Az ​áruló (Warhammer 40,000: Gaunt Szellemei 8.) 45 csillagozás

Dan Abnett: Az áruló

A Sabbat Világok felszabadításáért indított keresztes hadjárat sorsa veszélybe kerül, amikor egy magasrangú birodalmi tiszt az Ellenség fogságába esik. Ibram Gaunt kapja a feladatot, hogy egy maroknyi, válogatott katona élén behatoljon az ellenséges vonalak mögé, és bármi áron felkutassa a foglyot, aki minden tervüket veszélybe sodorhatja…

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
Szukits, Szeged, 2010
420 oldal · ISBN: 9789634971931 · Fordította: Oszlánszky Zsolt

Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

elge76>!
Dan Abnett: Az áruló

Zseniális volt ez a rész is.
Külön tetszett, hogy most Gaunt komisszár ezredes és a Tanithi szellemek, nem a harcvonalon küzdenek, hanem egy maroknyi csapattal kell behatolniuk egy Káosz fertőzött bolygóra, ahol egy titkos akciót kell végrehajtaniuk, lehetőleg feltűnés nélkül, ami, mondanom sem kell, nem pont úgy alakul, ahogy eltervezték.
Külön tetszett az is, hogy egészen mély bepillantást nyerhettünk az ellenség sorai mögé.
Láthatjuk, hogy nekik is ugyanúgy megvan a katonai szervezettségük, tisztekkel, katonákkal, ünnepi vacsorákkal, hogy nekik is vannak céljaik, vágyaik, ambícióik.
Természetesen mindez a Birodalommal ellentétben, annak sötét és groteszk emberi tükörképe formájában, hiszen mégiscsak a Káoszról beszélünk, az emberiség gyűlölt ellenségéről.

Sajnos elég sok helyesírási hiba maradt a könyvben, és itt már több helyen, szám szerint legalább 4 vagy 5 helyen, még a neveket is sikerült összekeverni.
Az eddigi legtrehányabb munka a Szukitstól.

Balázs_Erőss >!
Dan Abnett: Az áruló

Ejj, de jó volt visszatérni Gaunt vérgőzős kalandjaihoz az utóbbi idők riszrossz könyvélményei után! A Szellemek mostani feladata olyannyira reménytelen (és esélytelen is), hogy komoly érdeklődéssel olvastam még az utolsó oldalakat is.
Megérte. Nem magas irodalom, oh, dehogy, viszont nagyszerű szórakozás. Tökéletesen átkapcsolta az agyamat valóság hibbantságáról.
Nem lehetek elég hálás érte.

Csike_The_Techmarine>!
Dan Abnett: Az áruló

Kész. Vége. Honnan tudod, hogy valami jó, vagy lenyűgöző vagy szimplán mesteri?A szépségből, a romantikától, a töménytelen mennyiségű szextől, káromkodástól?
Nem, nem ezekből, onnan tudod, hogy ott vagy velük, a pajtában, ott bujdokolsz velük, ott vagy a mérgező lápban, ott vagy a lángok között. Érzed a fájdalmukat, vállt vállnak vetve álljátok a sarat.
Nem szép könyv, nem fogják sose mesterműnek tartani.
Nekem még is azzá vált.
A Gereon él.

Vatis>!
Dan Abnett: Az áruló

Ebben a könyvben közelebbről is megismerhetjük a másik oldalt. Jó volt olvasni, hogy ott sem egy fejetlen, átgondolatlan, pusztán a rombolásnak élő lények vannak.
Tetszett a könyv, és jó, hogy néha csatlakozik új szereplő is a csapathoz.

Morelight>!
Dan Abnett: Az áruló

Szerintem ez egy határozottan gyenge rész volt… egy mellékszál,ami szvsz sehova sem vezet. Olyan érzésem volt,mintha az író leginkább a határidőnek írta volna ezt a részt. Azaz összefoglalva: gyenge, lagymatag, kettes fölé egy nagy adag jóindulattal.


Népszerű idézetek

Kispirics>!

Aztán megpillantották az idegent.
Nagydarab, szőrös férfi volt, fekete ruhában, egyik kezében égő csikkel, a másikban a csővel, amin át a páncélosokat is megtankolták. A csőből, akár egy átvágott ütőérből, sugárban lövellt az üzemanyag. Úgy csillogott, mintha ő maga is megfürdött volna a prométeumban.
– Rostonsültet? – kérdezte vigyorogva, s azzal a katonák felé pöckölte az égő csikket.
A következő pillanatban kétszáz méternyi útszakasz lobbant lángra.

165. oldal

Csike_The_Techmarine>!

Olyan ember mosolya volt ez, aki képes ebéd közben egy kivégzésben gyönyörködni.

Hush_Campo>!

– Disznószar, uram. A kurva vérebek miatt. Ha már választani kell, inkább magát szagolják ki, uram, mint engem.
– Magának a lojalitás csak egy szó, ami l betűvel kezdődik, igaz, őrmester?

Csike_The_Techmarine>!

-Na, az nem lehetett egy leányálom.
-Valóban nem. Amikor ugrani kellett volna, a mesterlövészem megmakacsolta magát. Remek katona, de nem ő a legösszeszedettebb emberem. Szóltam a lángszórósomnak, hogy hajítsa ki a lövészt a leszállóhajóból. Persze azóta már megint szóba állnak egymással.

Hush_Campo>!

– Káosz nem megöl minket, főnök, hanem… megtalálja azokat a dolgokat, amik már amúgy is megvoltak bennünk, és kíméletlenül a napvilágra tárja. Minden mocskos titkot, hibát, vétket… a rosszabbik énünket. Ezért kell, hogy rettegjünk tőle, és nem a kiütések miatt. A legrosszabbat hozza ki belőlünk, de csak olyasmit, ami már egyébként is ott volt.
– Igazad lehet – motyogta Mkoll döbbenten.
– Lehet – biccentett Mkvenner. – De az is lehet, hogy ez csupa ostobaság, amit a rontás hozott elő belőlem.

Hush_Campo>!

Van, aki azt mondja, hogy ez pirománia, de én csak úgy gondolok erre, mint egy remek tréfára a gyufával.

Ákos_Szabó>!

– Mi a fenét csinált a puskámmal?! – nyüszítette Larkin, de Rawne azonnal letorkolta.
– Megmentettem vele a szaros életét, úgyhogy kuss legyen!
– Jó, csak úgy kérdeztem… – motyogta a mesterlövész, aki úgy dédelgette a fegyverét, mint az imádott nőt, akit megpróbáltak gerincre vágni, miközben ő épp másfelé nézett.

283. oldal

Vatis>!

– Ez még mindig nem magyarázza meg, hogy miért.
– Mert ezt a parancsot kaptam. Mert ha hiányt szenvedsz, vagy baj ér, maga az Anarch fogja lenyúzni a bőröm, rituálisan felvágni az ereimet, kivéreztetni… majd kivágni és felfalni a májam.
– Ez kielégítő válasz volt – biccentett a pheguth.

Hush_Campo>!

– Van egy feladat – mondta hosszas hallgatás után Desolane, aki a jármű egyik bőrrel bevont, faragott karfájú foteljében ült.
– Egy feladat?
– Amihez szükség van a jelenlétedre.
– Tetszeni fog?
– Ez nem szempont.

Hush_Campo>!

Égő roncsok, széthasadt fák, füst, vér, bűz, halottak.


A sorozat következő kötete

Warhammer 40,000: Gaunt Szellemei sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Mitchel Scanlon: Angyalok eljövetele
Chris Roberson: A háború hajnala II.
John Scalzi: Szellemhadtest
William R. Forstchen: Egy másodperccel később
Karen Traviss: Coruscant
Orson Scott Card: Ender árnyéka
David Annandale: Vulkan nyomában
Jack Campbell: Vakmerő
Alastair Reynolds: Jelenések tere
Philip Reeve: A ragadozó aranya