezeti a Tainthi Első és Egyetlent. A véres összecsapások során azonban Gauntnak és embereinek nem csak a jelen borzalmaival, hanem a múlt szellemeivel is szembe kell nézniük…

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Szukits, Szeged, 2011
380 oldal · ISBN: 9789634972235 · Fordította: Oszlánszky Zsolt

Enciklopédia 1


Kedvencelte 7

Most olvassa 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 29


Kiemelt értékelések

Balázs_Erőss>!
Dan Abnett: Mindhalálig

Még a sürgető feladataimat is félretéve fejeztem be a könyvet. Eleinte nem tudtam hova tenni a helyszín misztikus beállítását, aztán bosszantani kezdett, majd a könyv végén jött a megvilágosodás, és minden a helyére került. Talán a legnyomasztóbb és legreménytelenebb epizódja volt ez a Tanithi Egyes történetének, aminek befejezése hatalmas megkönnyebbült sóhajjal zárult. Gigantikus méretű összecsapások, amik egyetlen épületben zajlanak jellemzik az egész könyvet. Ilyen lehetett annak idején a sztálingrádi csata, amikor szobáról szobára folytak az összecsapások.
Brutális, nyomasztó, reménytelen, majd jön a megkönnyebbülés.
A sorozat legjobbjai között a helye!

Csike_The_Techmarine>!
Dan Abnett: Mindhalálig

Így kell mesterművet alkotni.
Tudom, relatív a mestermű szó, de amit ez a Dan Abnett nevű úriember alkotott meg ebben a könyvsorozatban az megdöbbentő.
Mindegyik egységes színvonalú, „pompás” mocskos, véres, bajtársias olvasmány.
Tudom, hogy kevesen fogják továbbra is elolvasni, tudom, hogy nem érdekel sokakat , de ebben a könyvben ( is ) minden benne van,ami a többi Gaunt szellemi kötetben.
Remek volt végig.
Ajánlom mindenkinek, hogy olvassa végig.
Viszont a lektort, vagy korrektort vagy kit remélem örök időkig a Káosz fattyai fogják marcangolni, mert ennyi elírást és hibát még egy Gaunt regényben sem olvastam!

Profundus_Librum>!
Dan Abnett: Mindhalálig

Meg kell említeni, hogy ugyan szépirodalmi magasságok senkire sem várnak, mikor végigolvassa a könyvet, de az írás ettől még néhány helyen igencsak megkapó, érzékletes leíró képekkel kedveskedik a rajongóknak, legyen az a csata hevében hirtelen megváltozott idő (harci idő) folyásáról szóló rész vagy már-már költői leírása a bolygó tájainak minden lágyságot nélkülöző látképének. Dan Abnett a maga szintjén kiváló író, akiben nyugodtan meg lehet bízni, hogy egy állandó szinten hozni tudja a katonás történeteit (A Warhammer Fantasys sorozatát még nem olvastam mondjuk, szóval ezt egyenlőre a 40.000-es könyveire értem.)

Bővebben:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2012/06/dan-abnett-m…

elge76>!
Dan Abnett: Mindhalálig

Ismét egy elképesztően jól megírt rész.
Gaunt komisszár ezredes és a Tanithi szellemek zsákutcába kerülnek. Egy elátkozott hely várja őket, ahol semmi sem az aminek látszik, és semmi sem biztos vagy valós, ami úgy tűnik.
Hőseink eljutnak egy ősi, évezredek óta üresen álló várba, amit annak rendje és módja szerint kell megvédeniük, egy porsivatag közepén, egyedül a sziklák között.
Mindezek mellett a múlt árnyai is feltűnnek és szó szerint elkezdik az őrületbe kergetni az embereket.
Lassan mindenkin eluralkodik a káosz. A feszültség pattanásig, sőt az elszakadás előtti pillanatig feszül. Folyamatosan nő az egyre furcsább és rémisztőbb dolgok jelenléte, és egészen az utolsó utáni pillanatig kell várnunk arra, hogy a kiteljesedett csúcsponton végre megtörténjen az, amire várunk.
Olyan érzés volt az utolsó 15 oldalt olvasni, mint amikor a sok-sok keserűség után megtörténik végre a várva-várt pozitív kicsengésű végkifejlet, és az emberből önkéntelenül is kirobban a hisztérikus és hangos röhögés.
Ez a rész főleg a kilátástalanságról szól, amibe olyan mesteri módon keverednek bele a horrorisztikus és félelmet keltő dolgok, hogy egyes részeknél köpni-nyelni sem tudtam a döbbenettől.
A vége felé pedig kapunk egy olyan lezárást, amiről nem hittem volna, hogy így ebben a formában fog megtörténni. Persze várható volt, de hogy pont így…..
„Zörgő koponyák egy poros völgy mélyén, amiknek lefűrészelték a tetejét.”

Helyesírási hibák sajnos itt is maradtak, nagyjából 15 darabot számoltam össze. Illetve volt egy szó kihagyás is.


Népszerű idézetek

Hush_Campo>!

Fapes mindig igyekezett mindent könnyen, félvállról venni, s most kétségbeesetten remélte, hogy egy elöljárója megerősíti abbéli hitében, hogy a dolgok mégsem olyan csúfak, mint amilyennek látszanak.
Baskevyl tartott tőle, hogy nem ő lesz az, aki megnyugtatja.

Hush_Campo>!

– Mondja meg neki, hogy hülye volt, amikor nekiállt lövöldözni, és ha még egyszer elszáll az agya, én magam belezem ki, mint egy lariselt!
– Úgy lesz, parancsnok.
– Kérdés?
– Van, uram. Mi az a larisel?
– Számít, Ludd? A lényeg úgyis a „kibelezem” szón van.
– Értettem. És köszönöm, hogy…
– Mit köszön?
– Hogy szót emelt értem, uram.
– Azzal tudja megköszönni, ha végzi a feladatát, és nem hoz szégyent se ránk, se saját magára. Akkor magát sem kell kibeleznem, mint egy lariselt.

Hush_Campo>!

A komisszárok soha nem kérnek bocsánatot. Ezért is utáljuk őket annyira.

Hush_Campo>!

Tagadom a létezéseteket, és a Császár Arany Trónusának fénye által elűzlek benneteket!

Hush_Campo>!

A bukózsinór megfeszült, ahogy a spalettát valaki elkezdte kívülről kinyitni. Egy arc jelent meg a lamellák között, s egy pillanatra úgy tűnt, hogy a fekete csipkét viselő vénasszony csúf ábrázata az. Aztán a helyét egy Vértestvér vasfekete arcmaszkja foglalta el. Wes Maggs azért így is agyonlőtte.

Hush_Campo>!

gomolygó füstben számolatlanul hevertek a halottak. Mindazok, akik életüket egymás megölésének szentelték, halálukban egymás mellett feküdtek. „A halál eltörli a különbségeket"

Hush_Campo>!

A legfelső emeleten bezárták a spalettákat, így a csata bűze megrekedt az épületben. Vér, ficelén, füst, égett hús, vizelet és ürülék keveréke volt ez, meg a kiontott beleké, a hányásé. A halálé.

Hush_Campo>!

Az első pillanatok, akár egy szürreális álom villanófényei: sikolyba fúló üvöltés, a fegyverek fültépő sivítása, a zárt térben megülő füst, az összeégett testek görcsös vonaglása, és vér, és bűz, és páncélok hasadása, és csontok ropogása.
[…]
A mögöttük haladóknak pedig egyre nehezebb dolguk volt, hisz át kellett mászniuk a saját harcostársaik összetiport, megégett, megcsonkított tetemein. Aki elcsúszott, eltaposták. Aki sebet kapott, azt maguk alá temették az egyre növekvő hullahalmok.

Hush_Campo>!

A fényember kinyitotta a száját, mint aki válaszolni készül, aztán csak nyitotta, egyre tovább, egyre tágabbra, mígnem a torokból fény lövellt. A bőr szemvillanás alatt visszahúzódott a darabos állkapocsról, aztán az egész fejről úgy olvadt le a hús, mint amire savat öntöttek, s a visszapöndörödő szövetek alól kivillant a meztelen koponya. A folyamat egyre csak gyorsult, s a ruhával együtt a fényből álló test is lefoszlott a lényről, feltárva sápadt csontjait. A száját hangtalan sikolyra, karjait ölelésre tárta, aztán végre valóban felüvöltött. Pokoli hang volt, olyan, ami örökre beleég az ember tudatába. Kilúgozta belőlük a gondolatokat, marokra fogta, és kis híján összezúzta a testüket. Aztán a sikoltó csontváz felrobbant.


A sorozat következő kötete

Warhammer 40,000: Gaunt Szellemei sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Philip Reeve: Ragadozó városok
China Miéville: Perdido pályaudvar, végállomás I-II.
Catherine Fisher: Incarceron
Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú háború
Conn Iggulden: A kardok mezeje
Jack Campbell: Vakmerő
William R. Forstchen: Egy másodperccel később
Karen Traviss: Színvallás
Alastair Reynolds: Jelenések tere
Guy Haley: Sötét Impérium