Hórusz ​felemelkedése (The Horus Heresy 1.) 77 csillagozás

Elvetik az eretnekség magvait
Dan Abnett: Hórusz felemelkedése Dan Abnett: Hórusz felemelkedése

A 31. évezredet írjuk. A halhatatlan Császár bölcs és jóindulatú uralma alatt az Emberiség Birodalma folyamatosan növekszik. A felfedezések és hódítások kora ez.
De a győzelem előestéjén a Császár elhagyja a frontvonalat, s a galaxis meghódítására indított hadjárat élére kedvenc fiát nevezi ki hadúrnak. Vajon képes lesz-e az idealista Hórusz megvalósítani a Császár nagyszabású terveit, vagy a kinevezése csupán a viszály és eretnekség magvait hinti szét a testvérei közt?

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Tuan, Budapest, 2018
380 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639940819 · Fordította: Oszlánszky Zsolt
>!
Szukits, Szeged, 2013
386 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634972747 · Fordította: Oszlánszky Zsolt

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Garviel Loken


Kedvencelte 16

Most olvassa 12

Várólistára tette 54

Kívánságlistára tette 45

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Razor P>!
Dan Abnett: Hórusz felemelkedése

Dan Abnett: Hórusz felemelkedése Elvetik az eretnekség magvait

A The Horus Heresyt leginkább a Star Wars-előzménytrilógiához tudnám hasonlítani. Aki egy picit is járatosabb a Warhammer 40,000 történetében, az nagy vonalakban ismerte a Hórusz Eretnekség főbb történéseit, de legfőképpen a végkimenetelét, csupán a részletek nem voltak kitöltve. Szóval tiszta előzménytrilógia, csak ez nem állt meg trilógiánál, hanem egy „kissé” hosszabb lett.
A történet is némileg a Baljós árnyakat juttatta eszembe, mivel egyből belecsap a lecsóba – az elején Abnettek sikerült is megvezetnie, vakartam a fejem, hogy mi van? –, hogy aztán a cselekmény előrehaladtával megismerjük a Nagy Hadjárat egyes részleteit, ill. Hóruszt és harcosait is közelebbről, miközben azért történnek kisebb utalások az elkövetkező hepajra. (Ez is Baljós árnyak effektus, látni a majdani főgenyát igazán hatalomra kerülni.)
Összességében bevezetőnek jó volt. Én mondjuk picit többet vártam a primarchák eredetéről, de azt hiszem arra későbbi kötetekben még itt-ott kitérnek majd.

>!
Szukits, Szeged, 2013
386 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634972747 · Fordította: Oszlánszky Zsolt
16 hozzászólás
marcipáncica P>!
Dan Abnett: Hórusz felemelkedése

Dan Abnett: Hórusz felemelkedése Elvetik az eretnekség magvait

Arra nagyobb bizonyíték, hogy Abnett mennyire jól megírta ezt a regényt nem is igazán kell, hogy egy olyan olvasó is, mint én, aki annyit tud a Warhammer 40k világáról, hogy így létezik, érteni és élvezni tudja a regényt. Persze agyondicsérni sem szeretném, azért Abnett nem emelkedett szépirodalmi magasságokba, és igazán formabontót vagy megdöbbentőt sem alkotott, de számomra a Hórusz felemelkedése hozta azt, amit vártam tőle, egy biztos kézzel megírt, szórakoztató, izgalmas iparosmunkát.
Abnett stílusa nekem az elején még kicsit merev és közönyös volt, de a későbbiekben megszoktam ezt a hozzáállást, és egészen passzolónak találtam a regény világához. Valójában elég furcsán is hatott volna, ha túlcicomázott leírások tarkítják a regényt, ez a tényszerű, aprólékos, egészen riportszerű jelleg nagyon hatásos volt mind a kisebb összetűzések, mind a nagyobb volumenű csaták leírásánál. A karakterek változatossága és kidolgozottsága kellemes meglepetés volt, és a regény egyik legerősebb eleme volt számomra, jól elkülönültek a különböző személyiség, a szereplők motiváció, morális vívódásai, érzelmeik kellően hozzáadtak a sztorihoz. A történet tempója jó, akció akciót követ, ami el is várható egy ilyen regénytől, és szerencsére nem töltött felesleges sok időt a csaták leírásával. Pont jó volt az egyensúly az összecsapások és a mögöttes cselekményszálak kibontogatása között, a háttérben zajló hatalmi harcok nem is telepszenek rá a csatározásra, de nem is lesz tét nélküli vérontás az egész.
A rajongóknak biztos még többet is nyújt ez a könyv, de nekem, laikusnak is igazán kellemes kikapcsolódás volt. Megvan benne a kellő információ ahhoz, hogy könnyen elmerülhessen az olvasó ebben a világban, és a feszültség az utolsó oldalig kitart.

Evione>!
Dan Abnett: Hórusz felemelkedése

Dan Abnett: Hórusz felemelkedése Elvetik az eretnekség magvait

Az értékeléseket olvasva az az érzésem támadt, hogy én nem ugyanazt a könyvet olvastam, mint a többiek. Többen is kiemelték az erős atmoszférát, a mély karaktereket és a remek történetet. Ezeket én éppen csak nyomokban fedeztem fel ebben a regényben. Szerintem a karakterek egysíkúak, a történet tele van üresjáratokkal, és az atmoszférateremtés is hagyott bőven kívánnivalót maga után. A hibák többségét megbocsátottam volna, ha több akció lett volna a regényben (vagy legalábbis a felesleges szócséplésből lett volna kevesebb), mert igazából ez a fő oka, hogy kézbe vettem ezt a könyvet, de sajnos csalódnom kellet. Viszont az tény, hogy a csatajelenetek leírása kifejezetten jól sikerült, ezek jelentették számomra a regény fénypontjait.
Szomorú vagyok, mert nagyon régóta készültem a Horus Heresy könyvek elolvasására, de ezek után nem valószínű, hogy a folytatásokra valaha is sort fogok keríteni.

Kosa P>!
Dan Abnett: Hórusz felemelkedése

Dan Abnett: Hórusz felemelkedése Elvetik az eretnekség magvait

Becsuktam a könyvet, és most a testnedveim enyhén melankolikusak. off
Mivel a Warhammer világa totál ismeretlen volt számomra, azon kívül, hogy létezik, a könyv olvasása előtt megpróbáltam magam trenírozni összefoglalókkal és leírásokkal…sok-sok idő, megannyi elsült spoiler feleselegesen. Nem véletlenül javasolják a sorozattal ismerkedőknrk a Hórusz felemelkedését -nagyszerű indítókötet, barátságosan csepegtetett információadagolással, szimpatikus szereplőkkel.
Valószínűleg kevesek számára lesz új, szóval a következő sorok átugorhatóak: a 31. évezredben járunk, ahol a Császár parancsára a terrai seregek az univerzumot járják, a tisztátalan idegen fajokat megsemmisítik és a szétszóródott emberi civilizációkat csatlakozásra kényszerítik, szükség esetén felszabadítva őket a barbár eszmék, a túlvilági élet, a hit, és a vallás terhe alól. Az Emberiség Birodalmának egyik ütőkártyája az űrgárdisták osztaga, az astaresek, akik genetikai módosításuknak köszönhetően a háború egyik ütőkártyái. A Császár légióit a gyermekei, a primarchák irányítják, közülük pedig kiemelkedik Hórusz, akit apja Hadúrrá nevez ki. A könyvben elsősorban Lokent, a Hold Farkasok kapitányát követjük, de az astartes mellett a memorátorok, azaz a művészekből (zenészek, fotósok, költők) toborzott „haditudósítók” szemén keresztül is látjuk a háború eseményeit.
És ha már háború…mindjárt itt, az első könyvben egy végtelenül lehangoló világ tárul elénk, ahol a Birodalom csak tör előre, mohón olvasztja magába a leigázott területeket, az astarteseket pedig a harci vágy hajtja, a békés halál számukra elképzelhetetlen, elvégre nem erre teremtettek. Abnett zseniálisan vezet be minket a történetbe: néhány sorral képes olyan sötét atmoszférát teremteni, amelyet leginkább jobbfajta dark fantasyba tudnék elképzelni, gondolok itt elsősorban Samus személyére vagy a megarachnidák bájos otthonára. A katonai hierarchiák, a Légiók és primarcháik rendszere nagyon tetszett, illetve a Mournivalt is érdekes volt látni, hányféleképpen szolgálhatják a Hadurat.
A sztori vezetése ha nem is egyedülálló, de nagyon érdekes: a szemszögváltásokat egészen különlegesen oldja meg; ahogy Loken a memorátorának mesél, visszaugrunk az időben, máskor otthagyjuk a csatateret, hogy újra beszélhessen, és amikor már épp ráéreznénk az író stílusára, hopp bolygóváltás, hozzunk be új nézőpontokat is. A másik elem, ami akár még bosszanthatott volna, az a hipertér-tevékenység spoiler ha nem rejtene magában annyi lehetőséget. (ami valószínűleg ki lesz használva a Káosz által)
És itt újra visszakanyarodnék Abnetthez. Mert bizony lehetőségből sok van. Mint író nagyon tetszetőset alkotott, a szöveg zökkenésmentesen vált gótikusról tudományosra, majd jön egy leírás, ami szinte megelevenedik, utána meg három oldal, amikor a főszereplő csak olvas, de még az is érdekes. Mindemellett annyi szálat nyitott meg és annyi kérdést dobott fel, hogy végig úgy éreztem, a markába röhög, amiért nem neki kell folytatnia a sztorit.
A nyitás nagyon tetszett, bár a folytatásokat illetően vannak kételyeim…azt, pedig, hogy végigviszem-e a sztorit meg nem mondhatom.off

8 hozzászólás
elge76>!
Dan Abnett: Hórusz felemelkedése

Dan Abnett: Hórusz felemelkedése Elvetik az eretnekség magvait

Remek kis történet volt.
Először kicsit furának tűnt, főleg a Gaunt szellemei könyvek után.
Teljesen új szereplők, új történet, új helyszínek. Egy előzményregény, pl. az említett Gaunt sorozatnak is, hiszen ez 10.000 évvel korábban játszódik, a 31-ik évezredben.
Gyakorlatilag egy bevezető regény, amiben az emberiség a Terra (Föld) bolygóról elindulva járja a galaxist és deríti fel azt. Elsődleges célként, a Császár szent akaratát szem előtt tartva, megtalálni elveszett testvéreiket, a galaxis szerte szétszóródott emberiséget és hozzácsatolni őket a Birodalomhoz. És akkor itt jönnek elő a különböző kultúrák és szokások, hiszen mindannyian emberek, mégis több ezer évnyi történelem választja el őket egymástól. Érdekes volt olvasni, az eltérő megoldásokat, kivitelezéseket, a teljesen különböző világok teljesen más szemszögből megközelített megoldásait.
Egy nagyon jó eredettörténet, kellő mennyiségű hangulattal.

Külön tetszett benne, hogy bár ugyanaz a szerző, mint a Gaunt történeteknél, ennek a könyvnek a nyelvezete mégis szinte már-már szépirodalmi magasságokba tör.

5-6 darab helyesírási hibát azért ebben is találtam.

22 hozzászólás
Profundus_Librum>!
Dan Abnett: Hórusz felemelkedése

Dan Abnett: Hórusz felemelkedése Elvetik az eretnekség magvait

Általánosságban el lehet mondani, hogy a Warhammer 40.000-univerzumban játszódó könyvek inkább háborús akcióregények, mint sci-fik, komolyabb mondanivalót nem is igen érdemes keresgélni bennük. Kétféle karakterrel találkozhatunk a könyvek lapjain. Az elsők azok, akik nevük megemlítése után/nélkül a következő oldalon meg is halnak (ők sokan vannak), illetve akiknek a jellemével és fejlődésével kicsit többet foglalkoztak az írók (ők jóval kevesebben). Ezeket a könyveket nem a mély mondanivaló vagy a szépirodalmi nyelvezet miatt szeretjük majd meg, hanem mert a szórakoztatási faktoruk igen magas. A párbeszédek feszültségtől szikráznak, az akciórészek leírása hibátlan, a háborús állapotok bemutatása szintúgy. A történetek fordulatosak, pörgősek és érdekesek, a folyamatos izgalom garantált. Az eseményeknek háttért adó világegyetem pedig egyszerűen brutális és zseniális. Sötét, borongós, gótikus hangulatával és aprólékosan kidolgozott történelmével, milliónyi hangulatteremtő apró részletével azonnal beszippantja az olvasót és nem is ereszti. Egyszerűen jó ezeket a könyveket olvasni – és gyorsan lehet velük haladni.

Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2013/07/dan-abnett-h…

8 hozzászólás
Solymár_András I>!
Dan Abnett: Hórusz felemelkedése

Dan Abnett: Hórusz felemelkedése Elvetik az eretnekség magvait

Na már most. Több éve már, hogy ostromol a kis démon, hogy fogjak neki a Warhammer 40K-nak. Eddig bármit hallottam a világáról lenyűgözött, elképesztő ötleteket mutattak belőle, zseniális megoldásokat, de minduntalan ez volt a válasz: "Én, Solymár András, megrögzött Anti-sorozat nem fogok bele egy olyan műbe, ami jelen pillanatban több mint 600 könyvet ölel magába. Nem, kész, nem kínzom magam. Eddig bírtam.

Nem is annyira hosszú keresgélés után rátaláltam egy szálra, ahol érdemes megfogni ezt a monstrumot és ez a Horus Heresy sokak elmondása szerint, ami nem tűnt egyáltalán rossz választásnak. Lényegében mindenhol ezt láttam ajánlott kezdőregénynek, aztán lévén, hogy megfoghatatlanul sok és szerteágazó a történet, válasszon az ember egy frakciót és vesézze ki azt.

Na már most, a könyvről. Nem csalódtam. Ez a könyv minden volt, amire számítottam és még annál is több. Először is, elképesztően ügyesen vezet be a világba. Tisztában vagyok azzal, hogy ez egy előzményregény, hisz kb. 31K-ban játszódik, de ez szerintem éppen hogy nehezítő tényező. Cseppet sem szájbarágós, fokozatosan ismerjük meg a világot, ennek szerkezetét, működését. Tény, hogy azért a guglizás ment ezerrel, hogy jobban tudjam elhelyezni az eseményeket, de enélkül is teljes mértékben élvezhető lett volna véleményem szerint.

Egy ambivalens kérdés a szereplők kérdése. Eme könyv főszereplői, Hórusz és Loken kapitány igencsak tetszetős karakterek, mi több, a Mournival tagjai is jól elkülöníthető, egyéniséggel rendelkező, szerethető/tisztelhető figurák. De a többivel úgy vagyok, hogy hát az az izé, aki tudod, ott csinált valamit.
Kérdés, hogy egy ekkora univerzum számtalan szereplőjét hogyan lehet összefogni, egy légión belül, egy időben történő regények közötti ellentmondásokat csökkenteni, de én annak a híve vagyok, hogy szereplőtéren a kevesebb több. Kegyetlenül figyelemzavaros tudok lenni, nekem pár említés nem elég hogy megjegyezzek egy szereplőt, főleg, hogy mellékszereplők, de már a mellékebb szereplők is annyira összemoshatók, hogy észre nem venném, ha összekevernék a neveket.

A történet engem lenyűgözött, bár itt a történetet a Warhammer 40K világától nem igazán lehet elválasztani, nem is próbálom. Szerintem zseniális ötletek tárháza ez a világ. Mekkora ötlet az emberiség újrafelfedezése. Az erőpáncélos, karddal hadonászó genetikailag mutáns, plusz szervekkel rendelkező katonai egységek, akik kemények, mint a kád széle és amúgy halhatatlanok? A császár, a primarchák, a Hadjárat, a Hosszú Éj, az elfedett technológiák? Számtalan jobbnál jobb ötlet, ami mesterien bele van szőve az amúgy egyszerű, jöttem, láttam, széjjellőttem történetbe.
Ez egy egyszerű kalandregény egy olyan világba ágyazva, ami a faéket is csodává változtatja, nehogy egy valamirevaló történetet.

Végérvényesen pedig szólnék pár szót a magyar fordításról. Angolul még nem volt szerencsém egy Warhammer könyvhöz se, de ez egyszerre fenséges és idétlen. Becsületemre legyen mondva, nem tudom eldönteni. Olyan szavak szerepelnek benne,a miért nem egyszer értelmezőszótárhoz kellett fordulnom, s nyelvezete sokkal inkább hajaz a fantasy régies, bő szókincsű, magamutogató stílusára, mintsem a sci-fi technicista, vagy épp hogy élőbeszédszerű, köznyelvhez közelítő stílusához.
A könyv nyelvezete, ahogy az egész mindenestől, valószínűleg teljes világáva egy giccs. Egy csodálatos, szórakoztató, jól működő giccs.

Most már én is rab vagyok, a Warhammer 40K rabja? Most már boldogok vagytok?! Elégedettek? Mániákusok!

4 hozzászólás
Habók P>!
Dan Abnett: Hórusz felemelkedése

Dan Abnett: Hórusz felemelkedése Elvetik az eretnekség magvait

Embertelen könyv. Csupa fém, csupa űrhajó, csupa fegyver, csupa harc, csupa fémmel ötvözött harcos. Jól megírva, de ez rajtam nem segített. Végigküzdőttem magam, hátha valahol embert is találok, de ez csak nagyon ritkán történt meg., abban sem volt köszönet. Ez nem az én sorozatom lesz.

Shinzo P>!
Dan Abnett: Hórusz felemelkedése

Dan Abnett: Hórusz felemelkedése Elvetik az eretnekség magvait

Remek kis bevezető könyv egy szép hosszú sorozathoz. Abnett-et eddig csak, mint képregényíró ismertem, de ennek fényében azt kell mondjam, nagyon élvezetes sztorit hozott össze. Watson-hoz képest, ő visszanyúlt a múltba… talán úgy fogalmaznék, a gyökerekhez. A történet szépen felépített, érdekes világokat, sorsokat és karaktereket ismerhetünk meg. Mindennek és mindenkinek meg van benne a helye, talán túl precízen is, annyira, hogy a mérhetetlen fanatizmus időnként szinte mellbe vágja az embert. Páran írták előttem, hogy elég sekélyes a mondanivaló terén… nos igen, tény, hogy elsősorban militarista beállítottságú, a szépen kidolgozott csatajelenetek tökéletes példája lehetne, de azért rendesen kitárulkozik ennek miértje is. A szereplők közül, szerintem Loken-el lehet a legjobban azonosulni, a többiek egysíkúságához képest ő egy igazán színes egyéniség… és talán Hórusz, de valahogy mégsem éreztem annyira átütőnek a megformálását, eddig (persze képben vagyok mi lesz a folytatásokban, de nem szaladnék előre). Összességében nagyon tetszett, valószínű, sőt biztos, hogy valamikor folytatni fogom, már csak kíváncsiságból is :)

Dave_Bowman>!
Dan Abnett: Hórusz felemelkedése

Dan Abnett: Hórusz felemelkedése Elvetik az eretnekség magvait

Izgalmas bevezetés a WH40k világának eseményeibe a Hórusz felemelkedése. Mivel ez egy jelenleg huszonvalahány részből álló sorozat, nem lehet elvárni, hogy az első kötet rögtön a mélyvízbe dobja az olvasót. A Hórusz hadurat majdan megfertőző Káosz itt csak a könyv utolsó lapjain kezd megmutatkozni, addig egy csatajelenetekkel tarkított bemutatkozást kapunk, néhány szereplő (köztük az igen szimpatikus, és erős jellemű Garviel Loken kapitány) űrgárdista, illetve parancsnokaik részletesebb bemutatásával. A történet elsősorban Loken „szemüvegén” keresztül kerül bemutatásra. Jó ötlet az is, hogy nem csak a zord katonák, hanem az őket körülvevő civilek közül is bemutatásra kerülnek néhányan.

Ez egy igen jól megírt bevezető, ami tényleg kedvet csinál a folytatásokhoz.


Népszerű idézetek

Razor P>!

– (…) De tényleg most akarjuk megvitatni, melyik Légió harcosai a legkeményebbek?
– A válasz, mint mindig, Fenris Farkasai – próbálta oldani a feszültséget Torgaddon. – Mert ők mind menthetetlen elmebetegek. Persze, ha épelméjű Légiókról beszélünk, a kérdés rögtön bonyolultabbá válik. (…)

124. oldal, Első rész: A megtévesztettek, Hat

Dan Abnett: Hórusz felemelkedése Elvetik az eretnekség magvait

Razor P>!

– Felfejlődni! – adta ki a parancsot. – Tovább!
Egyik csatatestvér a másik után jelentkezett be az éterben.
– Nero?
– Húsz méterrel vagyok mögötted!
– Hogy van a kezed?
– Hátrahagytam. Egyébként is csak akadályozott volna.

32. oldal, Első rész: A megtévesztettek, Kettő

Dan Abnett: Hórusz felemelkedése Elvetik az eretnekség magvait

Razor P>!

– Kevesen érnek fel hozzád a harcban, Loken – mosolyodott el Abaddon. – Figyeltelek, és kivívtad az elismerésem, mikor előttem foglaltad el a palotát.
– Szerencsém volt.
– Nincs olyan, hogy szerencse! – mordult fel Aximand.
– Csak azért mondja, mert neki valóban soha nincs – vigyorgott Torgaddon tele szájjal.

74. oldal, Első rész: A megtévesztettek, Négy

Dan Abnett: Hórusz felemelkedése Elvetik az eretnekség magvait

Razor P>!

Miután kivonult a szobából, Hórusz maga maradt a vezérkarával.
– Gyakran úgy véltem, hogy az eldák okozzák majd a bukásunkat – mondta tűnődve. – Bár a kultúrájuk már hanyatlófélben van, náluk okosabb és ravaszabb fajjal még nem volt dolgom. Ha valaki, hát ők képesek lennének ízeire szedni a Birodalmat. Máskor meg arra gondoltam, hogy az orkok lesznek azok. Erősek, vérszomjasak, és végtelenül sokan vannak, De most, barátaim… most már biztosra veszem, hogy a Birodalmat egy napon az adószedők teszik majd a sírba.

348. oldal, Harmadik rész: A rettentő nyilas, Kettő

Dan Abnett: Hórusz felemelkedése Elvetik az eretnekség magvait

Hush_Campo>!

A sötétségben nem lapulnak gonosz istenségek. A kozmosz túl nagy és túl steril az efféle melodrámához.

Dan Abnett: Hórusz felemelkedése Elvetik az eretnekség magvait

Hush_Campo>!

– Lássuk csak… Mikor végre bejutottunk a palotába, Láthatatlanokba futottunk.
– Miért nevezték őket így? – húzta föl a nő a szemöldökét.
– Mert nem láttuk őket.

Dan Abnett: Hórusz felemelkedése Elvetik az eretnekség magvait

Ravenstein P>!

A mennyezetet a Holdfarkasok és a Császári Öklök lobogói díszítették, s középütt a Hadúr saját zászlaja, rajta a nyitott szemmel és az arannyal hímzett felirattal: „Én vagyok a Császár és a Terra Vigyázó Szeme”.

105. oldal, 6. fejezet - Hórusz felemelkedése (Szukits, 2013)

Dan Abnett: Hórusz felemelkedése Elvetik az eretnekség magvait

Hush_Campo>!

– Terra! – suttogta, s mire Loken elé került, a szó, anélkül hogy tudatosult volna benne, terrorrá torzult az ajkán.

Dan Abnett: Hórusz felemelkedése Elvetik az eretnekség magvait

Kapcsolódó szócikkek: Garviel Loken
1 hozzászólás
Hush_Campo>!

– Mit tanított nekünk ez a Hadjárat?
– Hogy nagyon jók vagyunk minden olyan lény lemészárlásában, amelyik nem ért velünk egyet? – kérdezte Torgaddon.
– Nem – morogta az Első Kapitány vérbe borult szemmel. – Hogy a kozmosz egy hideg, brutális hely. Harc nélkül nem tudjuk megvédeni benne a helyünket. Csak egy olyan fajt nevezzetek meg, amelyik nem örvendezne, ha az emberiség egy szempillantás alatt kipusztulna!
Erre egyikük sem tudott válaszolni.

Dan Abnett: Hórusz felemelkedése Elvetik az eretnekség magvait

Hush_Campo>!

A Császár, akit mind szeretünk és tisztelünk, azzal bízott meg bennünket, hogy a nevében járjunk el, és végrehajtsuk az akaratát. A parancsai egyértelműek. Az univerzum az embereké. Idegennek, szabadon garázdálkodó pszinek, a hipertér mocskának nincs helye benne. Fel kell kutassuk az emberiség elveszett zárványait, és vissza kell tereljük őket a Birodalom óvó szárnyai alá. Ez a feladatunk és a kötelességünk. Minden más szentségtörés, és lázadás a Császár akarata ellen.

Dan Abnett: Hórusz felemelkedése Elvetik az eretnekség magvait


A sorozat következő kötete

Graham McNeill: Hamis istenek Gyökeret ver az eretnekség

The Horus Heresy sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

David Annandale: Vulkan nyomában
Chris Roberson: A háború hajnala II.
Dan Abnett (szerk.): Sabbat Világok
Orson Scott Card: Végjáték
Orson Scott Card: Ender árnyéka
John Scalzi: Vének háborúja
Jack Campbell: Vakmerő
John Scalzi: Az utolsó emperátor
Graham McNeill: A Mars papjai
Joe Haldeman: Örök háború